Az Ojság, 1934 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-09 / 48. szám

jшш AZ ÚJSÁG 1934 december 9. ARISZTID $$ AGEMÖRI — Hacsek és Sajó arisztokratában — Arisztid (a szolgához): Bap­tist, kérem, telefonáljon haza a lakásomra, hogy mindenki menjen el hazulról, mert haza­megyek borotválkozni. Szolga: Bocsánat, méltósá­gos uram, miért kell ezért min­denkinek elmenni hazulról? Arisztid: Azért, kéhem, mert azt mondták, nekem, hogy sok­kal egészségesebb, ha otthon egyedül borotválkozom. (Age-­­ nor jön.) Szervusz, kéhlek, édes Agenor, jó hogy jösz, mert nem ismerem ki ma­gam ebbe a turistatörvénybe, azt mond­ják, kéhlek, hogy az erdőben nem szabad énekelni. Agenor: Én is hallottam, kéhlek. Arisztid: Ha ez igaz, kéhlek, akkor nem értem a dolgot. Én tegnap, kéhlek, az Operában voltam, ott valaki énekelt és mellettem azt mondták, szent Isten, hát erdőben vagyunk? Agenor: Az azért volt lehetséges, kéhlek, mert a törvény még nem lépett életbe, kéh­lek. De én is akarok, kéhlek, valamit kér­dezni tőled. Arisztid: Parancsolj, kéhlek. Agenor: Nem tudom, kéhlek, hogy mit vegyek a feleségemnek Mikulásra. Arisztid: Tedd ki, kéhlek, a cipőjét az ajtó elé. Agenor: Az nem jó, kéhlek, tavaly is ki­tettem és a Mikulás nem vette észre, csak a kiskutyánk tett bele valamit, kéhlek. Arisztid: Azt nem értem, kéhlek, hát honnan tudta a kis kutyád, hogy Mikulás van? Agenor: Mindig benn van a szobában, kéhlek és hallja, hogy mit beszélgetünk, kéhlek. Arisztid: A te kutyád egy csuda, kéh­lek, bár egy orvos most felolvasást tartott arról, hogy csuda nincs, te hiszel, kéhlek, a csudákban? Agenor: Hogyne, kéhlek, én is egy csu­da vagyok, kéhlek. Arisztid: Miért vagy te csuda, kéhlek? Agenor: Mert csuda, kéhlek, hogy élek, az én mamám ugyanis gyerektelenül halt meg és én a papám második fele­ségétől vagyok, kéhlek. Ha a papám, kéhlek, nem nősült vol­na meg másodszor, én most nem élnék, kéhlek. Hát nem egy csuda ez, kéhlek? Arisztid: Azért én, kéhlek, mégis csak a tudományban hi­szek, mert az, hogy kétszer kettő öt, az biztos, kéhlek. Agenor: Kéhlek, kéhlek, kétszer kettő az három. Arisztid: Na látod, kéhlek, mert a termé­szet nem ismer ugrásokat, kéhlek. Agenor: Dehogy­nem, kéhlek, hiszen a bakkecske is ugrik, pedig az is természet, kéhlek. Arisztid: Az igaz, kéhlek, erre nem is gondoltam. De az ugrásról jut eszembe, kéhlek, hogy az a Rökk Marika szó nélkül elugrott Bécsből, várjon miért jött haza, kéhlek? Agenor: Mert férjhezment, kéhlek, ah­hoz a Joachim fiához, kéhlek. Arisztid: Te tévedsz, Agenor, kéhlek, aki férjhezment, az a Balla Lici, kéhlek, a­­ Solti leánya. Agenor: Te tévedsz, Arisztid, kéhlek, az a Király Kató, kéhlek, a Király lánya. Arisztid: Te tévedsz, kéhlek, a király lánya az a Marina hercegnő, kéhlek. Agenor: Te tévedsz, kéhlek, a Marina az a király fiához ment férjhez, kéhlek, de­­ az a Joachimffy a Király Katót vette el kéhlek. Arisztid: Honnan tudod, kéhlek? Agenor: Mert olvastam, kéhlek, hogy a fiatal férj másnap nagyon rosszkedvű volt, kéhlek. Arisztid: És miért volt rosszkedvű, kéhlek? Agenor: Mert mindenki rosszkedvű, kéh­lek, aki reggel baltával kel fel, kéhlek. Szervusz. Arisztid: Szervusz, kéhlek. Zsitvay: Ég a ház, meneküljetek. Kozma: Sose izgulj, a kár nagy része biztosítás út­ján megtérül. Ha ala­strom dísztárgyakat vesz Valódi nemes alabástrom csillárokat és dísztárgyakat gyárt Halász Aladár Magyar Alabástro­a Művek Minden c­s­i­l­­ á­r- és V., Váci-út 66. diszmóáruüzletben kapható! A szegény Kohn-fiú festőmű­vész és gyönyörű arcképet fes­tett a gazdag Grün-lányról. — Tata, kérem, — mondja az apjának — én elhatároztam, hogy feleségül veszem a Grün­­leányt. — Bisz mesüge? — szól erre felháborodottan Keim — hiszen akkor egy fillért­ sem fogsz a képért kapni! — Rettenetesen megfáztam. ■— Ja, barátom, ha maga csak esernyővel védekezik eső és sár ellen, azt nem tarthatja a talpa alá. Csináltasson Palma-Olima talpat a cipőjére, az nem ázik át és még a cipőt is túléli. @ Cl­exemter,: Ж V. István ur: Magánlevelet nem írunk, ellenben itt nyugtázzuk, hogy önnek egy színdarabja van a clevelandi magyar színháznál, egy másik a Kamara Színháznál, egy filmtémája Székely Istvánnál, egy másik Fritz Schultz­­nál, egy harmadik Radó Sándornál, egy regénye viszont a Budapesti Hírlapnál. Mindezek alapján kötünk önnel egy egyességet. Mi nem magyarázzuk meg önnek, hogy kell darabot írni és ön nem magyarázza meg nekünk, hogy kell viccet írni. Jó? Cirkusz csillaga. Az a költői idézet igy hangzik: És Rökkte Ede bus papát Bécsnek büszke ára. Kispest: Sajnos, ezt nem hasz­nálhatjuk. — B. Olga: Szíve­sen elolvassuk, küldje csak be.­­•— Kont­entes: Családi bajokba Hosszú és végtelenül unalmas. — Paradi: Az. — K. Erna: Nem ismerjük. — Rajzoló: Tessék parancsolni. — Debrecen: Ko­ncul avatkozunk. — Kozák: Na szönjük. — Sz. Gyula­: Nem le­het kérem, Margitka és Sándor rossz néven vennék. — Kis Ka­lauz: Ügyes írás, de nem ne­künk való, már terjedelménél fogva sem. — S. Jenő: Ezt saj­nálatunkra nem használhatjuk. Viccben Az Újság vezet! és ha kozák, mit akar tőlünk? — B. J.: Egyiket megmentet­tük. — H. Dezső: Nem nekünk való. — Budai: Itt valami té­vedés lehet, mi erre senkit sem kértünk fel. *— Jenő: Igazi rossz vicc. — Katzen,jammer: NAGY IMRE VICCLAPJAAZ ÚJSÁG MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő és kiadó: NAGY ПШЕ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Ó-utca 12. Tel.: Aut. 222—14 iírtve Rökk Marika már, olyan jól van hadistennek, hogy el lehetett vinni vacsorázni is. Az étteremben a pincér, udvariasan mondja, neki: —­ Talán egy bécsi szeletet? Marika elájult: ffiSE£®EE23 Sokorópátkai Szabó István kegyelmes volt képviselő úr levele a cél kimagasló eseményeiről Lelkünknek nagynéha magasan kell szállni, öröm az érdemnek mindig gratulálni, nagy vezérünk Gömbös altábornagy leve, boldogan üdvözli szívünk egész heve. Ugyancsak üdvözlöm Sipőcz Jenő doktort, boldogan fogadtuk, mint fogva a fogport, autonómiának gyermeke a Jenő, örül neki István, Laci, Géza, Benő. Boldogság tudni, hogy vezérink jelesek, ha nincs bot kezemben, de könnyen elesek, a népnek botjai a kiválók, nagyok, a magam részéről elégedett vagyok. Erdők felett sem lát­ja a szemem felhőt, Kállay meglátta a fától az erdőt, erdőtörvény megvéd vadat és turistát, nem nyugtalanít csak egy-két bősz turistát. Választójog elé is örömmel nézek, Gömbösben bízhatik minden magyar fészek, különös nagy gondra nem találok okot, minden arravaló kap választójogot. Külpolitikában a helyzet nem himes, Rökk Marikával lám kibabrált a Gyimec, mér nem avatkozik az ügybe be Kánya, nem volt még a Honnak egy ilyen szép lánya. Osztrák s magyar közé ilyesmi ver éket, mér nem küld a kormány Bécsbe egy jegyzéke, amit ott műveltek nő ellen, nem való, fel van háborodva Sokorói Szabó.

Next