Az Est, 1937. november (28. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-21 / 265. szám

c. oldal. József főherceg pőre — Levél al szerkesztőhöz — Tekintetes Szerkesztőség! Ő királyi fensége József főherceg tábornagy úr megbízásából a következők közlését kérem: Az Est folyó évi 264. számában cikk je­lent meg, a többek között a következő ál­lítással: »A trianoni békeszerződés 1921 július 31-én nyert kihirdetést. Ez a szer­ződés intézkedik a volt uralkodócsalád összes magánjavairól, ezekről az intézke­désekről a főherceg dr. Molnák Dömének adott megbízása idején már tudott, teh­ét tisztában kellett lenni azzal, hogy a kis­jenői belsőségek megvétele a vevőkre néz­ve kockázattal járhatott.« Ezzel szemben meg kell állapítanom a következőket: 1. Az 1921. évi július 31-én kihirdetett­­ trianoni békeszerződés 191. §-a a többi kö­zött olyképpen intézkedik, hogy az utód­államok tulajdonjogilag megszerezhetik a volt uralkodó család összes magánjavait is. Ennek folytán világosan és határozot­tan meg van állapítva, hogy nem a volt uralkodó család egyek tagjainak­­­magán­­vagy­ona, hanem a volt uralkodó család családi vagyonának tulajdonjogát szerzik meg az utódállamok. Minthogy pedig az ő királyi fensége tulajdonjogát képezett kisjenői uradalom nem képezte a volt ural­kodó család családi vagyonát, kétségtelen dolog, hogy ennek az uradalomnak a tu­lajdonjogát az utódállam, a jelen esetben Románia, meg nem szerezhette. 2. Mindezeken kívül az aradi törvény­szék az 1921 július 30-án megjelent román agrárreform-törvény értelmében lefolytat­ta a kisjenői uradalomhoz tartozó belső­ségek tekintetében azt az eljárást, amely­nek alapján megállapította, hogy a Kis­jenő községében fekvő belsőségek, ame­lyek a királyi fensége által utóbb el let­tek adva, kisajátítás tárgyát nem képez­hetik. 3. Kis­jenő községe saját ranga is érrti,­­ hogy a község területén fekvő bizonyos belsőségek ő királyi fensége által­­rész­ben a községnek, részben egyes községi lakosoknak adassanak el. Már most arra való tekintettel, hogy a trianoni békeszer­ződés 191. §5-a értelmében a kisjenői ura­­­­dalom nem képezhette elkobzás tárgyát, másrészt arra való tekintettel, hogy az aradi törvényszék az általa lefolytatott el­járás eredményeképpen megállapította, hogy a szóbanforgó kisjenői uradalomhoz­­tartozó belsőségek kisajátítás tárgyát nem képezhetik, végre arra­ való tekintettel, hogy Kisjenő községe saját maga kérte a szóbanforgó belsőségek eladását, ő kirá­lyi fensége nem zárkózhatott el az elől, hogy e kérésnek eleget tegyen és fel­hatalmazta dr. Molnák Döme seprösi ügy­védet, hogy a vonatkozó adásvételi szer­ződéseket helyette és nevében aláírhassa. ■ 4. Ezen adásvételi szerződések alapján a­­tulajdonjog a vevők javára telekkönyvileg bekebeleztetett és ilymódon az adásvételi ügyletet szabályszerűen bonyolították le. 5. 1922. év augusztus havában azonban megjelent a kisjenői uradalomban egy román bizottság, amely kijelentette, hogy az egész uradalmat a román állam javára elkobozza. Ez az elkobzás azonban nem érintette azokat a kisjenői belsőségeket, amelyek ő királyi fensége által eladattak és máris harmadik személyek telekkönyvi tulajdonát képezték, 1­6. De 1924-ben megjelent egy rendelet, amelynek értelmében azok a kisjenői belső­ségek is elkoboztattak, amely belsőségek a királyi fensége által harmadik szemé­lyek részére máris eladattak. A fentiek alapján ennélfogva meg kell állapítanom, hogy akkor, amidőn ő kirá­ly-­ fensége Kisjenő községének megkere­sésére a Kisjenő község határában­ fekvő belsőségek eladására a község kérelmére a megbízást dr. Momnák Döme ottani ügy­védnek megadta, tudomása nem lehetett ar­ról, hogy a kisajátítás alól, n­álps felmen­tett belsőségek a román állam által utólag el fognak koboztatok. Teljes tisztelettel dr. Pekár Imre ­mz€st Vasárnap, 1937 november 21. mWHWW>IWIWW»WWWWWWmv*WWWWI>WWIlW»WW«»WM*WWM> T örténelmi előleg A szónok, aki a felsőházi javaslatot elfogadja, az ellenzéken áll, — sőt egy ellenzéki párt vezére, Eckhardt Tibor. Ritka eset — de ritka a helyzet is. A kisgazdapárt vezérének állásfoglalása nem a napirenden levő javaslatnak szólt, amelyet erőteljesen bírált — és elfogadott, de szólt egy majdan k­ö­­vetkező javaslatnak — a titkos vá­lasztójognak szólt, a választójogi re­formnak, amely már a mostani vitá­ban is előrevett... ne mondjuk árnyékát, hanem fényét, hiszen ha árnyékát ve­tette volna előre, Eckhardt nem fogad­ja el a jelenlegi javaslatot. Nem egyszer előfordult már, hogy az ellenzéki szónok méltat egy javas­latot, de »pártállásánál fogva« és »miután bizalmatlansággal van a kor­mánnyal szemben«, nem szavazza azt meg. Most megszavazta, pártállása­­ ellenére. Megszavazta bizalomból — a kormány választójogi politikája iránt. Nem is vitás, hogy ezzel az állásfog­lalással a független kisgazdapárt ve­zére áldozatot hozott, de áldozatot a pártközi békéért és az egész közélet békéjéért, amelyért különben az ellen­­zékről is sokkal többet tett, mint igen sokan a kormánypártról; legfőképp pedig áldozatot hozott a vá­lasztójogi reformért, amely az ellenzék egész politikájának előte­rében áll, amely megéri számára, ha kell, a harcot, de megéri — ha kell és amíg lehet, a békét is. Ma már az a helyzet, hogy bármi­lyen javaslatról van szó, a választó­­jogi javaslatról i­s van szó — ez sza­bályoz bizalmat és bizalmatlanságot, és Eckhardt túl bizalmon és bizalmat­lanságon, túl kormánypártiságon és ellenzékiségen, valósággal történel­mi hivatászerűen csak ezt nézi, csak ezt látja, ez vezeti, ez irányítja, a magyar nép megerősödése, a titkos választásból született parlamentariz­mus megerősítésén keresztül. Mostani állásfoglalása, mint maga is mondta, előlegezett bizalom — és gondolni sem szabad arra, de nem is lehet arra, hogy ez az előleg elveszhet. Sportügyekben fontos kihallgatáson fogadta a kormányzó Hóman Bálintot — Az Est tudósítójától — Hóman Bálint kultuszminiszter ma délelőtt 10 órakor kihallgatáson je­lent meg Horthy Miklós kormányzó­nál: jelentést tett az államfőnek a sportcsarnok, valamint a nyitott sportuszoda építkezésének most befe­jezéséhez ért előmunkálatairól és a nemzeti stadion ügyének állásáról. Mint hivatalosan közük, Horthy Miklós kormányzó azt az óhaját fe­jezte ki a kultuszminiszter előtt, hogy már most gondoskodjék a székesfővá­ros és a székesfővárosi közmunka­­tanács bevonásával a nemzeti stadion és az egyéb központi sportintézmé­­nyek létesítéséhez szükséges nagyobb terület kijelölésétől, ahol az intézmé­nyek a megfelelő fedezet biztosítása esetén felépíthetők lesznek. Elkeseredett sajtóháború két bukaresti szélsőséges újság közt Bukarest, november 20 (Az Est külön tudósítójától) A román sajtóban hosszabb idő óta elkeseredett harc folyik, amelynek középpontjában az Universal főszer­kesztője, Stelian Popescu áll. Több bukaresti újság, Popescu politikai el­lenfelei, időről-időre becsületbevágó vádakkal illeti a magyarfaló és reví­­zióellenes főszerkesztőt. Alig múlik el hét, hogy olyan cikket ne írnának róla, mely szerint büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményeket követett el Popescu mindannyiszor hazugságnak és rágalomnak nyilvání­totta ezeket az állításokat. Mindeddig abból a táborból támad­ták az Universal főszerkesztőjét, amely politikailag szemben áll vele. Most minden eddiginél élesebben szö­­vegezett vádak jelentek meg az ugyancsak jobboldali, antiszemita és magyarüldöző Lum­ea Romanesc ha­sábjain. Ez az újság, amely a jobb­oldali olvasók és a túlzó nacionalis­ták kegyeiért harcol az Universal­lal, Petrescu őrnagy aláírásával pél­dátlan hangú támadássorozatban még gyilkosságai is megvádolta Popescut s azt írta róla, hogy az Uni­versal főszerkesztője a fenyegető bűn­ügyi eljárás elől külföldre menekült, sőt a bukaresti ügyészség már körözőlevelet is adott ki ellene és megkereste a francia hatóságokat, hogy tartóztassák le. Stelian Popescu jelenleg tényleg nem tartózkodik Bukarestben, de pá­rizsi utazását jóelőre bejelentette. A francia fővárosból levelet is írt, amelyben beszámolt ottani politikai és üzleti megbeszéléseiről. A két túlzó jobboldali román új­ság harcában egyelőre az a helyzet, hogy az ügyészség ugyan nem adott ki körözőlevelet az Universul főszer­kesztője ellen, de két napra betilttatta a »Lumea Rom­anesc« megjelenését, »alaptalan és a közrendet veszélyez­tető« hírek közlése miatt. Hétfőn temetik Rózsaffy Dezsőt, a Szépművészeti Múzeum igazgató őrét — Az Est tudósítójától — Pénteken reggel váratlanul meg­halt a magyar képzőművészeti élet egy kitűnősége, dr. Rózsaffy Dezső, a Szépművészeti Múzeum igazgató őre és könyvtárának vezetője. 60 éves volt. Rózsaffyt az utolsó hónapokban sú­lyos asztma gyötörte, de három nap­pal ezelőtt még bent járt hivatalá­ban és elvégezte munkáját, hangja azonban már csak suttogó volt. A gé­géjére panaszkodott. Tegnapelőtt rosszul lett, tüdővérzést kapott, mire a Fasor szanatóriumba szállították. Egy újabb asztmatikus roham azon­ban végzett a megrongált szervezet­tel. A francia-magyar képzőművészeti kapcsolat kiváló képviselője és mű­velője volt Rózsaffy, aki festőmű­vésznek indult. Münchenben, Párizs­ban, Nagybányán tanult és 1912-ben jött vissza, hogy a Szépművészeti Múzeum szolgálatába lépjen. Állandó kiállító művész volt, de mint művé­szeti író volt, legkiválóbb. Petrovics főigazgató támogatásával ő fejlesz­tette naggyá a Szépművészeti Mú­zeum könyvtárát, amelyből világ­viszonylatban is elismert gyűjtemény lett. Rózsaffy orosz nőt vett felesé­gül, Lempitzky Olga Alexandrovnát és ebből a házasságból három gyer­mek: Dezső, György és Lucy szüle­tett. A francia-magyar barátság ápo­lásáért megkapta a francia becsület­­rendet is. A Szépművészeti Múzeum ma egyéb­ként a következő gyászjelentést adta ki: Az Országos Magyar Szépművé­szeti Múzeum mély szomorúsággal je­lenti, hogy a múzeum kiváló tisztvi­selője, a magyar művészeti irodalom lelkes munkája és a magyar festő­művészet érdemes művelője, dr. Rózsaffy Dezső, a múzeum igazgató­őre, a francia becsületrend lovagja, az Alliance Francaise alelnöke, a Szinyei-Merse Társaság meghívott tagja, a Paál László Művészeti Tár­saság választmányi tagja stb. novem­ber 19-én reggel 8 órakor meghalt. Temetése november 22-én, hétfőn dél­után 3 órakor lesz a farkasréti teme­tőben. ie/vwwvA^e^Awyvwwvwwwi Nyílttér E rovatban közöltekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Ebben a rovatban a hirdetések ára milliméter­­soronként hétköznap 70, vasárnap 80 fillér. A legkisebb hirdetés ára 7, illetve 8 pengő. A létért való küzdelemben hatha­tós segítségéig van a dolgozó egyén­nek egy -egy pohár természetes Ferenc József keserűvíz reggelenként éhgyomorra bevéve azért, mert ez gyorsan szabályozza a szellemi és testi munkaképességre oly igen fon­tos bérműködést és anyagcserét. Kér­dezze meg orvosát.

Next