Az Est, 1935. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-14 / 86. szám

6. oldal Heltai Jenő neve fénylik ton a Vígszínház szín­lapján. Mint Baudelaire, ő is büsz­kén hirdetheti, hogy nem a színek, hanem az árnyalatok művésze. Teli tüdővel szívja az élet levegőjét, de íróasztala ott állhatott eddig valahol magasan az elefántcsonttoronyban, ahová a lárma, tülekedés, kavargás az élet nemesebb párlataként szivá­roghatott föl hozzá. Ma éppen azzal lép megint feljebb, hogy írási közbe­n is itt lenn marad. Ismerjük az élet­ből és irodalomból a megejtett lány­nak és annak a megszorult, fiatal­embernek történetét, aki magasabb érdekből vállalja a születendő gyer­mek törvényes apaságát. De­­az élet komisz kényszere és a becsület utáni honvágy külső és belső drámai harcá­ban az író hangja itt már nemcsak emberivé ás költőivé halkul, hanem maivá és harcosabbá is han­gosodik. Az új fiek­ai nemcsak mosolyog, meg­ért és megbocsát, hanem együttérez, vérzik és lázadozik. Ezért szeretem­ minden eddigi darabjánál is jobban a »Jó üzlet«-et. Szerencsés író, aki ön­magának, a választottaknak és a nagy tömegnek egyszerre írhat. És sze­rencsés szerző, akinek Darvas Lilije is van. Aki évek óta nem látta ezt, a ragyogó asszonyt, az elláthatja-a szá­ját, hogy mennyit tanult azóta ott kinn másoktól, de főként önmagától. Kápráztató virtuóza és ihletett művé­sze a tulajdon lénye tüneményes ele­ven hangszerének. Hegedűs Tibor rendezése kitűnő megérzéssel, köréje csoportosítja a többi alakot és Ágay Irén őszinte egyszerűsége a legneme­­mesebb előkelőség, M­akay Margit vi­haros grófnője a legh­arsányabb kaca­gás. Peti párszavas feladatában mély és mulatságos, mint egy klasszikus bohóc.­­ (Hbó) Amikor Rózsahegyi Kálmán „Az Est röpcédulákat dobált Rózsahegyi Kálmán meséli: — Éppen huszonöt évvel ezelőtt történt, két nappal Az Est­ első számának meg­jelenése előtt. Hárman ültünk a Magyar Színház egyik páholyában. Operettet ját­szottak és az első felvonás után, amikor világos lett a nézőtér, száz meg száz rög­­cédulát dobáltunk a földszintre a páholy­ból. Az Est reklámcéduláit.­­ A közönség meglepetten kapkodta a fehér-kék röpcédulákat és mire ledobál­tam valamennyit, bejött a páholyba egy rendőrtisztviselő és felelősségre vont. Persze semmi bajom se történt. 1935—36: hármas jubiláns év a Vígszínházban A Vígszínház következő évadja so­rán három jubileumot f­og: '­ünnepelni,­ amely történetesen összeesik. Májusban jubilálni fog maga a színház: akkor lesz négy­van eszten­deje, hogy megnyitotta kapuit. A má­sik két jubileum személyi:'­ tizenöt éve lesz, hogy Sloboz Imre igazgatója a­ színháznak és huszonöt éve, hogy­ Jób Dániel művészeti igazgatót, mint ren­dezőt a színház tagjai sorába szerződ­tették. . S-­Zínés­znők, adifi „Csz­­.&t“-tel nőtted f­el Nagyszabású, gyermekelőadást készül rendezni a Vígszínházban Lakne­r Artúr gyermekszínháza a színészjóléti intézimé­­nyek és a nyugdíjas színészek javára. Ebben az előadásban olyan­ színésznők fognak résztvenni, akik az utóbbi 25 év­ben gyermekszíí­észnők ágáltak,­­tehát­­yAz Est­i-tel együtt nőttek fel■.­­ Az előadásban közreműködik: Lrpathy Hanna, Gaál Franciska,­­ Bársony Rózsi, Belle Gabi, Retek Marika, Bulla Elfila és Szombathelyi Blanka, valamint a mostani két gyerek-primadonna, Szécsy Hédi és Váradi Kató. Ifj. báró Wlassics Gyula az állami színházakról Ifj. báró Wlassics Gyula A kultuszminisztérium h. ál­lamtitkárához, ifj. báró Wlas­sics Gyulához azzal a kéréssel fordultunk: mondja el vélemé­nyét az állam­i színházak jövő­jéről. A művészeti ügyosztály legfőbb vezetője kérdésünkre­ a következő választ adta: — Arra a kérdésre óhajt tőlem vá­laszt a huszonötéves Az Est: milyen­nek látom az állami színházak, az ötvenéves Operaház és a közel száz­éves Nemzeti Színház jövőjét? — Talán lett volna olyan időpont a múltban, amikor ez a kérdés­ ké­nyelmetlenül hatott volna, de ma, amikor valóban minden okunk meg­van a közönségünkbe vetett komoly hitre, teljes bizalommal nézhetünk a jövő elé. Mert a régi hű törzsközön­ség mellett, amelynek életszükséglete a nemes szórakozás és amely nagy ál­dozatokkal fentartott két állami színházunk boldogulását dicséretes felbuzdulással baráti szervezet ala­kítása útján is igyekezett segíteni, új közönséget látunk izmosodni, amely t­elve van a művelődés vágyával. — Az Operaháznak iít névtelen ba­rátai támadtak a népművelési előadá­sok szervezett táborában és a Nem­zeti Színház szűknek bizonyult az impozáns arányokban kibontakozó munkáselőadások tanulni akaró töme­g­einek. Ez az új rétegeket vonzó ér­­eklődés új feladatok elé állít, új szárnyakat ad és megnyíló széles távlatokra világít rá. — Az állami színházaknál nincs közönségkrízis, — ez a jövő legbizto­sabb záloga. Radnai Miklós az Operaházról Radnai Miklós — Az Operaház félszázados itm­enei, olyan képet mutat a magyar énekmű­vészet fejlődéséről, amelyet nem a jó­szándék, csak a tehetség tud felmutat­ni. Mostoha viszonyok, tenger­nehéz­ség közepette haladt eddig is a maga útján a magyar opera­színpad, bizo­nyára eljut nemzeti elszigeteltsége mellett is az általános el- és felisme­résig. Változatlanul előtérben áll a sok tekintetben már sajátosan magyar táncjáték, amelynek külföldön való bemutatása olyannyira megérett, hogy a sok meghívásnak szokásos ne­hézségeit kell csak leküzdeni, vagyis csak az anyagi kérdést kell tisztázni. — énekeseink sokfelé eljutottak már a nagyvilágban, követni fogja őket rövidesen az egész együttes be­mutatkozása külföldön. Új félszáza­dunk küszöbén tehát — ha a jelek nem csalnak — nemcsak hazai, hanem külföldi elismerés is vár az Opera­­házra! Voinovich Géza a „Stuart Máriádról is két magyar újdonságról Voinovich Géza­­— A Néihsefi Színház hátralévő ide­je évadzárásig, június 20-ig, tulaj­donképpen három darab előadását je­lenti, — mondotta nekünk Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiz­tosa. — E három darab előkészületei folynak a színházban. Elsősorban a »Stuart Mária« új előadását próbál­juk, amely az osztrák-magyar kultúr­­közeledés dokumentuma lesz. Her­mann Röbbeling, a Burgszínház igaz­gatója, az ifj előadás rendezője, bebi­zonyította nekünk, hogy amit Schil­lerben elavultnak, pókhálósnak hit­tünk, az maga az élet, az elevenség. Az illusztris művész munkájában minden szónak jelentősége van és minden helyzetnek komoly dramatur­giai értelme. A második darab Len­gyel Ernő rendkívül érdekes »Császár­parádé« című történelmi színjátéka. A harmadik Thüry Lajos »Az új vár című drámája. Vasárnap, 1935 április 14 T­íz­sz e heti olcsó színházi előadásainak műsora: 1 Szombat, április 13-án H MAGYAR SZÍNHÁZ: SZENTPÉTERVÁR­­I (81, KIRÁLY-SZÍNHÁZ: MONTMARTREI­­I IBOLYA 18). ROYAL ORFEUM: GÖRBE­­I- KÖRBE (80). KOMÉDIA KABARÉ: GRAND-­­ GUIGNOL (9). Vasárnap, április 14-én ** VÍGSZÍNHÁZ: REMÉNYSÉG (3% d. u.) MAGYAR SZÍNHÁZ : SZENTPÉTERVÁR (3% d. u. és 8 este). PESTI SZÍNHÁZ: I.O. VAGIAS ÜGY (4 d. u. és 8 estei KIRÁLY­­SZÍNHÁZ: MONTMARTREI IBOLYA 6'/1 n) d. u. és 8 este). VÁROSI SZÍNHÁZ: LEÁNY­ÉS VÁ­SÁR (4 d. u. és 8 este). ANDRÁSSÁG­ ÚTI (a SZÍNHÁZ: GERALDINE (4. d. u. és 9 este). A KAMARASZÍNHÁZ: SZÁZHUSZAS TEMPÓ! II (8). BETHLEN-TÉRI­ SZÍNHÁZ: KATZ­A BÁCSI (SV.). ROYAL ORFEUM: GÖBBE­­S KÖRBE (4 d. u. és 8% este). KOMÉDIA - KABARÉ: GRAND-GUIGNOL (4% d. u. és 6­9 este). Hétfő, április 15-én bELVÁROSI SZÍNHÁZ: A VALLOMÁS (B). PESTI SZÍNHÁZ: ÜGY (8). KIRÁLY­­SZÍNH­ÁZ: MONTMARTREI IBOLYA (8). ANDRÁSSY-UTI SZÍNHÁZ: GERALDINE­­ (9). TERÉZKÜRÚTI SZÍNPAD: SZENZÁCIÓS KIADÁS (9). BETHLEN-TÉRI SZÍNHÁZ: KATZ BÁCSI (8V2). KOMÉDIA KABARÉ: REPRISE-MŰSOR (9). Kedd, április 16-án KIRÁLY-SZÍNHÁZ: MONTMARTREI IBO­­­­LYA (8). ANDRÁSSY-UTI SZÍNHÁZ: GE­­­­RALDINE (9). KAMARASZÍNHÁZ: SZÁZ­huszas­ tempó! (8). komédia kabaré: REPRISE-MŰSOR (9). Szerda, április 17-én BELVÁROSI SZÍNHÁZ: EGY ASSZONY HAZUDIK (8). PESTI SZÍNHÁZ: LOVA­GLÁS ÜGY (8). KIRÁLY SZÍNHÁZ: MARTREI IBOLYA (8). ANDRÁSSY­ SZÍNHÁZ: GERALDINE (9). TERÉZKÖRUTI­­ SZÍNPAD: SZENZÁCIÓS KIADÁS (9). BETH-­E­LEN­ TÉRI SZÍNHÁZ: KATZ BÁCSI (8%). KOMÉDIA KABARÉ: REPRISE-MŰSOR (9). Mindezekre a előadásokra AZ EST-lapok olvasót isen kedvezményes, leszállított helyárú­­­­­ jj jegyeket válthatnak a kiadóhivatal Üzlethelyi síjében. VII., Erzsébet körút 18—20 szám alatt, g G­ (Tel.: 43­8-88), továbbá AZ EST-lapok fiókjaiban: KONCERTNÉL. Váel ucea 28. (Tel.: g 71 884—61). TOLDY LAJOS könyvkereskedésében F8 ueca 2. szám. (Telefon: 533—94) és HALASZ­T­I­ FERENC propaganda Irodájában Eötvös tér 2. (Telefon: 810—81). délelőtt 9 órától délután 6 m 30 óráig Vasárnap csak AZ EST kiadóhivatalában • d. e. 9—12-ig. I­Q 6«3MvS~5»3MVS 6»2Mra6£S2Mr3»2Mra‰5£S2MVa6»2Mra‰5132MVS·5»21M 30 MOST 25 ÉVE Valóban olyan jók voltak azok a régi jó idők? — Mit tudjátok ti, — mondja az egy­kori színigazgató, a nyugdíjas színész, az elnémult szerző a mai fiataloknak a klubban vagy a kávéházban, — mit tudjátok ti, mi volt itt a régi jó idők­ben?­­Near is olyan régen, csak a nagy háború előtt. — A szerzők kiszt az élen Herczeg, Molnár, Bródy; a komoly muzsikában szárnyaikat bontják Bartók, Kodály, Dohnányi; a könnyű­zenében Lehár, Kálmán, Jacobi, Kacsóh, Szirmai... Az Operában Kerner, Vasquez, Bur­rián, Anthes, Takács, Ney Dávid; a Nemzetiben Jászai, Márkus, Újházi, Szacsvay, Petites; a Vígben Varsányi, Hegedűs ;­­ az operettben Pálmay, Küry, Pedák, Petráss ... Mit tudtok ti a pesti színház aranykoráról?... Az emlékezők nem emlékeznek rosz­­szul. Csak amikor a múltba méláznak, nem jut eszükbe, hogy festett ez az aranykor a valóságban? Mit adott p például­­ most huszonöt éve, 1910 ápri­lis föl­kén, amikor »A­z Est« első­ száma megjelent, Budapest hat szín­háza? Most huszonöt éve... 1910 április 15-én a hat pesti színház kö­zül egyikben sem játszottak magyar dara­bot. A Nemzeti Színházban premier volt: Louis Réniére vígjátéka, a »Papillon, a kő­faragó« került bemutatóra (Csillag Teréz, Aczél Ilona, Váradi Aranka, D. Ligeti Ju­liska, Gál, Kürthy, Somlay, Bartos, Rajnai és egy Sugár nevű akadémiai növendék fellépésével). Az Operaházban »Az afrikai nő«-t, Meyerbeer operáját játszották. (Fernhals Frigyes, mint vendég, Nelusko szerepé­ben, Vasquez, Szilágyiné-Bárdossy, Lunar­­di, Pichler, Kornai, Venezell, Erdős, Ker­tész. Karmester: Benkő Henrik.) A Vígszínházban Nancey és Armont bo­hózata, a »Theodore és Társa« volt mű­soron. (Csortos a címszerepben, Varsányi, Fenyvesi, Vendrey, Szerémy, Taporczai, Tihanyi, Sarkacs, Kazaliczky.) A Magyar Színházban Roda Hoda és Bossier katonadarabja, a „CSákó és Kalap” került színre (Forrai Rózsi, Mészáros Gi­zella, Báthory Gizella, Törzs, Németh József, Szirmai, Sebestyén Géza, Papp, Vágó, Körmendy, Papír, Réth­ey, Csiszár, Dobi, Z. Molnár, Taglay, Vandory.) A Király-színházban már csak néhány nap választotta el századik előadásától Willner és Bodansky operettjét, a »Luxem­burg grófjá«-t, Lehár Ferenc zenéjével. (Petráss Sári, Váradi Ili, Erdei Berta, Király, Rátkai, Kovács.) A Városligeti Színházban Offenbach ope­rettje, az »Orfeusz a pokolban« szerepelt a színlapon. (A címszerepben Pilinszky Zsig­­monddal. Másnap lépett fel századszor Küry Klára »Az erdészlány« című osztrák operettben.) A hetedik színházban, a budai Várszín­házban nem volt előadás. Molnár Ferenc premier az Ú­J Andrássy úti Színházban Csütörtökön, április 18-án először, A CUKIJÁSZNÉ Színmű öt képben. MENYEGZŐ Vígjáték egy felvonásban. Főszereplők: Tőkés Anna, Törzs Jenő, Kabos Gyula, Gőzön Gyula, Kertész Gezső, Boross, Pettin, Szombathelyi Blanka, Bársony Erzsi, Batsányi Paula

Next