Az Est, 1933. augusztus (24. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-18 / 186. szám
12. oldal Csodálatos körmenet Tangerban Tanger, augusztus hó (Az Est kiküldött munkatársától) Halló, halló, itt rádió Az Est. Helyszíni közvetítés következik Tangerből, a misztikusan színes Marokkóból, helyszíni közvetítés egy csodálatosan kavargó, áradó, csorgó körmenetről, mely izzó fényekkel, színekkel, hangokkal, mozdulatokkal és illatokkal vonul végig e városon és csillogva tündököl, keleti pompában és furcsaságainak teljében, a forrón lángoló ég alatt. Halló, halló, tessék elképzelni egy domboldalt, mely elégett kaktuszokkal, nyomorék pálmafákkal és kiszikkadt bokrokkal van teleszórva , amely úgy vonul végig a városon, mint egy óriási barázda.A domboldalon, az égetően tűző nap alatt, néma mozdulatlanságban pillangók tízezrei ülnek, szorosan egymás mellett, fekete fejük alatt fehér szárnyakkal, gombostűnyi hely nincs e domboldalon, amíg a szem ellát, mindenütt és mindenütt e különös állatkák, megmerevedve Valamiféle vallásos áhítatban. De bocsánat, valamelyik pillangó ott messze most feláll, zsebkendőt vesz elő, kifújja az orrát s visszaül a helyére, a többi közé, ismét némán és mozdulatlanul, megmerevedve. Közelebb kell menni, soh, bocsánat hölgyeim és uraim, tévedtem, nem pillangók ájtatoskodnak itt a hegyoldalon, hanem arab asszonyok, kiknek nem szabad részt venniök a körmenetben, nem elegyedhetnek a férfiak közé, itt kell ülniük ünnepi pillangó ruhájukban a domboldalon, amely alatt a körmenet elvonul, itt kell ülniük, órákon és órákon át, a tüzes nyárban, hangtalanul és mozdulatlanul, ellepve a doboldalt, mint egy sáskaraj. Mindannyian sarkuktól a fejük búbjáig érő krémszínű leplekbe burkolóztak vastag, darócszerű leplek ezek, az arcukra is ráborul, csak éjfekete szemeik villognak elő, mint áttüzesedett széndarabok. Mindegyik, kivétel nélkül, nagy fekete esernyőt tart maga fölött, az ernyő alatt kuporognak lepleikben. Méltóztassanak elképzelni, valóban bizarr látvány, messziről nem lehet másnak gondolni, mint egy feketefejű, fehérszárnyú pillangóhadnak, amely rázúdult a domboldalra s most valami isteni csodatettet vár. Mórok, arabok, négerek, törökök A domboldal alatt a férfiak tömege. Legtöbben a temető nyitott kapujánál ácsorognak. Semmi meghatódottság nincsen arcukon, semilyen vallásos megilletődöttség. úgy látszik, ez a körmenet valamiféle örömbúcsú, mert amíg a nők köteles elzárkózottságukban némán és szomorúan izzadnak vastag lepleik alatt, addig a férfiak szabadon nevetgélnek, tereferélnek, ordítoznak, veszekednek, énekelnek, szitkozódnak, barátkoznak, kereskednek és egyáltalában nem látszik rajtuk, hogy annak a domboldalon nyugvó szentüknek csodálatos életén és vallásos hőstettein meditálnának, elmélyedve, akinek tiszteletére és emlékezetére a körmenetet rendezték. Csodálatos arcok közöttük: mórok, arabok, négerek, törökök, mészticek. Turbánjaik éktelen színekben pompáznak az arany naptengerben, bordó és kék és ezüst és sárga és fehér és zöld és lila és minden elképzelhető színű kendőkből csavart turbánok tündökölnek rajtuk, csatokkal, díszekkel és gyöngyökkel, összebújnak, széthajolnak, özönlenek, megállnak, hullámzanak, mint valami csodálatos, ezerszínű habokkal örvénylő folyam. Viszik a repülőgépet a szentnek A tülkös ember a körmenetben A tülkös ember és az eltévedt kígyó Halló, halló, hölgyeim és uraim, a körmenet most bukkant fel az ucca végén, már zúdul errefelé az a kavargó lávafolyam, csodálatos színeivel hangjaival és illataival. Elől tíz siheder jön, kéz a kézben, kis kört alkotnak, forgolódva haladnak a körmenet élén és torkuk szakadtából énekelnek. Egyetlen egy taktusos melódiát ordítanak elnyújtva és százszor, ezerszer megismételve, mosolygó arccal, vidáman és csintalankodva. A kör közepén tülkös ember lépked és amikor a suhancok egy-két percre elhallgatnak, ő fújja el ugyanazt a melódiát, néhányszor egymásután s amelyet azután ismét a fiuk vesznek át és éneklik tovább, a fülökkel felváltva, a végtelenségig. Az éneklők után jönnek a ministránsgyerekek, akik szent illataikat locsolnak a tömeg közé. Az egyiknek kezében valami ezüst szerszám van, abból locsol, ugyanott a taktust sipítva, egy fűszeres illatú arab parfümöt öntözget az út két oldalán felsorakozók arcába. Egy kölyök mellettem most kinyitja a bugyogóját és csupasz hasát a locsoló alá tartja, a ministránsfiú nem sajnálja tőle a hűsítő parfümöt és alaposan lehűti a kis arab átmelegedett hasát. A locsolók után megint sihederek jönnek körben, kéz a kézben, megint ugyanazt a taktust üvöltik, közöttük egy másik tülkös ember, aki rettenetes szívóssággal kontráz a tülökből. — hopp, jaj... bocsánat, hölgyeim és uraim, bocsánat... bocsánat a pillanatnyi zavarért, de ... meg kell vallanom, megijedtem... de most már nincs semmi baj... az történt ugyanis, hogy a tülök melódiájára egy mellettem álló arab cekkerjéből kígyó emelte ki a fejét, ki akart mászni. Péntek, 1933. augusztus 18. eltévesztette a dolgot, azt hitte, a gazdája hívja, pénzt kell keresni.. - bocsánat, de majd összeestem ijedtemben... most már nincs semmi baj, az arab viszszanyomta akígyó fejét a cekkerbe ... folytathatom... A tülkös ember után ismét néhány ministránsfiú jön, vidáman locsolva a hűsítő vizet a sorstársak izzadó arcába. Bocsánat, ez talán... de mégis, nem hallgathatom el, hogy az egyik ministráns jobb híján e sörösüvegből locsolgatja a szent illatokat. Óriási felfordulás, röhögés, ordítozás fogadja a vidám körmenet különböző ceremóniáit és a kavargó tömeg felett végeláthatatlanul úszik a taktus, amelyet a körben forgó sihederek és a tülkös ember vonítanak szájjal és tülökkel. Az autó és a szent Most, most hölgyeim és uraim, most értkezett elém a körmenet eseménye: egy autó. Ezen az autón és az autó előtt viszik az ajándékokat a szentnek. Az autó előtt két pici arab tehénke lépeget szédülten a melegtől és a zajtól, valami ócska brokáttal a hátukon, patáikat és szarvaikat aranysztanniolba burkolták, ők az előáldozatok a szent tiszteletére. Az autón jönnek a főajándékok. Oh, hölgyeim és uraim, tessék elhinni, igazat mondok, a szent a következőket kapja prezentbe: egy telefonkapcsolótáblát, amely előtt az autón egy arab fiatalember ül, dugdossa és ráncigálja a zsinórokat, kapcsol és bont, izgatja a kedélyeket, azonkívül, mint különlegesen előkelő és tiszteletteljes hódolatot, egy aeroplán modeljét viszik ajándékba, továbbá két reklámtáblát, egy autókereket, egy rádiókészüléket és számtalan üveget, sörös, boros, pezsgős és egyéb üvegeket, melyeknek rendeltetése pillanatnyilag teljesen homályban van előtttem, valamint nem tudom megállapítani azt sem, bármennyire is figyelem a lassan haladó autót, hogy töltve vannak-e ezek az üvegek valamilyen drága nedűvel, vagy pedig a gazdasági válságra való hivatkozással üresen ajánlják-e fel a szent emlékének. A körmenet most a temető kapujába ér, ahová a szentéletű rendező, miután verejtékező arcát a sörösüveg hűsítő, illatos vizében megfürdette, csak a kiválasztottakat engedi be s az ajándékokat. A tömeg kint reked a temető kapuja előtt, a vásári zűrzavar színei és hangjai még rikoltóbbá válnak, most már mindenki énekel, az elnyújtott taktus óriási vonítással száll a kavargó porban, mindenki mozog, hullámzik, forog, énekel, kavarog, fénylik, csak a domboldal néma és mozdulatlan, rajta a feketeesernyős, krémszínű leples, ragyogó szemű arab asszonyok pillangórajával. Szpíker volt: Szirmai Rezső. KABOS GYULA ÉS TÁRSULATA MEGKACAGTATJA A VÁROST! MA PREMIER ÚJ MŰSORRAL A MÁRKUS PARKBIOZI SZÍNPADÁN Q wallace Beery EMB Évadnyit műsor*El AlVASAR CAPITOL Szereti a sört ? Szereti, ha jó kedve van ? No, megBuster Keaton *• Jimmy Durante új vígjátékszenzációját Sörben az igazság ! Premier holnap! KAMara filmszimtAL