Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-01 / 1. szám

Judapest, 1920. Pünkösd AZ ÚJSÁG Nemzetgyűlés. A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozata. Friedrich az európai politika homlokterében. — Bródy Ernő és Pető Sándor napirend előtti hallgatásra kaptak engedélyt. — Ereky támadása a sajtó ellen. — Weisz Konrád a német szövetségi hű­ségért. — Interpellációk. — Sachját tudósítónktól. — A mai ülés­­ napirendjén Ereky Károlynak a liberális sajtót megrendii szabályozó indítványa szerepel. Simonyi-Semadam miniszterelnök már korán megjelent a Házban és a köréje gyűlt újságíróknak nagy lel­kesedés közben fejtette ki, hogy ő nem tud semmiről semmit, hagyják őt békében, ő nem nyilatkozik. A­ miniszterelnök nagyértékű kijelentése mély hatást gyakorolt a körülállókra, akik ezek után Friedrich Istvánhoz fordultak, aki külpolitikai helyzetünk­re vonatkozólag kijelentette, hogy az ő érdemei elvitazhatatlanok és hogy Magyarország integritása mindaddig nincs biztosítva, amíg csak egy li­berális lap is héberbetűs jelzés nél­kül jelenik meg. Úgy sokorópátkai Szabó István, mint Patacsi Dénes helyeslőleg bólintottak, ami a kis­gazdapártban kínos feltűnést keltett és a holnapi pártértekezleten szóba is kerül. A mai vita iránt különben igen gyenge érdeklődés nyilvánult meg, aminek az az oka, hogy a nem­zetgyűlési tárgyalásokat igen korán kezdik el. A nemzetgyűlés tagjai nagyrészt vidéki gazdaemberek, akik nincsenek hozzászokva a korai fel­keléshez. Az ülésről a következő részletes tu­dósításunk számol be:­­ A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra­kor nyitotta meg Rakovszky Ist­ván házelnök. Bejelenti, hogy B­ród­i Ernő és Pető Sándor napirend előtti hallgatásra kaptak engedélyt, amit a Ház tudomásul vesz. Ezután Ereky Károly a liberális sajtó túl­kapásait tárgyalja a tőle megszokott vonzó modorban. Mindjárt az első szavaknál ezt mondja: Schwarcz, Grün, Braun, Weisz... A kép­viselők kipirult arccal kiabálnak össze- vissza, az elnök nagy nehezen rendet teremt és jelenti, hogy Weisz Kon­rád személyes megtámarítatás címén kér szót. A Ház megadja. Weisz Konrád: Tisztelt nemzet­­zetgyűlés! Itt az imént egy szemé­lyemre nézve súlyosan sértő kijelentés történt, amit kellő világításba helyezni annál is inkább kötelességem, mert ezzel következményeiben kiszámítha­tatlan nemzetközi bonyodalmaknak­­vehetjük elejét. A tisztelt nemzet­gyűlés színe előtt egy megsértett csa­lád becsületét kell megvédenem. Ereky tisztelt nemzetgyűlési tag­társam igen kitűnő sertésnevelő, hogy úgy mondjam sertéspedagógus lehet, a családfákhoz azonban nem ért. Eh­hez sok családfaiskola elvégzése szük­séges. Ennek a tájékozatlanságnak tu­lajdoníthatom csak, hogy az imént egyébként helyes és kellemes meg­jegyzés keretében azt mondta, hogy Schwarz, Grün, Gra­u­n, Wei­s­z. Ez az általánosítás az engem alapított Weisz-családot olyan színben tünteti fel, mintha ama vallás... (Közbeki­áltások: Faj! Nagy lárma, kiabálás: Rendre! Rendre!) A rend helyreállta után Weisz Konrád (folytatja): A tisz­telt képviselőtársamnak tudni kellett volna, hogy itt olyan Weis­­szal áll szemben, aki Konrád és nem Jakab, vagy Salamon, vagy Iczig. A destruk­tív sajtó, amely elnézésünk folytán még mindig itt ül, sietni fog a német­ lapokban elhelyezni, hogy a magyar nemzetgyűlésen kompromittáltak egy régi német famíliát, ami volt hatal­mas szövetségesünkkel szemben leg­alább is hálátlanság. Sokorópátkai Szabó: Ők azok a zsidók, aki azok a zsidók! (Élénk tet­szés.) Weisz Konrád: Messze vezetne, tisztelt n­emzetgyűlés, ha részletesen kifejteném, minől nemzeti szerencsét­lenség­ támadna lábbal, ha a külföldi közvélemény azt hinné rólunk, hogy itt minden W­e­i­s­z, vagy Friedr­ric­h,­­vagy Haller, avagy S­c­h­a­n­d 1, vagy­­S­c­h­i­e­s­s 1, vagy F­a­n­gile­r mind ama valláshoz ... (Közbekiáltá­sok :­­Faj!)... vagy, bocsánat nen­ va­gyok a közjogi szőrszá­l h­a­soga­t­áso­k hive, mondjuk fajhoz tartoznak, mely ellen most már hónapok óta küzdeni szerencsénk van. Felszólítom az elnök urat, hogy védjen meg hasonló in­zultusoktól. (Szónokot számosan üd­­vözlik.) Elnök: A képviselő úr felszólalása kapcsán megállapítom, hogy valóban elhangzott­­a szóban forgó kijelentés és indítványozom, hogy e tárgyban parlamenti bizottságot küldjünk ki. Következik Ereky képviselő úr foly­tatólagos felszólalása. Ereky Károly: Tisztelt nemzetgyű­lés! Minden szó, mely itt nem a li­berális sajtó ellen hangzik el, hátrál­tatja a Ház hőn óhajtott munkaké­pességét. Nem helyeselhetem, hogy Weisz Konrád barátom és hitsor­­sosom a zsidók helyett engem támad és úgy aposztrofál, mintha én iskolá­zatlan ember volnék. Általában kép­zettségem illusztrálására most csupán annyit említek fel, hogy a Képzőmű­vészeti Társulat engem akart elnökké választani egy zsidóval szemben, de a liberális sajtó ezt megakadályozta. A liberális sajtó itt tovább folytatja üzelmeit. Ez azért van, mert a kor­mány elnéző vele szemben. A kormány fél a liberális sajtótól, de én nem félek. Én látom a destrukciót. Ha a falu derék népe kezébe veszi az »Est«-et ,vagy a »Világ«-ot, azt hiszi, hogy ma­gyar lapot olvas. És ezekben rólam úgy írnak, mintha nem volnék ki­váló politikus. Ennek köszönheti Csil­­léry barátom is, hogy már hat ke­rületben elbukott. Kötelezni kell a zsidó lapokat, hogy zsidóságukat a homlokukon viseljék. Héber betűkkel is írják ki a nevüket. Ha a zsidó ven­déglők ki tudják írni, hogy koscher Gasthaus, írják jólk­ is ki, hogy ko­scher napilap. Indítványozom továb­bá, hogy a liberális lapok szerkesztői ne bitorolhassák a szerkesztői elne­vezést. Úgy írják ki, hogy j­ó s­a­k­­t­e­r vagy felelős sakter. Azonkí­vül el kell tiltani, hogy jó riportokat írjanak, mert a liberális lapok jó ri­portjai teszik versenyképtelenné a ke­resztény sajtót. Vannak itt a karza­ton is újságírók, akiknek az orruk­nál, csak a lábuk, a lábuknál pedig csak az észjárásuk görbébb. (S­z­­­­ilág­yi Hugó, a »Pesti Napló« mun­katársa sértődötten távozik az újság­író karzatról.) Ezeket is valami jellel kell ellátni. A liberális sajtó munka­társait kötelezni kell, hogy kaftánban járjanak és pájeszeiket láthatóan vi­seljék. Hogyan tűrheti egy percig is a keresztény nemzeti közvélemény, hogy magyarnak nézzék azokat, akik­nek Galíciában ringott a bölcsője. Patacsi: Csekcpir szerint... Elnök: Csendet kérek! Sokorópátkai Szabó: Csekcpir is zsidó. Patacsi: A vakapád. Elnök: Felkérem a tisztelt minisz­ter és államtitkár urakat, hogy iroda­lomtörténeti vitákkal ne zavarják a szónokot. Tessék folytatni. . Ereky: Felolvassa indítványát és annak elfogadását kéri. (Szónokot számosan üdvözlik.) A következő szónok F­a­n­g­­­e­r Béla, azzal kezdi beszédét, hogy aki 3

Next