Az Ojság, 1938 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-12 / 24. szám
8 6. Hát igen, óvatosak voltunk az ügynökökkel szemben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerrel. Volt köztük egy-két pipogya, kezdő vagy szánalmasan kétségbeesett figura, akikkel könnyen végeztünk. Hol van, mibe kerül, adómentes-e? Néhány alapvető kérdés, néhány bizonytalan válasz és az üzlet már a születése pillanatában ki is múlt. De jöttek ám az igaziak, a nagyok, az ellenállhatatlanok, a lenyűgözőek, a vizsgálóbírók. Autón érkeztek, elegánsan, zergeszakállas kalappal, bricseszben, többen monoklival is, leültek velem szemben és vallatni kezdtek. Hogy mit akarok és mennyi a pénzem és hogy akarok fizetni? Nem álltam még soha vádlottként a bíróság előtt, de most már el tudtam képzelni annak a szerencsétlen vádlottnak a helyzetét, aki ott áll a keresztkérdések tüzében. Nem mondom, ha egy százezerpengős takarékkönyv lett volna a fiókomban, talán én lettem volna a fölényes. De így kertelnem kellett, a kérdésekre bizonytalan feleleteket adtam és éreztem, hogy a ravasz fickó a vesémbe és a zsebembe lát. Ő már az első öt percben tudja, hogy gyenge kézzel áll szemben, nyolcvan percent erejéig talán tudja is, hogy hiába beszél, ebből úgysem lesz üzlet, de egyrészt hátha mégis és másrészt hevíti a hivatás izgalma, megcsinálni a lehetetlent. Így esett, hogy napról-napra más-más ügynökkel kóboroltuk be Budapest környékének minden zeg-zugát. Megnéztünk naponta nyolctíz villát, kívül is, belül is. Ha nem tetszett, könnyű volt az eset, nem tetszik. De ha tetszett, ott jelentkeztek a bajok. Valóságos agymunkát kellett kifejtenem, hogy valami elfogadható kifogást találjak. Messze van, drága, kevés rajta a teher, villany van ugyan, de a gáz nincs bevezetve, adóköteles, sokba kerülne a renoválás, sok a szoba, kevés a szoba, kár, hogy földszintes, kár, hogy emeletes, nincs kilátás, északi fekvésű, elvisz a szél, déli fekvésű, megesz a nap, nincs terrasz, nincs fa, fa nélkül pedig mit ér egy villa. Ezeket a műkifogásokat meg kellett tanulni. Eleinte, amíg azt se tudtam, mi fán terem egy jó villa, nehezen ment. Aztán lassanlassan beletanultam. Amit egyik ügynöktől hallottam, azt a másik ügynöknél már felhasználtam. Hogy a fal hány collos téglákból van és hogy rossz a tégla, mert kiüt rajta a salétrom. Rossz a szigetelés, azért nedvesek a falak. Itt talajvíz van, egy vagyonba kerülne az elvezetése. De hát jártuk-jártuk ezt a keserű utat, nem volt már visszatérés. A kávéházban, társaságban elkotyogtuk, hogy villát akarunk venni. Jöttek az ismerősök, a barátok, mindenki tudott egy eladó villát. Lelkiismeretesen megnéztünk mindent. Úristen, micsoda szörnyű interiőröket kellett végigjárnunk. Aki a villáját eladja, nagyrészt tönkrement ember és ez meglátszik a lakásán is. Az épület kívül-belül elhanyagolt. Ki bolond festetni, mikor úgyis kimegy. Minek a rothadt parkettát pótolni, majd a vevő. Repedt falak, viharedzett fürdőkádak, kivert ablakok, pörköltszagú szalonok, rendetlen hálószobák, orosz írók tollára való kispolgári környezetek.. Én még csak el tudtam képzelni, hogy mindezt reparálni lehet, de a feleségem kétségbeesetten vonszolt ki a szabadba, nem, nem, ilyen disznóólba nem lehet beköltözni. Egy helyen két tábla sózott szalonnát találtunk a fürdőkádban, azóta nem eszünk szalonnát. Egy másik helyen olyan büdös káposztaszag fogadott, hogy azóta nem eszünk káposztát. — Édesem, — mondtam a feleségemnek végül — miután nem akarok az összes kedvenc ételeimről lemondani, a villanézést ezennel beszüntetem, ha neked tetszik, átadlak a buzgó ügynöki karnak, folytassátok, ahol közösen egész dicstelenül kezdtük, teljes dicsőséggel. Ezzel visszatértem régi nyugodt foglalkozásomhoz, a délutáni alváshoz, a kávéházhoz és mindig csak esténként hallgattam meg fáradhatatlan feleségem aznapi tapasztalatait és élményeit. Ügynökkel többet szóba sem álltam, azzal küldtem el őket, tessék a feleségemhez fordulni. (Folytatjuk.) Kelkáposzta utca 10 Polo Rivelsék a Fényes Nagycirkuszban Polo, René, Celito és Rogelio Rivels, valamint a 10 Rivels-gyerek hatalmas, mulatságosan megírt revü keretében hódították meg ismét a közönséget. Pest régi kedvencei, Hacsek és Sajó könnyekig nevettetnek, de jókedvet és derűt arat a Nello és Natál komikus akrobatacsoport is. Truzzi kisasszony csodálatos lóidomításai, számoló és egyensúlyozó elefántok, kínai akrobaták, remek majomszínház, mind-mind a tökéletes cirkuszművészet csúcsteljesítményei. A gyönyörű Miss Dánia izgalmas akrobatamutatványai a cirkuszkupolában libegő hintán felejthetetlenek! A jobbnál-jobb számokkal zsúfolt júniusi műsor a cirkusz kitűnő igazgatójának , Fényes Györgynek szakavatott kezét dicséri. AZ ÚJSÁG 1938 június 12. _______A__________ SZERKESZTŐ ASZTALA ____ALÓL____ KALIFORNIA legnagyobb példányszámban megjelenő képes hetilapja pályázatot hirdetett a legfrappánsabb regényeimre. A pályázatot — három szivart — egy nyugalmazott hajófutó özvegye, mrs. Jack Carey nyerte, ezzel a címmel: „Ha beláthatnánk a jövő generáció ultraviolet tónusa rekeszizmába . . .“ . ROBERT ROBERTSON bronxi .. állatbúvár megállapítása szerint a zsiráf minden szerdán és vasárnap 4 percig tartó gyomorfájásban szenved és ilyenkor a hallása 0.28%-kal es éleken. A gyomorfájdalmak megszűnése után körülbelül 8— 9 percig a zöldet sárgának, a sárgát pedig feketének látja. Hébertson szerint ezek a furcsa tünetek sexuális gátlások következményei.A HETVENTAGÚ tudóskülönítmény egy rendkívül érdekes, új facsoportot fedezett fel az Ebro jobbpartján. A kilenc fából álló csoport mindegyike 82 méter magas, törzsének, szélessége pedig mindössze hat centiméter. A levelek hintaszékalakúak és minden harmadik az alkonyat beállta után saxofonszerű hangon zizeg. A BATÁVIA legismertebb esztétikusa a napokban írta meg 25.000-ik tanulmányát. A jubiláris műből idézzük a következő sorokat: ,y Szép egy naplemente a tengerparton, szép a holdvilág, ha nem takarják el felhők és szépek a felhők is, ha nem a holdvilágot takarják el. Ezzel szemben a naplemente semmit sem takar el, — talán ettől még szebb? Aki ezen a kérdésen elgondolkodik: szépen tölti el idejét naplementétől holdtöltéig“. © HANNIBÁLRÓL jelent meg egy könyv, Texasban. A szerző, John Aster, különféle táblázatok, egykori feljegyzések és horoszkópok alapján megállapítja, hogy Hannibál kleptomániás volt, betegesen irtózott a szőkehajú, piszeorru emberektől és minden ütközet után 1—2 órán keresztül a magánhangzókat túlságosan elnyujtottan ejtette ki. A RICHARD WELLS burlingstoni statisztikus általános feltűnést keltő uj kiadványa■ szerint a stockholmi rövidáruügynökök 99%-a egyáltalán válaszolni sem próbált arra a kérdésre, hogy Napóleon főlovászmestere 8 hónapos korában hány kiló volt és akik válaszoltak, még csak meg sem közelítették a valóságot. ARISZTIDAGENOR Arisztid (a szolgához): Baptuszt, kérem, szerezzen nekem valami bőrtágítót. Szolga: Minek az, méltóságos úr? Arisztid: Valaki azt mondta ma nekem, kérem, hogy nem férek a bőrömbe. Szolga: Igenis, méltóságos úr. (El.) Agenor (jön): Arisztid: Szervusz édes Agenor, jó, hogy jössz, kéhlek. Agenor: Valami baj van, kéhlek? Arisztid: Nem értem, kéhlek, hogy a burgonya egy kéz. Agenor: Az, kéhlek, hogy az egész burgonyája egy kézben van. Arisztid: Főve? Agenor: Azt nem tudom, kéhlek, biztos, hogy egy nagy kéz lehet, mert az egy kézben van az ország lova is. Arisztid: Fővel mi az ország is de az abban összes Agenor: Nyersen, kéhlek. És benne van ebben az egy kézben, kéhlek, az ország összes kamillája is. Arisztid: Az lehetetlen, kéhlek. Agenor: Miért, kéhlek? Arisztid: Mert az én kedves nejem is Camilla, kéhlek, és ő az én kezemben van. Agenor: Főve? Arisztid: Sülve-főve, kéhlek. De mondd csak, kéhlek, láttad te a kivilágított hajókat a Dunán? Agenor: Láttam, kéhlek. Arisztid: És szép volt? Agenor: Nem tudom, kéhlek, mert nem láttam a sok villanykörtétől, de most megyek, kéhlek. Arisztid: Hova mész, kéhlek? Agenor: A Dunapartra, kéhlek, most megnézem a hajókat villanykörte nélkül, kéhlek, szerbusz. EZÜSTFÁTYOL GUMI a párisi világkiállításon újabb aranyérmet nyert! Nyomatott az Europa irodalmi és nyomdai részvénytársaság körforgógépein. (igazgató: Schmidek Tibor dr.) Budapest, VI., Ó-utca 12. szám. )