Az Ojság, 1935 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-08 / 49. szám
avagy Was Isi Intimes ln Times? A ragyogó Gschwindt—Hadik házasság felvillanyozta, egy kicsit a pesti lányszobák álmodó lelkeit. — Manci, — kérdezte egyik lány a másiktól — szeretnél egy ilyen esküvőt? — Aber geschwindt, — mondta a másik. Egy rossz emberről van szó a társaságban. — Tényleg olyan rossz ember? — kérdi valaki. — Mi az, hogy rossz? Arg pour arg. Az ismert kéteshírű hölgyről mondták egy társaságban: — Az egyetlen közszükségleti cikk, ami még nem drágult meg. A tudósok sok mindent kitaláltak már, de még ők sem tudták feltalálni,hogyan lehetne a decemberi sötétséget augusztusi verőfénnyé átváltoztatni. Pedig az is egyszerű. Nem kell mást tenni, mint vásárolni egy ragyogó Meteorcsillárt. . Van a Fészek-klubban egy bankigazgató, akivel a partnerek már nem akarnak játszani, mert folyton sír. Ha jó lapja van, ha rossz lapja van, ő sir. — Ma az, hogy sir, —■ mondja egyik partnere — már hirdetést is tett közzé, hogy béraktást vállal. A híres zeneszerzőt, aki otthon a felesége és az anyósa parancs uralma alatt él, elnevezték Papuccini-nek. A vén agglegény bedugta végre a fejét a házasság jármába. A hölgy azzal főzte meg, hogy spórolósnak mutatkozott. A szőrméit például a legolcsóbb bevásárlási helyen, a Belvárosi Szőrmeáruházban szerezte be a Kammermayer Károly utcában.* Szombaton este nagy Kurucz-est volt a Fészekben. Kurucz Jánost, a kitűnő nótaköltőt, ünnepelték a barátok és a tisztelők. Mi is rajongva üdvözöljük. Györki Imre országgyűlési képviselőt nagyban támadják egy egykemesettes beszéde miatt. Mi más a szó, mint a tett. Hiszen neki magának is két remek gyermeke van. A Gschwindt-moziban nagy sikert aratott az „Elnökkisasszony“. A költővel együtt elmondhatjuk, hogy nincs az orvoskamarai javaslatban vesztes, csak a fogtechnikusok. Az úgynevezett „hóhérparagrafus“-t megszavazták, szegény fogtechnikusok joggal sóhajthatnak fel, hogy „vollbracht“, ezzelszemben a fogorvosok megfordíthatják a szórendet és a húsvéti passió játék sváb szereplőjével úgy mondhatják: Brachtvoll. Mindenkinek nem lehet eleget tenni, úgy van ez, mint a kártyában, nincs soha differencia, csak amit az egyik nyer, a másik veszti. A kártyával kapcsolatban meg kell említeni, hogy nagy sikere volt a folyosón a matyóbridzskártyának. Egy lelkes és hazafias iparművésznő magyar népies motívumokból új kártyát tervezett, az már meg is jelent és a mutatványszámot Friedrich hozta fel a folyosóra. — Szerencse, hogy a kártya nem zsidó, — jegyezte meg Rupert. — Miért? — Mert akkor nem ment volna ilyen könnyen a megmagyarosítása. — És ha már a belügyminiszter reszortjánál tartunk, jegyezzük fel itt is, hogy Kéthly Anna új címet kapott a gavallér Kozma Miklóstól. — Ne zavarják a képviselőnő őnagysága beszédét, — mondta a belügyminiszter. A képviselőnő őnagysága hálás tekintettel nyugtázta a kitüntető címet és a Ház is egyhangúlag konstatálta, hogy ez szebb, mint az elvtársnő. Pont az orvosi javaslat tárgyalásához érkezett be Várady László, az új szentesi képviselő, aki civilben gyógyszerész. — Szólj hozzá a javaslathoz, — biztatták a régi neppisták, de Várady nem állt kötélnek, az orvosok előírtak, — mondta — most furcsa volna, hogy én írjam elő nekik, hogy ők mit csináljanak. Ugyancsak az orvosi javaslattal kapcsolatban nagy részvéttel parentálták el a folyosón az elhunyt Tóth István professzort, a legendás hitű nőgyógyászt. Terbócz Imre elevenítette fel róla ezt az édes kis történetet: Tóth István orvostanárhoz éktelen izgalommal rohan be egy cigányzenész, hogy így meg úgy, a felesége nem tudja megszülni a gyermekét, jöjjön azonnal. A kitűnő professzor az asszonyhoz siet és igy szerencsésen megszületik a 666-ik Rácz Laci. A boldog apa másnap felmegy a tanárhoz és megkérdi, mivel tartozik? — Semmivel. — Az nem lehet, tanár úr, meg akarom hálálni a fáradozását. — Nem tartozik semmivel. — Akkor legalább elhúzom a tanár úr nótáját. — Ugyan menjen. — Ne sértsen meg a tanár úr, mi a nótája? A tanár a nagy hálálkodás alól nem tudta már kivonni magát és hogy lerázza végre a zenészt, azt mondta: — Jól van na, az a nótám, hogy „Kék nefelejts, kék nefelejts“. A cigány erre kezébe veszi a hegedűjét és azt mondja: — Elhúzom, tanár úr, de tessék nekem előénekelni. — Miért énekeljem elő? — Mert én a bandában a kontrás vagyok.— A hitbizományi javaslat bizottsági tárgyalásának is élénk visszhangja volt a folyosón. A képviselő urak nagy izgalommal vitatkoztak a nagy horderejű kérdés körül, csak Rassay nem szólt egy szót se. •— Károly, — kérdezte tőle Eszterházy Móric — te hallgatsz? _ Ugyan, legyintett Rassay — az én híveimnek van textilbizománya, gabonabizománya, sertésbizománya, de hitbizománya?̋ ínyencek számára mégis csak a szerdai interpellációs nap az igazi. Olyan ez, mint mikor az iskolában felelés van. Ellenzék tanár úr kérdez és Miniszter nebuló válaszol. Az elmúlt interpellációs napon Kozma Miklós felelt a legtöbbet, de Winchkler Pistike is kitett magáért. Györki Imre a telefon drágaságát és a telefoncenzúra titkait feszegette, de Winchkler nem jött zavarba, telefonológiából egyest kapott. Közben egy kis illemvita támadt Györki és Petainek József paksi képviselő között. Petainek, aki postatanácsos, kétségbe vonta, hogy egyáltalán ki lehet-e hallgatni valakinek a telefonbe-beszélgetését, mire Györki inparlamentáris kifejezést használt. A vitát Sulyok Dezső így döntötte el: — Ami ostobaság, az keresztényül is, zsidóul is ostobaság. — Megvan a felekezeti jogegyenlőség, — harsogta bele a Házba báró Berg Miksa. — Még egy kis illemvita támadt a belügyminiszter és Rupert között, de ez is elintéződött. A folyosón Friedrich indítványt tett, hogy az Elnökség sürgősen szerezze be az „Illik — nem illik“ című művet és ingyen osszák szét a képviselők között. A kereskedelmi minisztériumban hoszszú ideig aludt a kereskedelmi szellem. Mióta Winchkler István a kereskedelemügy miniszter, más a helyzet, a kereskedelmi szellem is ráébredt. Ezt az ellenzéki oldalon is konstatálják és mikor a minap a miniszter felszólalt, Propper Sándor jegyezte meg: — Ripp van Winchkler. " Hogy a főváros közgyűlése némikép fenntartsa a presztízsét és ne maradjon el nagyon a parlament mögött, e héten ugyancsak viharos botrányban tombolta ki magát. A közgyűlés viharsarkának két hőse volt: Csik László és Gidró László. A parlamenti viharsarok vezetői erősen felfigyeltek erre a két névre és mint halljuk, mozgalom indult meg, hogyan lehetne ezt a két urat néha kölcsönkapni. Az orvosjavaslatot egyébként, ha kissé hosszadalmasain is, de befejezték. Bródy Ernő, aki szintén hozzászólt a javaslathoz, a folyosón még hozzátette: — Az orvosokkal végeztünk, de a t Erünk mindenütt megmaradt. AZ ÚJSÁG шдееИЕВа1935 december 3. Ha ciánosait , Раж, nyugodtan lafessz.m