Az Est, 1932. szeptember (23. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-21 / 211. szám

2. oldal. függ a kultuszminisztérium arcképcsarnokában ... — Nem függ ott, mert én nem engedtem meg!... — szól közbe halkan, de idegesen Haller István. ...hogy ez az ember most itt üljön a vádlottak padján! A legutóbbi két évtized alaposan leszoktatott minket a csodálkozásról, azonban ez előtt a szomorú kép előtt, amely itt ebben az ügyben elénk tá­rul, még­sem lehet közömbösen napi­rendre térni. Magyarországon felelős miniszter volt Haller István, aki ezt a legfőbb méltóságot az államfő bi­zalmából viselte és most közönséges bűncselekmények miatt a bíróság elé kellett őt állítani. Lejtős út vezetett a miniszteri bár­sonyszéktől a vádlottak kemény pad­jáig. Meg kell vizsgálni, hogy mik voltak ennek a lejtős útnak az állo­másai, mik voltak Haller István cse­lekményeinek motívumai, amelyek miatt a kultúra legfőbb őre a vádlot­tak padjára került. Erkölcsi színvakságba esett Haller szerezni. Szembe kell szállnom azok­kal az itt elhangzott véleményekkel, hogy lélektani lehetetlenség, hogy Haller, ha tudja, hogy a vállalat ösz­­sz­eomlás előtt áll, pénzt vigyen a vállalatba. Akik ezt mondják, azok nincsenek tisztában a játékos lélektanával. Haller ahelyett, hogy bejelentette volna a fizetésképtelenséget, futott a pénze után. Pénzt szerezni minden eszközzel. A végén már nem nézte, hogy milyen módon szerzi a pénzt. Erkölcsi színvakságba esett és nem látta, hogy ezek a pénzszerzési módok a bün­tetőtörvénykönyvbe ütköznek. A könyvszakértő megállapította, hogy 1929 december végén az Apostol­­nyomda mérlegében alaptalanul fel­értékelték a vállalat aktiváit. Ugyan­ezeket az aktívákat másfél évvel ké­sőbb 50 százalékkal alacsonyabban ér­tékelték. Haller István rendkívül izgatottan figyeli az ügyész beszédét. Mindunta­lan mimikával fejezi ki ellenkezését, majd papírost vesz elő és állandóan szorgalmasan jegyez.­­ — Tény, — folytatja it­a­r­­ ügyész — hogy 1929 végén nem valódi mér­leg készült az Apostol nyomda vagyoni állapotáról. Amikor végrehajtá­sokat vezettek a vállalat ellen, kerít pénzt minden módon, minden áron abban a reményben, hogy majd vissza tudja fizetni és ezzel a pénz­zel akarja elvesztett pénzét vissza­látni, lehetett, hogy a vállalat összeomlás előtt áll. 1930 augusztusában, amikor kölcsön után szaladgált, amikor bundát kel­lett elzálogosítani, hogy a munkások bérét kifizessék, akkor nem gondolt volna a vállalat vezetője arra, hogy a vállalat tönk szélén áll?... Hát mikor kell ezt észrevennie?­­— Hogy Haller alól az erkölcsi talaj kicsúszott és Haller a bűnözés útjára tévedt, annak oka az anyagi összeom­lás volt. Az anyagi körülményekben beállott kedvezőtlen változások, mint minden csapás, kemény próbára teszi minden em­ber erkölcsi erőinek súlyát, jelle­­mének szilárdságát. Akinél ez az erkölcsi­­alap ingatag és aki gyenge, azt az anyagi összeomlás érvénybe sodorja és az anyagi össze­omlás után következik az erkölcsi összeomlás. Haller István szerencsétlen vállal­kozásba kezdett. Átvett egy nyomdát, amelyről azt hitte, hogy adósságmen­tes és amelynek 880 millió korona adóssága volt. Nem kutatom, hogy át­vette-e volna a dolgot, ha rájön, hogy adósságok vannak. Lehet, hogy köz­­gazdasági ambíciók fűtötték. Haller István úgy járt, mint a szenvedélyes kártyás, aki a játékasztalnál elveszti a pénzét és ahelyett, hogy felkelne az asztaltól, azzal a határozott fogada­lommal, hogy többé nem játszik, 1930 január 2-ától szinte hetenkint folytak Haller ellen a végrehajtások. Képviselői fizetése le volt tiltva. Ő saját személyében tehát már előbb fizetésképtelen volt, mint a nyomda. Ez a tény igen fontos a bűnper elbírá­lása szempontjából. Minden sértett azt mondta: bíztam a kegyelmes úr­ban, ezért adtam oda a pénzem. Nem is gondoltak arra, hogy nála a pénz elveszhet. _ fut a pénze után. A politikai múlt, mint aranyfedezet És itt van a bűnper sarka. Nem Haller nyomdaigazgató hitelére adtak pénzt a sértettek, hanem Haller volt miniszternek, ország­gyűlési képviselőnek. Nem akadhat olyan naiv ember, aki elképzeli, hogyha nem Haller a nyom­daigazgató, akkor egy fillért is fizet­tek volna a nyomdának. Világos, hogy itt minden sértett előtt Haller politikai múltja volt az erkölcsi aranyfedezet, amelyre nyugodtan adtak pénzt. Csak később derült ki, hogy az aranyfede­zet talmi. És itt kezdődik Haller meg­tévesztő magatartása a sértetekkel szemben. Haller visszaélt a bizalom­mal és megszerezte ezeket a kölcsönö­ket, elhallgatva a vállalat anyagi ne­hézségeit, saját teljes fizetésképtelen­ségét. Ez a rosszhiszemű magatartás a * & & Hasznos tudni, hogy a derűs hangulat, a jó közérzés mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szorulásban szenvedőknél, emésztési hiányoknál pedig Igmandi természetes keserűvize válik be legjobban. Popper és Szinte vasöntöde és gépgyár rt. tisztviselői és munkásai mély megilletődéssel jelentik, hogy atyai gond­viselőjük és szeretett cégfőnökük dr.Popper Miklós igazgató úr e hé 19-én váratlanul elköltözött az élők sorából. Fájdalmas szívvel búcsúzunk a megboldo­gulttól, aki mindig a legjobb és legmegértőbb főnök volt. Emlékét szeretettel és kegyelettel őrizzük meg ! Dr. Popper Miklósné szül. Borda Juci a maga, kislánya Edithke és az egész gyászba borult család nevében a fájdalomtól megtörten jelenti, hogy felejthetetlen drága jóférje , MHIEOS, aki, vegyészmérnök 47 éves korában, legboldogabb házassága 11. évében elhúnyt. A megboldogultat szer­dán, szept. 21 én déli 1 21 órakor kísérjük utolsó útjára a kerepesi úti szr. temetőben. Popper István és neje szülők, dr. Buday-Goldberger Leó és neje, Popper Béla és neje, dr. Linksz Jenő és neje, Popper Lajos és neje testvérei, sógorai és sógornői, Borda Imre és neje apósa anyóka, Schwaiger István és neje, Sasfi Dezső és neje, Roth Sándor és neje sógorai és sógornői Budapest, 1932 szeptember 20. 'V-- - ••• .. .. . f :«-i -. - Szerda, 1932. szeptember 21. csalárd fondorlat első eleme. De átlátszóan kitűnik, hogy már előre fedezni akarta magát az esetle­ges későbbi eljárások esetére. Az el­­ismervényekre nem teszik ki, hogy a pénzt milyen célra kapta. Elhallgat­ják az egyik szerződés megkötését a másik Szerződés kötésénél. Haller egy új jogi formát talál fel. a forgatható letétet, ezt a fából való vaskarikát. Mit tehetett a sértett, amikor felhasz­nálták pénzét, amelyről pedig azt hitte, hogy óvadék és letét? Nem tehe­tett mást, mint hogy hozzájárult a felhasználáshoz, miután bízott Haller­­ben. Címei, állási, patika jogai akartak... Haller további rosszhiszeműségét jellemzi az az óvatosság, amellyel er­kölcsi alibit akart magának biztosí­tani a kijárások ellenében felvett pénzeknél, amikor hangoztatta, hogy a szívességet és a nyomdának adott kölcsönt nem lehet junkuimba hozni. Hát a­ sértetteknek nem volt más cél­juk, csak az hogy az Apostol-nyomdát megmentsék? Mintha nem az lett volna a céljuk, hogy ők címet, állást, patikajogot kap­janak, hanem mindenki boldogan adja pénzét az Apostol-nyomdá­nak. Ez a védekezés annyira naív, hogy arra kár több szót vesztegetni. Az ügyész ezután az egyes vádpon­tokat veszi sorra. Felemlíti Halász ügyében, hogy az újságban hirdette az Apostol-nyomda, hogy óvadékos alkalmazottat keres. Halász pénze el­veszett. Az első­­ sikeres lépés után következett a többi. Csányi alkalmaz­tatása után Lázárt szabadságra küld­ték, majd Haller őt magántitkárnak vette maga mellé. Hogyan lehet magántitkárra szük­sége annak, aki az anyagi tönk szélén áll és fizetésképtelen! Ennek a magántitkári jellegnek a célja csak az volt, hogy Lázárt eltá­volítsák a vállalattól, nehogy Csányi megtudja, hogy Lázár örökébe került. tr Elégtételt és megtorlást kérek V. Rendkívül érdekes megállapításo­kat tartalmazó és a termet zsúfolásig megtöltő közönséget állandó izgalom­ban tartó ügyészi vádbeszédet dr. Bary Zoltán így fejezte be: " Súlyosbító körülmény, hogy Hal­ler István erkölcsi regarddal tartozott­­ az államfő személyének, akinek biz­­­zalmából miniszter lett, az egész nemzetnek, az egész or­szágnak, amelynek minisztere volt és amelynek most miatta szégyen­keznie kell.­­ Ezért kérek elégtételt és megtorlást, amelynek az ítélet­ben kell megnyilatkoznia, mert csak az ilyen ítélet kellhet közmegnyug Popper és Szántó vasöntöde és gépgyár r­-t. igazgatósága és fel­­ügyelőbizottsága mélyen megren­dülve tudatja, hogy dr. Popper Miklós igazgató úr e­ső 19-én váratlanul elhúnyt. A megboldogult a gyár alapításától kezdve lelkes odaadással dolgozva segítette elő cégünk felvirágozását és váratlan elhunytéval pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni I­ vást. A többi vádlottak megfelelő megbüntetését is kérem. Ezzel az ügyész befejezte vádbeszé­dét, az elnök szünetet rendelt el. MIMMHWUlHHHMMnHWWMI« Nászút­járól hazatérve tegnap r­egmér­­gezte magát és meghalt Edvi-Ilés Pál festőművész. Ez a kép feleségével együtt ábrázolja, akivel alig egy hónapja kötött házasságot VVVWVV AtVVtrtrtrVVWVVWWVtAAá A francia jezsuiták főnöke Magyarországon — Az Est tudósítójától — Néhány nappal ezelőtt Budapestre érkezett De Lattre atya, a francia jezsuiták főnöke, aki 1930-ban a Szent Imre év ünnepségei alkalmával hosz­­szabb időt töltött a magyar főváros­ban. A jezsuita rendfőnök négy nap­i báró Kornfeld Móric vendége volt, múlt héten egy napig a jezsuiták Má­ria utcai székházában tartózkodott, majd Oroszvárra, Lónyay Elemér her­ceghez utazott. Most is ott van. A jezsuita rendfőnök hír szerint köny­vet ír Magyarországról.

Next