Az Ojság, 1930 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-25 / 21. szám

­ 1930. május 25. AZ ÚJSÁG MONDJA KEGYED KEDVES EGYED nem tudja véletlenül, hogy mi lesz­ a jövő szezonban a Fővárosi Művész-Sz­ín­há­zza­l ? — Mindenekelőtt másik nevet fog kapni, kérem... — Nem azt kérdeztem magától, Bendegúz, mert hogy másik nevet fog kapni, az csak természetes. — Miért természetes, kérem ? — Mert valahányszor uj kezekbe kerül, mindig másik nevet kap és ez nagyon helyes is. — Miért helyes? — Mert egyrészt nem kerül semmibe és másrészt az uj igazgatónak soha sincs oka túlságosan­­ragasz­kodni a régi névhez. Arra a legjobb mindig fátyolt borít amni. — Hát van új igazgató? Tudtommal a pályázók már nem tolakodnak olyan nagyon. — Igen, a pályázók lassan kint elpályáztak. A múlt héten még sorba álltak a Mozsár­ utcai hátsó kapu előtt, aztán egyszerre mind eltűnt. Csak a Sebestyén Dezső maradt meg magnak, ő ma az egyetlen pályázó. — Na és Sebestyén Géza elengedné őt a Városiból? — El. Gézánk állítólag azt az álláspontot foglalta el ebben a kérdésben, amikor a családi tanács összeült, hogy: „Csak menjen a Dezső tanulni, aem látszik, hogy még nem tanult eleget.“ — Ebben van valami kérem, meri tanulni, azt aztán mindig lehet egy ilyen vállalkozásból. — Úgy van. Mindenki tanul. A színház is, a kö­zönség is, meg a szerzők is. A szerzők például annyit tanultak az idén, hogy a jövő szezonra már csak egy­­egy előadásra adják el darabjaikat az igazgatóknak, da Geld, da Ware alapon. — Nagyon helyes kérem. Ne legyen a színpadi szerző műve a színházigazgatók szabad prédája. Ezt olyan szépen mondta, Bendegez, hogy fel­írom magamnak. Hát igen, a jövő szezonban egy szín­darab és olyan árucikk lesz, mint például egy kifli, vagy egy kommüniké. Ne legyen egy cseppet sem meg­lepve tehát, édes egy pruszlikmadzagom, ha nemsokára ilyen apróhirdetéseket fog megpillantani a lapokban Társadalmi színmű a morfin­izmus köréből* pompás Beregi szereppel, folyó hó 9-től kezdve családi viszály miatt igen Jutányosan (3 kapható. Leveleket: „Kápé" jeligére a fű­­­kiadóba. Avagy: Nagyoperett, második felvonás végén melo­drámában beszélő bonvivánnal, kipróbált si­ker, Gaál Francitól levetett minőség, eddig nyolcvanháromszor ment, további 75 H. P. vonzóerő garantálva, előrehaladott szezor miatt minden elfogadható áron átadó. Le­velek: „Guba előre, legkésőbb öt perccel a­ nyitány előtt" jeligére kéretnek. — Kérem, ilyen szigorú feltételek mellett nem lesz­­majd igazgató, aki játszani­­mer. Pedig tessék el­hinni, az igazgatók mindent elkövetnek . . . — Na, mindent épen nem, de azért egyet-m­ást tényleg elkövetnek. Legújabban például azt követik el, hogy buzgón lapozgatnak az elsárgult színlapok kö­zött és ha egy olyan darabra akadnak, amely anno da­­cumál jól ment, abból gyorsan reprizt csinálnak, így született meg a Vígben a Cserebere, mi sem természe­tesebb tehát annál, hogy a Király viszont a Fi­fit vette elő a naftáimból. — Ezt sem tetszik helyeselni? — Sőt, Bendegúz, ezt is helyeslem. Ha egy da­rab tíz évvel ezelőtt bombasiker volt, miért ne legyen most is az? Az a mondás jut erről eszembe, édes egy pamflikáskalapom, amit a villamoson szoktunk mon­dani, amikor a kalauz percekig g­usztálja az átszálló je­gyünket és végül kiböki, hogy nem jó. — Mit szoktunk ilyenkor mondani, kérem? — Azt, Bénáikéra, hogy: Két hétig minden ka­lauznak jó volt és­­nost pont magának egyszerre nem jó? — Hö-hö-hü . . . ez stimmel. — Stimmel, de­­nem egészen. Mert itt van viszont a Víg özvegy reprize, amelynek igazi, békebeli, forró sikere volt. Ez az operett úgy látszik nem háromszori átszállásra érvényes átszállójegy, hanem egy egész életre szóló villamosbérlet. — Bizony kérem, órákat vehetnének Lehárnál a fütyülő zeneszerzők. Hát a Marion szerzőjének lelep­lezéséhez mit tetszik szólni? — Azt, édesegy iidipániosviganóm, hogy kicsi ez a Pest. Itt még egy szénabotriny sem maradhat titok­ban, hát még egy szerző. —­ Kegyed honnan tudta meg a szerző nevét? A Reggeli Újság mál heti számából. A 17-ik oldalon ott volt a szerző képe, alatta pedig a következő ötletes két sor: Dr. FRANK IMRE a „Marion“ ismeretlen szerzője. — Tényleg ötletes. Hát azt tetszett-e hallani, hogy a Magyar Színháznál nem találták meg a „Minden jegy elkelt“ feliratú táblát és a Király Színháztól kellett kölcsönkérni. — És a Király kölcsönadta ? — Hell persze. — Na Bendikém, akkor úgy látszik, hogy a Ki­rálynak egyelőre nincs rá szüksége. — Tényleg, erre nem is gondoltam. De most már a heti viccre volnék leginkább pali. —■ Van, Bendegúz. .. két konkurrens operettszín­­ház két primadonnája találkozik a korzón. — Mit szólsz az új tavaszi kosztümömhöz? —­­kérdezi az egyik. — Ennivaló, — feleli elragadtatva a másik — évről-évre jobban tetszik nekem. — Brávó. És a heti piety? — Van az is, Gindeboz. A szőke szubretiről volt szó az egyik kávéház törzsasztalánál, aki nemrég férj­hez ment és azóta nem játszik. — Mintafeleség lett belőle, — jegyezte meg rá valaki — idegen férfiakkal köt barátságot, csakhogy a férjét anyagilag megkímélje. ■— Rimik. — Jól van, Bendikém, de most már pá, mennem kell Budakeszire, olvastam az újságban, hogy ott egy tehénistálló kiadó. Megnézem, hátha jó lesz nyári kabarénak. Te­le link Hírmondó GAÁL FRANCI nem békült ki a fagottistával. Még csak ke­zet­ sem fogott vele. AZ EGYIK SZÍNHÁZUNK primadonnája mondotta a tár­salgóban : — Rólam köztudomású, hogy abszolút erkölcsös életet élek. — Hja kérlek. — szólalt meg az ellenprimadonna — aki egy­szer színésznő, arról mindenféle mendemonda járja. — más — KI HITTE VOLNA? A pesti közönség a múlt héten megálla­pította, hogy Jeritza Mária a legkiválóbb Zsidónél — más — AZ ERDÉLYI-POR nagyon jó darab lehet, mert a tábláig jutott,­­ más JÓ IDŐK JÁRNAK a dado­gókra. A Fi-Fi után Pallenberg elő fogja adni a Vau­vaut. — más —• A csúnya lány Párizs­ban. Dolly Jancsi Párizsba vitte a Billen. — más — A LEHÁR . JUBILEMOT, mint halljuk, a Nemzeti Szín­ház is m­egünnepli és színre hozza a Lehár királyt. — Schluss —» Elárverezik­* e, vagy штт ш&гажак^а el ár 9 avagy ..­." Hetek, óta etem tudunk aludni ez Magyar Sxínhozról keringő ellentétes hírek miatt vagy avagy Csináltattak mér valamit, mert beleőrülünk avagy vagy avagy bonyolult a dolog, de ha fál odafigyel аж ember, akkor pláne nem érti meg Először úgy volt a dolog, hogy elárverezik. Ugyanis a Magyar Színház épüle­t­ére árverést kért a vagyonbukott Unió rt. néhány hitelezője, amelynek csődtömegé­hez a Magyar Színház tudvalévően tartozik. Aztán úgy volt, hogy mégsem árverezik el. Ugyanis az árverés ellen a hitele­zőknek egy másik csoportja felfolyamodást jelentett be. Aztán megint csak úgy volt, hogy mégis csak elárverezik. Ugyanis a Magyar Színház az úgynevezett Magyar Színház rt.-é, melynek részvényeit megvásárolta a volt Unió rt. De aztán megint csak úgy volt, hogy mégis csak nem árverezik el. Ugyanis az Unió rt. bukása előtt elzálogosította a részvényeket az Ingatlanbanknál. Azonban később megint úgy lett, hogy ennek dacára, sőt pláne mégis csak elárverezik. Ugyanis az Ingatlanbank úgy látszik, tényleg rendelkezik a Magyar Szín­házzal és most csak az a baj, hogy az Ingatlanbanknál az egész dologról csak egy igazgató tudott, akit azóta leépítettek. Ez az igazgató a leépítés előtt is egy rendkívül alacsony kicsi emberke volt és amióta leépítették, ki sem látszik a földből és most nincs senki, aki megadhatná a szükséges felvilágosításokat. Egyelőre tehát nem árverezik el a Magyar Színházat. De, hogy mi lesz holnap, arra még rágondolni is rossz. ижтамавиМНМИИВаИИШДЯЯНДЯРДдимиимн—м Salamon Béla azt mondja az egyik háziszerzőjének: — Gratulálok, hallottam, hogy feltaláltad a hangos nap­­tárt._ 77? — A legtöbb vicced estnök­ö­­köt mond. Most, hogy egy gyógyszer­áru gyár megvette a Magyar Színház díszletraktárát, ön­ként felvetődött az a gondo­lat, hogy a többi színházon is csak a betegápolási szakma segíthet. Mint értesülünk, máris megindultak ezirányban a tárgyalások. A Fővárosi Mű­vész­ Színházat, hír szerint, a Rókus fogja kezelésbe ven­ni, egy harmadik színházunk­ra pedig a Pajor-szanatórium vetette rá a szemét. További két-három színházunkért a Bonctani Intézet és a Jár­­­­ványkórház vetélkednek. A­­ járványkórház az egyik ope­­rettszínházat szeretné meg­kapni a görlök miatt, miután a tyúkállományát a napokban elkobozták. A szemklinika végül olyan színházat keres, melynek­­ igazgatója szembajban szen-­t­ved. Ilyen lesz több is, miután­­ tudtunkkal a legtöbb igazga­­tó­­ó hónapok óta nem látott be­­ь vételt. R­övidesen meggyógyulnak a beteg pesti színházak A Magyar Színházat már goldjaiba vette egy gyógyszeráru gyár

Next