Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1920-07-01 / 1. szám
Judapest, 1920. Pünkösd AZ 0)SÁO KÖZGAZDASÁG. Megalakult a Zsidó-olasz és a Zsidó-angol bank. A közelmúltban két nagy eseménye élt a pénzpiacnak: Castiglioni, a rieszti olasz rabbi érdemes fia megteemtette aZsidó-olasz bankot, Krausz Simon, a kitűnő zsidó financier pedig megvetette a Zsidó-angol bank alapait. Mindkét intézmény azt a közös élt szolgálja, hogy a nemzetközi zsidótoké egyre jobban úrrá legyen. A Zsidó-olasz bank igazgatóságában a zsidókurzusnak megfelelően szorosan szerepelnek felekezetünk, iletve nemzetiségünk, sőt fajunk veető férfiai közül. Bent ül például az Igazgatóságban híveink sorából báró Kürthy Lajos, akinek az egyénsége így magában garancia a zsidóságzempontjából, vele a bank zsidójelge biztosítva van és Kürthy báró em is fogja megengedni, hogy azlasz nacionalizmus elnyomja a zsidó emzetköziséget. Sikerült biztosítani at, hogy az uj nagy bank ügyeit kiárólag Budapestről intézzék és veérigazgatója dr. Éber (nem Ébredő) Igyen. Nyilvánvaló, hogy az uj alairásnál azért szorultak háttérbe azlasz aspirációk, hogy a nemzetközisidótőke felülkerekedjék. A nagyjövőjű Zsidó-angol bank léve gróf Károlyi Imre kerül, kinek a zsidó fajisága minden vitán elül áll és aki eddig is az ortodoxsidóságnak büszkesége és ékesége volt. Sajnos, attól kell tartani, hogy mellette Krausz Simon a magyar nacionalista szempontokat fogja épviselni és elhanyagolja a zsidóággal szemben fennálló kötelezettégeit. Eddig az a helyes irányzat, amely két új nagy banknál jelentkezik,öbbi intézeteinknél még nem vert a gyökeret. A Pesti Hazai Takarékpénzár a közelmúltban választotta be gazgatósági tagnak báró Kohner Adolfot, ezt a konzervatív bihari nenest, aki híres antiszemitizmusáról s akinek ősei mindig a magyar sentii hibáival voltak terhesek. Nem rtjük azt sem, hogy a Hitelbank s a Kereskedelmi Bank miért nem veti ki magából azokat a megbizhaatlan elemeket, akik még mindig sem ismerték el a zsidó kurzusmindenható voltát? Itt az ideje annak, hogy a Mezei Mórok, Ullmann Adolfok és Weisz Fülöpök ne hirdethessék soviniszta politikájukat a bankok bársonyszékein. A ZsidóOlasz és Zsidó-angol bank példája tell, hogy irányító maradjon és az antiszemitizmus csökevényeit kiirtsa. Dr. Kósa Miklós: — Magyar tőzsdét követelünk. Hoszszú idők óta figyeljük, hogy a budapesti tőzsdén elsősorban azok a papírok vezetnek, melyeknek már a nevük is elárulja a fajiságot. Feltűnő például, hogy a Lipták kurzusa mindig alatta marad a Lich tig-nek, a Gschwindt sohasem éri el a Goldbergert és a Guttmann vagy a Kronberger messze maguk mögött hagyják a Magyar erdőt vagy a Nemzeti fát. Ám a faji jelleg másutt is tombol. Az idegenből ideszármazott valuták ötszörösen, tízszeresen, negyven- és ötvenszeresen felülmúlják a magyar koronát. A tőzsdén használatos szavak ellen is kifogásunk van. Ilyenek a börze, kulissz, ázsió, terminus, zsíró, auf, hausse, baisse, flau stb. Aling is, míg a tőzsdét teljesen megmagyarosíthatjuk, ajánljuk, hogy a kurzusokat héber számokkal jegyezzék, mert így legalább a tisztességes elemek nem értik meg és nem vesznek részt a veszedelmes tőzsdejátékban. A mai tőzsde eredménye: szr. papírok Kurzus Kér. papírok Kurzus Magyar Bank 1130-1122 Kér. hitel 482-450 Keresked. 6680-6700 B. Agrár 845 - 850 Lipótvárosi 318-315 Nemzeti 685-680 Salgó 7300-7325 István tégla 675 - 670 Láng 890 - 865 Coburg 3360-----Goldberger 1410-1440 őstermelő 1120-1430 Guttmann 4450-4350 Klotild 2700-2590 SZERKESZTŐI ÜZENET. Aggódó szerelmes: Azon kérdését, hogy férfi és nő között lehet-e ideális barátság, 62.705/920 szám alatt illetékes elintézés végett áttettük a Pesti Hírlaphoz. — M. Mariska: Az udvarló cilinderére ráülni nem illik. Különösen, ha a fején van. — Leányegylet (Kalocsa): Hogy Korcsmáros Nándor tényleg veszedelmes ember-e, arra majd az asszonyrovatunk vezetője fog válaszolni. — Többeknek: Magánlevélben csak akkor válaszolunk, ha nem csatolnak bélyeget. — Zenész: Jól sejti, a Zerkovitz Béla kupléi az utóbbi időkben tényleg ütemesebbek. — Háziasszony: Elszaporodott könyvkiadócégeket jutányosan és jótállással irt Ditriehstein. — Polgári Kör: 1.) Zsidó. 2.) Volt zsidó. 3.) Rosszabb a zsidónál. — Markó-utca: »Ott túl a rácson« című verse nem közölhető. — Utcai árus: Fehér sütemények utcai árusítása tilos, de a saját vállperecét nyugodtan árulhatja. Egyéb kérdésekre a jövő számban válaszolunk. Ezen lapot Karinthy Frigyes, Lovászy Károly, Cholnoky László, Paulini Béla, Győri Imre, Vajda József, Korcsmáros Nándor, Nagy Lajos, Erdősy Dezső, Kósa Miklós dr., Nagy Andor, Zsoldos László, Józsa Antal és Gosztonyi Ádám közreműködésével Nagy Imre szerkesztette. REGÉNYCSARNOK. A lebélyegzettek. Irta: Gosztonyi Ádám. 28. folytatás. Mandi e szavakra elgondolkozva, simogatta meg Schwarz hosszú, vörös szakállát. — Nem megy sehogyse a dolog — tépelődött hangosan — a kormány folyton újabb és újabb rendeleteket bocsát ki. Már-már azt se tudom, mit csináljak a lebélyegzetlenekkel? — Vegyen pezettát, vagy zoroasztert — tanácsolta Schwarz. — Nevetséges. Ezt én is tudom. De ez nem ér semmit, mert ráfizetek. A múltkor is csak 100 százalékot kerestem az üzleten. Különben is már annyi piasztert, budhát, bráhmát csincsillát és kaszi kagylót vásároltam, hogy már azt se tudom, hogy mennyi jövedelmem van. Schwarz elővette a pénztárcáját, számolni kezdte a bankókat és miközben egy ezrest szorított ajkai közé, halkan morogta: — Lássa, én mindig számon tartom a jövedelmemet... Ezalatt a komor és hideg vaspáncél — a Wertheim-szekrény fala — előkelően hallgatott. Belül a rekeszek mélyén, szintén csönd volt egy ideig. Azonban néhány pillanat múlva halk suttogás hallatszott. Egy öreg, kopott százkoronás fölsóhajtott. — Tegnap lebélyegeztek. Azt hittem, hogy rögtön ott halok meg a sajtó alatt. Úgy belenyomtak a hasamba, hogy majdnem rosszul lettem. Pedig én nem vagyok már mai gyerek, sok mindent megértem. Nézze, a szélem milyen rongyos! Nézze, itt hiányzik is a bordámból egy darabka. Ezt egy izgatott kártyás a bakkaratasztal mellett lerágta belőlem. Szerencsére a bankban nem vették észre és elfogadták. Lesült volna a pofámról a szín, ha visszautasítanak. Hej, pedig milyen szép dolgokat megértem már életemben. Ha úgy néha visszagondolok a múltra, elszorul a szívem. Mikor még ifjú voltam? Milyen szép idők voltak! Mikor még rámköptek és ráragasztottak a cigány homlokára. Hej, azok a mulatások, azok a dáridók ... — Kolléga úr, csak a múltba néz. Én pedig folyton a jövőre gondolok. Rosszul teszi. Mert a múlt gyönyörű, ellenben a jövő képe nagyon is sötét. Kicserélnek bennünket államjegyekre ... — Borzasztó! Mit meg kell érnie az embernek! Meg fogok őrülni az aggodalomtól... — No, csak ne ijedezzen kolléga úr. Nem szabad az embernek mindjárt elveszteni a fejét. Mint, ahogy a hóhér mondta XVI. Lajosnak, mielőtt lefejezte. Inkább legyünk vidámak. Ide hallgasson, elmondok egy jó anekdotát... (Folyt. köv.) 11