Az Est, 1935. szeptember (26. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-15 / 210. szám

Vasárnap, 1935. szeptember 16. Kondilisz, a paraszt­tábornok Diktátor akar lenni a közlegényből lett hadügyminiszter Athén, szeptember . (­Az Est repülő riporterének telefonjelentése) A politikai feszültség egyelőre még nem robbant ki, de nem ért véget meg­egyezéssel sem. Kondilisz hadügymi­niszter tegnap este óta nem mozdult ki hazulról, beteget jelentett, senkit sem fogad. Fegyveres katonák őrzik villájában, a csodálatosan szép Phale­­ron tengerparton. A sebesült sorsa Nem messze tőle egy másik villá­ban ellenfele, Panajatakisz tábornok ápolgatja sérüléseit, amelyet a hétfői emlékezetes minisztertanács során szerzett. Panajatakisz nagyon népszerű. Sok híve van a tisztikarban. Azok a magasrangú tisztek, akik titokban re­publikánusok, azt követelik, hogy Kondilisz mondjon le, Panajatakisz pedig kapja vissza az első hadtest parancsnokságát. A hadsereg egysé­gét és fegyelmét féltik Kondilisztől és különösen felháborítónak tartják, hogy Panajatakisz tábornokra egy had­nagy fogott fegyvert. Valóban, ez még görög viszonyla­tokban is eléggé súlyos tekintélyrom­bolás. Kondilisz hadügyminiszternek esze­­ágában sincs elmenni, viszont már hajlandó volna Panajatakiszt felfelé buktatni és a hadsereg felügyelőjévé kinevezni. Egyébként senki sem tud­ja, mit tervez Kondilisz hadügymi­niszter, a közlegényből lett tábornok, Görögország örök diktátorjelöltje. Egy hellén fenegyerek A politikának ez az őstehetsége, aki még ma is a legprimitívebb paraszti nyelvet beszéli, a fenegyerek szere­pét tölti be a görög közéletben. Nyers, jóízű és meggondolatlan nyi­latkozataitól rettegnek minisztertár­sak Sohasem lehet tudni, mire készül. Egy bizonyos: diktátor akar lenni. Marcona bajuszát hegyesre pedzi és elmaradhatatlan lovaglókorbácsát vésztjóslóan pattogtatja látogatói előtt. Néhány külföldi újságírónőnek viszont, aki a napokban bejutott hozzá, zsebtükröt ajándékozott, mely­nek hátlapján saját arcképe van. Ál­talában gáláns embernek ismerik. Legutóbb éppen a legizgalmasabb napokban egy külföldi követ felesé­gétől 10.000 drachmát nyert kártyán. Ez ugyan csak 500 pengő, de itt na­gyon sokat jelent. Másnap adjután­sával egy teherautó virágot küldött a követnének. Közben pedig fáradhatatlanul szövi bonyolult politikai és katonai ter­veit. Úgy látszik, mintha a Panajata­­kisz-esettel kissé elvetette volna a sulykot. Helyzete e pillanatban mintha nem volna a legerősebb, ami nem jelenti azt, hogy holnapra nem válik min­denkinél hatalmasabbá, amiből vi­szont megint nem lehet a holnap­­utánra következtetni. Kis izgalom Ma egyébként egy kis külpolitikai izgalomban is volt része a görög köz­véleménynek. A fővárosban az a rém­hír terjedt el, hogy olasz katonai hidroplánnal szállott le Korfuban. Később kiderült, hogy csak egy hidroplán érkezett, az is a görög kormány hozzájárulásával. Egy Korfuban dolgozó olasz archeoló­gus megbetegedett és kérésére Olasz­országból repülőgépen érkezett hozzá egy híres orvostanár. A mai nemzet­közi helyzetben azonban egy ilyen ár­tatlan orvosi látogatás is felzaklatja egy időre az idegeket. A szép, szellős Athénban egyéb­ként teljes a nyugalom. Luxusautók tömege dudál éktelenül az impozáns sugárutakon. Lépten-nyomon épülő­félben lévő házakat látni. A legmo­dernebb stílű hatemeletes üzletházak épülnek mindenfelé, Athén méltó helyet foglal el az európai világvárosok között. A külföldi kolóniában és a külügy­minisztérium tájékán az utolsó három nap alatt rendkívül népszerűvé vált Az Est neve. A Messaggero cikke, amely érkezése­met jelentette, általános feltűnést kel­tett. Akikkel megismerkedtem, min­denki tudta már, miről van szó és a legnagyobb dicsérettel emlékezett meg Az Est európai riportjáról. KARINTHY FRIGYES a londoni magyar követségen gróf Széchenyi László követtel. Hátul Sima László követségi sajtóattasé, baloldalt Ráskai László, Az Est londoni szerkesztője RAB GUSZTÁV a le bourgeti repülőtéren. 3. oldal. Magyarok a Homérosz uccában Ma este a Magyar Egylet vendége voltam a Homérosz uccában. Egy év óta tartják fenn az egyletet az athéni magyarok, megható áldozatkészség­gel. Esténkint eljönnek magyar szót hallani, magyar újságot olvasni és magyar ételt enni. Az egyesület meg­­alakítása előtt évszámra nem talál­koztak honfitársaikkal a magyarok. Sokan majdnem teljesen elfelejtettek­ magyarul, de most már újra megtanultak. Egy kedves, fiatal magyar lány, aki már itt járt iskolába, tepertőt eszik, de csak nehezen tudja kiejteni a ki­tűnő étel nevét. Akadozva, de lelkesen beszél magyarul. Egy évvel ezelőtt még alig tudott. Az újonnan érkező ma­gyarok nem találnak Görögországban munkát és meglehetősen nehéz sorba jutnak. A régi bevándoroltak jórésze elég rendes megélhetést talált, külö­nösen építési és egyéb technikai szak­mákban. Szeretnek Athénban élni és vágyakozva gondolnak Budapestre. Bálint György A­dja Isten, hogy ne kelljen állást foglalni... Beszélgetés gróf Szembekkel, a lengyel külügyminiszter állandó helyettesével Vasó, szeptember 14 (Az Est repülő riporterének telefonjelentése) Jan Szembek gróf öt éven át volt lengyel követ Budapesten és magas, szálas alakja még élénken él a pestiek emlékében. Mindenki sze­rette, mindenki örült, ha egy-egy szellemes, franciásan sziporkázó tré­fáját tovább adhatta és mindenki őszintén sajnálta, amikor elkerült ma­gyar állomáshelyéről. Caládjában na­gyon sok a magyar és osztrák vonat­kozás. Nővére egyik magyar főneme­sünk felesége. Ő maga Bécsben, a kon­zuli akadémián végezte diplomata­tanulmányait Pilsudski marsall évekkel ezelőtt Skrzynsky herceget bízta meg a kül­ügyminisztérium vezetésével, de ez a lengyel diplomata autószerencsétlenség folytán nemrég életét vesztette. Szembek gróf Beck külügyminiszter állandó helyettese és bár közismert arról, hogy nem szereti, ha neve az újságba kerül, hajlandó volt kivételt tenni és velünk az időszerű kérdésekről be­szélgetni. A külügyminisztérium épülete gyö­nyörű, régi palota. Régen a Brühl grófi család tulajdona volt. Óriási udvarát most parkírozzák. Mindenütt

Next