Az Est, 1933. július (24. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-02 / 147. szám
Vasárnap, 1933. július 2. 27.Syir Ebcsont se forr be könnyen — és egyéb kutyabajok Egy délelőtt az Állatorvosi Főiskolán írta: ^ tv Karinthy Frigyes AvmtmHMnmMVWMimnMtimMwuwHiMnMMimmnMmMiMvii Raitsits Emil tanár úr, aki harminc éve áll az Állatorvosi Főiskola élén, türelmesen hallgatja végig szerény tudományos elméletemet, mint jövedelem okát, hogy tudniillik az állatok élettanával, betegségeivel és gyógyításával foglalkozó tudomány a valódi, legáltalánosabb kutatási terület lévén, tulajdonképpen fölötte áll az emberrel foglalkozó orvostudománynak, lévén az ember élettani szempontból egyik fajtája csak a sokezer állati fajtáknak s így legfeljebb egy mellékágnak tekinthető az összehasonlító biológiában. — Hát így is fel lehet fogni, — jegyzi meg békülékenyen — de talán tessék bejönni a rendelőbe, három ambuláns betegem vár. A három beteg, mint kiderül, két kutya meg egy kanári. Okosszemű uszkár. Gazdája mondja be helyette a »szubjektív vallomás«-t, ő csak a farkával helyesel. Fájdalmai vannak, nyöszörög, nem eszik. [A tanár ránéz. — Minek adnak neki annyi csirkecombot? — csinálja meg azonnal a »Blickdiagnózis«-t. — Na, tegyék felaz asztalra. Pillanat múlva a lefogott kutya a műtőasztalon. Csak befogott száján át nyöszörög s a derekát próbálja meggörbíteni, ahogy villámgyorsan belészalad a fogó s már húzódik is vissza: hatalmas csontot emel ki a beteg állat beléből. Kész, mehet, meggyógyult. Következő! Törpe agár. Hasán hatalmas daganat. »Megrúgta a ló!« állítja a hölgy, aki hozta. Haematoma, vérömleny, jegyzem meg tudósán. A tanár csak legyint. Fogják le. A tű behatol a daganatba. Dehogy is rúgta meg a ló, mondja a tanár, ez egy szabályos tályog. Át fogjuk küldeni a sebészetre. Következő! A következő beteget (érzékeny énekesnőik figyelmébe!) kalitkában nyújtja át kísérője. Barzi-kanári az illető. Kísérője szerint »egy hete rekedt«. A magas cével bajok vannak. A tanár benyúl a kalitkába, kezében a madár. Csipesz, pipetta. — Tessék belenézni a torkába, — mutatja — milyen piros. Laringitis. Füléhez emeli mint egy zsebórát. Aztán diadalmasan odatartja a fülemhez. — Na, mit mondtam? Nem hallja a tüdőtörejt? Tipikus szörcszörej. Alaposan meghalt. Az ilyenek hajlamosak mellhártyagyulladásra, vigyázni kell velük. S már a kísérőhöz fordul. — Mézzel kevert vizet igyék, diéta füge és tojás. Borogatni nem kell. Hidropirint fogok felírni, naponta háromszor a torkába csöpögtetni. Következő! Félszemű pincsi. Két hete vették ki sérült szemét. Szoktak üvegszemet is adni, de ez a fajta nem tűri, kipiszkálja a mancsával, játszik vele. Különben jól van, így félszemmel is helyre legény. Miközben átmegyünk a belgyógyászatra a tanulságos ábrák és minták tömegével díszített folyosókon, aziránt érdeklődöm, hányfajta állatot hoznak be kezdésre, a főanyagon, kutyán és barmon kívül. Ebben az évben, amennyire fejből emlékszik, szerepeltek: szamár, kecske, tyúk, gerlnce, páva, seregély, mátyás, varjú, vércse, keselyű, bagoly, tízféle majom, oroszlán, orrmányos medve, róka, fóka, antilop, gnú, vidra, mókus, sündisznó, teknősbéka. — Ja igaz, — teszi hozzá kiegészítésül — múlt hónapban egy tücsköt is hoztak. Olyan házi tücsök volt, amit függőkosárban tartanak. Már nem emlékszem pontosan, mi baja volt — azt hiszem, nagyon lefogyott. — Cachexia, — jegyzem meg udvariasan biztosan sokat énekelt a nyáron. S ha szabad kérdenem: hangiját nem hoztak be? — Nem emlékszem. — Mégis, mi baja lehetett annak a tücsöknek? — makacskodom, de a tanár úr kitérő választ ad-Észbekapok. Persze. Orvosi titoktartás. Tapintat a tücsök hozzátartozóival szemben.* Van itt belgyógyászat, sebészet, fogászat, szülészet, mindegyiken tanterem, műtő, felvevő osztály, ambulancia. A kórtermek ajtaján a szabályszerű tábla: »A betegeket csak 3-tól 4-ig lehet látogatni.« Engem kivételesen mindenüvé bevezetnek a kedves tudós, asszisztensurak, akikkel mondolizmusról, származástanról, az új kísérletekről lehet vitatkozni. Nehezményezem, hogy lélektani és elmekórtani osztály nincs. Volt róla szó, de nincs pénz, a gyönyörűen nekilendült fejlődés megrekedt a válság óta. Egyébként Lipcsében jól felszerelt pszichológiai állomás van, azzal összeköttetésben, állanak. Nálunk érdemes volna lélekelemző klinikát állítani fel: annyi kitűnő analitikusunk van, freudista, szeke- ista, adlerista, akiket foglalkoztatni lehetne. Régi hitem, hogy a nyulak üldöztetési mániáját az oroszlánok szadizmusát, a bárányok mezochizmusát, a saját hímjének fejét leharapó ájtatos kabóca hiszteriko-neurotikus idegességét, a kölykeit felfaló emsendipusz-komplexumát beható lélekelemzéssel kellene gyógykezelni. * Nagyon érdekes a nagyobbacska állatok (ló, tehén, — már teve is volt!) műtőszerkezete. Hatalmas állványokról lógó heveder, ebbe rögzítik a beteget. Bélcsavarodást, daganatokat, töréseket és ficamokat, csakúgy operálnak, mint az embernél. S ők is, a kanáritól a zsiráfig, a szenvedésben csakúgy viselkednek, mint mi: nézz bele megtört szemükbe, vedd észre reszkető tagjaikat, ahogy az asztalra kerülnek, képzeld tulajdon torkod lüktetését, gyomrod émelygését, ahogy eleven húsukba vág a gyógyító kés é s részvéteden át megérted az Élőlények testvériségének szentferenci gondolatát-A szenvedés közössége csinál elefántot a szúnyogból s az elefántból szúnyogot, ebben az egyetemes nyomorúságban, testvéreim kanárik és kutyák, tehenek és sertések és tücskök és bogarak. A kertben őzike sétál. Bájos, mint egy színinövendék, de bizony — mi tűrés-tagadás — (a nevét úgyse írom ki, nem kell aggódnia) nagyon prózai bántalom gyötri, hasmenése van a lelkemnek. Sebaj, majd meggyógyítják. A szülészeti kórteremben egy macska és egy kutya, keresztkötéssel a derekán. Császármetszésen estek át, mindketten lábbadozók. A másik ketrecben vidáman csahol egy puli, lábtörése begyógyult. Kiirtásra adták ide, de az orvosok megsajnálták, kigyógyították és most ingyen kezelik. Siralomház, öreg, rühes kutya, ezen már nem érdemes segíteni, minden foga kihullt. Ma este sztrichnininjekciót kap a szívébe, kérdően, szomorúan néz rám. Bőrbajos menyét. Hosszabb kezelés. Mi a csudának, kérdem, mert erre már magam is kijövök a sodromból — miért kell egy menyétet kigyógyítani? Mit gondolok — ez egy vadászmenyét, úgy használják, mint a sólymot, a gazdája szemefénye. Kísérleti sertés. A gyomrát kivágták, vékonybelén át táplálkozik. Egész jól érzi magát, de a szőre színe fehér, a bőre szinte átlátszó. Van a tekintetében valami átszellemült. A tudomány vértanúja. A laboratóriumban mikroszkópi lemezeket vizsgálunk. Bolha két combja közt apró élősdi látható. A bolha bolhája. Képzelem, milyen dühös rá. Egy szerencse, hogy a bolha bolhájának is van bolhája: egy mikroszkopikus ászka-féle. Ez utóbbit viszont baktériumok csípik. Éjszaka dühösen ugrik fel, gyergyát gyújt, fene egye, megint nem poloskáztak. Van igazság a világon. új szerepkörben GUSTAV FRÖHLICH A TÉKOZLÓ FIÚ Mai idők mai regénye: Lucie Englisch, Hex Adalbert, Camilla Spira, Ida R©YAL APOLLO Wüst remek alakítása. Holnap, vasárnap premier ! ! 11. oldal A Szovjet, a kisantant és Lengyelország megnemtámadási szerződést köt London, Július 1 (Az Est külön tudósításától) A Daily Herald közli ma reggeli számában, hogy a tárgyalások Litvinov szovjet népbiztos, akisantant külügyminiszterei és Lengyelország között a megnemtámadási szerződés megkötése körül megegyezésre vezettek és a paktum aláírása már legközelebb meg fog történni. A szerződés bevezetéssel kezdődik, amelyben a szerződő felek kölcsönösen biztosítják egymást békevágyukról. Kötelezik magukat, hogy minden támadástól tartózkodni fognak egymás ellen. Azután következik a támadó meghatározása olyan szöveggel, amely szóról-szóra egyezik a leszerelési bizottságnak ez év májusában írásba foglalt meghatározásával. Azt állítja a lap, hogy Litvinov külügyi népbiztos ezenfelül a besszarábiai kérdésben is megoldást talált Titulescu román külügyminiszterrel. Közvetlenül azután, hogy megtörténik a megnemtámadási szerződés aláírása, a kisantant államai el fogják ismerni a szovjet kormányt. (Gr. M.) A Marslakók üvegházban laknak és vegetáriánusok London, július 1 (Az Est londoni szerkesztőségétől) A Mars egyre jobban izgatja a kutatók fantáziáját. Dr. H. Mansfield Robinson, akinek léte és munkássága összeforrott ezzel a kérdéssel, újabban meglepő dolgokat állít. Szerinte gondolatátvitel útján — az egész marsbeli életről és emberekről teljes képet lehet nyújtani. — A Marson lakó emberek egészen modern életet élnek — mondja dr. Robinson — a szó földi értelmében. A gondolatátvitel és a telepátia erejével felvettem gramefonlemezre a beszédüket is, a hangokat, persze, én magam modtam be. — Tulajdonképpen már el is látogattam a másik planétára. Már meg is vannak a magam marsi ismeretségeim. Főképpen két férfiszerű és egy nőszerű lénnyel kötöttem barátságot gondolatban, akik aránylag a legközelebb állanak, formában és felfogásban, hozzánk, földi emberekhez. Talán az a különbség a legfeltűnőbb rajtuk, hogy sokkal nagyobb a szájuk és a fülük, mint a mienk. A Marslakók elsősorban zöldféléket esznek, javarészük kint él a vidéken. Az úgynevezett városok csak üzleti, szervezési és szórakozási célokra szolgálnak. Munkanélküli egyáltalán nincsen. A házakat, amelyekben emberek élnek, üvegből építik, hogy a nap sugara minden akadály nélkül áthatolhasson a falakon! A lakóházak kockaalakúak. I. M. KftliNY GALKilT! Sokkal kényelmesebb, nem tapad és így hűvösebb Gyártja: JOSS M. és LÖWENSTEIN RT .