Az Est, 1934. december (25. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-05 / 274. szám

Szerda, 1934. december 5. Fantasztikus tudósítás a párizsi Le Journalban a német parlament felgs­ujtásáról Párizs, december 4 (Az Est külön tudósítójától) A Le Journal keddi számában szen­zációs okiratot hoz nyilvánosságra, amely fényt vet a berlini parlamenti épület felgyújtására. Az okirat, a Röhmmel együtt kivégzett berlin­­brandenburgi SA-csoportvezető, Karl Ernst végrendelete­ Ernst végrende­letét 1934 június 3-ikán írta. Ekkor már egy idő óta várta, hogy elfogják és a végrendeletet személyes bizton­sága érdekében írta és tanúként alá­íratta Fiedler és Mohrenschild cso­­port-alvezetőkkel- A végrendeletet Svédországba juttatta, ahol annak el­lenére, hogy Branting szenátor kezébe került, máig nem jutott nyilvános­ságra. Ernst többek között a követ­kezőket írja: — Én alulírott Karl Ernst, a roham­osztagok berlin-brandenburgi csoport­­vezetője, porosz államtanu­ácsos, aki 1904 szeptember 1-én Berlin-Wilmers­­dorfban születtem, ezennel beszámolok a berlini parlament égéséről, amely­nek felgyújtásában részt vettem. Bará­tok tanácsára cselekszem, mert hírek jutottak fülemhez, hogy Göring és Göbbels le akarnak számolni velem. Ha elfognak, akkor Göring és Göbbels meg fogják tudni, hogy ez a végren­delet külföldöm van. Ezennel elisme­rem, hogy a birodalmi parlament épü­letét 1933 február 27-én két alvezérem segítségével én gyújtottam fel. A továbbiakban Ernst kijelenti, hogy tettét abban a hitben követte el, hogy segítségére lesz a Vezérnek a marxizmus elleni küzdelemben. Ez­után sorra leírja, hogy gróf Helldorf, a berlini utcán hogyan szedte fel a holland Van der Lubbet és hogyan vette rá a merénylet elkövetésére. Van der Lubbe azt hitte, hogy egye­dül gyújtja fel az épületet. Este 9 órakor kezdte meg munkáját, de fél­órával azelőtt Ernst már munkához látott. Civilruhába öltözve gumi­csizmásan hatolt be az épületbe és egy foszforos készítménnyel kente be az asztalokat és székeket, a függö­nyöket és szőnyegeket pedig petró­leummal öntötte le. A merényletről tudomása volt Göringnek, Göbbels­­nek, Heinesnek és Killingernek. Az ötlet Göbbelsé volt. Hitler semmit sem tudott a készülő merényletről. — Elviselhetetlen az a tudat, — így fejezi be végrendeletét Karl Ernst — hogy az SA-t azok az emberek árul­ják el, akik hatalomra juttatták. Ha a méltó büntetés eléri az árulókat, ezt az okiratot megsemmisítem. (T.) * Hogy mi igaz a Le Journal fantasz­­­tikusnak látszó szenzációjából és mi nem, azt most nem lehet eldönteni. Könnyen lehetséges, hogy az egész hír német emigránsforrásból szárma­zik és így természetszerűen csak a legnagyobb óvatossággal és fentar­­tással lehet fogadni. vetkező:­­ Abban az esetben, ha a szavazás Németországnak juttatná a Saar­­vidéket, Németország 900 millió pa­pírfrank fizetésére kötelezi magát. Ezzel az összeggel egyenlíti­­ki azok­nak a saarvidéki bányáknak az ér­tékét, amelyeket a Versailles­ szerződés Francia­­országnak juttatott. 2. Abban az esetben, ha a szavazás a Saar­-vidéket Németországnak jut­tatná, Németország kötelezi magát, hogy semmiféle megtorlást nem al­­kalmaz senkivel szemben. Egyforma jogú polgárnak tekinti a Saar-vidék valamennyi lakosát — kivéve azokat a német emigránso­kat, akik Hitler uralomra jutása után idevándoroltak. Ezek vagy kötelesek azonnal eltávoz­ni a Saar-vidék területéről, vagy pe­dig viselniök kell magaviseletükért azokat a következményeket, amelye­ket a német törvények előírnak. A Saar-megegyezés a józan ész diadala London, december 4 Az angol lapok feltűnő beállítás­ban közlik a Saar-vidék ügyében tör­tént francia-német megegyezés rész­leteit. Néhány lap örömmel üdvözli a megegyezést, mint az egyik legkénye­sebb kérdés sima elintézését és kife­jezi azt a reményét, hogy a megegye­zés előmozdítja az általános európai helyzet tisztulását­ A Times vezércikke valószínűnek tartja, hogy több francia-német kér­dést hasonlóképpen a józan kiegyezés szellemében le­het majd idővel elintézni. A munkáspárti Daily Herald vezér­cikke a következőket írja: A megegye­zés a népszövetségi rendszer győzel­me, de mindenekfelett a francia és a német kormány diadala, amelyek közös győzelmet arattak a béke és a józan ész nevében az előíté­letek és a rosszindulatok felett. Euró­pa jövője tekintetében nem lehet en­nél kedvezőbb előjelet elképzelni. Csak az emigránsoknak nincs kegyelem Párizs, december 4 (Az Est külön tudósítójától) Az események középpontjában ma kétségtelenül az a rövid római táv­irat áll, amely hírül adta, hogy Németország és Franciaország megegyezett a Saarvidék kérdé­sében. Az eddig kiszivárgott hírek szerint LUKÁCS DUNABART V., Wilim ucca 2 |­istánként Palos ay€rzsi a Mag­yar Színház volt tagja, előadó-művésznő M. B. Tommy és Balogh jazz-duettje Délutánonként uzs m-zen a megegyezés az egész vonalon megtörtént. A megegyezés főbb két pontja a kö­­ tfWWVWVWWtfVWVWWWWVtfi Inkább, mint valaha! Kímélje szívét és idegeit, no meg az erszényét is. Igyon tehát Kathreiner malátakávét valódi Vranck kávépótlékkal. Hangpárbaj egy német templomban Berlin, december 4 (Az Est külön tudósítójától) Példátlanul izgalmas istentisztelet folyt le vasárnap a schönebergi Apostelkirche-ben. A templom zsúfo­lásig megtelt. A nagy érdeklődést az keltette, hogy Rabenau lelkész, akit ellenzéki magatartása miatt a nácik régebben félreállítottak, most ismét a szószékre lépett. Van azonban az egyházközségnek egy hivatalos, náci­érzelmű papja is. Mindenáron meg akarta akadályozni, hogy Rabenau megtarthassa istentiszteletét, ötven­hatvan hívével együtt a templom első soraiban helyezkedett el, majd még mielőtt Rabenau belépett volna, az oltár elé lépett és felolvasta a birodalmi püspök nyilatkozatát, amely az ellenzéki papokat megbélyegzi. Az incidens után bevonult a temp­lomba Rabenau lelkész két paptársa kíséretében. Az egybegyűltek tiszte­letteljesen felállottak. Rabenau fel­szólította Peterst, az oltárnál álló náci­ papot, hogy ne akadályozza az istentisztelet megtartását. Peters ki­jelentette, hogy nem távozik az oltártól. Ekkor Rabenau a hívők seregéhez fordult és megkérdezte, hogy kit akarnak meghallgatni, őt vagy Pe­terst. — Rabenau lelkészt akarjuk — kiál­totta a sokszáz hivő. Rabenau ekkor az általános izga­lomban ismét felszólította Peterst, hogy távozzék az oltártól. Peters a he­­lyén maradt. Rabenau ekkor a szó­székre lépett. A hívők zsoltárt énekel­tek. Az orgona hallgatott. Amikor az­után Rabhenau beszélni kezdett, az or­gonista, aki Peters embere volt, teljes erővel rázendített, úgyhogy elfojtotta a lelkész szavát. A következő pillanatban Peters kez­dett beszélni, mire a felháborodot hívők zsoltárra zendítettek rá. Ez többször megismétlődött. Ha Ra­bhenau beszélt, az orgona kezdett zúg­ni, ha Peters beszélt, a hívők harsog­ták zsoltáraikat■ Ez a példátlan hang­párbaj annyira felizgatta a hívőket, hogy sok asszony hangos zokogásban tört ki. A templom előtt hatalmas tö­meg verődött össze és feszülten figyel­te az eseményeket. Peters végül ismét rákezdett prédi­kációjára. Ekkor a hívők köréből szavalókórus hangzott fel: — Ne vedd az Űr nevét hiába aj­kaidra, mert az Úr megbünteti azokat, akik nevével visszaélnek. Ekkor Rabhenau, aki nem akarta, hogy a harc elfajuljon, felszólította a híveit, hogy hagyják el a templomot és igyekezzenek a papiak udvarára. A hívek nagy serege el is távozott, mindössze 63 ember maradt a temp­lomban, hogy meghallgassa Peterst. A többiek a templomudvarban áhita­­tos hangulatban tartották meg az is­tentiszteletet. (United Press) Zsarolásért elítélték Kreuger volt vezérigazgatóját Bécs, december 4 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A büntető törvényszék vegyes ta­nácsa három évi szigorított, fogházra ítélte dr. Reifer Arnold 60 éves ve­gyészt s az ítélet végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Reifer a Krexiger-konszern bukása előtt a svéd gyufakirály egyik vállala­tának vezérigazgatója volt Félmillió svéd korona végkielégí­tést biztosított szerződése, de ezt az igényét a tönkrement vállalatok fel­számoló bizottsága s annak élén Torsten Kreuger, a gyufakirály öccse, nem ismerte el. A követelés vissza­utasítása után Torsten Kreuger név­telen levelet kapott, amelyben meg­fenyegették, hogyha haladéktalanul nem helyez letétbe egy svájci bank­nál 50.000 svájci frankot, akkor nyilvánosságra hozzák a bécsi rendőrség egy jegyzőkönyvét és leleplezik őt, hogy büntető eljárást folytattak ellene Bécsben egy anya bűnvádi feljelentése alapján, akinek 13 éves kislányával erőszakoskodott. Torsten Kreuger zsarolás miatt fel­jelentést tett ismeretlen tettes ellen és a bécsi rendőrség, amelynek tudo­mására hozta, hogy dr. Reifer Arnold volt igazgatóra gyanakszik, megálla­pította, hogy tényleg ő írta a névte­len fenyegető levelet. MMVWWWWtWWWWWWWWWI 7. oldal

Next