Az Ojság, 1928 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1928-06-10 / 24. szám

kell hullani, vagy ki kell vándorolni. Na, Kohn, te mit fogsz cselekedni? — Már cselekedtem. Nyi­tottam egy kivándorlási ügy­nökséget.© KESERVES MAZSOLA A praktikus ember A praktikus ember találko­zott a nem praktikus ember­rel. A nem praktikus így pa­naszkodott : — Kibírhatatlan már ez, kérlek, a feleségemmel, annyi keztyü kell neki. Minden hé­ten egy pár keztyü. Tönkre megyek kérlek. — Látod, barátom, — fe­lelte a praktikus — ilyen gondjaim nekem nincsenek, mert van egy kitűnően be­vált szerem. Mióta azt alkal­mazom, a feleségem nem vi­sel többé keztyűt. — Hát azt hogyan csiná­lod? —­ Igen egyszerűen. Időn­ként egy-egy brilliánsgyűrűt veszek neki. LINK­EUSZ. — A férjem barátnőjének a legjobb barátja erősen ud­varol nekem. — Na hallod, ez már olyan komplikált, hogy itt az ember igazán nem is tudja, kit csal­nak tulajdonképen meg. Csebe Az Újság! Bethlen István nevezetes apropriációs beszéde után egy Rákóczi-úti üzlet lehúzott redőnyén a következő cédula je­lent meg: ELHULLÁS MIATT ZÁRVA! ——H Két fizikatanár beszélget: ^ — Egy ember két helyen nem lehet egy- »~ időben. UH rí — Dehogynem. — Hogyan? — Például két nadrágszárban. fffffffffffffffffffftfftfffffflflflffr. EUROPA IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (IGAZGATÓ SCHMIDER TIBOR Dr.), BUDAPEST, Ó-UTCA 1. NAGY IMRE VICCLAPJA AXOJSAS Liberális :: Fajvédő :: Kisgazda :: Szocialdemok­rata Keresztényszocialista :: Iparosporti :: Demok­rata :: Cionista :: Agrár Hetilap — Mondja, Koin úr, mi­lyen lesz a világ képe, ha tényleg elérjük a Voronoff által megjósolt százötven évet? — Nézze, Grün úr, egy szép napon betoppan majd hozzám és a feleségemhez az ük-ük-ükunokám a vőlegényé­vel és így fog minket bemu­tatni : — Béla, bemutatom neked az őseimet. — Hogy köszöntik egy­mást a kereskedők Beth­len beszéde óta? — Na, hogyan? — Eja, eja, elhulla! Rabi_jjrami_j­ap^xom_jfan Az Újság panaszkönyve. Azon olvasóink számára, akik másutt nem tudják kisebirni magukat MEIN SÜSSER, EINZIGER REBE! Kot, kot, kotko­vács, mindennapra egy rendelet, ha ez így megy tovább, leg­följebb Krausz Simoni meg Weisz Fülöp mehetnek ki az ut­cára, egy magamfajta szegény ember eltemetkezhet lakásá­nak négy fala közé, dől­be, hogy kimozduljon az utcára. Mert mi lesz a közel jövő képe? Megpillantani, megszeretni és megszólítani őt, illetve őt, egy perc műve, de 80 pengő büntetés. Miután a megszólítás stratégiai megoldása köz­ben a baloldalról néhány centiméterrel a jobboldalra ke­rültem, újabb 110 pengő rendbírság. Elkeseredésemben más mi is telhetett volna tőlem, nagyot köptem a járda közepére, ismét 20 pengő járdaköptetési illeték. Amikor ezek után néhány rend gorombaságot ejtettem el, záradékul még 20 pengő büntetéssel sújtottak azon a címen, hogy az utcán semmit sem szabad elejteni, mindent a szemétkosárba kell dobni. Nota bene, 160 pengővel, valorizálva kétmillió koroná­val úsztam meg ezt a felejthetetlen napot. Hát lehet ezt ki­bírni? Nem! Inkább beállok Robinsonnak egy lakatlan jár­daszigetre. Kisztihand SCHNORR ERNŐ, rakétaautó-ügyek, Hold-1. 106/a. SIEBE AZ ÚJSÁG! Egy fővárosi Vacuum Clea­ner vállalat igazgatója meg­gazdagodott és építtetett ma­gának egy nyaralót. Amikor a nyaraló elkészült, a tulaj­donos megkérdezte az építész­től: — Milyen nevet adjunk a villának? — Nevezzük el felesége őnagysága után Margit-lak­­nak. — Nem, nem, valami olyan nevet szeretnék adni, ami jel­képezte, hogy a Vacuum Clea­ner jövedelméből készült a nyaraló. Az építész néhány pillanat­nyi gondolkodás után ki­vágta : — Hopp, megvan. Legyen ■í neve: „Porból lettem.“ — A pünkösdi diákverse­nyen novellát kellett írni szerelem nélkül­. — Ennél mi sem egysze­rűbb, a diákok helyén vagy egy sajtónovellát vagy egy büntetőnovellát írtam volna.

Next