Az Est, 1932. december (23. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-08 / 276. szám

12. oldal Ormódy Vilmos 95 éves korában meghalt — Az Est tudósítójától — A dunaparti korzóról örökre eltűnt Budapest életének eléúk érdekes alak­ja: tegnap este 95 éves korában vi­gadótéri lakásán meghalt Ormódy Vilmos, az Első Magyar Általános ■Biztosító Társaság egykori vezérigaz­gatója. Amilyen derűs és h­armónikus volt az élete, és oly szép és nyugodt volt a halála is. Tulajdonképpen nem­ volt beteg: néhány héttel eze­­tt az aggkori gyengeség tünetei mutatkoz­tak nála, ágynak dőlt és tegnap este csendesen elaludt. Az elegáns, örökké vidám és agg­korában is bámulatosan friss és ru­galmas öregurat, aki valamikor nagy szerepet játszott a magyar közgazda­sági életben, majdnem mindenki is­merte Budapesten. Naponként ott le­hetett látni a korzón. Gyönyörködött a mellette elvonuló szép nőkben. Ami­kor egy-egy különösen érdekes szép­ség ment el mellette, az öregúr méla­­búsan sóhajtott fel: »Istenem, ha én még egyszer nyolcvanéves lehetnék!« Tíz évvel ezelőtt vonult vissza az Első Magyar Általános Biztosító Tár­saság aktív vezetésétől. Lelkes barát­ja volt a művészetnek és a művé­szeknek, lakása tele volt műtárgyak­kal és asztalánál soha sem hiányoztak a művészek és írók. Büszke volt rá, hogy senkinek nin­csenek olyan pompás borai, mint neki és sehol sem lehet megtalálni a kony­haművészetnek azt a tökélyét, amit az ő asztala mellett szolgáltat fel. Min­den hónapban egyszer birds-estét adott, amelyen a főváros társadalmi, gazdasági és politikai életének előke­lőségei jelentek meg. Popovics Sán­dor, Teleszky János, Walkó Lajos, báró Hazay Samu, Weisz Fü­löp, báró Korányi Frigyes, Kállay Tibor vol­tak vendégei a híres Ormódy-féle birds-estéknek. Vendégei nem is any­­nyira a játékot élvezték ezeken az es­téken, mint az öregúr ötletes és mu­latságos társalgását. Pompás kozőr volt, a társalgás igazi művésze. Közgazdasági érdemeiért Ferenc József a Ferenc József rend nagy­keresztjével tüntette ki és a magyar nemességet adományozta neki. Né­hány évvel később a főrendiház örö­kös tagjává nevezték ki. Október 5-én ment el utoljára hazulról Or­módy Vilmos. Napsugaras gyönyörű őszi nap volt. 40 esztendő óta mellette élő hűséges inasával, Hans Wollerrel felment a Svábhegyre. Az aggkori gyengeség jelei október 5-ike óta lép­tek fel nála. Utolsó napjaiban is nagyon jól érezte magát, frissen, vidáman ké­szült december 8-ra, amikor 95-ik születésnapját ünnepelték volna. Kedden reggel még jól érezte ma­gát, jó étvággyal ebédelt, ebéd után azonban hirtelen rosszul lett. Azonnal elhivatták kezelőorvosát, dr. Bartha Gábor egyetemi tanárt, aki rövid vizsgálat után látta, hogy a vég kö­zeledik. Injekciókat adott, de Or­módy percről-percre szemmel látha­­tóan gyengült, többször elvesztette eszméletét. Nyolc óra tájban inasá­nak halk hangon azt mondta: — Emelj fű, piheni akarok. Az öreg inas gyöngéden felemelte, de Ormódy visszahanyatlott párnái­ra. Nem sokkal később elaludt. Többé nem is ébredt fel ORMÓDY VILMOS komornyikjával, Hans Wellerrel, aki negyven évig szolgált. Csütörtök, 1932. december 8. A magyar gazdavilág bajait tárgyalta ma a Mezőgazdasági Kamara — Az Est tudósítójától — Az Országos Mezőgazdasági Ka­mara ma délelőtt tíz órakor tartotta közgyűlését az OMGE közgyűlési ter­mében gróf Hoyos Miksa elnöklésével. A nagyszámban megjelent tagok so­rában ott voltak Koós Mihály a mező­­gazdasági kamara igazgatója, dr. Marsehall Ferenc, dr. Serbán Iván, Sámik József, Mészáros István felső­házi tag, Horváth Jenő földművelés­­ügyi minisztériumi miniszteri taná­csos, Erdély Aladár, Kégl János, So­­korópoltkai Szabó István és mások. Gróf Hoyos Miksa megnyitó beszé­dében bejelentette, hogy a földműve­lésügyi miniszter az ülés folyamán el­jön a közgyűlésre. Bejelentette továb­bá, hogy a kamara felterjesztést inté­zett a kormányzónéhoz. Ebben a fel­terjesztésben azt kérte, hogy a kormányzóné nyom­or­enyhítő­akciójába kapcsolják be a falu népét is. A felterjesztésre válasz érkezett, melyben a kormányzónő kijelenti, hogy ismeri a falusi lakosság helyze­tét és közli, hogy a lehetőséghez ké­pest gondoskodni kíván a falusi lakos­ság nyomorenyhítéséről is. Minden vármegyében felkérte a főispánt, hogy a nyomorenyhítő segélyakciót indítsa meg a vármegye területén. Ezután az aktuális mezőgazdasági kérdé­sekkel foglalkozott gróf Hoyos Miksa. Eső­sorban a gazdaadósságok kérdését tette szóvá. — Ez a kérdés a gazdatársadalom 42 százalékát érinti. Az eddigi intéz­kedések ugyan jóindulatúak, de eredményt nem tudtak elérni, mert olyan alapfeltételekhez kötötték a gazdaadósságok rendezését, melyeket az eladósodott gazdák képtelenek tel­jesíteni. (Úgy van, úgy van!) Ma a gazda az adóss­ágát nem tudja tör­leszteni, de a kamatokat sem képes fizetni. A leromlott kereseti viszonyokra jellemző adatokat sorol fel. A szántó­földi termelés összes értéke 1928-ban 2.4 milliárd pengő, 1929-ben 1.6 mil­liárd pengő, 1930-ban 1.1 milliárd, 1931- ben már csak 1 milliárd pengő volt. Az idei á­latállomány értéke 660 mil­lió pengő, amivel szemben 1929-ben az állatállomány 1400 millió pengőt ért. A fontosabb mezőgazdasági cikkek ki­viteli étéke az 1931. év első kilenc hó­napjában 219 millió pengő volt, 1932 ugyanezen időszakában már csak 123 millió. — Nem azt mondom, hogy mi gaz­dák nem akarjuk adósságainkat meg­fizetni, — mondja Hoyos — tudjuk jól, a kapitalista gazdasági rend pillére az, hogy vállalt kötelezettségeket tel­jesíteni kell. De a másik feltétele en­nek az, hogy minden üzem hasznot­­hajtó legyen. Azok az intézkedések, amelyek ez irányban történnek, nem elegendők. Szükséges, hogy az adósságok ka­matá­nak fizetését egy időre felfüg­gesszék, ugyanígy a törlesztések fize­tését is mindaddig, amíg olyan hely­zet nem áll elő, hogy a gazda teljesí­teni tudja kötelezettségét. Végleges rendezést ebben a pillanatban elkép­zelni nem lehet, de a felmerült kí­vánságok szerint időleges rendezés igenis lehetséges és szükséges.­­ Szük­séges az is, hogy azokat a bankokat, amelyek a gazdahitelek körül érde­keltek, olyan helyzetbe hozzák, hogy­ fel ne boruljanak. Áll ez a vidéki bankokra. Áttért ezután az adókérdésre és hangoztatta, hogy a több mint duplájára emelkedett adóterheket a gazdák nem tudják megfizetni. A fizetési készség megvan bennük, de az anyagi eszközök nem állanak ren­delkezésükre. Kérni kell a pénzügyminisztert, hogy halassza el, vagy legalább is enyhítse az erőszakos adóbehajtást. Elismeri, hogy vannak egyesek, akik nem akarnak fizetni, bár tud­nának és ezek miatt szenvednek azok is, akik akarnának, de képte­lenek fizetni, éppen ezért­ felszólítja a gazdákat, hogy a lehetőséghez­ ké­pest mindenki tegyen eleget adófize­tési kötelezettségeinek. A kereskedelmi szerződésekről és a devizakérdésről beszélt ezután. A téjkérdésről szólva rámutatott arra, hogy egy esz­tendővel ezelőtt még anarchia volt ezen a téren. A gazdaközönség nem kapta meg a vállalatoktól termelési költségeinek ellenértékét sem. Az ülés folyik, muuhuhwmmuwmmmiummmui Az első előadások félhelyárakkal A jövő héten a főváros tanácsa elé kerül az üzemek ügye — Az Est tudósítójától — A törvényhatósági tanács e heti ülése a csütörtöki ünnep miatt elma­radt. Pénteken közgyűlés van, szom­baton pedig semmiféle bizottsági ülést nem szoktak összehívni, úgyhogy a tanács csak a jövő héten tárgyal. A jövő heti tanácsülés napirend­jére kitűzik az üzemvizsgálóbizott­ság jelentését, melyet Az Est néhány héttel ezelőtt már ismertetett. Előreláthatóan több ülésben tárgyalják majd a jelentést és azzal kapcsolatban éles bírálatban fogják részesíteni a főváros üzemeit. A jelentés a polgármester kísérő ja­vaslatával együtt a tanácsülés után a közgyűlés elé kerül, ahol szintén nagy­üzemi vitát várnak. selymek, műselymek minőségben felülmúlhatatlanok MwmmvvwwMuv\MWvvvmmmv»mwwnMVMWMMiwMvv»MMMi ETŐ MAGYAR EXTILMÁRKÁK II /" Kispesti Textilgyár Rt. Gyár: Kispest. Irodái: V, Sas ucca 16 Gyártmányai felismerhetők a Farkas védjegyről r r f-x w­­ védjegyű fésüsgyapjúból H(H)X) Készülő öltöny Kelméi ' * * versenyen kívül állanak TTTS Selyemszövőgyár IV., Deák Ferenc ucca 17 oyik­ valódi és műselyem szöveteket g­y­á­rt különleges női gyapjú­divat is öltönyszöveteket

Next