Az Ojság, 1932 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
ÉN meggazdagodtam ÉN fenépementem mert tok embernek kívántam boldog újévet, mert sok ember kívánt nekem boldog újévet. Sokorópátkai Szabó István kegyelmes volt képviselő úr levele Kuna Pé András nagyságos képviselő úrhoz Boldog új esztendőt Andrisom, édesem, szeretnék ma írni színesen, ékesen, de sajog a karom, de roskad a vállam, már a Múzsa is le van építve nálam. Csúnya egy esztendő volt az, ami elmúlt, nemcsak a férgese, a java is elhullt, Bethlen is távozott, én is elvonultam, gyászolok itt Pátkán bölcsen elvonultam Az új év elé is bánatosan nézek, mások most a hősök, mások a vitézek, bensőmben valami igazságért kiált, ha már új ember, hát miért Karafiáth? Gyümölcs helyett miért hozták csak a rügyet, hát én nem értem úgy közoktatásügyet, öregeket dobják, a kezdőket hozzák, és így a válságot még jobban fokozzák. Keserű kenyér ez öreg obsitosnak, keserű probléma régi okosoknak, na de majd meglátjuk, így is megyen talán, kívánom is nekik az újév hajnalán. De ha nem menne, hát tudják meg ott Pesten, hogy én itt magamban a jövőt már festem, festem a jövőnek szép színes álmait, megint ott fenn látom Sokorópátkait. Hogy mondaná el Papp Jancsi ? . . A vicc: — Melyik az a ló, amelyik egyúttal hangszer is? — V — A trójai faló. — Miért hangszer is? — Mert egy cselló. Papp Jancsi: —~'Ka, gyerekek, tudjátok-e, melyik az a ló, amely egyúttalhangszer is? ' — Ka? — A trójai faló. — Miért hangszer? — Mert egy gordonka, hattalin ! APRÓHIRDETÉSEK Boldog újévet Elvállal bármily állást két méter hosszú fiatalember. Leveleket: „Háznagynak iselmenne” leveleket kér. Ajánlkozik osztáshoz is nagyszerűen értő számtantanár a Városi Színházhoz személyzeti segélyeket igazságosan elosztani. Sóhivatalhoz jön az uj kultuszminiszter személye ellen panaszkodni tüchtig ellenzéki képviselő. Elmenne hazavaló fiatalember fess sportlady alá sítalpnak. Olcsón eladom látatlanban boldog újévemet, esetleg rá is fizetek. Felemelő hatású újévi ajándékok csak a 33-as bizottságnál valódiak. Zsiddság és Gofság Öröme Az Osság \ ' I* ■ -f -•- *• . » kiválóan üditő bors mentád legpászta Tubusa’P. 0.60 és p hiván nemsokára mindenki mindenkinek. Jó egészséget, jókedvet, bőséget, bort, búzát, békességet. De ha mindezeken kivül még valami nagyon jót akarunk kívánni valakinek, vájjon mit kívánjunk neki? A válasz nagyon egyszerű. Kívánjuk azt, hogy valahányszor valami különlegesen finom inyencfalatra vágyik, olyankor mindig egy remek ebéd, vagy vacsora várja Gundelnél. Ennél jobbat senki sem kívánhat valakinek az 1912-ik új esztendőre. bodfai fa A karácsonyi vásárlások közben történt. Egy asszonyság azt mondja a segédnek: — A férjemnek szeretnék egy szép ajándékot venni. — Talán egy nyakkendőt, nagyságos asszony. — Az nem kell, a férjem szakállt visel. — Akkor talán egy szép mellényt. — Az sem kell, a férjemnek, egészen hosszú szakálla van. — Akkor sajnálom, nagyságos asszonyom, — szólt a segéd — tessék talán ide a szomszédos suszterhez átfáradni. — Papa, kérem, nekem a karácsonyi szünidő alatt okvetlenül el kell mennem a Royal Orfeumba. — Miért okvetlenül? — Mert a tanárok a lelkünkkötötték, hogy használjuk ki jól a karácsonyi vakációt. — Olvastad? Az Emke-kávéház tulajdonosát arra ítélte a törvényszék, hogy élete végéig el kell tartani az anyósát. — Rémes. Was einem nicht zukommt ist hackt Rebach. 0132. január 3. fi legújabb arisztokrata viccek Arisztid azt mondja Taszilónak: — Hallottam valahol, kédhlek, hogy a régi magyarok őstermeléssel foglalkoztak. Mondd, kédhlek, mi az az őstedmelés? „ , _ ... , __ Az azt jelenti, kédhlek, — feleli Taszilo hogy a dégi magyarhok ősöket tedhmeltek, kédhlek. "__ Na és a mai magyachok mit csinálnak, kédilek? __ Azok utódokat techmelnek, kédilek. _ Arisztid gróf az utcán sétál, de úgy, hogy egyik lába fenn van a járdán, a másik lába fenn van az úttesten. Szembe jön vele Agenor gróf és megkérdi: __ Miécht, van, kédilek, egyik lábad fenn a jabdán, a másik lábad lenn az úttesten Arisztid gróf megnézi magát és aztán nagyboldogan mondja: __ Jó, hogy szóltál, kédlek, nem tudtam elképzelni, hogy hol sántultam meg.0 Arisztid és Tasziló találkoznak az Oktogon-téren. — Jó, hogy jössz, kédlek, — mondja Tasziló — szerehetnék veled beszélni, kédilek. — Pahancsoljál velem, kédilek, — szól előzékenyen ^ Arisztid — foglalj helyet, kédilek. — Arisztid, aki ifjú férj, elmegy egy orvostanárhoz és elpanaszolja, hogy nincs gyereke. A tanár megkérdi, hogy mióta nős, mire Arisztid így szól: — Három hónapja. — És méltóságos uram máris gyermeket akar? — Hát az úgy van, kérem. — mondja Arisztid — hogy én tulajdonképen meg vagyok ijedve, mert nálunk családi baj a gyermektelenség. Az én anyámnak se volt gyedmeke. — Hát akkor méltóságod hogyan jött a világra? — Hát az úgy volt, kédem, hogy az én anyám elhalt gyermektelenül, az apám utba megnősült és én az apám második feleségétől születtem. © Edömér gróf megismerkedik egy bálon Rubidó gróffal. — Mondd, kédilek, — kérdezi Edömér — t.fj pp.iLi^ \agy, kédilek ?_ ... ■ ■ , lir ■ - “ Hagyobbbeszi igen, kédlek, — feleli Rubidó. — Hogy-hogy nagyobb ehészt, kédilek? — Úgy, kédlek, hogy amikor Pestbe jöttem, húsz kiló voltam, most pedig hetvennyolc vagyok, kédlek. Arisztid azt mondja a klubban Edömérnek: — Min töpehengsz, Edöméch? — Azon, kédlek, amit a Viki gróf állít. — Mi az, kédhlek? — Azt mondja, kédhlek, hogy amikoch nálunk nappal van, Amechikában sötét van és amikoch nálunk éjjel van, Amechikában világos van. — Igen, kédhlek, ezt én is igy tanultam. — Chémes, kédhlek, hiszen akkoc azoknak a szegény amechikaiaknak sötétben kell dolgozni és világosban kell aludni. Arisztid gróf lakására becsenget egy ügynök és gázspóroló készüléket kínál megvételre. — Kérem, — magyarázza az ügynök — ha ezt a kis készüléket fel tetszik szerelni a gázcsapra, öt-hat köbméter gázt is megspórolhat naponta. — Csendben van, barátom, — mondja erre a gróf —, de most mondja meg nekem, mit csináljak én minden nap öt-hat köbméter megspódolt gázzal? — Két arisztokrata megy az utcán és egy szép nő jön velük szembe. Az egyik a nő után megy, aztán néhány perc múlva visszajön. — Megszólítottam, kédlek, és megadta a címét. — Na és hol lakik, kédlek. — Az Andrássy-úton. — És hányadik szám, kédhlek. — Azt nem kérdeztem meg, kédhlek, a szám úgyis hajta van a házon, kédhlek. — Tasziló azt mondja Arisztidnek: — Kédhlek nekem sürgősen Bécsbe kellene utaznom, nem tudod, hogy lehetne ezt az utat féláron megtenni kedlek? Dehogyis nem tudom, kédlek, Komádomig menj vonaton, kédlek és onnan gyalog, kédlek. Elsején megvágja önt a háziúr, a suszter, a szabó, hogy a borotva ne vágja meg arra !6 a