Az Ojság, 1936 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-29 / 48. szám

1930 november 29. На? avagy тн* Uis лмЫ Rabiválasztás volt a hitközségben, egyetlen jelölt volt és egyhangúlag akar­ták megválasztani. Nem is emelt ellene senki kifogást, de a választás folyamán a falu kis susztere ellene szavazott. Másnap a rabi felkereste a kis susztert és megkérdezte, hogy mi kifogása van ellene? — Semmi, — mondta a kis suszter. — Hát akkor miért szavaztál ellenem? — Azért, rabi, mert ha én is rád szavaztam volna, tudnád te most, hogy én egyáltalán a világon vagyok? — Hogy lehet az, hogy mi önt az egész tanév folyamán nem láttuk. — Úgy, hogy a professzor urak keveset sétálnak. AZ ÚJSAG a bűnös zsidókat mindig ex­ponált fajvédő ügyvédek? A főtisztelendő úr mindig pénzjutalmat szokott adni azoknak, akik hittan­órán jól felelnek. A kis nebulóknak megint felteszi a kérdést __ Ki volt a világon a legnagyobb ember? Aki megmondja, kap egy pengőt. Egyik ezt mondja, a másik azt mondja, végre jelentkezik egy kisfiú és har­sány hangon kiáltja:­­ — A világon a legnagyobb ember Jézus Krisztus volt. — Nagyon helyes, kisfiam, — mondja a főtisztelendő úr — hogy hívnak? — Kohn Móricka. — Kohn Móricka? És hogy kerülsz te ide? — Hallottam, hogy itt pénzt lehet keresni. b­iz&'&s ft*­ Keim beállít a rendőrségre és azt mondja a rendőr tisztviselő­nek : — Olvastam, hogy egy cso­mó pénzbírsággal sújtották a di­á­ktün­­tetőket — Igen, — feleli a másik — és mivel lehetek szolgálatára? — Kérem a jutalékomat — Jutalékot? Milyen címen? — Na, a fiam is egyetemre jár és miatta is voltak a tün­tetések. и—аиаявшиистав—к JZsszfó&d­g és Getgs&g ■Öröme Asz Ofs&g аяваю1даяадйдявянииииввайдая1на^? Л Uéf legkőserebb viccel Egy zsidó egyszer elment a rabihoz és elmondta, hogy mit álmodott. — Azt álmodtam, — mondta — hogy én egy szamárrá változtam át és a Messiás rajtam lovagolt. Mit jelent az, oh Rabi? — Nézd, — szólt a rabi — minden álomban vannak igaz dolgok és valószerűtlen dolgok. — Vagyis ?­­ — Vágyás valószerűtlen, hogy a Messiás rajtad lovagolt, viszont igaz, hogy egy szamár vagy.­­. .­­Egy kisebb hitközség előimádkozója, miután a jövedelméből nem tudott kijönni, szabadságot kapott, hogy elmenjen pár hétre könyör­­adományt gyűjteni. Ugyanazon indokból ugyanabban az időben a rabi is szabadságot kapott egy kis könyöradománygyűjtésre. Egyik faluban egy gazdag zsidó ezekkel a szavaikkal fogadta, az elő­­imádkozót: — Mit akarsz, csak pár nap előtt volt itt a rabitok.­­— Azt elhiszem, — mondta az előimádkozó — lenne csak csizmája, már a vasekolunk is itt lett volna.­ Kohn épp vacsoránál ül, amikor csengetnek, sürgöny jött. Átvette a sürgönyt és felbontatlanul a kályhába dobta. — Hogy lehet az, — kérdezték tőle — hogy el sem olvasod a sürgönyt? — Mbach­, — szólt Kohn — wer kann mir telegraphieren? Entwe­der meine Schwiegermutter, dass sie kommt, oder einer, der Geld ver­langt. Családi külpolitika avagy akik otthon játszanak Madradot 1 U..J. JL issin­j ­gy is hogy a Nemzeti Újság a közeljövőben vezércikkíró­­nara szerződteti Sztranyavszky Sándort; hogy a szakállas diáktüntetők a Fábián Béla kedvéért sürgősen leborotválják a szakállukat; hogy az Új Magyarság gyászlobogót tűz ki a Salengro halála alkalmából; hogy a krumpli tudná­,, hogy az ő ára most rohamo­san felfelé megy; hogy Oroszország ’is elismeri rövidesen a Franco-kor­­mányt. A nagy Marton Béla az összes napilapok közül kizárólag csak­ az Esti Kurírt olvassa. — Én is résztvettem г tüntető sétákban. — Hogy tehetett ilyet?! — Mbach, abból a kis kegydíjból, amit a Chevrá­­tól kapok, nem lehet meg­élni, mindjui Toldi vitézkötésben. A rajz valóban érthetetlen, úgy látszik, valami új parancsuralmi szisztéma szerint ké­­szült, amihez mi, sajnos, egyelőre nem értünk. Üdvözlet. Éber Antal: Gratulálunk a Kozma Jenő karfioljára adott válaszához. Ilyen okosan, szellemes és fölényesen régen nem főztek már karfiolt. Rombach-utcai valutások: goth über die Welt. A jelszó igy hangzik: Sur­figyelmesebben. — W. Simon? Bizony, ez nagyon rossz. — Lulu: Közölni fogjuk.­ — Agg­ódó. Kérdéseire, sajnos, nem áll módunkban úgy felelni, ahogy szeretnénk. Sz. Andor: Köszönjük, egyi­ket, mint látja, felhasználtuk. — Brown: Hosszú és malacos. — G. Imre: Römök. H. I. Er­nő: A rajz nagyon kedves, de sajnos, nem használhatjuk. — Brom: Sorát ejtjük. — G. Ottó: Csak nem gondolja ezt a viccet komolyan? — Kalo­csa: Meg fogunk emlékezni ró­la. — B. E.: Kém a mi la­punknak való. — Szeged: Szí­veskedjék karácsonyig türe­lemmel lenni. New York: Ho­zassa meg a Nagy Imre 3000 viccét. 5 kötet 20 pengő. — Berény: Ezt mintha már hal­lottuk volna. — Őszirózsa: Szerelmét méltányoljuk, de vers nélkül. — H. Jenő: Pompás. — K. Dezső: Az egészben csak a helyesírási hibák viccesek. — Vác: Olvassa el mégegyszer, de ® лтшвшшяштттт^. Ne légy konzervatív s haladj a korral, Ruháidat tisztittasd ezentúl csak Tóth-tal. TÓTH ÖDÖN fest, íisd íti Rudolf-tér 3. Telefon 1-170-68. 1-281-96, Horánszky-ucca 5. Telefon 1-430-36, Hajtsár­ u. 84. Tel.: 2-974-56. NAGY IMRE VICCLAPJAAZ ÚJ­SÁG MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő és kiadó: NAGY IMIKE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Ó­ utca 12. Telefon: 1—222—14.

Next