Az Ojság, 1927 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

­­92? január 2. s­zindig örül AZ ÚJSÁO előfizetője NA ÉS HA MÁR KUNSZENT­­MIKLÓS TÉNYLEG HÉJJAS IVÁNT TARTJA A LEGKÜ­­LÖNB EMBERNEK . . . Irta: ZONGORÁS LÓRÁNT Kérdés: — Miért nevezlel Bei­len, ha a faj­védők fitymálva beszélnek a Kállay- Ugron-féle liberális pártról? Felelet: Kohn azt mondja Grünnek: — Az Istenért, hogy vehetted el ezt a­ nőt? Hiszen púpos, ragyás és sánta. . — Nézd, — mondja Grün — ha neked nem tetszik a feleségem, ne nézz rá, de azt kikérem ma­gamnak, hogy az én gusztusomat is elvedd tőle. Kérdés: — A diadalmas választás után miért hangzik el még mindig a kormánypárt részéről annyi kez­es támadás az ellen­zék ellen ? Felelet: A bíró kihallgatja a súlyos testi sértéssel vádolt Kohnt és megkérdi tőle: — Na jó, de miután már pofonvágta a Grünt, miért kiáltott utána mindenféle gorombaságot? — Azért — mondja Kohn — mert meg akartam tudni, hogy nem sikerült-e meg? Sokorópátkai Szabó István kegyelmes úr levele nagyságos Кипа P. Egy Hangulag András képviselő úrhoz XT 1 , , :;!(!*! , Na ezen túl vónánk, ezt aztán megúsztuk, Ellenzék számára a lutrit kihúztuk, Keresztül gázoltunk nyakuk csigolyáján, Járhat így az ember politikus pályán. A szoci megfogyott, úgy kell a fajának, Nem mi, hanem maga kereste magának; Nem lett vóna bizony ilyen kicsi árva, Ha belépett von az Egyességes Pártba. Úgy mint az Ugrón ur, annak vól ám mersze, Elveszett a nyele, megmaradt a fejsze, Most oszt egy pártban van én velem és veled, Együtt csapjuk Bethleny gazdának a szelet. Demokrata sógor az is csalatkozott. A zsinagógában rosszul imádkozott. Pedig hogy Fábián benn van, nem közömbös. Van, kinek a fülét húzza meg a Gömbös. Ellenben komám, a fajvédés is fogyott. Nekem ez őszinte bánatot okozott, Eckhardt és Lendvai, Ulain és Zsirkay. Utána könnyeim nem szűnnek hullani. ( i . ) : -­­ Ezért indítványom odairányulna, Emlékük kedvéért tartsunk egy kis tort ma, Ezennel meghívlak disznótorra tehát, Ölel és csókol a jó Sokoró komád Engedje meg, a mé­lyen tisztelt Bölcs Rabi, hogy ezúttal belekontár­­kodom a mesterségébe, de ezt a történetet el kell mesélnem. Egy zsidó koldus egy­szer arra az ideára jött, hogy sokkal több pénzt kereshetne, ha a kisenevi rabinak adná ki magát. Tényleg, az emberek mindenütt nagy tisztelet­tel fogadták és gazdagon megajándékozták. Egyszer azonban majd­nem póruljárt, mert egyik városkában, ahova mint kisenevi rabi érkezett, jelen volt épen egy kise­nevi lakos is, aki rájött a csalásra és leleplezte. A nagy rabi tiszteletére adott lakomán felállt és kijelentette, hogy az az ember, aki itt mint kise­nevi rabi szerepel, egy közönséges szélhámos. Ám a koldus erre nem jött zavarba és igy szólt: — Az egész világ tudja, hogy én vagyok a kise­nevi rabi, csak ép Kise­­nev tagadja ezt. De hát mit számít Kisenev az egész világgal szemben? •ттш­.тш-тЬ 1 /1 fjél legdrágább vicce | 2 Egy bank akceptálja Kohnt pénztárnoki 1 I állásra. — Ide hallgasson, Kohn úr — mondja i ! főnöke az első nap — ha tisztességes és be- j I csületes lesz, már a jövő hónapban felemel- | | f jük a fizetését. Kohn meghajtja magát: 1 — Kérem, főnök úr, ezen majd gondol- 7­kozom. 1 Hogy lehet az, hogy Ceglédnek Lendvai-Lehner volt az álomképe és a jeles álomférfi mégis megbukott? A Bölcs Rabi véleménye: Kohnné megsimogatja Kohnt és gyengéd han­gon kérdi : — Ugye, Jakab, én te neked az álomképed vagyok ? ! _ Az valószínű — mondja Kohn — mert mosta­nában rémeseket álmodok.

Next