Az Est, 1938. június (29. évfolyam, 122-141. szám)

1938-06-21 / 137. szám

2. oldal. rayt, Toldit és nem tette bele az ed­dig­ igazságtalanul mellőzött Ba­­loghot. Ellenben betette Vinczét, Szücst, azonkívül Polgárt, aki négy hete nem is rúgott labdába. Még egy rémhír: Korányi és Biró, a két év óta együtt játszó hátvéd­pár összeveszett, ezért kellett Korányi helyett Bolgár. Harmadik rémhír: Turay lemondott, mert fáradt. A magyar táborban egyhangú volt a kritika: az összeállítás katasz­trofális.­­Arányi, az Újpest társelnöke is til­takozott saját játékosainak beállítása ellen: »Vincze hónapok óta nincs for­mában.« »Szűcs helyett jobb lett vol­na Turay. Balogh kihagyása pedig érthetetlen. Egész tavasszal ő volt a legjobb emberünk.« Lehangoltság Vesinetben Rögtön kiutaztam Vesinetbe. A hant, gálát, amelyet tapasztaltam, lesújtó volt. A csapat összeállításáról ugyan nem volt vita, a mérkőzés előtt ez nem is lett volna helyes, de láttam a játékosok lógó orrán és lehorgasztott fején, hogy itt nincs minden rendben. A vezérkarnál is rögtön láttam, hogy a kapitánnyal nem értenek egyet. Usettynek, ennek a leglelke­sebb vezérnek referálok a Párizsban uralkodó katasztrofális hangulatról. Ő még utoljára is védi Dietzet: »A kapitány is csak a legjobbat akarja. Bizonyosan meggondolta a dolgot. Azt hiszem nem tehetett más­ként«. Schaffer, a kitűnő tréner is kedvetlen: »Nem mondok semmit, úgy sem hallgatják meg az én taná­csomat«. Nagy Marcell, Minder Fri­gyes, a csapat többi vezetője is rosz­­szat sejt. Végre megtalálom Dietz kapitányt, ő ezeket mondja: »Nem, tehettem másként. Turayt megkérdeztem, azt mondotta, hogy fáradt, így nem vállalhattam a fele­lősséget beállításáért. Szó sincs róla, hogy Korányit azért hagytam ki, mert Bíróval összeveszett. Ezt rögtön a mérkőzés­­után elintéztük. De a svédek ellen nem voltam vele meg­elégedve. Toldit nem állítom be, mert nem akarok botrányt a döntőmeccsen, így jónak tartom a csapatot és bízom bennem. Ezután már igazán nem szólhat­tam semmit. Végtére is: a kapitányé a felelősség. De meg­tudtam még két dolgot: 1. Turay kijelentette, hogy ő már ko­rábban jelentette Dietz doktornak: fáj a lába és ha a kapitány Svéd­ország ellen pihentette volna, akkor szíves-örömest­ vállalta volna a döntő­játékot, 2. a kapitánynak a trénerek ajánlották, hogy Turayt fáradtsága ellenére is tegye be, de ő nem volt hajlandó. Azt is ajánlották neki, hogy Baloghot legalább csatárnak tegye be, de ő ezt a tanácsot sem fogadta meg, így indult a csapat délután négy órakor Colom­besba. Délután fél ötkor érkeztünk meg. Hamar kitűnnek a magyar csapat hibái A mérkőzés azután teljes mérték­ben igazolta az aggodalmakat. Az ünnepségek befejezése után­ a francia Capdeville sípjelére így állott fel a két csapat: OLASZORSZÁG: Olivieri Főni Rava Serrantoui Audreolo Locatelli Biavatl Meazza Piola Ferrari Colaussi MAGYARORSZÁG: Szabó Polgár Bíró Szalay Szűcs Lázár Sas Vincze dr. Sárosi Zsengellér Titkos A sorsolást Sárosi nyeri, de az ola­szok kezdenek. Az első támadást visz­­szaverjük, sőt Titkos Sárosi szökteté­­séből komért is ér el. Szűcs hatalma­sat lő­­ a kapu fölé. Hamarosan kiderül, hogy nincse­nek jól felépítve a magyar csapat sorai. A felforgatott védelemben, a fedezetsorban rögtön nagy a fejetlenség. Colaussi olasz balszélső lefut, Polgár és Szabó nehezen tudja kornerra sze­relni. A negyedik percben baloldali védelmünk Biavatit érthetetlenül fe­dezetlenül hagyja, de az olasz szélső ideges és öt lépésről is a kapu mellé lövi a labdát. A harmadik gólhelyzet­ből azonban már gól születik, Biavati keresztlabdájával Colaussi leszökik és három lépésről adott lövését igazán nem védheti Szabó. (Hat perc.) Az olaszok tombolnak, ordítanak: I-la-li­ a, l-la-li­a! Egy percen belül már ki is egyen­lítünk. Vincze—Sárosi—Zsengellér össz­játékból Titkoshoz kerül a labda, egyik lábát lestoppolja, a másikkal az olasz kapuba lövi (1:1). Az egész stadio­nban óriási az öröm. Huj, huj, hajrá! — hallatszik az egyik sarokból, a magyar szigetről. Olaszország magyar futballja Most érthetetlen módon nem ma­gyar, hanem olasz ostrom következik. Szűcs Colaussi előtt elugrik, de mellé lő. És a magyar fedezetsor nincs sehol. Piola áttör rajta, húsz méterről óriási bombát ereszt meg, Szabó csak kiüt­ni tudja, de a ráfutó Piola elől újra elkapja. Parádés Szabó-védés volt. De mit ér ez, h­a a magyar csatársor nem tud lab­dát fogni, a fedezetsor pedig lassú és nem tud szerelni. Ha gyomrát elrontotta, igyék azonnal egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvizet, mert ez az emésztőcsatorna tartalmát gyorsan feloldja és biztosan levezeti, a bélmű­ködést elrendezi, az anyagcserét fo­kozza és friss közérzetet teremt. Kér­dezze meg orvosát. A tizenötödik percben Szűcs egy már kivédett labdát visszaemel a magyar kapu elé, de Piola közelről kapu fölé rúgja. Meleg helyzet volt. Rögtön utána tehetetlen a védelem egy Meazza—Piola—Ferrari szédüle­tes összjátékkal szemben. Meazza szép gólt lő (2:1). Az olaszok teljesen magyar stílus­(Byssz Róbert sportkarikatúrájá) ban támadnak, öt csatárral, ravasz­sággal, helyezkedéssel. A magyarok labdái a levegőben Magyar ellentámadások indulnak, de elakadnak azon, hogy Vincze kez­deményezésére állandóan levegőben van a labda és a magasabb olaszok elfejelik. Zsengellér egyszer kapu mellé lő, egyszer Olivieri véd jól. Sárosi bizonytalan, lassú és csúszik. Vincze nem adja vissza Sárosi jó passzát. Aztán elluftolja a labdát. Sas centerezéséről Sárosi elkésik. Titkos két remek centerezése kö­zül a másodikat Vincze három lé­pésről kapu mellé fejeli. Ismét felhangzik: Hongrie, Hon­gries Olaszország döntő harmadik gólja Olasz Szabadrúgásból majdnem gólt enged be a magyar védelem, mert a sorfalról lepattanó labdával kiugró Piolát senki sem kísérli meg védeni, vagy lefogni. Piola nagyot lő, de szerencsére kapu mellé. Vincze sorozatos hibázása nem igazolja a kapitányt. Egyszer elvesznek tőle egy­ labdát és Ferrari ebből veszélyes nagy lövést ereszt meg a magyar kapu felé. A 34-ik percben Szalay mellett újra elfut Colaussi. Szalay csak nézi, hogyan lövi be a harmadik gólt az olasz. (3:1) Nagy lehangoltság. Sárosi is neki­keseredik és a 16-osról lövést ereszt 3:2 a nagy lélektani pillanat Piola megrúgja Bírót. Az egész sta­dion kifütyüli. Általában erősödik a torokharc. Kiabál az olasz háromezer, de rázendít a francia hetvenezer is. Hongrie, Hongrie! — hallatszik egyre erősebben. Orbánná erősödik a h­angpárbaj, amikor végre a 24-ik percben Sá­rosi és Zsengellér akciójából ma­gyar gól születik (3:2). Itt a lélektani pillanat. Még kiegyenlíthetünk. Az egész fran­cia közönség óhajtja a­ magyar egyen­lítést. Az olaszokat is megzavarja a nagy lárma. Kapkod az olasz védelem is. A hátvédek labdái nem előre, ha­nem az égbe mennek és onnan az olasz kapu elé esnek vissza. De a magyar csapat már képtelen erősíteni. Pedig percenként hang­zik a Hongrie, Hongrie! Ekkor tűnik ki, hogy mennyire hiányzik a magyar csapatból Turay, Toldi, Korányi és Balogh. Ha ők belefeküdtek volna, akkor most talán magyar oldalra dönthet- Átmenő korridor­, hálóüitközőkocsik Bármely irányban érvényes 1.,2. és 3 oszt. jegyek azonkí­vül csak Vlissingenen át ér­vényes 1., 2 és 3. oszt jegyek Közelebbi felvilágosítást az utazási irodák és pálya­­udvarok nyújtanak. Holland átutazási vízum nem szükséges 1. OLASZORSZÁG 2. MAGYARORSZÁG 3. BRAZÍLIA 4. SVÉDORSZÁG A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY LIDÉRCNYOMÁSOS VASÁRNAP ÉJSZAKÁJA A LÁTOMÁS: — MOST VÁLASZTHAT*. Kedd, 1938. Június 21. ............ 1*1 meg, de sajnos a kapu fölé. Gyorsan helyet cserél Zsengellérrel: Zsengellér megy a középre, Sárosi balösszekötőnek. De ez sem használ. Sőt, Piola, átmegy Szűcsön és öt lépésről emeli kapu fölé a labdát. Azután Colaussi és Piola páros futása jelent gólveszélyt. Titkos elsieti jó gólhelyzetét, Sárosi lövése visszapattan a kapusról. Pozzo olasz kapitány védelembe rendeli csapatát Szünet, után az olasz sziget Pozzo olasz kapitányt ünnepli. Ő azonban visszafut: várjanak még az ünneplés­sel, még nem nyerte meg Olaszország a mérkőzést. De most taktikát változ­tat a kapitány. Tartani akarja a két gólkülönbséget, ezért visszarendeli a két összekötőt a védelembe. (Kétgólos vezetés esetén elfogadható a védekező játék.) Ez a taktika megkönnyebbülést jelent a magyar csapatnak. Támad is. De Sárosi és Zsengellér párosába belelépnek. Titkos centerezését Vincze elluftolja, Sárosi remekül szökteti Sast, de ő kapu mellé lő a 16-osról, azután Vincze lő harminc méterről a kapu fölé. Az olaszok unják már a magyar fölényt. Vincze lövése megint a kapufáról pattan vissza.

Next