Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1920-07-01 / 1. szám
a — A lipótvárosiak éheznek. Ki hitte volna, hogy olyan idő is lesz, amikor az irigyelt lipótvárosi társadalom is éhezni fog. A nemzetgyűlésen egyre azt szavalják, hogy el kell kobozni a lipótvárosiak dús élelmiszerkészleteit, ami a nemzetgyűlési képviselők meglehetős tájékozatlanságára vall. Mi a leghitelesebb forrásból tudjuk, hogy igenis, a lipótvárosiak éheznek. Saját magunk is több lipótvárosi családnál jártunk, ahol mindenütt lejelentették, hogy ez nem maradhat így, hogy tenni kell valamit, mert ők megcsömörlöttek az eddigi élettől és új szórakozásra éhesek. Ezeket a szerencsétleneket a kormány figyelmébe ajánljuk. — A Dunapalota címváltozása. A Dunapalota (Ritz) r.t. igazgatósága közli velünk, hogy a szálló alcíméül a jövőben a »Patimaház« elnevezést is használni fogja. — Új légijáratok. Politikai és kereskedelmi körökben egyre sűrűbben foglalkoznak azzal a problémával, hogy új légijáratokat kellene felállítani. E terv nemsokára már a megvalósulás stádiumába lép. Információnk szerint legelsősorban is a forradalmak alatt kinevezett tisztviselők fognak repülni. _____________AZ ÚJSAG_____________ Budapest, 1920. Pünkösd Befásntják a Teleki-teret. Álhygienikus szempontok. — Orvtámadás a szabadkereskedelem ellen. — A fák mint szimbólumok. — A jövő lehetőségei. — Kényszerkitoloncolás és egyebek. — Saját tudósítónktól. — Az ország tönkrement kereskedelmét és iparát sokféleképpen lehet talpraállítani, csak úgy nem, ahogy ezt a mi kereskedelmi kormányunk tervezi. Úgy vesszük észre, hogy ha nem is kimondottan, de rejtve mégis valamelyes kereskedelemellenes tendencia érvényesül a magyar kormányzatban. Nem meri senki nyíltan megmondani, de titkos összejöveteleken egyre erősebben hangsúlyozzák, hogy kereskedelmünkbe és iparunkba ártó idegen szellem fészkelte magát, nyilvános gyűlésen is hallottuk már, hogy a zsidó befolyást némileg csökkenteni kell és a kereszténységnek nagyobb befolyást kell biztosítani kereskedelmi életünkben. Akárhogyan is áll a dolog, bizonyos, hogy a kereskedelemügyi kormány újabb intézkedéseivel a zsidó kereskedelem vesztébe rohan. Egyelőre csak azon értesülésünkkel akarjuk megrémíteni az olvasót, hogy a legközelebbi napokban befásítják a teleki-teret, amit nyilvánosan hygienikus szempontokkal magyaráznak. De kérdezzük, mióta fontos a magyar kormánynak a Teleki-tér lakosságának a hygiéniája? Nyilvánvaló, hogy itt a szabadkereskedelem ellen intéznek súlyos támadást, ha ugyanazok a fák a Teleki-téri kereskedők közeljövőbeni függő helyzetét nem akarják szimbolizálni. A botrányt ezennel kirobbantottuk és a kereskedelmi, ipari, valamint közgazdasági egyesületek és az Országos Szr. Magyar Irodalmi Társaság figyelmét felhívjuk a készülő eseményekre. Ha az ilyesmit szó nélkül tűrjük és szemet hunyunk előtte, bátorságra kap a kereskedelemellenes tendencia és egy szép napon arra ébredhetünk, hogy a Teleki-tér derék kereskedőit, akik az országban a lánckereskedelem bátor úttörői voltak, egyszerűen összefogdossák és kitoloncolják. Résen kell lennünk, vagy legalább is hagynunk kell egy rést, amelyen annak idején minden vád és következményei alól szabadulhatunk. Lovászy Károly műfordításai belföldi költőkből. Levél egy urilányhoz. Ezt a levelet magának küldöm, Kezembe reszket az írón, Midőn e sorok megcsillannak A rózsaszínű, famentes papíron. Dobog a szivem a fájdalomtól S felindulástól fújtat a tüdőm, Mert a múltkor azt hazudtam, Hogy szüret után lesz az esküvőm. Addig nem vezethetem oltár elé magát, Nem vehetem el, hiába, Amig ez országból ki nem mentek A zsidók valamennyien Palesztinába. Sokorópátkai Farkas Imre Családi kör. Zsidó este van, zsidó este van, Kikhi nyugalomba, Feketén bólingat A zsidó eperfa zsidó lombja. Zug a zsidó éji bogár, Nekimegy a falnak, Szépen kikeresztelkedik, Azután elhallgat. Nagyatádi Arany János. színház és művészet Az ideális színház. Az ideális színház kétségkívül az lesz, ahol a becsődült publikum jól érzi magát. A ma színházában ugyanis a drámák nem a színpadon, hanem a nézőtéren játszódnak le, igen gyakran csattanós végjelenetekkel s a közönség nem egy esetben az előadás befejezte előtt az utcára vonul és ott fejezi be a félbemaradt drámát s a sikert, melyre a színművészek benn hiába várakoztak, egy-egy kivert zápfog koronázza. S mindez csak azért volt eddig, mert a közönség nem érezte magát jól a nézőtéren. Az ideális színház nézőterének át kell alakulni. Ez egy igen egyszerű technikai újítással könnyen elérhető. A különböző nemzetek parlamentjeiben például már rég megtalálták a módját annak, hogy a különféle érzelmű és lelkiállapotú emberek külön-külön csoportban, külön-külön padsorokban üljenek, ne összevegyülve, hanem elszigetelve egymástól. Mért ne lehetne ez a színházakban is így? Mért kellett eddig a különböző fajú, felekezetű és érzelmű embereknek összevegyülve szenvedni a támlásszékeken és zenekari üléseken? Nem lesz-e nagyszerűen fenséges dolog, midőn majd a jövő ideális színházában egy dróthálóval kettéválasztott nézőtér egyik felén keresztények ülnek, a másik felén pedig a zsidók élvezhetik nyugodtan a színpadon folyó művészi előadást? Megkérdeztük Beöthy Lászlót, az Unió színházipari üzem vezérigazgatóját, hogy az ideális színház tervét eddig miért nem valósították meg s kérdésünkre a kitűnő vezérigazgatótól a következő választ kaptuk: — Már eddig is igyekeztünk a kérdést a közönség kényelme és nyugalma érdekében szakszerűen megoldani, egyidőben arról is szó volt, hogy a rendezetlen vallásuak részére jegypénztáraink az esti előadásokra szóló jegyek mellé elővételi árban keresztlevélblankettákat szolgáltatnak ki, ez azonban nem ígérkezett célravezetőnek, mert a legtöbb rendezetlen vallású ember az orrán és egyébb külső helyeken hordja származásának megdönthetetlen bizonyítékait. Ami a dróthálós rendszert illeti, magam is rendkívül előnyösnek tartom ezt s eddig csak azért nem valósítottuk meg, mert a dróthálóhoz szükséges nyersanyag nem volt beszerezhető. A nyár folyamán azonban valószínűleg megindul a dróttermelés.