Az Est, 1932. november (23. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-23 / 263. szám
Szerda, 1932. november 23. Horthy Miklós kormányzó nyilatkozik a múltról és a jelenről Egy nagy párizsi hetilap, a Miroir du Monde az ősszel Magyarországba küldte munkatársát, Szmrecsányi Ninont azzal a megbízatással, hogy írjon valamit ma — mondja — és azután Sopronba kerültem a katonai iskolába, s onnan vettek fel a Tengerészeti Akadémiába. Hogy honnan ered a tengerhez való vonzalmam? király nélküli királysági kormányzójáról. A kormányzó Gödöllőn fogadta Szmrecsányi Ninont, aki új fényképfelvételekkel illusztrált, nagyon terjedelmes cikkben számol be küldetésének eredményéről. Ebből a cikkből vesszük át a következő részleteket: — Már mint gyermek is nagyon vágyódtam a messze tengerekre. De arra, hogy tengerész legyek, idősebb fivéremnek, Béla bátyámnak tragikus halála adta a döntő impulzust. A testvérem tengerész-növendék volt és egy iskolatársa véletlenül agyonlőtte. Szüleimét nagyon leverte ez a rettenetes csapás és abban kerestek némi vigasztalást, hogy engem is tengerésznek adtak. Drága halottunk szinte új életre !á Az államfő dolgozószobája a gödöllői kastélyban igen nagy helyiség, melyben a vörös és a gránátalma szín dominál. A nagy ablakokon át a szép őszi nap sugarai csak halványan szűrődnek be. Itt áll előttem a kormányzó, elém jön és kezet nyújt. Sötétkék tengernagyi egyenruháján keresztek, csillagok, — már csak ez az egyenruha emlékeztet a régi Magyarországra: a régi monarchia tengernagyi egyenruháját viseli egy olyan állam feje, amelynek nincs többé tengere... A kormányzónak nagyon sötét gesztenyeszín haja van, melyben még alig lehet látni egy-két ezüst szálat. Tartása energikus, arca bronzszínű napbarnított; ajkának szigorú vonásai vasakaratra vallanak; álla, mely nagyon »hangsúlyozott«, tiszteletet parancsoló. Arcéle mintha arra volna teremtve, hogy érmekre véssék. Acélkék szemei azonban szeretetreméltóan mosolyognak. Napbarnított kezével udvariasan int, hogy üljek le, vele szemben. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy nagyon elhibázott dolog volna most egy olyan banális interjúba kezdeni, amineket mindennap olvashatunk az egész világ öszszes lapjaiban s amelyek nem egyebek, mint politikai és gazdasági témák egyszerű felsorolásai közzététel céljára. Én »12 embert« akarom megszólaltatni. Első kérdésem tehát így szól: — Ha jól tudom, Főméltóságod a debreceni kollégiumban kezdte tanulmányait. Ez a nagy város, a nagy magyar Alföld közepe, több mint ezer kilométerre a tengertől. Főméltóságod hogyan jött arra a gondolatra, hogy tengerész lesz? A kormányzó egy finom mozdulata elárulja, hogy ezt a kérdést nem várta, szemeiből azonban látom, hogy meg van hatva, amint gyermekkori emlékeit idézi fel. — Én Debrecenben csak az elemi iskola két első osztályába jártam, tabletták csak az eredeti csomagolásban a Bayern kereszttel valódiak. Mindenféle pótszert itt a HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ iadt előttük, mikor engem tengerészkadett egyenruhában láttak. — Hány nyelven kellett tanulnia a Tengerészeti Akadémiában? — kérdem. — Hat nyelven: angolul, franciául, németül, olaszul, horvátul és magyarul. — A külföldiek, akik Főméltóságoddal beszélnek, csodálattal emlegetik nagy nyelvismeretét. A kormányzó tagadóan int: — De nem mindegyik nyelvet beszélem tökéletesen. E szerény nyilatkozat dacára közismeretes, hogy bámulatos könnyűséggel fejezi ki magát számos idegen nyelven. Ez érthető is, ha elgondoljuk, hogy fényes pályafutásának folyamán a földkerekség csaknem minden országát bejárta. Mint tengerész zászlós, Konstantinápolyban szolgált, azután megfordult a Nyugat csaknem minden fontos kikötőjében. Bosznia és Hercegovina annektálásakor a Taurus parancsnoka volt Később a Távol-Kelet vizein járt, főként Japánban. A világháború alatt fényes haditetteinek színtere: Porto- Corsini, San Giovanni di Media, Otranto ___ Azonban karrierjének egyik legérdekesebb korszaka volt, amikor mint szárnysegéd I. Ferenc József mellett szolgált. — Mikor jutott Főméltóságod ebbe a pozícióba? — 1935-ben. Ezt megelőzően a Stationnaire parancsnoka voltam, így hívták azokat a haditengerészeti egységeket, melyek minden nagyhatalom részéről ki voltak rendelve nagykövetségeik mellé. Nekem Konstantinápoly volt az állomásom, ahol történelmi események játszódtak le előttem. Akkor tört ki a török forradalom. Abdul Hamid szultánt detronizálták, Enver pasáé volt a vezérszeren. Mingyárt a felfordulás kezdetén bojkott-mozgalom tört ki az osztrákmagyar monarchia ellen, Bosznia és Hercegovina annektálása miatt. — Hány évig volt Főméltóságod szárnysegéd és hol járt I. Ferenc Józseffel? — Öt évig voltam szárnysegéd; nem tettünk nagy utakat, hiszen a király már nyolcvan éves volt. Bécs és Budapest közt utazgattunk a delegációk ülésezésének idején, nyáron pedig rendesen Ischlbe mentünk. Következő kérdésem: — Milyen emlékei maradtak Ferenc Józsefről? A kormányzó tekintete egyszerre ábrándossá válik. Mintha egy filmszalagot látna, mely egyedül ő előtte fut, agyának vetítővásznán megjelenik a császár magas, fenséges alakja és mellette felismeri a saját sziluettjét. A kormányzó hangja általában parancsoló, most azonban ellágyul és felmelegedik: — Sohasem láttam tisztább és nemesebb lelkű és jobbszívű embert. Egyébként a Felség nagyon méltóságteljes fellépésű egyéniség volt. Valódi uralkodó. Csodálatos emlékezőtehetsége volt, olyan, aminővel Montecuccolin kívül senki sem dicsekedhetett. Egyszer egy öreg arisztokratát vezettem be kihallgatásra. Mikor az öreg úr kijött a Felség dolgozószobájából, egészen meg volt döbbenve: »Tizenkét év óta nem láttam őfelségét, mondotta, és most ott folytatta a beszélgetésünket, ahol tizenkét évvel ezelőtt abbahagytuk!« Amíg beszél a kormányzó, nagyon megfigyelem. Van egy nagyon egyéni gesztusa: beszéd közben egyszerre emeli fel mind a két kezét, s ő is vizsgálgatva szemléli azt, akivel beszél. Szint© odaképzelem egy hajó parancsnoki hídjára, ahol távcsővel a kezében a szemhatárt kémleli. Sziftvérig tengerész. — Milyen a magyar, mint tengerész? Erre a kérdésre élénken és határozottan felel. — Kitűnő. Értelmes, bátor és lekiismeretes. És ezenkívül még egy nagyon értékes tulajdonsága van: nem hajlamos a tengeri betegségre. E tekintetben három kategóriát lehet megkülönböztetni: az első kategóriába azok tartoznak, akik sohasem kapják meg a tengeri betegséget; az ilyen ember nagy ritkaság; a második kategóriába azokat sorozhatjuk, akik eleinte megkapják a tengeri betegséget, de azután megszokják a tengert; a harmadik kategória emberei sohasem szokják meg a tengert. Mikor elsőéves akadémikus voltam, akkor mentem az első hosszabb tengeri útra negyvenkét társammal, s a magyar fiúk közül csak kettő kapta meg a tengeri betegséget. — Mi a véleménye Főméltóságodnak a magyar kereskedelmi tengerészet jövőjéről? Megindult hangon válaszol: — Ehez legelső sorban az kellene, hogy a mai Magyarország megnövekedjék... Azonban remélem, hogy addig is, míg ez bekövetkezik, a Dunán olyan hajókat járathatunk, amelyek bemehetnek a tengerre is. Egy kis szünet következett ezután s a csöndet egy újabb kérdéssel szakítottam meg: — Mi a véleménye Főméltóságodnak arról, hogy Bulgária a nagyhatalmaktól engedélyt kapott rá, hogy a zsoldos hadsereg rendszeréről áttérjen a kötelező katonai szolgálatra? Miután ez az utóbbi rendszer sokkal kevésbé költséges, a válság által anynyira sújtott Magyarország helyzetét nem lehetne-e a katonai szolgálat kötelezővé tételével is javítani? — Az kétségtelen, felelte a kormányzó, hogy a katonai szolgálat kö- WWWWWWWNAAAAÓ/WWWW Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlokfájás, láz, székszorulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes Ferenc JóZsef keserűvíz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomány igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a sok evés és ivás káros következményeinél igazi jótéteménynek bizonyul. 3. oldal