Az Ojság, 1927 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
92? január 2. szindig örül AZ ÚJSÁO előfizetője NA ÉS HA MÁR KUNSZENTMIKLÓS TÉNYLEG HÉJJAS IVÁNT TARTJA A LEGKÜLÖNB EMBERNEK . . . Irta: ZONGORÁS LÓRÁNT Kérdés: — Miért nevezlel Beilen, ha a fajvédők fitymálva beszélnek a Kállay- Ugron-féle liberális pártról? Felelet: Kohn azt mondja Grünnek: — Az Istenért, hogy vehetted el ezt a nőt? Hiszen púpos, ragyás és sánta. . — Nézd, — mondja Grün — ha neked nem tetszik a feleségem, ne nézz rá, de azt kikérem magamnak, hogy az én gusztusomat is elvedd tőle. Kérdés: — A diadalmas választás után miért hangzik el még mindig a kormánypárt részéről annyi kezes támadás az ellenzék ellen ? Felelet: A bíró kihallgatja a súlyos testi sértéssel vádolt Kohnt és megkérdi tőle: — Na jó, de miután már pofonvágta a Grünt, miért kiáltott utána mindenféle gorombaságot? — Azért — mondja Kohn — mert meg akartam tudni, hogy nem sikerült-e meg? Sokorópátkai Szabó István kegyelmes úr levele nagyságos Кипа P. Egy Hangulag András képviselő úrhoz XT 1 , , :;!(!*! , Na ezen túl vónánk, ezt aztán megúsztuk, Ellenzék számára a lutrit kihúztuk, Keresztül gázoltunk nyakuk csigolyáján, Járhat így az ember politikus pályán. A szoci megfogyott, úgy kell a fajának, Nem mi, hanem maga kereste magának; Nem lett vóna bizony ilyen kicsi árva, Ha belépett von az Egyességes Pártba. Úgy mint az Ugrón ur, annak vól ám mersze, Elveszett a nyele, megmaradt a fejsze, Most oszt egy pártban van én velem és veled, Együtt csapjuk Bethleny gazdának a szelet. Demokrata sógor az is csalatkozott. A zsinagógában rosszul imádkozott. Pedig hogy Fábián benn van, nem közömbös. Van, kinek a fülét húzza meg a Gömbös. Ellenben komám, a fajvédés is fogyott. Nekem ez őszinte bánatot okozott, Eckhardt és Lendvai, Ulain és Zsirkay. Utána könnyeim nem szűnnek hullani. ( i . ) : - Ezért indítványom odairányulna, Emlékük kedvéért tartsunk egy kis tort ma, Ezennel meghívlak disznótorra tehát, Ölel és csókol a jó Sokoró komád Engedje meg, a mélyen tisztelt Bölcs Rabi, hogy ezúttal belekontárkodom a mesterségébe, de ezt a történetet el kell mesélnem. Egy zsidó koldus egyszer arra az ideára jött, hogy sokkal több pénzt kereshetne, ha a kisenevi rabinak adná ki magát. Tényleg, az emberek mindenütt nagy tisztelettel fogadták és gazdagon megajándékozták. Egyszer azonban majdnem póruljárt, mert egyik városkában, ahova mint kisenevi rabi érkezett, jelen volt épen egy kisenevi lakos is, aki rájött a csalásra és leleplezte. A nagy rabi tiszteletére adott lakomán felállt és kijelentette, hogy az az ember, aki itt mint kisenevi rabi szerepel, egy közönséges szélhámos. Ám a koldus erre nem jött zavarba és igy szólt: — Az egész világ tudja, hogy én vagyok a kisenevi rabi, csak ép Kisenev tagadja ezt. De hát mit számít Kisenev az egész világgal szemben? •ттш.тш-тЬ 1 /1 fjél legdrágább vicce | 2 Egy bank akceptálja Kohnt pénztárnoki 1 I állásra. — Ide hallgasson, Kohn úr — mondja i ! főnöke az első nap — ha tisztességes és be- j I csületes lesz, már a jövő hónapban felemel- | | f jük a fizetését. Kohn meghajtja magát: 1 — Kérem, főnök úr, ezen majd gondol- 7kozom. 1 Hogy lehet az, hogy Ceglédnek Lendvai-Lehner volt az álomképe és a jeles álomférfi mégis megbukott? A Bölcs Rabi véleménye: Kohnné megsimogatja Kohnt és gyengéd hangon kérdi : — Ugye, Jakab, én te neked az álomképed vagyok ? ! _ Az valószínű — mondja Kohn — mert mostanában rémeseket álmodok.