Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
Szombat, 1934. november 3. 7íz€st Schejbal nem hátrál meg A zsokébajnok nyilatkozik Az Est-nek a vádakról, kijelenti, hogy fog még Budapesten lovagolni és „elvesztette hitét a lóversenyben" — Az Est tudósítójától — Napokig nem találta senki Schejbalt. A kósza hír tudni vélte, hogy szerződését nem újították meg, a Lovaregylet vezetősége »eltanácsolta« Budapestről és mindennek hátterében bizonyos vádak állanak, melyek szerint a bajnoklovas nem viselkedett volna úgy, amint azt a szabályok és a versenyek tisztasága megkövetelte volna. A magyar zsokébajnok, aki körül pletykák, sugdolózások támadtak legutóbb, Alagon lakik, szép kertes villában. A szobalány azt mondta azoknak, akik Schejbalt meg akarták látogatni: »Schejbal úr vadászik.« Csakugyan, két napon át a dunántúli erdőkben csatangolt, vadászházban aludt, emberekkel nem érintkezett, újságot nem olvasott. Szerdán visszatért Alagra, de csak néhány órán át tartózkodott otthon, délután vonatra ült, Bécsbe utazott, vasárnap már Freudenauban lovagol. Mielőtt elutazott, találkoztunk vele. A magyar zsokébajnok most 37 éves. Természetesen alacsony, természetesen valószínűtlenül sovány. Halántékánál már óvatosan deresedik. Külföldi ajánlatok — Igaz-e, hogy nem lovagol többé Magyarországon? — kérdeztük. — Már nyáron szó volt arról, hogy külföldre megyek. Nagyon jó ajánlatokat kaptam Ausztriából és Németországból. Félig-meddig már nyáron elhatároltam, hogy megpróbálom külföldön. — Miért? — Akkor még nem bántott senki, a hajsza csak most kezdődött, mégis izgatott a lehetőség, hogy külföldre menjek. — Igaz-e, hogy Lutzenbacher Pál nem újította meg a szerződését? — Ez igaz. Október 15-én a régi szerződés lejárt. Lutzenbacher úr nem kötött újat, így lett végleges az elhatározásom, hogy megyek. — A Lovaregylettől nem kapott valami végzést? — Arra gondol, úgy-e, hogy a Lovaregylet eltiltott volna a lovaglástól. Ez nem igaz. Az sem igaz, hogy eltanácsoltak. — Azt mondja, hogy bántották, hajsza indult ön ellen. Hogy kezdődött a hajsza? — Kérem, én Pécsben négyszer voltam zsákbajnok, Budapesten az idén három hetedszer bajnok, nem csoda, ha vannak irigyeim. Arról már régóta tudok, hogy az emberek suttognak körülöttem. Ezek a suttogások akkor erősödik, amikor favoritot lovagoltam és lemaradtam. Sebeiből eddig halkan, szenvedélytelenül beszélt. Hirtelen kinirult az arca és a hangja is áttüzesedett. Mi töként Csarog körül? _ Minden más lovassal sokszor megtörtént és sokszor meg fog még történni, hogy meggyanúsítják azok, akik a pénzüket elveszítették. Az a fogadó, aki a tribünről nézi a versenyt, dühös, amkor látja, hogy az általa fogadott ló lemaradt. Valakit felelőssé kell tenni, hát ott a zsoké. Én a mendemondákkal mit sem törődtem. Tudtam, hogy becsületesen lovagolok, lelkiismeretemnek ez elég volt. Az év vége felé futott egy Csillag nevű ló. A Csillag körül tört ki a vihar. Csillag a köhögési járvány után először október 13-án indult. Természetesen rosszul futott. Előbb köhögött, 13-án még nem volt egészen rendben. A verseny után visszaküldték Alagra. 18-án újra meggaloppozták. Ez annyit jelent, hogy próba alá vették. Furcsa és Lenka nevű lovak társaságában folyt le a próbagalopp, Csillag ekkor rosszabbul futott, mint előzőleg a versenyen. Ennek ellenére még azon a héten visszaküldtük Budapestre és október 24-én, amikor a Szent László díjat futották, Csillag is starthoz állt. Persze, versenyben is rosszul futott. Nem is futhatott jól, lemaradása természetes következménye volt a tréningrendszernek. Csillag nagyon mérsékelt képességű ló, ez ki is derült akkor, amikor Furcsa és a nyeretlen Lenka társaságában a házi galoppban rossz formát mutatott. A Szent László díj lefutása után a nyergelőben azt kérdezte tőlem Hesp tréner: »Mi történt a lóval?« Rendkívül elcsodálkoztam ezen a kérdésen. Hogyan kérdezhel ilyesmit egy tréner akkor, amikor olyan rossz házigaloppja volt a lónak? Mindaz, ami most ellenem folyik, ezután kezdődött, a Szent László-díjból indult ki. Nagyot tévedtem Hesp mesterben. Én 11 évig dolgoztam Kaposi tréner keze alatt és sokat lovagoltam az öreg Hiteknek is, nagy különbség van mester és mester között. Kaposi és Hitch nem kérdezték volna meg tőlem a Szent László-díj után, hogy miért nem nyert Csillag. Scheibal a beszélgetés alatt egyre rsszabb kedvű lett. Rezignáltál! mondotta: — Én nagyon nehezen kerestem egész életemben a pénzt, irigyeimtől azt kívánom, először csinálják utánam azt, amit én csinálok, aztán irigyeljenek A 120 000 pengő legendája Elmondja, hogy milyen tortúrákon megy keresztül minden verseny előtt. Ha vasárnap lovagol, csütörtököt már koplalni kezd, idejének nagyrészét fürdők gőzkamráiban tölti, izzasztja magát, hogy a verseny délutánjára öt kiló legyen. A gőzfürdő egyébként sokat szerepel a pletykákban. — Azt mondják, hogy ön a fürdőben szokott találkozni egy ismerősével, kinek tippeket súgott meg. — Ezen csak nevetni lehet — válaszol Scheibal, de nem nevet. — Mi igaz abból, hogy egy budapesti kereskedő 120.000 pengős nyereséggel zárta le idei lóversenyfogadásait és önnek valami köze van ehez a nyereséghez? — Ha a legkevesebb is igaz lenne abból, amit a fogadásokkal kapcsolatban beszélnek, a Lovaregylet véglegesen megvonná lovaglásiengőengedélyemet, azok a pártatlan, igazságos urak, akik a Lovaregylet igazgatóságában ülnek, nincsenek tekintettel múltra, érdemekre, ha visszaélés mutatkozik. — Sokat beszélnek arról, hogy önnek nagy vagyona van... — Az fantasztikum, amit a vagyonordról beszélnek. Igaz, van valamim, amit becsületes és nehéz munkával kerestem, de azt hiszem azt meg is érdemlem. Körülbelül 1200 versenyt nyertem életemben, nagy díjak voltak közöttük. Ha sor kerülne rá, igazolni tudnám minden fillérem korrekt eredetét. — Amikor a Lovaregyletben kihallgatták, mit mondott? — Azt mondtam, hogy gyanúsítások központjában lenni,zsokésors. Még nem volt zsoké, akit ne piszkoltak volna be gyanúval. Ez épúgy együtt jár a lovaglással, mint a siker. Gyakran gondoltam arra, amikor győztes lovamat kifelé vezették a pályáról és a tribünök visszhangozták a nevemet, hogy lesz még böjtje is adicsőségnek, a tömeg hangulatát gyorsan meg lehet fordítani , öt éve nem fogadtam..." — Meg szokta fogadni azt a lovat, amelyiket lovagol? — Régebben játszottam, de öt esztendő óta egyetlen versenyen sem fogadtam. Elvesztettem a lóversenyben való hitemet. Nem hiszek abban, hogy előre ki lehet találni, melyik ló fog elsőnek a célhoz érni. A lovak nem gépek, rengeteg mellékkörülmény közrejátszhatók abban, hogy egy ló győzzön vagy lemaradjon. — Végleg elhagyja Magyarországot? — A világért sem. Ez úgy tűnne fel, mintha meghátrálnjék. Sőt, én még lovagolni akarok budapesti versenyeken és bármennyire is reménykednek ellenségeim abban, hogy kitörhetik a nyakamat, tudom, fogok még lovagolni is Budapesten. „Nem ismerem a győzelem mámorát" Az alacsony, őszülő hajú lovaglóvirtuóz valami csömört érez. Ezért vette be magát az erdőkbe, ezért kerüli az emberekkel való találkozást. — Különben sem vagyok abból a típusból való, amelyik nagyon tud örülni. Én közömbös vagyok akkor is, amikor a lovam elsőnek befut a célhoz. Állítólag a győzelemnek mámora van. Nem tudok róla, talán az a hiba, hogy nagyon megszoktam a sikert. Vagy talán az a hiba, hogy nagyon meg kell fizetnem a sikerért. A zsokébajnok nem dohányzik, haragban van az ételekkel is, úgyszólván kizárólag cukortalan citromos teával él. A tréning szigorúan sportszerű életmódra kényszeríti. Esténként korán fekszik, nyugodt alvásra van szüksége, reggelenként még nincs is egészen világos, amikor nyeregbe száll. — így élek én ... — mondja kesémén — ...és ifiest még hajsza is ’indult ellenem. Erősnek kell lenni ahoz, hogy az embereit elviselje. He én erős vagyok. Lukács István. Az óbudai testvérei ptk ősi felméretették ■' i ) — Az Est tudósítójától — Ez év július 15-én este félhet el','1 útban a Kaszás-dűlőnél lévő mezei úton Kollár László kereskedősegédöbb revolverlövéssel agyonlőtte fivérét, Kollár Vendel földbirtokost. A testvérgyilkosság után Kollár László inként jelentkezett, letartóztatták, majd az ügyészségerős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntette ámén emelt vádat ellene-A testvérgyilkosság bűnügyét szerdán tárgyalta a büntetőtörvényszék Kraizell-tanácsa. , A testvérgyilkos kereskedőkégert azzal védekezett, hogy önvédelemből cselekedett. A csiósyhegyistrandfürdőről tartott hazafelé, amikor találkozott bátyjával, aki négy nőnek a társaságában ült kocsiján.. Gúnyosan köszöntötte őt bátyja és sértegeti . Szóváltás közben ostorával arconvágta. Régi civódás folyt közte és fivére között, aki rabiátus ember volt. A bíróság tanúként kihallgatta azokat a nőket, akik Kollár Vendel kocsiján ültek és azt a négy asszonyt, aki a dülőúton a testvérgyilkosságnak és annak előzményeinek tanúja volt. . . A perbeszédek után a törvényszék ítéletében a vádlottat . . felmentette. Beigazoltnnak látta a bíróság a jogos védelemből támadt megzavarodottságát. A törvényszék szabadlábra is helyezte Kollár Lászlót. if. oldal 9 Rosszul vigyáznak Párizsban az idegen előkelőségekre Párizs, november 9 . rendőrállomásra kísértékAz Est külön tudósítójától. Csak most tudódott ki, hogy Marina görög hercegnőnek, Kent herceg menyasszonyának kínos kalandja volt. Kedden délután fél öt óra tájban a hercegnő autójához ugrott két aszszony és egy férfi, de még mielőtt közel jutottak volna, ott termettek a detektívek, akik a menyaszszony hercegnőnek minden lépésére vigyáznak. Megvasalták és a legközelebbi a veszedelmeseknek látszó idegeneket s ott megállapították, hogy a férfit Detail-nak hívják, az asszony'’neve Adjinin és a harmadik támadó" a leánya. Ártatlan képpel vallották, hogy kérvényt akartak átnyújtani a hercegi jenét., ■ ■, Y .1, tőle reméltek segítséget nagy nyomorukban. . ' ' Y. ■ '' -T' ty .V, ■’ $ ■X-'--' * Nemzetiségüket hitelesen műn lehelett megállapítani, mert semmiféle igazolóokmányuk nincs.