Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

Szombat, 1934. november 3. 7íz€st Schejbal nem hátrál meg A zsokébajnok nyilatkozik Az Est-nek a vádakról, kijelenti, hogy fog még Budapesten lovagolni és „elvesztette hitét a lóversenyben" — Az Est tudósítójától — Napokig­ nem találta senki Schej­­balt. A kósza hír tudni vélte, hogy szerződését nem újították meg, a Lo­varegylet vezetősége »eltanácsolta« Budapestről és mindennek hátterében bizonyos vádak állanak, melyek szerint a bajnoklovas nem viselkedett volna úgy, amint azt a­­ szabályok és a versenyek tisztasága megkövetelte volna. A magyar zsoké­bajnok, aki körül pletykák, sugdoló­­zások támadtak legutóbb, Alagon la­kik, szép kertes villában. A szoba­lány azt mondta azoknak, akik Schej­­balt meg akarták látogatni: »Schej­­bal úr vadászik.« Csakugyan, két na­pon át a dunántúli erdőkben csatan­golt, vadászházban aludt, emberekkel nem érintkezett, újságot nem olvasott. Szerdán visszatért Alagra, de csak néhány órán át tartózkodott otthon, délután vonatra ült, Bécsbe utazott, vasárnap már Freudenauban lovagol. Mielőtt elutazott, találkoztunk vele. A magyar zsoké­bajnok most 37 éves. Természetesen alacsony, termé­szetesen valószínűtlenül sovány. Ha­lántékánál már óvatosan deresedik. Külföldi ajánlatok — Igaz-e, hogy nem lovagol többé Magyarországon? — kérdeztük. — Már nyáron szó volt arról, hogy kül­földre megyek. Nagyon jó ajánlatokat kaptam Ausztriából és Németországból. Félig-m­ed­­dig már nyáron elhatároltam, hogy meg­próbálom külföldön. — Miért? — Akkor még nem bántott senki, a haj­sza csak most kezdődött, mégis izgatott a lehetőség, hogy külföldre menjek. — Igaz-e, hogy Lutzenbacher Pál nem újította meg a szerződését? — Ez igaz. Október 15-én a régi szerző­dés lejárt. Lutzenbacher úr nem kötött újat, így lett végleges az elhatározásom, hogy megyek. — A Lovaregylettől nem kapott va­lami végzést? — Arra gondol, úgy-e, hogy a Lovaregy­­let eltiltott volna a lovaglástól. Ez nem igaz. Az sem igaz, hogy eltanácsoltak. — Azt mondja, hogy bántották, hajsza indult ön ellen. Hogy kezdő­dött a hajsza? — Kérem, én Pécsben négyszer voltam zsák­bajnok, Budapesten az idén h­árom hetedszer bajnok, nem csoda, ha vannak irigyeim. Arról már régóta tudok, hogy az emberek sut­­tognak körülöttem. Ezek a suttogások akkor erősödi­k, amikor favoritot lovagoltam és lemaradtam. Sebeiből eddig halkan, szenvedély­­telenül beszélt. Hirtelen kinirult az arca és a hangja is áttüzesedett. Mi tök­ént Csar­og körül? _ Minden más lovassal sokszor megtör­tént és sokszor meg fog még történni, hogy meggyanúsítják azok, akik a pénzüket el­veszítették. Az a fogadó, aki a tribünről nézi a versenyt, dühös, am­kor látja, hogy az általa fogadott ló lemaradt. Valakit felelőssé kell tenni, hát ott a zsoké. Én a mende­mondákkal mit sem törődtem. Tudtam, hogy becsületesen lovagolok, lelkiismeretemnek ez elég­ volt. Az év vége felé futott egy Csillag nevű ló. A Csillag körül tört ki a vihar. Csillag a köhögési járvány után először október 13-án indult. Természetesen rosszul futott. Előbb köhö­gött, 13-án még nem volt egészen rendben. A verseny után visszaküldték Alagra. 18-án újra meggaloppozták. Ez annyit je­lent, hogy próba alá vették. Furcsa és Lenka nevű lovak társaságában folyt le a próbagalopp, Csillag ekkor rosszabbul futott, mint előzőleg a versenyen. Ennek ellenére még azon a héten visszaküldtü­k Budapest­re és október 24-én, amikor a Szent László díjat futották, Csillag is starthoz állt. Per­sze, versenyben is rosszul futott. Nem is futhatott jól, lemaradása természetes kö­vetkezménye volt a tréningrendszernek. Csillag nagyon mérsékelt képességű ló, ez ki is derült akkor, amikor Furcsa és a nye­retlen Lenka­ társaságában a házi galopp­ban rossz formát mutatott. A Szent László díj lefutása után a nyergelőben azt kér­dezte tőlem Hesp tréner: »Mi történt a ló­val?« Rendkívül elcsodálkoztam ezen a kérdésen. Hogyan kérde­zh­el ilyes­mit egy tréner akkor, amikor olyan rossz házigaloppja volt a lónak? Mindaz, ami most ellenem folyik, ezután kezdődött, a Szent László-díjból indult ki. Nagyot té­vedtem Hesp mesterben. Én 11 évig dol­goztam Kaposi tréner keze alatt és sokat lovagoltam az öreg Hiteknek is, nagy kü­lönbség van mester és mester között. Ka­posi és Hitch nem kérdezték volna meg tőlem a Szent László-díj után, hogy miért nem nyert Csillag. Scheibal a beszélgetés alatt egyre rsszabb kedvű lett. Rezignáltál! mon­dotta: — Én nagyon nehezen kerestem egész életemben a pénzt, irigyeimtől azt kívá­nom, először csinálják utánam azt, amit én csinálok, aztán irigyeljenek A 120 000 pengő legendája Elmondja, hogy milyen tortúrákon megy keresztül minden verseny előtt. Ha vasárnap lovagol, csütörtököt­ már koplalni kezd, idejének nagy­­részét fürdők gőzkamráiban tölti, iz­zasztja magát, hogy a verseny dél­utánjára öt kiló legyen. A gőzfürdő egyébként sokat szere­pel a pletykákban. — Azt mondják, hogy ön a fürdőben szokott találkozni egy ismerősével, kinek tippeket súgott meg. — Ezen csak nevetni lehet — válaszol Scheibal, de nem nevet. — Mi igaz abból, hogy egy buda­pesti kereskedő 120.000 pengős nyereséggel zárta le idei lóversenyfogadásait és önnek valami köze van ehez a nyere­séghez? — Ha a legkevesebb is igaz lenne abból, amit a fogadásokkal kapcsolatban beszél­nek, a Lovaregylet véglegesen megvonná lovaglási­engő­­engedélyemet, azok a pártatlan, igazságos urak, akik a Lovaregylet igazgatóságában ülnek, nin­csenek tekintettel múltra, érdemekre, ha visszaélés mutatkozik. — Sokat beszélnek arról, hogy ön­nek nagy vagyona van... — Az fantasztikum, amit a vagyonord­­­ról beszélnek. Igaz, van valamim, amit becsületes és nehéz munkával kerestem, de azt hiszem azt meg is érdemlem. Kö­rülbelül 1200 versenyt nyertem életemben, nagy díjak voltak közöttük. Ha sor ke­rülne rá, igazolni tudnám minden fillérem kor­rekt eredetét. —­ Amikor a Lovaregyletben kihall­­gatták, mit mondott? — Azt mondtam, hogy gyanúsítások központjában lenni,­­zsokésors. Még nem volt zsoké, akit ne piszkoltak volna be gyanúval. Ez épúgy együtt jár a lovag­lással, mint a siker. Gyakran gondoltam arra, amikor győztes lovamat kifelé ve­zették a pályáról és a tribünök visszhan­gozták a nevemet, hogy lesz még böjtje is a­­dicsőségnek, a tömeg hangulatát gyorsan meg lehet fordítani­ , öt éve nem fogadtam..." — Meg szokta fogadni azt a lovat, amelyiket lovagol? — Régebben játszottam, de öt esztendő óta egyetlen versenyen sem fogadtam. Elvesztettem a lóversenyben való hitemet. Nem hiszek abban, hogy előre ki lehet ta­lálni, melyik ló fog elsőnek a cél­hoz érni. A lovak nem gépek, rengeteg mellékkörül­mény közrejátszhatók abban, hogy egy ló győzzön vagy lemaradjon. — Végleg elhagyja Magyarorszá­got? — A világért sem. Ez úgy tűnn­e fel, mintha meghátrálnjék. Sőt, én még lovagolni akarok budapesti versenye­ken és bármennyire is reménykednek ellensé­geim abban, hogy kitörhetik a nyakamat, tudom, fogok még lovagolni is Budapesten. „Nem ismerem a győzelem mámorát" Az alacsony, őszülő hajú lovagló­­virtuóz valami csömört érez. Ezért vette be magát az erdőkbe, ezért ke­rüli az emberekkel való találkozást. — Különben sem vagyok abból a típus­ból való, amelyik nagyon tud örülni. Én közömbös vagyok akkor is, amikor a lo­vam elsőnek befut a célhoz. Állítólag a győzelemnek mámora van. Nem tudok róla, talán az a hiba, hogy nagyon megszoktam a sikert. Vagy talán az a hiba, hogy na­gyon meg kell fizetnem a sikerért. A zsokébajnok nem dohányzik, ha­ragban van az ételekkel is, úgyszól­ván kizárólag cukortalan citromos teával él. A tréning szigorúan sport­szerű életmódra kényszeríti. Estén­ként korán fekszik, nyugodt alvá­sra van szüksége, reggelenként m­ég nincs is egészen világos, amikor nye­regbe száll. — így élek én ... — mondja kesémén — ...és ifiest m­ég hajsza is ’indult elle­nem. Erősnek kell lenni ahoz, hog­y az ember­eit elviselje. He én erős vagyok. Lukács István. Az óbudai testvérei ptk ősi felméretették ■' i ) — Az Est tudósítójától — Ez év július 15-én este félhet el','1 útban a Kaszás-dűlőnél lévő mezei úton Kollár László kereskedősegéd­öbb revolverlövéssel agyonlőtte f­ivé­rét, Kollár Vendel földbirtokost. A test­vérgy­il­koss­ág után Kollár László inként jelentkezett, letartóztatták, majd az ügyészség­erős felindulásban elkövetett szán­dékos emberölés bűntette ámén emelt vádat ellene-A testvérgyilkosság bűnügyét szer­dán tárgyalta a büntetőtörvényszék Krai­zell-tanácsa. , A testvérgyilkos kereskedők­égert azzal védekezett, hogy önvédelemből cselekedett. A csiósyhegyi­­strandfür­dőről tartott hazafelé­, amikor talál­kozott bátyjával, aki négy nőnek a társaságában ült kocsiján.. Gúnyosan köszöntötte őt bátyja és sértegeti . Szóváltás közben ostorával arcon­­vágta. Régi c­ivódás folyt közte és fivére között, aki rabiátus ember volt. A bíróság tanúként ki­hallgatta azo­kat a nőket, akik Kollár Vendel ko­csiján ültek és azt a négy asszonyt, aki a dülőúton a testvérgyilkosság­­nak és annak előzményeinek tanúja volt. . . A perbeszédek után a törvényszék ítéletében a vádlottat . . felmentette. Beigazoltnnak látta a bíróság a jogos védelemből támadt megza­varodottsá­­gát. A törvényszék szabadlábra is he­lyezte Kollár Lászlót. if. oldal 9 Rosszul vigyáznak Párizsban az idegen előkelőségekre Párizs, november 9 . rendőrállomásra kísérték­­Az Est külön tudósítójától. Csak most tudódott ki, hogy Marina görög hercegnőnek, Kent herceg meny­asszonyának kínos kalandja volt. Kedden délután fél öt óra tájban a hercegnő autójához ugrott két asz­­szony és egy férfi, de még mielőtt közel jutottak volna, ott termettek a detektívek, akik a menyasz­­szony hercegnőnek minden lépésére vi­gyáznak. Megvasalták és a legközelebbi a veszedelmeseknek látszó idegeneket s ott megállapították, hogy a férfit De­­tail-nak hívják, az asszony'’neve Adjinin és a­ harmadik támadó" a leánya. Ártat­lan képpel vallották, hogy kérvényt akar­tak átnyújtani a hercegi jenét., ■ ■, Y .1, tőle reméltek segítséget nagy nyomo­rukban. . ' ' Y. ■ '' -T' ty .V, ■’ $ ■X-'--'­­ * Nemzetiségüket hitelesen műn lehelett megállapítani, mert semmiféle igazoló­­okmányuk nincs.

Next