Az Est, 1934. április (25. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-22 / 90. szám
6. oldal A sziget Beregi Oszkár Történt egyszer, hogy az »Úriemberek« felkerekedtek és kivonultak Galsworthy világhírű, és szép darabjából. »Nosza — mondták egymásnak az úriemberek — alapítsunk új darabot!« A szót tett követte és az úriemberek a kissé rejtelmes személyazonosságú Harald Bratt vezetése alatt átvonultak az exkluzív angol klubból egy még exkluzívabb követségre. Ez a követség az a »sziget«, ahol a Galsworthy-darabból kilépett úriemberek letelepedtek. Itt is régi életüket élik: reggeltől estig ernyedetlenül ápolják arisztokratikus hagyományaikat, előkelő gondolkozásmódjukat és a jó modort. .Eljött azonban velük a Galsworthydarab nem-árja klubtagja is, aki a követségen a kereskedelmi attasé prózai tisztét tölti be. A változott világpolitikai viszonyokra való tekintettel most már teljesen árja ugyan, de még mindig pórias származású, előkelő kollégáihoz képest. Nem is érti meg emelkedett gondolkozásmódjukat. Más- Hontffy Hanna Csontos Gyula Fejes Teri Latabár Kálmán Szokolay Olly Szakáts, Sarkadi, Fereky játsszák a szezon legjobb operettjét Szeressen kedves Fővárosi Operettszínház Ka premier a „Komédiában“ Rott-Salamon-Steinhardt-Solti fajta ember, a maga módján becsületes és amikor egy csúnya, kínos csekkhamisítási ügy kapcsán arról van szó, hogy meg kell védeni a követség presztízsét, nem hajlandó hősiesen magára vállalni ismeretlen kollégája bűnét. Sajnos, nem tud arisztokratikusan gondolkozni, nem tudja feláldozni egyéni becsületét a főúri szolidaritás érdekében. Ennek azután az a kínos következménye, hogy a valódi bűnös, a katonai attasé, (úgy mint Galsworthynél a kapitány), aki azért alapjába véve talpig" előkelő ember, kénytelen főbelőni magát az utolsó felvonásban. Mint látjuk tehát, a polgári és az arisztokratikus világfelfogás tragikus összeütközésével állunk itt szemben. A szerző — ezt meg kell állapítani — jól ért a színpadtechnikához. Kissé túl jól ért hozzá. Folyton a legnagyobb hatásokra törekszik és ezért — egy-két jelenet kivételével — nem igen ér el hatást. Az ügyes technika nem elég a drámához. Egy csepp költészet is kellene hozzá. Az előadás viszont egészen elsőrangú. Nagy György a nem-úriember szerepében pótolja mindazt az emberi követlenséget, ami a darabból hiányzik. A női főszerepben egy iíj színésznő, a fiatal és kulturált Gordon Zita tűnik fel érdekes, finom játékával. Beregi Oszkár rendkívül szuggesz- tív, Páner Antal kitűnő, Boron Lajos, Zilahy Pál, Apathy Imre, Soltész Annie, Baróthy József, valamint a gondos fordító, F. Rétay Margit is megérdemelnek minden elismerést. B. Gy. VVVMVVVVVVVMVVVVVVVVVVMik előadása felé halad a »Tisztelt Ház!« Biller Irénnel a Magyar Színházban. A legnagyobb siker! Bemutató a Belvárosi Színházban Az ördöglovas Kálmán Imre daljátéka a Királyi színházban »Az ördöglovas«, Sándor Móric gróf alakja kitűnő alkalom Kálmán Imre, a világhírű magyar zeneszerző számára, hogy igaz merészségében, vakmerően, komoly tudásának, kiapadhatatlan invencióinak vértezetében csillogtassa nagy tehetségét. Sajátos muzsikájának varázsával, üde gyümölcsízével telített a kedvesen valószínűtlen történetmi daljáték, mely Szenes Andor ötletes adaptálásában jóval közvetlenebb és hatásosabb formában jelentkezik, mint az eredeti bécsi libretto. Felfokozottan ritmikus világ Kálmán Imréé, dús ritmusának zseniális lendületében a könnyű műfaj magyar képviselői közül ő áll legközelebbi kapcsolatban a magyar népizene ősforrásával. Kálmán muzsikája nem cifra, nem üres sémát ismétlő, nem »magyaros«, hanem tömör, markáns profilú, »magyar« zene. Műveinek részben folklorisztikus eredete magyarázza meg muzsikájának örökifjúságát, nemes fényét. Az ötletek elegáns szervirozását kevesen értik ma úgy Európában, mint ő. Bravúros hangszerelő. Zenekarának raffinált hang- s fényhatásai rendkívüli színpadi érzékét igazolják. A Király-színház a zeneköltő kivételes tehetségéhez méltó előadásban hozza színre »Az ördöglovas«-t A címszereplő Szűcs László pályájának újabb, jelentős sikeréhez érkezett. • ... Külön elismeréssel szólnak Rátkai Márton szuggesztív erejű, játékos humoráról, a legjólesőbb mosolyt lopja le számunkra a felhőtlen, derűs operettégről. Lázár Mária pompás, asszonyian királyi asszony. Örkényi Franciska a kedvesség bájában válik a legigényesebbek számára is vonzóvá. A táncos temperamentumot Pál Erzsi képviseli sok-sok fűszerrel, érdekesen. Latabár, Fodor, Horti szereplése járul még hozzá a daljáték tartósnak ígérkező sikeréhez. A főpróba közönsége lelkesen tapsolta a szereplőket és a komponistát, aki a második felvonás nyitányát személyesen dirigálta. Tihanyi rendezése, Nagypál Béla zenekari munkája őszinte elismerést érdemel. (Kv.) Kálmán Imre Szűcs László „Mindennemű irodalmi tevékenységről le kellett mondanom“ A Belvárosi Színház ma esti premierjére Budapestre érkezik a »rejtélyes« Harold Uralt, a szerző és vele együtt jön Erdei Sándor, akiről az a hír terjedt el, hogy ő írta a darabot. Erdei Sándor az ügyről a következőket mondotta: — »A sziget« nem dramatizálás, hanem önálló munka. Nem vagyok az újdonság szerzője... Bizonyság: nem is lehetek. Az új német törvény szerint csak az foglalkozhatik darabírással, aki, mint a Mesterdalnokok idejében tagja a céhnek. (Írói Kamara): "Én elvi okokból nem léptem be a céhbe. Először olyan adatokat akartak tudni nagyszüleimről, amelyeket én mint nem német állampolgár, magánügyemnek tartok. Másrészt, mint nem német állampolgár nem fogadhatok vak hűséget a kamara vezérének, Bilink never írónak, akinek mint tag, minden utasítását és irányítását vakon kellene követnem. — Mint nem céhbeli, mindennemű irodalmi tevékenységről le kellett mondanom, különben büntetésnek tenném ki magamat, így Peter Hell karrierje lezáródott. (Erdei Sándor »Peter Hell« néven írta nagysikerű darabjait a német színpadokon.) ISMERETLEN TETTESEK a »Nincs elvámolni valója ?« c. francia bohózatnak plakátjait azon szándékkal, hogy a n. é. közönséget félrevezessék és bennünket megkárosítsanak, számos helyen azon koholt indokkal távolították el, hogy a rendőrhatóság a bohózat előadásait nem engedélyezte. Amikor az ismeretlen tettesek ellen minden törvényes eszközzel fellépünk, tisztelettel tudomására adjuk a n. é. közönségnek, hogy a c. bohózatot a rendőrhatóság engedélyezte és azt a nagy sikerre való tekintettel naponta két előadásban játsszuk és pedig : d. u. eg6 órai és este j66 órai kezdettel Filléres helyárak / _ _ „ Kizárólag csak felnőtteknek: BStBIfiltÉr ! SSÍtípilJ Vasárnap, 1934. április 22. II cantore del Popolo Érdekes részletek egy Gigliről írott könyvben A római »Novissima« kiadásában most jelent meg Raffaello de Rensis »II cantore del popolo« című könyve, amely Comrcenciatore Benjamino Gigliről, ia népénekesről« szól és amelyben sok érdekes intimitást olvashatunk a világ leghíresebb élő tenoristájáról. Szomorú és vidám történetek váltakoznak egymással a könyvben, amely nagyjából hasonlít azokhoz az életrajzokhoz, amelyeket annak idején Enrico Carusóról írtak. Kacagj, Bajazzó...! A könyv legszomorúbb részlete az a fejezet, amely egy san franciscói vendégjátékról szól. Az Auditóriumban énekelte a »Lammermoori Lucia« főszerepét Benjamino Gigli, sokezer ember előtt. 1930 szeptember 23-án, az előadás napján táviratot kapott Olaszországból, amelyben értesítik, hogy édesanyja súlyosan megbetegedett. Elképzelhető, hogy milyen lelkiállapotban volt a tenorista. Az előadást azonban már nem lehetett elhalasztani. Ott állt a színpadon és énekelte a nagy MVVJrót. .ns»yfcei? UK», it tu die a Dio spiegasti Vali... Ekkor valami görcsösen összeszorította a torkát. Erőfeszítéssel énekelt tovább és sírva fejezte be az áriát. Vele sírt az egész közönség. Ebben a percben halt meg az édesanyja. „Tosca jöjjön ki, Jeritza jöjjön ki !" Benjamino Gigli furcsa történetet mesélt el Raffaello de Bensisnek egy »Tosca« előadásról, amely Newyorkban zajlott le a Metropolitan Operaháziban, Cavaradossi szerepét, Gigli, Tosca szerepét pedig Jersizo Mária énekelte. A harmadik felvonás végén páratlan botrány volt a Metropolitanban. Amikor Tosca a darab végén »beugrott« a Tiberisbe, a közönség nagy tapsban tört ki. A zsúfolásig megtelt nézőtér ovációjára azonban csak Cavaradossi jelent meg. Toscát nem lehetett látni sehol,, Tosca megsértődött. A közönség észrevette, hogy valami hiába van a színpadon, még jobban követelte az énekesnőt. Tosca nem jött ki megköszönni a közönség tapsait. Az embereik oda rohantak a rivalda elé s ezt kiáltották fel a színpadra: — Tosca jöjjön ki! Jeritza jöjjön ki! Jeritza azonban nem akart kijönni. Üres volt a színpad. A közönség tüntetni kezddett. Kitört az igazi nagy botrány. Jeritza nem volt kíváncsi a közönségre. Besietett az öltözőbe és ezt mondta , — És ön báró, miért nem véd Meg argem?... Ez a megjegyzés bizonyára férjének, báró Poppernek szólt. Kint zúgott a nézőtér ... Gigli* még ma sem mondja meg, miért sértette meg Jeritza a közönséget. A „Pesti Napló" kritikája Raffaello de Bensis beszámol Benjamino Gigli budapesti vendégjátékáról is. Megírja, könyvében, hogy milyen nagy sikere voilt a világhírű művésznek a magyar fővárosban. Budapest még egy másik szempontból is emlékezetes maradt Gigli számára. Itt írták róla a legszebb kritikát. De Bensis megemlíti a »Pesti Napló«-t is, Tóth Aladár kritikáját, amelynek egy mondata olaszul a következőképpen hangzik: »La voce di Gigli rispecchia meravigliosamente il profondo azzurro del Cielo dItalia.« Ez a mondat tetszik még ma is a legjobban Giglinek.,A kék olasz éggel hasonlítják össze a hangját. (K. K.) Gigli Jérisza Márta