Az Est, 1933. szeptember (24. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-27 / 219. szám

24. oldal. A győztes magyar atlétacsapat tegnap éjfélkor hazaérkezett Prágá­ból. A versenyzők egy része a pá­lyaudvaron kapta kézhez a szövetség levelét, amely köszönetet mond neki a főiskolai világbajnokságon való si­keres szerepléséért. A vidéki atléták egy része most már Budapesten ma­rad és itt készül a svéd-magyarra. A magyar válogatott csapat össze­állítását mára halasztották, hogy a Prágából visszatért Somfay Elemér véleményét meghallgathassák. Lázár nagy fejmosást kapott a Ferenc­városban vasárnapi könnyelmű játéka miatt. Két négyméteres rúdugró szerepel a svéd válogatott atlétacsapatban, amely vasárnap Budapesten vendég­­szerepelt. Taktikai megbeszélést tartott a váloga­tott futballcsapat tegnap este a szövetség­ben. Kiderült, hogy a csapat három leg­nehezebb tagja a három belső csatár: Avar 83, Polgár 84, Toldi 82 kg. Együtt két és fél mázsát nyomnak. Reméljük, még sok­kal nagyobb súllyal fogják nyomni az osztrák kaput. Egyórás világrekordra készül Or­­czán, a kitűnő országúti kerékpározó. Csütörtökön este, villanyfény mellett tartja meg kísérletét a Millennáris pályán. A négy vasárnapi futballmeccs nézőlét­­zám­a Budapesten a következő volt: Fe­rencvárosnál 3100, Hungáriánál 2100, Új­pestnél 2000, a Phöbusnál 1500. Ez összesen 1000 néző. Pár évvel ezelőtt még egy meccsnek volt ugyanennyi közönsége. Meglepően sok néző volt , aránylag az új I. osztályú Phöbusnál. Ennek­ az a titka, hogy a Phöbus igen olcsó bérlet­jegyeket hozott forgalomba. Panaszkodnak a vízipóló kisegyletek, hogy a nagy klubok minden feltűnő tehet­séget »elszipkáznak« tőlük. Majd úgy jár­nak a nagyok, — mondják a kicsinyek — mint a nagy futballklubok és ami gyenge­ségünknek ők is kárát fogják látni. A teniszcsapatbajnokság tegnapi eredményei: UTE—BSE 6:0, BEAC­­Beszkár 4:2, BBTE-MAFC 2:2 (fél­beszakítva). Ma lesz az utolsó forduló, amelynek döntő eseménye: UTE— BBTE 3 órakor a Széna téren. Az UTE már akkor is győz, ha elveszíti ezt a meccset, viszont a BBTE győ­zelmével a MAC elé a második helyre­ kerülhet. Az újpesti teniszezők teg­nap nagy uzsonnát tartottak, de már ott is annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy vem i­talé előre a medve bőrére és ma megverik a BBTE-t. Sportjegyek Az Est k­i­a­d­ó h­i­­v­a­talában. Az Est kiadóhivatala elő­vételben árusít jegyeket a vasárnapi m­a­­gyar—svéd atlétikai versenyre és a m­­agya­r—t­örök birkózómérkőzésre. IWVWWVVVWVVWVVVVVSVWV ] Az Újpest Túráival megerősítve elutazott Prágába — Az Est tudósítójától — Ma korán reggel a prágai gyors­vonattal elutazott az Újpest, hogy résztvegyen a Slavia jubiláris torná­ján. Szerdán a Sparta, csütörtökön a Slavia lesz Prágában az újpesti csa­pat ellenfele, amely nagy szorongás­sal indult erre az útra. A csapatból hiányzik ugyanis a két válogatott: A vár és Szalai, ezenkívül az Újpest­nek négy s°besültje van: Horn, Du­­diás, Szűcs, Kiss. Komor hangulatban gyülekezett a csapat, de csakhamar az a hangulat kerekedett felül, hogy éppen ilyen nehéz helyzetben kell az Újpestnek kidenni magáért. Langfelder Ferenc és Tóth István vezették a csapatot, amely szerdán valószínűleg a következő felállítás­ban játszik: Horn — Sternberg, Du­dás — Seres, Sáros, Kiss — Pusztai, Túrás, Jakube, Póri, P. Szabó. Túráit a Hungária kölcsönadta az Újpestnek erre a két mérkőzésre, ő is elutazott ma reggel. ,576s7* Szerda, 1933. szeptember 27. Reformokat tárgyaltak a futballparlamentben... — Az Est tudósítójától — Az MLSz előszobájában vágni lehet a­­ füstöt. Feketekabátos, csíkosnadrágos, lakkcipős urak várják a futballparlam­ent megnyitását. Izgatott emberek járkálnak gondterhes arccal. A futball nagy bajairól beszélnek. Sokan érkeztek az ülésre vidék­ről.­­ Reformálni kell már a futballt, — kiabál egy kopasz úr — lehetetlen ilyen kiadással dolgozni. Most vették meg egy bank elnöki szobaberendezését 1400 pen­gőért az amatőrök. Mindig vizet prédikál­nak és bútort vesznek. — Igaza van, igaza van, — zúgnak a feketekabátosok. Egy kis sovány evikkeres veszi át a szót. — Hát az rendjén van, hogy akik a futballból élnek, tisztséget töltenek be a szövetségnél! Egyszerre többen szólnak rá. — Ne murizzon, azér­t jöttünk, hogy eze­ket a dolgokat megszüntessük. Zendülő már a lárma. Egyre izgatottabb lesz a hangulat. De nyílik az ajtó. — Alószolgája, elnök úr... A forradalmárok lecsillapodnak. Van szerencsém, meghajlás, bokaösszeütés. Hogy van a kedves család! És mosolyogva kísérik a belépő futball-miniszterelnököt , hangoskodik a tanácsterem felé. Egyre többen jönnek, mindenki aktatás­kát szorongat, sokan poggyásszal érkez­nek, egyenesen a pályaudvarról, a fontos reformtárgyalásra. Az előszoba vasfogasai megrakva kalapokkal, kabátokkal. A büfé­asztal körül őszibarack levét szürcsölik a tanácstagok. Csöngetés. Kezdődik a futball-parlament. A folyosó lassan kiürül, a mélyen tisz­telt tanács bevonul. Az emelvényen hosz­­szú asztalnál ül az elnökség, zászlók a falon, széktologatás, nagy zajban el­helyezkednek a tagok, szivarfüst. Mi lesz! Mi lesz! Vihart vár mindenki. Fontos és kényes dolgok szerepelnek a tárgysorozaton. Reformok. Az elnök unalmasan enunciál, a jegyző olvas, egy szót sem hallani, izzik a terem a sok szivartól. Bejelentések. — Főt kérek, főt kérek ... Hogy került ide egy gyerek! Dehogy gyerek. A füstből egy selypítő bácsi emel­kedik fel és beszélni kezd: —Azért voltam bátor feltálalni, mert a hatóságok és a kötegek túlbuzgóságukban megakadá­lyozták a mérkőzések lebonyolí­tását. Derültség, lehurrogják. Leül és megjele­nik nagy Udvarától­­kísérve, a szövetségi kapitány. Köhögés. Feszült figyelem köz­ben megkezdi kapitányi jelentését a svájci —magyar válogatott mérkőzésről: — Igen tisztelt országos tanács. Három­­nullra nyertünk. — Nna. A számszerű eredmény nem mutatta meg az erődifferenciát, ez a csapat nem­­ a labdaművészet csapat volt, ez nem is fontos. A fontos az, hogy szív legyen. Ha a játékos jó, bekerül a csapatba. Ha rossz, akkor nem ... A kapitány bácsi mesél, a gyerekek nem Ügyelnek. Jegyzőkönyvi köszönet, a kapi­tánynak, jegyzőkönyvi köszönet, a szívek csapatának és már feláll az ifjú báró, az ifjúsági kapitány. Mindenki rémülten néz rá, mert arról híres, — ahogy itt mond­­ják — hogy nagyon »sok a szövege«. Meg­hajol és elkezdi mesélni az ifjúsági válogatott nyolcnullás bécsi vereségét. Hangfoszlányok a nagy zajban. Az ifjú­sági kapitány engedelmet kér, hogy tovább beszélhessen. — Nem akarok senkit személyében meg­bántani ... Vállalom a felelősséget. Ilyen szavak a nagy füstfelhőben. Senki nem figyel. Kaszinózás, alsóspartiról be­szélnek, elfeledkeznek a reformokról, csak a szegény ifjúsági kapitány próbálja csa­patát mentegetni. — A földgáz, az ellenszél, a bíró rozs­dás fütyülője okozta a magyar csapat ve­reségét. Már vagy félórája beszél, csak egy ember hallgatja, vele szemben ül s meredt szemekkel figyeli, hogy mit beszél. Később kiderül: a néma hallgató süket. Tovább beszél, körmondatok gördülnek ki a torkán, egyszerre szembeáll vele egy futballvezér és skatulyából gyufaszálakat gyújtogat, többen kórusban kiáltják: — Klotür, klotür. ... Várom az Önök ítéletét, hogy méltó vagyok-e az önök bizalmára egy vesztett csata után. És a vesztett csata hőse leül, közben zeng kórusban: Méltó, méltó! Most a futball-pénzügymin­szter áll fel és előterjeszti a költségvetést. Zúg az em­ber feje. Nettó, bruttó, méltóztatik tudo­másul venni! Igen. Méltóztatnak! Hohó! Fel-ll egy kis szivaros és éles hangon bejelenti, hogy ő nem veszi tu­domásul a költségvetést, mert ott kikül­detési költségek címén 643 pengő szere­pel, szemben a belföldi költségmegtéríté­sekkel, ahol 587 pengőt vettek fel. A felszólalás későn történt, a tanács elfogadott mindent. Általában a tanács a teremben nem volt olyan harcias, mint a folyosókon. Végre a reformtervezetek tárgyalására került a sor. Elvi álláspont. Harmadik alszövetség, második számú B. O. szö­vetség, minden pillanatban m­ás ember ugrik fel és kiabál. — Nem azért kittek fe bennünket, hogy szószátyárkodj­unk! Megint felugrik valaki, rákiabál a vidé­kire. Ez a pergőtűz tíz percig tart és azután elhatározzák, hogy a közgyűlés fogja a reformbizottságot megválasztani. Végre a reformnak egy időre, minden ma­rad a régiben. »Nem történt semmi, csak elválunk csendben.« És már özönlik ki a vidékiek és pestiek serege. Öklök emelked­nek a levegőbe, majd megmutatjuk októ­ber hetedikén!... ... Olyan ez, mint mikor vége van az iskolában a latin órának és a gyerekek megfenyegetik a tanár urat. Aztán kezdő­dik a számtanóra és megint elhallgatnak, megint csendesen ülnek a padokban és hallgatják, hogy mesél a tanár úr a fekete táblánál. Négyzetgyökűnégyzetplusz bé­négyzet plusz két ábészerkoszinusz alfa. Petsch­auer Attila Na, Schwartz-Butifus döntésig — Az Est tudósítójától — Tegnap zavarban volt a Beketow­­cirkusz birkózó világversenyének kö­zönsége. Két »kedvenc« került össze: Schwartz és Motika. A közönség nem tudta, melyiknek a pártjára álljon és végül örömmel fogadta, hogy a küzdelem eldöntetlenül végződött. Ez a második eldöntetlenje a »kis« Schwartznak. Budrus elleni eldöntet­len mérkőzését ma kell megismétel­nie. Itt már a közönségnek nem lesz­­nek kétségei és a durva porosz elle­nében bizonyosan a szimpatikus fiatal birkózó pártjára fog állni. Schwartz mérkőzéseit estéről-estére végigizgulja apja, az öreg Hans Schwartz, aki tanítója­ tréningpart­nere és példaképe is fiának. Megkér­deztük tőle, bízik-e fia végső győzel­mében? — Fiam már nagyon sokat tud — felelte — és szerénytelenség nélkül mondhatom: kitűnő tréningpartnere van, állandóan sokat fejlődik. Azt persze nem tudom még, hogy olyan ringrókával szemben, mint amilyen Jaago, tud-e majd győzni? Ha ma nem is pár év múlva bizonyosan. Ma este fél kilenc órai kezdéssel a következő mérkőzéseket bonyolítják le: Bauer—Vihtonen, Oliviera—Tiber­­mont, Jaago—Motika, Nagy Béla— Köp, Simonics—Polis, Schwartz— Budrus. A két utolsó mérkőzés dönté­sig megy. kWWWWZVA'WVWWV'/WVVsto­ne, mások amiatt aggódnak, hogy Sá­­rosi nem­ ismeri jól szélsőhalljait, holott ő mindig a szélsőhalfoknak passzolva szokott felszabadítani. Komoly vitákra csak a csatársor adott alkalmat. Két újonc szélső és középen há­rom tank,­­­s némelyek túl merész vállakozás­nak tartják ezt a kísérletet éppen Bécs ellen. Felmerült azonban rögtön a kérdés: lehetett volna-e jobb csa­társort összehozni? Beszéltünk erről Pataky Mihállyal, a magyar csatárjáték legnagyobb művészével, aki a következőket mon­dotta: — Szomorúan kell megállapítani, hogy a magy­ar csatárklasszis nagyon lehanyat­lott. Ma összesen két olyan magyar csatár van, aki eléri a régiek nívóját: Sárosi és Titkos. Szerintem még csak azt sem lehet mondani, hogy a nevelésben van a hiba. Nincs csatáranyag. Most, hogy a közép­iskolásokkal majd alaposabban foglalkoz­nak, talán feltűnnek új csatártehetségek, akik méltók lesznek Konrádhoz, Schaffer­­hoz, Schlosserhoz ... ... és Patakihoz — tettük hozzá. Elfogytak a klasszis csatárok —­Az Est tudósítójától — Az Ausztria ellen felálló válogatott futballcsapat védelmét és halfsorát általában jónak találják. Egyesek sze­rint Bécsben Dudásra is szükség len­ haris albsis - a titokzatos grasz szerdától uránra

Next