Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-01 / 1. szám

4 át mond, annak bét is kell mondani. Nem elég — úgymond — ha a zsidó sajtót megrendszabályozzuk, meg kell oldani az egész zsidókérdést.. Neki az az indítványa, hogy állítsák fel a zsidó katasztert. Egy nagy-nagy tá­borba kell összegyűjteni azokat a zsidókat, akik nyíltan résztvettek a kommunista uralom gazságaiban, az­tán egy másik nagy-nagy táborba azokat­­a zsidókat, akik nemzeti szem­pontból gyanúsak és végül, miután el­ismeri, hogy akadnak derék, haza­fias zsidók is, ezeket egy gyufa­skatulyába kell összegyűjteni és ré­szükre biztosítani kell mindazokat a jogokat, melynek ezen ország min­den polgárát­ faj- és valláskülönbség nélkül megilletik. Annak ellene vol­nék, hogy ennél az általunk tervezett rendszabályoknál is szigorúbb intéz­kedéseket léptessünk életbe zsidó fe­lebarátainkkal szemben, akik, ha zsi­dók is, de mégis emberek. És a zsidó vallásról... Patacsi: Heine szerint a zsidó­ság nem vallás, hanem pech. (Tet­szés mindkét oldalon.) Fangler Béla: Erről más alkalom­mal fejtem ki alapos nézeteimet. A képviselői fizetések felemeléséről szóló javaslatot egyébként elfoga­dom. (Élénk tetszés és taps.) Elnök: Áttérhetünk az interpellá­ciókra. Következik Huber János kép­viselő úr interpellációja a Sándor Pál összeférhetetlenségéről. Huber János: A nemzetgyűlés ter­me az ország temploma. (Nagy taps­vihar.) Sajnos e templomban kufá­­rok is ülnek. Például Sándor Pál, aki buzakufár. Épp erről akarok pré­dikálni, taizat szónokolni. Én, tisztelt nemzetgyűlés, összeférhetetlennek tar­tom azt, hogy egy képviselő egyszer Schlesinger és Polákovits legyen, egyszer meg Sándor Pál. Azt még megértem, hogy a Schlesin­­ger­ből Sándor lett, de hogy lehetett Polákovitsból Pál? Kérdem a tisztelt belügyminiszter urat, van-e erről tu­domása és hajlandó-e ezt orvosolni? Elnök: Miután a belügyminiszter úr nincs jelen, az interpelláció kiada­­tik neki. Jelentem a 1. nemzetgyű­lésnek, hogy a többi interpelláló képviselő úr nincs jelen és javas­lom, hogy a legközelebbi ülést hol­nap tartsuk meg és annak napirend­jén a ma elkezdett szociális refor­mok további tárgyalása szerepeljen. Miután a nemzetgyűlés ehhez hozzájárult, az ülés d. u. 2 órakor véget ért. — Elveszett a helyzet kulcsa ésületes megtalálók juttassák el az tant legfőbb tanácsához, Párisba. *— Letartóztatták a bolygó zsidót. Valutacsempészettel vádolják. — A megsértett bolygási jog. — A kormány súlyos felelőssége. — Sándor Pál interpellál. — Mindenünnen kiküldött tudósítónk jelentése. — Ezúttal olyan eseményről van sze­rencsénk beszámolni olvasóinknak, a­­mely bizonyára a legélesebb kritikát hívja ki a kormánnyal szemben és alkalmas lesz arra is, hogy a kül­földi véleményt valóban ellenünk han­golja. Amit évezredeken át a világ egyetlen kormánya sem mert meg­tenni, megtette most a magyar kor­mány: letartóztatta a bolyg­ó zsidót. Az olvasók százezrei, vagy külföldi valutában számítva száz mill­iói megdöbbenve fogják tudomásul venni, hogy Ac­­ásvér Jakab főh­rabbi a budapesti rendőrség foghá­zában ül és hiába várja kiszabadu­lását, a főkapitány és a belügymi­niszter egybehangzó kijelentése sze­rint a fáradhatatlan férfiút, a világ­hírű földrajztudóst és a nemzetközi turisztikai irodalom nagynevű kivá­lóságát Hajmáskérre fogják inter­nálni. A megdöbbentő­ eset részleteit még parts homály fedi, úgy a rendőrség­ről, mint a belügyminisztériumból ki­küldött tudósítónknak egyelő­re csak annyit sikerült megállapítania, hogy a jeles férfiút a Dob­ utca egyik pisz­kos bérházából vitték be a rendőr­ségre, ahol áruelrejtés, árdrágítás, lánckereskedés és valutaspekuláció, miatt folyik ellene az eljárás. Másik­ verzió szerint lepecsételetlen dollá­rokat csempészett be az országba és­ helyette lepecsételt márkákat akart ki­vinni. Ez a hallatlan vád, mely, hát tényleg megtörtént, amiben azonban kételkedni merünk, valóban nagy bűn a magyar közgazdaság és a budapesti tőzsde ellen, mégsem olyan azonban, hogy ezért az egész világon ismert, becsült és szeretett nagy bolygó ve­zérférfit letartóztatni, avagy inter­nálni kellene. Ezért a cselekedetéért a magyar kormány úgy a civilizált Európa, mint a túlvilág ítélőszéke előtt felelni fog. A mentési munká­latok különben az egész vonalon meg­­­indultak. Lapunk zártakor értesülünk, hogy ez ügyben Sándor Pál a nemzetgyű­lés legközelebbi ülésén interpellálni­­­og és a megsértett bolygási jog­­helyreállítását követeli a kormánytól. Feszült várakozással nézünk az ügy fejleményei elé és a világskandalum m­inden részletéről hűen fogjuk ol­vasóinkat tájékoztatni. AZ ÚJSÁG Judapest, 1920. Pünkösd Hogyan kell megcsinálni a keresztény Magyarországot? — Körinterjúk. — Nagyon fontos probléma és elha­tároztam, hogy a társadalom leg­kitűnőbbjeit fogom megkérdezni: mondja el mindegyik a maga recept­jét, amit házi és készhasználatra al­kalmazhatunk. A kereskedelemügyi minisztert kér­deztem meg elsőnek. Mondja meg Excellenciádl, hogy kell a kereskedel­met a keresztényeknek hatalmukba keríteni, mert tudvalevőleg a zsidók hegemóniája e téren megdöbben­tően hatalmas. — öcsémuram, ez igen egyszerű dolog. Kolombusz tojása. Nem nyúl­tak még eddig hozzá, mert ez is a rejtett áruk között volt. Mi azonban egy egész rejtett raktár Kolombusz tojást fedeztünk fel. Az egyiket ki is költöm magának, öcsémuram. A kereskedelmet úgy kell a zsidóság ha­talmából kivenni, ha egyszerűen utá­nozzuk a zsidót. Ha törekvő, legyünk törekvőbbek, ha huncut, fogjunk ki rajta, legyünk huncutabbak! Ennyi az egész. Homlokomra csaptam. Hogy nem gondoltunk erre! Hiszen ez nem is nehéz. A receptet zsebre vágtam és siettem a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. — Hogyan kell a keresztény kur­zust megcsinálni, kegyelmes uram? A miniszter rám nézett és ezt mondta: — Hogy hogyan kell a keresztény kurzust megcsinálni? — Kegyelmes uram, szólottam vak­merően, ön úgy csinál, mint a zsidó ember, ha kérdeznek tőle valamit. A kérdésre kérdéssel felel. — Hát látja barátom, vágott a sza­vaimba élénken a miniszter, így kell megcsinálni a keresztény kurzust. Utánozni kell a zsidókat. A kérdésre is kérdéssel kell felelni, így mindig az első kérdező marad adós. De, hogy a reszortomba vágó dolgot is mondjak, hát írja meg azt, hogy ne­künk keresztényeknek az volt a ba­junk mindig, hogy nem tartottunk össze. A zsidó összetart. Ez az ereje. Tartsunk mi is össze. Utánozzuk a zsidót! Akkorát csaptam a homlokomra, hogy Kolombusz-tojás nőtt rajta. Milyen egyszerű a dolog. Utánozni kell a f­sidót, össze kell tartani.­­ Még négy-öt kegyelmes úrhoz men­tem el. A pénzügyminiszter is azt

Next