Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-04 / 3. szám

2_____________________________________________AZ 0]SÁG__________________________________Zsüdapé, 1920. Gyöngyszemek a Pardon . . . !=ból. A jebuzeusok egészen természetesnek tartják, hogy joguk van ezt a jó ma­gyar levegőt szívni. Szívják is az is­tenadták ezt a jó dritteszorte magyar levegőt akkora mohósággal, mintha minden pillanatban milliókat lehetne keresni egy-egy röpke szippantáson. De pardon . .. mióta van annak joga jó levegőt szívni, aki egyebet se tesz, mint rontja itt a jó levegőt ? * * * A legszászabb Zoltánok sem tagad­hatják, hogy igenis van zsidókérdés. Ha tagadni mernék, akkor pardon ... mi felsorolunk néhányat, vagy par­don ... elég lesz tán az az általáno­san ismert zsidókérdés is, mely úgy hangzik, hogy: „nü, hát van zsidó­kérdés ?“ És pardon . .. itt van mind­járt a felelet is: „nü, hát van ? Ent­schuldigung : nü, hát nincs ? * * * A nemzetiségi arányszámot jóval túlhaladó példányszámban megjelenő Az Est cimü laptársunk már szintén sürgeti a zsidókérdés megoldását. Par­­к. dón ... tisztelt Az Est. Ha ön jobb- Ykezét a balfüle mögé teszi és a zsidó­kérdés megoldását sürgeti, akkor az nekünk nagyon gyanús. Mert hát bo­csánat, pardon, entschuldigung... a gójnak is van magához való esze. POLITIKAI HÍREK. — A köztisztviselők téli tűzifája máris igen nagy gondot ad a pártok­nak és a kormánynak. Minden re­mény meg van rá, hogy ha fából vaskarikát nem is lehet csinálni, a kormánykörök véleménye szerint ta­lán lehet vaskarikából fát csinálni. Ha ez sikerül, bizodalommal nézhet­nek a köztisztviselők a tél elé. — Mindazon képviselők, akik ezút­tal még nem lettek miniszterek, fo­gadják ezúton is őszinte részvétünket. — Nyilatkozat. Tiltakozom az ár­drágítás ama újabb formája ellen, hogy már a parlamenti felszólalá­soknak is megadjuk az árát. Rup­­p e r t Rezső, nemzetgyűlési képvi­selő. — A Kisgazdapártban tegnap este egyik vidéki képviselő egy kosár acélos uj búzát hordott körül, amit a párt igen sok tagja, minthogy éle­tükben most láttak először búzát, na­gyon megcsodáltak. Politikusok az első és második sorban. — Körmtervju — Haller (Halasi) István közoktatás­ügyi miniszter első- és másodsorban levő politikusokat különböztetett meg. Lapunk munkatársa ez alapon kérdést intézett az összes nemzetgyűlési kép­viselőkhöz, hogy sorolják fel, kik azok, akik az első sorban vannak és kik a második sorbeliek? A válaszok már csak azért is meg­­meglepőek, mert belőlük a politikusok és pártok teljes egysége konstatálható. Ez az a pont, ahol minden képviselő egyetért és nézeteltérésnek nyoma sincs. A képviselő urak ugyanis egyetértel­­müleg a következő vá'aszt ad:ák: I. sorban levő politikusok: Én és Én, továbbá Én, azonkívül Én, na aztán, hogy is hívják csak, igen Én, végül talán ha megengedi Én is. II. sorban levő politikusok: Ők, továbbá ők, azonkívül ők. na aztán hogy is hívják csak, igen ők és végül másodsorba számíthatók Ők is. Hogyan öltözködjünk a botbünteléshez? Mangold Béla Kolos szakvéleménye. — Rendesen öltözött tudósítónktól. — Mangold В. Kolos mester, aki immár több mint egy évtized óta legfőbb éceszgéber az öltözködés te­rén, volt szives fogadni munkatársun­kat és felkérésünkre elmondta, mi­képp kell öltözködni a botbüntetés végrehajtásának ünnepélyos szertar­tása alkalmával. — Ebben az esetben is, mint min­dig, — mondta a mester — a ru­házkodás a helyzet komolyságához alkalmazkodik. A delikvens jóizlése fogja legelsősorban is megszabni, mennyire látja sötétnek a helyzetet, a ruhája ezen mértékben lesz vilá­gosabb vagy sötétebb tónusu. Mint­hogy a botbüntetést minden körül­mények között jól szabják ki, maga a ruha sem lehet rossz szabású. A csi­kós minták feltétlenül előnyben ré­szesülnek, ami bizonyára tompító ha­tással lesz a büntetés elszenvedése után hátramaradó csikókra. D|e a koc­kás minta is megállja a helyét, mi­után hasonló helyzetben a kocka már úgyis el van vetve. Az a kérdés, hogy a zsakett vagy a zakkó felel-e meg ilyenkor, még nincs eldöntve, de az ilyen dolgokban kellő érzékkel bíró divatfi az első büntetésnél fel­tétlenül zsakettben jelenik meg. A ka­lap okvetlenül kemény, ennek min­den körülmények között a bot ke­ménységéhez kell igazodnia. Ugyan­csak ezen okból feltétlenül a kemény­­elejü ing és a kemény gallér kívá­natos. A nyakkendő legyen sötét ala­pon világos csillagokkal ékes, ami elveszi a kirívó élét annak, hogy csak a delinkvens egyedül lát csilla­gokat. Ám a nyakkendő mintája áb­rázolhat rózsákat is, a kontraszt e minta és a kevésbé rózsás helyzet között talán nem rontja majd azt az összhangot, amit a delinkvens és a büntetést kiosztó rendőrőrmester kö­zött feltétlenül helyénvalónak talá­lunk. Ami a cipőt illeti, e, téren mi szakemberek sem vagyunk egysége­sek. Szerintem ilyen alkalmakra a szélesebb, kényelmesebb formájú amerikai cipőforma felel meg. Huma­nitárius szempontok ellenzik, hogy ilyen esetben még a cipő is szorítsa a delinkvenst. Ami pedig a cipősarkot illeti, ez mindenesetre alacsony le­gyen, ez a pillanat nagyságával való ellentét igen jól fog hatni. No és ha még megemlítem, hogy a haris­nya tetszésszerinti világos vagy szür­ke lehet, azt hiszem, végeztem is a kérdéssel. — De mester, az istenért, — ve­tettük közbe, — hát a nadrág? A mester arca elkomorult néhány pillanatra, arcán az e téren végzett hosszú stúdiumok minden kínja és fá­radsága visszatükröződött és fájdal­mas hangon jelentette ki, hogy a tör­vény e téren hézagos és a nadrág szerepét nem Írja pontosan körül. Az óvatosság minden esetre azt diktálja, hogy a nadrág erős, masszív anyagú legyen, különben feneketlenül csú­nyán ronthatná a divatos öltözködés­nél mindig megkívánt szelíd és gusz­tusos harmóniát. A Schléziitger-kocka. (Eredeti szabadalom kockázat nélkül. — A héber-keresztény olvasási egyenleg könnyű átszámítása. — Megvan a társadalmi béke.) Schlézinger Ignác űrtől kaptuk a kö­vetkező levelet: Mint az Az Ojság hü olvasója, van szerencsém közölni a tisztelt ojságiró orakkal, hogy szenzációs találmányom van. Én, Schlézinger Ignác, ugyanis szobatudós vagyok. Szobatudós va­gyok, mert rendkívül nagynövésü orrom a szobához köt engem. Mosta­nában ugyanis vagy nagyon süt a nap, vagy* pedig záporeső esik. Ez igy szokott lenni mindig nyáron. Te­kintettel arra, hogy Budapesten nem tudtam egyik kalaposnál sem olyan széleskarimáju kalapot kapni, amely megvédje rendkívüli nagynövésü orro­mat az erős napsütéstől, vagy a zápor­eső viszontagságaitól, kénytelen va­gyok ki sem mozdulni az otcára, otthon a szobámban maradni s ezért egy idő óta mint szobatudós, tudo­mánnyal foglalkozni. Mint szobatudós, 'főként a most annyira aktuális keresztény-zsidókér­dést tanolmányozom s a tanolmányo­­zás közben rájöttem egy rendkívül szenzációs dologra.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék