Az Est, 1937. április (28. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-15 / 84. szám
10. oldal Luciainne Boyer 24 órája Budapesten * Holnap azt „Egy pohár víz" helyett ismét Boyeneusz lesz a Művész Színházban Lucienne Boyer, a kiváltó művésznő kedd délben érkezett Budapeettre, este fellépett a Művész Színház színpadán és Európa »legnehezebb« és legkényesebb ízlésű közönsége, amely már varusot, Galli- Curcit, Jack Smith-t és Gr .Lee Mooret is megbuktatta, ünnepelte őt és befogadta a kedvencei közé. És Lucietrine Boyer, aki tegnap ismerkedett meg Budapesttel, a Gellérhegy tetején — amiyoor filmfelvevőgépével a várost fotogrrffálta — ámultan mondta: — Soha nem képzeltem, hogy ez ilyen gyönyörű... Ismerkedés a paprikával A pályaudvarról a szállodába ment Lucienne Boyer, akit elkísért Budapestre Mme Helene Carson,,a párizsi és brüsszeli Empire színház igazgatójának felesége, aki egyúttal Boyer impresszáriója is. Nagy meglepetés várta a szálloda halljában. Hét budapesti dizőz jelent meg egy fotográfussal, hogy az egyik színházi lap számára elkészüljön a riport, Lucienne Boyer pesti kolleganői között. Boyer nem szólt egy szót seem, hagyta magát fotografáltatni és közben kóstolgatta a tokaji bort. Nemsokára egy dunaparti kávéház terraszán ült e fe budapesti barátai tanácsára megismerkedett a paprikával. Leírhatatlan hatása volt. Arca eltorzult, a szeme könnyedni kezdett, kezével a torkához kapott ért elkezdett köhögni. Egy perc múlva azonban csodálkozott, hogy nem történt semmi baja és úgy elfogyasztotta a porcióját,, mint egy született magyar. Akkor aztán mutatta a karján, hogy mi,lyen erősített és töltött káposztát rendelt. Hihetetlen,, milyen étvágya van egy francia dizőznek! Budapesti körséta Ebéd után meg akarta nézni a várost. Carson asszony társaságában vásárlási körútra indult. Apróságokat vett, budapesti emléket, de sok figyelmet szentelt a nőket érdeklő kirakatoknak. — Mennyi kitűnő üzlet, — mondta a a legtöbb férfiak számára árul... nyakkendőt, szövetet, cigarettatárcát... Aztán kibékült egy fehérnemű kirakattal. Barna kosztümben volt, szőrmekihajtóval. Azután a Gellérthegy következett. — Szeretnék itt egy villát... — ábrándozott egy kicsit. — Newyorkhoz hasonlít ez a város, csak épp a szabadságszobor hiányzik ott a Margitsziget tájékán ... Hihetetlen, hogy egy ilyen kis ország fővárosában ennyi szépség legyen. Érdemes lenne itt élni.. • Helene ... ideállok a korláthoz és most fényképezzél... Helene Carson szorgalmasan forgatta a filmfelvevőgépet. Tíz előadás Zsúfolásig megtelt kedd este a Művész Színház nézőtere. Estélyiruhás közönség ült a széksorokban. Az első sorban: Sólyom Janka, a legnépszerűbb pesti sanzonénekesnő. Amikor Lucienne Boyer bársonyruhában a színpadra lépett, udvarias taps fogadta. Az embernek az volt az érzése, hogy a közönség a leghűvösebben viselkedik, mert bizalmatlan a gramofonsztárokkal szemben. Az első és második szám után meglehetős közöny. Addig csak dekoratív megjelenése, fitos orra, kedves közvetlensége volt az, amely hatott a közönségre. Azután következett a »Dans le p’tit Café du Coin« című párizsi dal. Ezt olyan bűbájosan énekelte, hogy a közönség tombolt utána és Lucienne Boyer megnyerte a csatát. Mennyi változatosság, mennyi kedvesség és ötlet volt az előadásában. Az »Attends« című sanzonnak is igen nagy hatása volt. A közismert »Si petite« után pedig bizonyos volt, hogy ezt a különleges művészetet a magyar közönség igazán el fogja ismerni. Pedig csak ezután következtek az igazi remek számok, a »C’est toujours la même Chanson« humora, egy marokkói színes lány éneke, a második részben pedig a világszám: »Parlezmoi d’amour«. Megismételtették. Amikor a hivatalos műsornak vége volt (a második részben külön szenzáció volt a ruhája, utánozhatatlan párizsi), a közönség nem akart elmenni és ráadást követelt. Utolsó száma ugyanis egy virágosztogató szám volt, világos nézőtéren. Ezalatt anynyira összebarátkozott a hallgatósággal, hogy párbeszéd folyt közte és néhány pesti rajongója között. Háromnegyed tizenegykor ért véget a Lucienne Boyerest. Cigányzene Előadás után egy budai étteremben vacsorázott. Erőleves. 2. Hideg fogas. 3. Paprikáscsirk© (nagy adag). 4. Magyar sajtok, retekkel. 5. Gyümölcssaláta. Sör. Sör. Sör. Császárzsemlye és vaj. Fekete. Egy kis »barack«. A cigány szebbnél szebb magyar nótákat játszott és a fülébe húzta. Egyet- kettőt meg is tanult és énekelt. — De szeretnék a színpadon is előadni egy magyar dalt. Sajnos, képtelen vaigyök a szövegét megtanulni. Ezt a szót, hogy »szeretlek«, is csak félóra után tudta megjegyezni. A budai étteremből az egyik mulatóhelyre ment át Bayer. Már olyan fáradt volt, hogy alig tudott lépni. Kapott egy magyar babát, attól ismét megjött a mulatozó kedve. Ott is csak sört fogyasztott. Félhárom volt, amikor hazament. Műsorváltozás A Művész Színház csütörtök estére az »Egy pohár víz« előadását hirdette. Tegnap este azonban újabb megállapodást kötöttek Lucienne Boyer-val. Csütörtökön is Budapesten marad. Németországba kellett volna már utaznia, de meghosszabbítja budapesti vendégjátékát. Ma délben Gaston Maugras francia követ villásreggelit adott Lucienne Boyer tiszteletére. Kristóf Károly LUCIENNE BOYER NÉGY ARCA LUCIENNE BOYER óriási sikere után holnap még egy estélyt ad. Jenyek mára és a holnapi búcsúelőadásra színháznál, koncertnél és jegyirodákban. 27-57* Csütörtök, 1937. április 15. Balla Licit és férjét 12 napig internálva tartották Ellis Islandon A múlt hónap közepén utazott Hollywoodba Felix Joachimson filmíró feleségével, Balla Licivel, hogy az Universal Filmgyár számára szcenáriumot írjon. Joachimsonék feloszlatták budapesti háztartásukat és hajóra ültek. Útlevelükben úgynevezett látogató vízum volt, amely hat hónapra érvényes. A gyárral való megállapodás szerint az ott tartózkodás meghosszabbítását az Universal intézi el. Közvetlenül Newyork előttig semmi sem zavarta Joachimsonék utazását. A baj akkor kezdődött, amikor a kikötőbe való érkezés előtt a hajóra szállt az amerikai bevándorlási hatóság biztosa, aki, mikor megnézte Joachimson útlevelét, kijelentette, hogy nem engedheti meg nekik a partraszállást. Amíg ügyük nem rendeződik, internálni kénytelen őket Ellis Islandra. Ez az a kis sziget, ahol a bevándorlást ellenőrző állomás van. Az útlevél ellenőrző biztos minden tiltakozás ellen ragaszkodott az előírásokhoz, mert nem találta rendben Joachimson és neje útlevelét. A kivándorlási biztos ugyanis megállapította, hogy Joachimson és felesége útlevelében ugyan az amerikai beutazási vízum teljesen rendben volna, de maga az útlevél már néhány napon belül lejár, következésképpen érvénytelen. Joachimson természetesen azonnal érintkezésbe lépett a filmtársasággal, amely rögtön a bajbajutott író segítségére sietett. Nem ment könynyen, mert amíg elintézték, hogy Joachimson partra szállhatott Newyorkban tizenkét nap telt el. Jön a FA-CSACSi szombaton : premiers l\0IliGUiCIDűH