Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-01 / 1. szám

a — A lipótvárosiak éheznek. Ki hitte volna, hogy olyan idő is lesz, amikor az irigyelt lipótvárosi társadalom is éhezni fog. A nemzetgyűlésen egyre azt szavalják, hogy el kell kobozni a lipótvárosiak dús élelmiszerkészleteit, a­mi a nemzetgyűlési képviselők megle­hetős tájékozatlanságára vall. Mi a leg­hitelesebb forrásból tudjuk, hogy igenis, a lipótvárosiak éheznek. Saját magunk is t­öbb lipótvárosi családnál jártunk, ahol mindenütt lejelentették, hogy ez nem maradhat így, hogy tenni kell va­lamit, mert ők megcsömörlöttek az ed­digi élettől és új szórakozásra éhesek. Ezeket a szerencsétleneket a kormány figyelmébe ajánljuk. — A Dunapalota címváltozása. A Du­napalota (Ritz) r.­t. igazgatósága közli velünk, hogy a szálló alcíméül a jö­vőben a »P­a­t­i­m­a­h­á­z« elnevezést is használni fogja. — Új légijáratok. Politikai és ke­reskedelmi körökben egyre sűrűbben foglalkoznak azzal a problémával, hogy új légijáratokat kellene felállítani. E terv nemsokára már a megvalósulás stádiumába lép. Információnk szerint legelsősorban is a forradalmak alatt ki­nevezett tisztviselők fognak repülni. _____________AZ ÚJSAG_____________ Budapest, 1920. Pünkösd Befásntják a Teleki-teret. Álhygienikus szempontok. — Orvtámadás a szabadkereskedelem ellen. — A fák mint szimbólumok. — A jövő lehetőségei. — Kény­szerkitoloncolás és egyebek. — Saját tudósítónktól. — Az ország tönkrement kereskedel­mét és iparát sokféleképpen lehet talpraállítani, csak úgy nem, ahogy ezt a mi kereskedelmi kormányunk tervezi. Úgy vesszük észre, hogy ha nem is kimondottan, de rejtve mégis valamelyes kereskedelemellenes ten­dencia érvényesül a magyar kor­mányzatban. Nem meri senki nyíl­­tan megmondani, de titkos összejöve­­teleken egyre erősebben hangsúlyoz­zák, hogy kereskedelmünkbe és ipa­runkba ártó idegen szellem fészkelte magát, nyilvános gyűlésen is hallot­tuk már, hogy a zsidó befolyást némileg csökkenteni kell és a keresz­ténységnek nagyobb befolyást kell biztosítani kereskedelmi életünkben. Akárhogyan is áll a dolog, bizonyos, hogy a kereskedelemügyi kormány újabb intézkedéseivel a zsidó keres­kedelem vesztébe rohan. Egyelőre csak azon értesülésünk­kel a­karjuk megrémíteni az olvasót, hogy a legközelebbi napokban be­­fásítják a t­eleki-teret, amit nyilváno­san hygienikus szempontokkal magya­ráznak. De kérdezzük, mióta fontos a magyar kormánynak a Teleki-tér lakosságának a hygiéniája? Nyilván­való, hogy itt a szabadkereskedelem ellen intéznek súlyos támadást, ha ugyan­azok a fák a Teleki-téri keres­kedők közeljövőbeni függő helyzetét nem akarják szimbolizálni. A botrányt ezennel kirobbantottuk és a kereskedelmi, ipari, valamint köz­­gazdasági egyesületek és az Orszá­gos Szr. Magyar Irodalmi Társaság figyelmét felhívjuk a készülő esemé­nyekre. Ha az ilyesmit szó nélkül tűrjük és szemet hunyunk előtte, bá­torságra kap a kereskedelemellenes tendencia és egy szép napon arra ébredhetünk, hogy a Teleki-tér derék kereskedőit, akik az országban a lánckereskedelem bátor úttörői vol­tak, egyszerűen összefogdossák és kitoloncolják. Résen kell lennünk, vagy legalább is hagynunk kell egy rést, amelyen annak idején minden vád és következményei alól szabadul­hatunk. Lovászy Károly műfordításai belföldi költőkből. Levél egy urilányhoz. Ezt a levelet magának küldöm, Kezembe reszket az írón, Midőn e sorok megcsillannak A rózsaszínű, famentes papíron. Dobog a szivem a fájdalomtól S felindulástól fújtat a tüdőm, Mert a múltkor azt hazudtam, Hogy szüret után lesz az esküvőm. Addig nem vezethetem oltár elé magát, Nem vehetem el, hiába, Amig ez országból ki nem mentek A zsidók valamennyien Palesztinába. Sokorópátkai Farkas Imre Családi kör. Zsidó este van, zsidó este van, Kikhi nyugalomba, Feketén bó­lingat A zsidó eperfa zsidó lombja. Zug a zsidó éji bogár, Nekimegy a falnak, Szépen kikeresztelkedik, Azután elhallgat. Nagyatádi Arany János. színház és művészet Az ideális színház. Az ideális színház kétségkívül az lesz, ahol a becsődült publikum jól érzi magát. A ma színházában ugyanis a drámák nem a színpadon, hanem a nézőtéren játszódnak le, igen gyakran csattanós végjelenetek­­kel s a közönség nem egy esetben az előadás befejezte előtt az utcára vonul és ott fejezi be a félbemaradt drámát s a sikert, melyre a szín­művészek benn hiába várakoztak, egy-egy kivert zápfog koronázza. S mindez csak azért volt eddig, mert a közönség nem érezte magát jól a nézőtéren. Az ideális színház nézőterének át kell alakulni. Ez egy igen egyszerű technikai újítással könnyen elérhető. A különböző nemzetek parlament­jeiben például már rég megtalálták a módját annak, hogy a különféle ér­zelmű és lelkiállapotú emberek kü­­lön-külön csoportban, külön-külön padsorokban üljenek, ne összeve­gyülve, hanem elszigetelve egymás­tól. Mért ne lehetne ez a színházakban is így? Mért kellett eddig a külön­böző fajú, felekezetű és érzelmű em­bereknek összevegyülve szenvedni a támlásszékeken és zenekari üléseken? Nem lesz-e nagyszerűen fenséges dolog, midőn majd a jövő ideális színházában egy dróthálóval ketté­választott nézőtér egyik felén keresz­tények ülnek, a másik felén pedig a zsidók élvezhetik nyugodtan a szín­padon folyó művészi előadást? Megkérdeztük Beöthy Lászlót, az Unió színházipari üzem vezérigazga­tóját, hogy az ideális színház tervét eddig miért nem valósították meg s kérdésünkre a kitűnő vezérigaz­gatótól a következő választ kaptuk: — Már eddig is igyekeztünk a kérdést a közönség kényelme és nyu­galma érdekében szakszerűen meg­oldani, egyidőben arról is szó volt, hogy a rendezetlen vallásuak részére jegypénztáraink az esti előadásokra szóló jegyek mellé elővételi árban keresztlevélblankettákat szolgáltatnak ki, ez azonban nem ígérkezett cél­ravezetőnek, mert a legtöbb rende­zetlen vallású ember az orrán és egyébb külső helyeken hordja szár­mazásának megdönthetetlen bizonyí­tékait. Ami a dróthálós rendszert il­leti, magam is rendkívül előnyösnek tartom ezt s eddig csak azért nem valósítottuk meg, mert a dróthálóhoz szükséges nyersanyag nem volt be­szerezhető. A nyár folyamán azonban valószínűleg megindul a drótterme­lés.

Next