Az Ojság, 1937 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-15 / 33. szám

6 EPIZÓDOK HÍRES EMBEREK ÉLETÉBŐL ANEKDOTA-LEXIKON K­rankblau Jakab, az Első Lob-utcai Hajókötelezm­esítő Czeus tulajdonosa (szik­. 1897- ben, szik­ér boldog elválása után két évvel). (Krankblau, Jakab életéből gor­dos munkával kiválogattuk a legérdekesebb epizódokat és azokat alant átnyújtjuk a há­tán és nevetésre vágyó utókor­nak.) 1. — Róbi, — szólt hozzá egyik barátja — valamit nem értek. • — Mégpedig? — érdeklődött udvariasan Krankblau. . — Legutóbb együtt utaztunk egy hangos nyilassal és te is segítettél neki a zsidók bűneit felsorolni. Ez mire tekt jó? , — Te charner, segítettem, hogy hamarább kész legyen. — Egyik nap életének kétes öröme, a kis Mericka, azt mondta: * — Tója, én szeretnék Lan­ciául tanulni. — Szamár vagy, — förmedt rá Krankblau — a francia n­em neked való! — Mért nem? — Mert tele van idegen sza­gukkal.Vö­­llurati társasággal az utcán sétált. Szembejött velük egy elegáns, fiatal nő és Krank­blau odaköszönt neki: — Szervusz, csókolom a ke­zedet. — Rokonod ez a hölgy '! — kérdezte egyik barátja. — Úgy szegről-végről. — Hogy-hogy? — A harmadik feleségem első férjének második barát­­nője. 4. A felesége új szobalányt ké­szült felfogadni. — Mondja csak, fiam, — kérdezte az asszony — mert változtatja olyan gyakran a helyeket? — Nem tehetek róla, — fe­lelte a lány — de ahova belé­­pe­k, a nagyságom két-három­ hét alatt meghal. — Zálikám, — mondja erre csendesen Krankblau — ez a lány jó cselédnek ígérkezik. 5. Ebéd után újságot olvasott Krankblau, de nagyon idegesí­tette, hogy a felesége folyton hümmög. — Zálikám, — szólt rá vé­gül — mi bajod van, miért idegesítesz ezzel a morgással? — Nem értek valamit, — felelte az asszony. — Mit nem értesz? — Azt, hogy mért esett úgy kétségbe Jákob ősaty­ánk, mikor meghallotta, hogy Józsefet el­adták az ő testvérei? — Na, biztosan nagyon ol­csón adták el. 6. Egy időben Krankblaunak az a mániája volt, hogy minden ismerősét meg akarta házasí­tani, így járt a Kohn is. — Kohnkám, — mondta ne­ki egyszer Krankblau — egy ilyen csinos, jóképű ember, m­int maga, ne legyen aggle­gény. — Nézze, — kezdte Kohn, de a másik félbeszakította: — Van a maga részére egy remek partié. Az illető lány.. . — Ugyan, — legyintett erre Kohn — menjen a mai lányok­kal. — Téved, Kohnkám, ez nem mai lány, ez már egy jó negy­venes. 7. Fontos üzleti ügyben Paksra utazott. (Egy ottani üzletba­­rátjával a csődeljárásról akart beszélgetni. ) A kalauz bejött a jegyeket kérni, egy pillantást vetett Krankblau büdös szivarjára, aztán hivatalos hangon jelen­tette ki: — Ez nemdohányzó szakasz. — Stimmi, — bólintott Krankblau — én nem is va­gyok dohányos. Nem szoká­som a szivarozás. — Le mégis dohányzik. — Igen, de szokásom elle­nére. .. Úgy látszik, hogy paksi ba­rátjával hiába beszélgetett a csődeljárásról, mert hamis bu­kás miatt a bíróság elé került. A bíró pár másodpercig éle­sen nézte őt, aztán megkér­dezte : — Mondja csak, maga az, aki tavaly több mint százezer pengőt sikkasztott? Krankblau nagyot sóhajtott: — Százezer pengőt? Leider, nem én vagyok az. AZ OJSAG 1937 augusztus 15. ARISZTID éS AGENOR Arisztid (a szolgához): Bap­tist, kérdem, miért hívják a töltött káposztát töltött káposz­tának ? Szolga: Azért, méltóságos úr, mert töltve van. Arisztid: Azt tudom, kér­em, de miért hívják káposztának? Szolga (fejcsóválva el): ^ Agenor éjön). *Jl Arisztid: Szexvusz, édes Age­ 'Ж_______ nor, jó, hogy jössz, kéd­lek, nem tudnád nekem megmondani, hogy miért hív­ják a töltött káposztát töltött káposztának? Agenor: Azért, kéd­lek, mert káposzta. Arisztid: Azt tudom, kéd­lek, de miért töl­tött? Szeredted te a töltött káposztát, kéd­lek? Agenor: Ha nagyon odaégett, kédilek.A­­risztid: Akkor szereted, kédilek? Agenor: Igen, mert akkor nem tálalják be, kédilek. De miről jut eszedbe, kédilek, a töltött káposzta? Arisztid: A japán-kinai­­háborúról, kédilek. Agenor: Hát miben hasonlít, kédhlek, a japán-kinai háború a töltött káposztához? Arisztid: Azt nem tudom, kédhlek. De te miért vagy va­dászruhában, kéd­lek? Agenor: Most a klubban el akarok, kéd­lek, egy viccet mondani és egész biztos, kéd­­lek, hogy lelövöm a poént. ......... Arisztid: És miért van ná­la(­ az a szapany­i, kéd­lek? Agenor: Mert nincs fegyverviselési enge­délyem, kéd­lek és ha Isten akarja, a kapa­nyél is elsül, kéd­lek. Na, de most megyek, kéd­lek. Arisztid: Hova mész, kéd­lek? Agenor: Megyek a Margitszigetre, kéd­­lek, azt olvastam, hogy ott sok a patkány, lelövök egy párat, kéd­lek. Arisztid: Ezzel a kapanyéllel, kéd­lek? Agenor: Ah dehogy, kéd­lek, van nekem még egy, kéd­lek. Ne légy konzervatív s haladj a korral, Ruháidat tisztittasd ezentúl csak Tóth-tal. TÓTH ÖDÖN fest, tisztit Rudolf-tér 3. Telefon M70-68. 1-281-96 Horánszky-ucca 5. Telefon 1-430-36 natttár-p. 84. Tel.: 2-974-56. Ш — Zálikám, teljesítem is­mét vágyát. Ma este a ragyogó Emke kávéházban vacsorázunk, ahol Farkas Béla nagyszerű­­ cigányzenekara muzsikál. A hét leggonoszabb vicce Kohn boldogan újságolja a barátainak, hogy a fia megnősül: — A lány mindössze húsz éves és egy gyönyörű sarokháza van. — Tehermentes? — kérdi valaki. — Hogyne. A ház is. DISPUTA AMIT NEM KELL KOMOLYAN VENNI Nem vagyunk sem matematikusok, sem villamos­­világítási szakértők, így hát némi unalommal oldassuk két év óta, hogy egy Tröszt nevű vállalat­ pót­szerződést akar kötni Budafokkal és ezért 1­30.000 pengőt ajánlott­ fel a városnak. Százötvenezer pengő sok pénz, de az a pótszerzőtlen se lehet kutya, ha ilyen temérdek pénzt ajánlanak fel érte. Nem csuda, ha a város végre belement. Ellenben most azt olvassuk, hogy az iparügyi mi­niszter nem ment bele, tehát mégse lehet az olyan sok pénz. Viszont erről eszünkbe jut egy igen kedves ki a történet. A falu földesura egy szombati napon betéved a kis falu zsidó templomába, ahol istentisztelet van. Éppen a tórához való felhive is rendkívül megtisztelő jogosultsá­gát árverezik és Kohn, a falu árendása tiz pengőt ígéri Erre a földesur bekiabál: — Tizenöt pengő. Mindenki csodálkozással néz rá és egyik zsidó meg­, kérdi tőle: — Hogy ígérhet nagyságos ur tizenöt pengőt, mi­­kor nem is tudja, hogy miről van szó? A földesúr nevetve mondja: — Ha Kohn valamiért tiz pengőt ígér, az biztosam megér tizenötöt.­­­a­­ Chamberlain angol miniszterelnök levelét megírta s szerelmes könnyével szépen felcsirta. Vagyis prózában elbeszélve, levelet irt a Dacénak, melyben az európai megbékélést többek közt a kölcsönös bizalomtól is füg­gővé teszi. Bizony a bizalom rendkívül fontos feltétel, még akkor is, ha nem kölcsönös, hátha még egy kis kölcsön is van mellette. Nem hinnék­, hogy van kormány, amely egy kis kölcsönt bizalommal alá, nem ima. — Anyukám, úgy unom már a régi lemezeinket. A Kató mondotta, hogy vett a mamája Reich Miklósnál (VI., Vilmos császár­ út 45., Nagymező-utca sarok) remek slágellemezeket, darabját potom P­l.6D-ért, ve­el — Májusra készül Margithid. — Jó, jó, de melyik má­jusra? STEUER GYULA ABBAZIA KAVEHÁZ Cégalapítás 1890 — Mi van veled? — Az éjjel megkezdtem az öntözési hivatal mun­káját. — Ki ez az ember? — Egy híres különc. Arról híres, hogy bár az összes bará­­tai, sőt azok barátai is Gladiator pengével borotvál­koznak, G juszt is összevagdalt, borostás arccal járkál, de nem próbálja ki ezt a ragyogó pen­gét. gyél te is."

Next