Az Est, 1937. május (28. évfolyam, 98-119. szám)

1937-05-13 / 107. szám

2. oldal. k­ü­l­ö­n­v­o­n­a­t­o­k­a­t, amelyekből százezrek hömpölyögtek elő, tá­bo­­ri székeket, pokrócokat, sőt hordozható ágyakat cipeltek, felkészülve a várakozásra. Akik még így is a hátsó sorokba szorultak, zsámolyra állva próbálgat­ják a tömeg feje fölé ki­nyúló periszkópjaikat. Éjfél felé az a benyomása az em­bernek, hogy a káprázatosan feldíszített világváros ut­­c­á­­­n sehol nincs talpalatnyi hely. Legjobban most már a virágok hat­nak, minthogy a többi díszítést meg­tépte az eső és a vihar. Igaz, hogy egyedül virágra négy­millió fontot költött London. Egyébként bátran állíthat­juk, hogy a sokmilliós világváros ma éjszaka egyáltalában nem feküdt le: a vendéglők nem csuktak be, tele is voltak hajnalig, a mozik pedig telt házak mellett reggel öt óráig játszottak. Hat órakor már megteltek a tribünök is. Az árcsökkentés nagy lendületet adott a jegyvásárlásnak. Ma reggel­re már alig maradt üres hely. A parlament épületében fél hatkor gyülekeztek a peerek, képvi­selők, udvari főhivatalno­kok. Közülük sokan hajókon jöt­tek a Temzén, hogy a torlódás elkerülésével jussanak céljukhoz. Pá­ratlan élmény lehetett ez a hajnali hajókázás a lobogódíszes partok, a partokhoz simuló hajókon emelkedő tribünök és a messzi tengerekről ér­kező magánjachtok sorfala között. A királyi palotában még éjszaka van,­­ várjon alszik-e György és Erzsébet? De a palota kö­rül már a katonaság dobbanó lépései hallatszanak. Már régen fel­vonultak a válogatott hindu harcosok, a díszőrség, amely­nek tagjaira a katonai kordon legirigyeltebb helye vár­­hákban; bírák lila, bíboros, vörös és sötétkék palástjaikban, fehér paróká­val; vidéki polgármesterek pompás tatárokban, nyakukban aranyláncok­kal. Egyáltalán elképzelhetet­len, milyen változatosság mutatkozik itt díszruhák­ban. Hat órakor nyílnak meg a kapuk. 7 óra 15 perckor mindenkinek el kell foglalnia helyét. A királyi menet ér­kezéséig lezárják a kapukat. Ettől kezdve késő d­élu­t­á­n igám­i,k­ü­­lön mesevilágunkban élünk. Fejedelmek, hercegek, képviselők, az öt világrész államának kiküldöttei, miniszterek és mi újságírók, össze­sen 7700-an. Maga a koronázási misz­térium közönsége is felülmúlhatatlan ragyogásban tölti meg az ódon koro­názó templomot, amelynek­ méltóság­­teljes feldíszítéséhez közel 2000 mé­ter hosszú szőnyeget és 180­0 méter aranyhímzésű kárpi­tot használtak fel. A zeg-zugos templom, amelyet egy évezreden keresztül toldoztak-foldoz­­tak, az oltár körül. Hitvalló Ed­várd sírhelye előtt, kápolnává szű­kül. Az oltárral szemben áll Hit­­valló Edvárd ereklyeként őrzött trónszéke. Ennek ezer­éves múltjával ellentétben ott állnak az emelvényeken a bársonyos trón­székek, egészen újak, csak erre a ko­­ron­ázásra készültek, sohasem használják többé. Az oltár egyik olda­lán Anglia egyházfejedel­meit várják a faragott trón­széke­k, a másik oldalon a királyi család bíborral bevont arany­címeres páholya, a királyi vendé­gek erkélyének gótikus boltíve. Ahol a kápolna megint templomteremmé szélesedik, az úgynevezett »koronázási színpadon« teljesen kifejlődött már a felülmúlhatatlan ragyogó kép, amely az angol királyok koronázását kere­tezi, a hagyományok változatlan tör­vényei szerint. Itt van az angol ki­rályság négyszáz peerje, h­e­r­m­e­t­i­n­g a 11 é­v OS, n­e­h­é­z b­ár­­sony palástban. Gallérjaik szé­lessége és koronáiknak ágai különböz­tetik meg egymástól a hercegeket, őr­grófokat, viscountokat és bárókat. El­­múlt évszázadok történel­mét életre támasztó élőkép: aligha képzelhető el szebb. De ez csak az egyik oldal. TciAuuälc a Paclatueut és a WesUnÚ4stu-A&&ey. köriét v< A Ttut-Stuel, az u(sá utcája forog­ ódesztei (Zridor Istvánnak, Az Est Londonba kiküldött művészének rajzai) Csodálatos fény és pompa a koronázó székesegyházban A székesegyház is megtelik lassan. A bejárathoz hosszú,­­ pony­v­a­­fedeles folyosók vezetnek. Pá­ratlan kép az érkezőket nézni. Képvi­selve van a világ minden nem­­z­e­t­s­é­g­e, faja. Fehér udvari dísz­ruhában, fehér tollakkal a fejükön ér- Riccione - Hotel des Boins fogatott t­áj. - Elsőrangú szálloda. - A tengerrel szem­­ben. — Remek szép étterem a szabadban. — Saját strand. keznek előkelő néger hölgyek térdszalagos férjeik kar­ján, k­í­n­a­i papok, maláj­ bírák, magasrangú indián hivatalnokok. Valamennyien nemzeti díszben vagy pedig az angol udvar hagyományos díszruháiban, ami talán még érdeke­sebben hat. Közöttük az angol had­sereg minden csoportjának, minden részének tisztjei tüneményes díszre­ sasa Csütörtök, 1937. május 13. Ötszázmillió pengő értékű ékszer a hölgyeken A másik oldalon a főnemesi höl­gyek, hermelinuszállyal, kígyózó bíborpalásttal. Koronettek ragyog­nak a fekete, barna, szőke frizura­ Dr. Lakatos személyesen vesz fel üdülőket badeni és abbaziai szanatóriumaiba. A pünkösdi Ünnepeken át is az előszezonárak­­ kon, csodás gyémánt diadémok ve­rik vissza a rejtett ívlámpák és lo­bogó templomi gyertyák fényét. A londoni ékszerészek becslése szerint 20 m­i­l1­­­ó font (több mint ötszázmillió pengő) érté­kű ékszert hordanak ma itt a főnemesség hölgyei. Vannak egyes arisztokrata asszonyok, akik egyedül

Next