Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-01 / 1. szám

6 nak, mint a szülőanyám és az ő összes ősei voltak, itt val­, hogy csak ennél maradjak, az orrom, amelyen minden ezirányú jámbor igyekezetem megtörik. Ez az én esetem. Az én nagy prob­lémám. Nem tudom, a nememen kívül, hogy mi vagyok és ennek éppen a nemem az oka. Ha történetesen lány­nak szül szülőanyám, ma nem kellene itt ülnöm ezen a szép napfényes má­jusi délutánon az íróasztalom előtt és elmélkednem e bölcsészeknek való problémán.* Még csak azt nem tudom, kedves szerkesztő úr, hogy nem vettem-e most még egy nagy problémát a nyakamba? Azt tudniillik, hogy miként hárítsam majd el azon ismerőseimnek az orromat ta­pogató pillantásait, akik ezen íráso­mat olvasták. Győri Imre. Pardon.../ Entschuldigung . . . / Ellen­kező felekezeten lévő hitsorsosunk az Uj Nemzedék Babilon vizeitől jó távol azon kesereg, hogy a mai drágaság mellett az államtiszt­viselő nem tud magának egy inget venni. Entschuldigung, egy Anatole France nevű hasonfelekeze­­ten lévő irótársunk szerint ing nélkül is lehet valaki boldog és ugyancsak Entschuldigung, ha valakinek nincs mit enni, minek annak­ az ing? EGYLETEK, INTÉZETEK. -­- A Budapesti Újságírók Egye­sülete legutóbb tartott közgyűlésén általános tetszést aratott Szász Zol­tán magas nívón tartott tartalmas, némely részében valóságos freneti­kus hatású beszédének el nem mon­dásával. -­- A Fatterek Asztaltársasága folyó hó 30-án vitaülést tart, melyre tisztelettel meghívja az összes fatte­­reket Kádár Lehel elnök.­­ A Lipótvárosi Kaszinó leg­utóbbi választmányi ülésén a fele­kezeti súrlódások kiküszöbölésére nagyjelentőségű határozatot hozott. A választmány kimondotta ugyanis, hogy ezentúl a kaszinó tagja lehet vallás és fajkülönbség nélkül min­den gazdag izraelita. Vajha a di­cséretes példát egyéb társasköreink is követnék. AZ OJSÁG______________ Judapest, 1920. Pünkösd Kóser írásmód. A keresztény írás Balról jobbra dal, Ámde jobbról balra írnak héberül. Itt is csal a zsidó. Azért teszi ezt. Észre ne vegyük, hogy Mindent linkül kezd. Józsa Antal. TANÜGY. A magyar nyelvújítás kincseiből. Az olvasónak e helyen néhány új ma­gyar szó értelmét mutatjuk be: Bal­dower = Friedrich, Audi epesz = Ereky Károly, Schi­­w­ereleff — az árdrágításról szóló törvény, dafke = inter­pelláció, sajtó = szakértői vélemény, schema tisztoé! = Sándor Pál felszólalása, pa­­rach = Vajda-Vojvoda Sán­dor, mázli = lakást kapni, eh­am­er = ántant diplomata, b­ó­c­h­e­r = i­z­r. egyetemi hall­gató, jeschiva = egyetem,­ ajvé = sláger a banknak, aj­­scher = lipótvárosi, nebich = államtisztviselő, sakter = h­a­t­á­r­o­t i­ga­zí­tó bizottsági tag, ch­esz = a zsidó nemzeti hadsereg kardbojtja, tréfli = hétfői lap, schiksze = Schlachta Margit, haléváj = faji óhaj, szimehe = Ráko­si Jenő vezércikke, e m e s­z = mi­niszteri nyilatkozat, rösökor = képviselőházi elnök, am hoorec = kisgazda, schócher = államtisztviselő, melamed = pártvezér, szakesz , szük­séglakás, machloska , raz­zia, azesz pónem , ez az újság. Iskolai hír. Egyik tiszántúli falu iskolájában a tanító azt a kérdést adta fel Kovács Hörcsög Andris első elemistának, hogy mi az a köztár­saság? A kis magyar így válaszolt: Köztársaság az, ahol zsidó a király. Körrendelet. A napokban az ösz­­szes tanfelügyelőségek körrendeletet kaptak, melynek értelmében vigyáz­­niok kell arra, hogy a tinók tanulja­nak és ökör legyen belőlük. A rende­letnek igen nagy hatása lesz a hús­­hiány gyors enyhítésére. Ipari és zeneoktatás együtt. A jövő tanévben, mint értesülünk, mind­azokat, akik nemzeti szempontból megbízhatatlanok, a keztyüiparisko­­lába utalják, ahol megtanítják őket keztyűbe dudálni. budapesti emlékek. Irta: Paulini Béla. NEM TUDOM, IGAZ-E? Azt mondják, hogy irkoncnak-firkoncnak ha meghalt, mindenképp diszsirhelt jár. (Azt hiszem, igazság szerint in­­gyensirhely, csak másként nevezik,, hogy az embernek ne kelljen szé­­gyelnie magát. Ők milyen finomak, az emberek!) Felkérem a t. hadi- és egyéb milliomosokat, akiknek, mindent megadott a sors, csak dísz­­sírhelyet nem adott, amennyiben ilyesmire reflektálnak, jelentkezze­nek nálam a Balaton-kávéházban délután 3—4 közt, hogy az átenge­­­­dés részleteit megbeszélhessük. * TE SZŰRÖS, tengerzöld kalap, ott a Rákóczy-úti kirakatban — fi­gyellek! Figyellek hónapok óta és azt tapasztalom, hogy egyre fakóbb leszel, — már nem is vagy ten­gerzöld, olyan a színed, mint a tengeré, ha kifakult, — ellenben a cédula a hasadon hetenként válto­zik és a számok, amelyek értéke­det jelzik, szintén változnak, ugyanis mindig nagyobbak lesznek. Negy­ven koronáért árultad magad annak­idején, amikor kezdtetek megfigyel­ni, ma hatszázötvenre tartod maga­dat. Meg vagy te bolondulva? Te szőrös... De csak folytasd, foly­tasd szemtelen játékodat. Csak foly­tasd! Majd ha ezer koronán állasz, amikor már majdnem megpukkadsz a büszkeségtől: »Ime ezer koronát érek!« — akkor megvásárollak. Meg­­vásárollak és úgy csaplak a föld­höz, hogy cafatokban repülsz szerte. HALÁSZAT. — A magyar halászat történetében igazán páratlan eseményről számolha­tunk be. Az Otthon írók és Hír­lapí­r­ók körében ugyanis utóbbi idő­ben annyira elszaporodtak a Halá­szok, hogy Halász Lajos dr. Ömél­tósága a különböző Halász-fajták tu­dományos osztályozását vette tervbe és elsőnek Halász Ernőt, a Magyaror­szág belső munkatársát a Zsidó Halász alosztályba sorolta. Halkörökben nagy érdeklődéssel várják a további osztá­lyozást.

Next