Az Ojság, 1938 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1938-06-12 / 24. szám

8 6. Hát igen, óvatosak voltunk az ügynökökkel szemben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerrel. Volt köztük egy-két pipogya, kezdő vagy szánalmasan kétségbeesett figura, akikkel könnyen végeztünk. Hol van, mibe kerül, adó­­mentes-e? Néhány alapvető kérdés, néhány bi­zonytalan válasz és az üzlet már a születése pil­lanatában ki is múlt. De jöttek ám az igaziak, a nagyok, az ellen­állhatatlanok, a lenyűgözőek, a vizsgálóbírók. Autón érkeztek, elegánsan, zergeszakállas ka­lappal, bricseszben, többen monoklival is, leül­tek velem szemben és vallatni kezdtek. Hogy mit akarok és mennyi a pénzem és hogy akarok fizetni? Nem álltam még soha vádlottként a bí­róság előtt, de most már el tudtam képzelni an­nak a szerencsétlen vádlottnak a helyzetét, aki ott áll a keresztkérdések tüzében. Nem mondom, ha egy százezerpengős taka­rékkönyv lett volna a fiókomban, talán én let­tem volna a fölényes. De így kertelnem kellett, a kérdésekre bizonytalan feleleteket adtam és éreztem, hogy a ravasz fickó a vesémbe és a zse­bembe lát. Ő már az első öt percben tudja, hogy gyenge kézzel áll szemben, nyolcvan percent erejéig talán tudja is, hogy hiába beszél, ebből úgysem lesz üzlet, de egyrészt hátha mégis és másrészt hevíti a hivatás izgalma, megcsinálni a lehetetlent. Így esett, hogy napról-napra más-más ügy­nökkel kóboroltuk be Budapest környékének minden zeg-zugát. Megnéztünk naponta nyolc­­tíz villát, kívül is, belül is. Ha nem tetszett, könnyű volt az eset, nem tetszik. De ha tet­szett, ott jelentkeztek a bajok. Valóságos agy­munkát kellett kifejtenem, hogy valami elfo­gadható kifogást találjak. Messze van, drága, kevés rajta a teher, villany van ugyan, de a gáz nincs bevezetve, adóköteles, sokba kerülne a renoválás, sok a szoba, kevés a szoba, kár, hogy földszintes, kár, hogy emeletes, nincs ki­látás, északi fekvésű, elvisz a szél, déli fekvésű, megesz a nap, nincs terrasz, nincs fa, fa nélkül pedig mit ér egy villa. Ezeket a műkifogásokat meg kellett ta­nulni. Eleinte, amíg azt se tudtam, mi fán te­rem egy jó villa, nehezen ment. Aztán lassan­­lassan beletanultam. Amit egyik ügynöktől hal­lottam, azt a másik ügynöknél már felhasznál­tam. Hogy a fal hány collos téglákból van és hogy rossz a tégla, mert kiüt rajta a salétrom. Rossz a szigetelés, azért nedvesek a falak. Itt talajvíz van, egy vagyonba­ kerülne az elveze­tése. De hát jártuk-jártuk ezt a keserű utat, nem volt már visszatérés. A kávéházban, társaság­ban elkotyogtuk, hogy villát akarunk venni. Jöt­tek az ismerősök, a barátok, mindenki tudott egy eladó villát. Lelkiismeretesen megnéztünk mindent. Úristen, micsoda szörnyű interiőröket kellett végigjárnunk. Aki a villáját eladja, nagyrészt tönkrement ember és ez meglátszik a lakásán is. Az épület kívül-belül elhanyagolt. Ki bolond festetni, mikor úgyis kimegy. Minek a rothadt parkettát pótolni, majd a vevő. Repedt falak, viharedzett fürdőkádak, kivert ablakok, pör­­költszagú szalonok, rendetlen hálószobák, orosz írók tollára való kispolgári környezetek.. Én még csak el tudtam képzelni, hogy mindezt re­­parálni lehet, de a feleségem kétségbeesetten vonszolt ki a szabadba, nem, nem, ilyen disznó­ólba nem lehet beköltözni. Egy helyen két tábla sózott szalonnát talál­tunk a fürdőkádban, azóta nem eszünk szalon­nát. Egy másik helyen olyan büdös káposzta­­szag fogadott, hogy azóta nem eszünk káposztát. — Édesem, — mondtam a feleségemnek végül — miután nem akarok az összes kedvenc ételeimről lemondani, a villanézést ezennel be­szüntetem, ha neked tetszik, átadlak a buzgó ügynöki karnak, folytassátok, ahol közösen egész dicstelenül kezdtük, teljes dicsőséggel. Ezzel visszatértem régi nyugodt foglalkozá­somhoz, a délutáni alváshoz, a kávéházhoz és mindig csak esténként hallgattam meg fáradha­tatlan feleségem aznapi tapasztalatait és élmé­nyeit. Ügynökkel többet szóba sem álltam, azzal küldtem el őket, tessék a feleségemhez fordulni. (Folytatjuk.) Kelkáposzta­ utca 10 Polo Rivelsék a Fényes N­agycirku­szban Polo, René, Celito és Ro­­gelio Rivels, valamint a 10 Rivels-gyerek hatalmas, mu­latságosan megírt revü ke­retében hódították meg is­mét a közönséget. Pest régi kedvencei, Hacsek és Sajó könnyekig nevettetnek, de jókedvet és derűt arat a Nello és Na­tál komikus ak­robatacsoport is. Truzzi kis­asszony csodálatos lóidomí­­tásai, számoló és egyensú­lyozó elefántok, kínai akro­baták, remek majomszínház, mind-mind a tökéletes cir­­kuszművészet csúcsteljesít­ményei. A gyönyörű Miss Dánia izgalmas akrobatamu­tatványai a cirkuszkupolában libegő hintán felejthetetle­nek! A jobbnál-jobb szá­mokkal zsúfolt júniusi mű­sor a cirkusz kitűnő igazga­tójának , Fényes Györgynek szakavatott kezét dicséri. AZ ÚJSÁG 1938 június 12. _______A__________ SZERKESZTŐ ASZTALA ____ALÓL____ KALIFORNIA legnagyobb példányszámban megjelenő ké­pes hetilapja pályázatot hirde­tett a legfrappánsabb regény­eimre. A pályázatot — há­rom szivart — egy nyugalma­zott hajófutó özvegye, mrs. Jack Carey nyerte, ezzel a cím­mel: „Ha beláthatnánk a jövő generáció ultraviolet tónusa re­keszizmába . . .“ . ROBERT ROBERTSON bronxi .. állatbúvár megálla­pí­­tása szerint a zsiráf minden szerdán és vasárnap 4 percig tartó­ gyomorfájásban szenved és ilyenkor a hallása 0.28%-kal es éleken. A gyomorfáj­dalm­ak megszűnése után körülbelül 8— 9 percig a zöldet sárgának, a sárgát pedig feketének látja. Hébertson szerint ezek a furcsa tünetek sexuális gátlások kö­vetkezményei.A HETVENTAGÚ tudóskülönít­­mény egy rendkívül érdekes, új facsoportot fedezett fel az Ebro jobbpartján. A kilenc fá­ból álló csoport mindegyike 82 méter magas, törzsének, széles­sége pedig mindössze hat centi­méter. A levelek h­int­aszé­k­­alakúak és minden harmadik az alkonyat beállta után saxofonszerű hangon zizeg. A BATÁVIA legismertebb e­s­z­­tétikusa a napokban írta meg 25.000-ik tanulmányát. A jubi­láris műből idézzük a követ­kező sorokat: ,y Szép egy nap­lemente a tengerparton, szép a holdvilág, ha nem takarják el felhők és szépek a felhők is, ha nem a holdvilágot takarják el. Ezzel szemben a naplemente semmit sem takar el, — talán ettől még szebb? Aki ezen a kérdésen elgondolkodik: szépen tölti el idejét naplementétől holdtöltéig“. © HANNIBÁLRÓL jelent meg egy könyv, Texasban. A szerző, John Aster, különféle tábláza­tok, egykori feljegyzések és ho­roszkópok alapján megállapítja, hogy Hannibál kleptomániás volt, betegesen irtózott a szőke­­hajú, piszeorru emberektől és minden ütközet után 1—2 órán keresztül a magánhangzókat túl­ságosan elnyujtottan ejtette ki. A RICHARD WELLS burlings­toni statisztikus általános fel­tűnést keltő uj kiadványa■ sze­rint a stockholmi rövidáru­­ügynökök 99%-a egyáltalán vá­laszolni sem próbált arra a kérdésre, hogy Napóleon főlo­­vászmestere 8 hónapos korában hány kiló volt és akik válaszol­tak, még csak meg sem közelí­tették a valóságot. ARISZTID­­AGENOR Arisztid (a szolgához): Bap­­tu­szt, kérem, szerezzen nekem valami bőrtágítót. Szolga: Minek az, méltósá­­gos úr? Arisztid: Valaki azt mondta ma nekem, kérem, hogy nem férek a bőrömbe. Szolga: Igenis, méltóságos úr. (El.) Agenor (jön): Arisztid: Szervusz édes Age­nor, jó, hogy jössz, kéhlek. Agenor: Valami baj van, kéhlek? Arisztid: Nem értem, kéhlek, hogy a burgonya egy kéz. Agenor: Az, kéhlek, hogy az egész burgonyája egy kézben van. Arisztid: Főve? Agenor: Azt nem tudom, kéhlek, biztos, hogy egy nagy kéz lehet, mert az egy kézben van az ország lova is. Arisztid: Fővel mi az ország is de az abban összes Agenor: Nyersen, kéhlek. És benne van ebben az egy kézben, kéhlek, az ország összes kamil­lája is. Arisztid: Az lehetetlen, kéhlek. Agenor: Miért, kéhlek? Arisztid: Mert az én kedves nejem is Camilla, kéhlek, és ő az én kezemben van. Agenor: Főve? Arisztid: Sülve-főve, kéhlek. De mondd csak, kéhlek, láttad te a kivilágí­tott hajókat a Dunán? Agenor: Láttam, kéhlek. Arisztid: És szép volt? Agenor: Nem tudom, kéhlek, mert nem láttam a sok villanykörtétől, de most me­gyek, kéhlek. Arisztid: Hova mész, kéhlek? Agenor: A Dunapartra, kéhlek, most megnézem a hajókat villanykörte nélkül, kéhlek, szerbusz. EZÜSTFÁTYOL GUMI a párisi világkiállításon újabb aranyérmet nyert! Nyomatott az Europa irodalmi és nyomdai részvénytársaság körforgógépein. (igazgató: Schmidek Tibor dr.) Budapest, VI., Ó-utca 12. szám. )

Next