Az Ojság, 1938 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1938-07-10 / 28. szám

AZ ÚJSÁG 1938 július 10.a ■pi пЧ UHUIM I tWMW LWflOTiMllWTrnna ВИГГПИТШ!­ BP s Kelkáposzta­ utca i . Se éjjelünk, se nappalunk nem volt. Reg­gel, délben, este ügynökökkel tárgyaltunk, meg­esett az is, hogy a fürdőkádban ülve fogadtam őket. És ha véletlenül leves és hús közt volt egy pár szabad percünk, akkor sem beszéltünk egyébről, csak villákról. Hogy az, amelyiket tegnap láttunk, milyen és az, amelyet ma aka­runk megnézni, nincs-e nagyon messze, vagy nem nagyon drága-e? Teljesen és tökéletesen odavolt a nyugalmunk és bizony gyakran jutot­tak eszembe ezek az örökszép sorok: Wer nie sein Brot in Thränen ass, Wer nie Nächte seufzend auf seinem Bette sass. X>er kennt nicht Gott, ihr himmlische Mächte. Mit tudja azt egy szegény halandó, aki nem akar villát venni, hogy mi az a szenvedés? Hányszor mondtam magamban, milyen boldog­­lennék, ha nem lenne ez az ötezer pengő kész­pénzem. Igaz, hogy egy rendes, jóeszű ember nem ment volna bele ilyen kevés pénzzel ezekbe a kalandos tervezgetésekbe, de hát én már nem voltam sem rendes, sem jóeszű. Ha ezt az öt­ezer pengőt elkártyáztam volna, vagy beledob­tam volna a Dunába, milyen boldog ember len­nék. Nem nyugtalanítanának nagyratörő ál­mok, nyugodtan laknék kis bérlakásomban, en­nék, innék, aludnék, a kutya sem dúlná fel bé­kés polgári nyugalmamat. Milyen jó annak, akinek semmije sincs és milyen rettenetes élete lehet egy Rothschildnak, vagy egy Wa­nderbilt­nek, hiszen azoknak annyi a pénzük, hogy­ akár a nap minden percében vehetnek egy villát. Egy napon aztán beütött végleg a szeren­csétlenség. Találtunk egy kis villát, nagyon jó helyen, pontosan olyat,­ amely a testünkre volt szabva. Nem is villa volt az, hanem egy bűbá­jos kis kertes ház a Duna felett a budai domb­oldalon. A tulajdonosa egy jómódú fővárosi ci­pészmester, egyik kitűnő építészbarátom meg­nézte és kifogástalannak találta. Megállapod­tunk, hogy másnap délután három órakor talál­kozunk az ügyvédnél. Sokszor dobogott már erősen a szívünk, de ilyen erősen még nem dobogott. Egész éjjel nem aludtunk. Számba vettük az összes lehetőségeket, az éj sötétjében újra meg újra átszaladt képze­letünk a kerten, egyik fa miatt össze is vesz­tünk. Én azt mondtam, hogy kőrisfa, a felesé­gem azt erősítgette, hogy ecetfa. Voltak egyéb differenciáink is. A feleségem mindenáron át akarta ültetni az egres és a ribizli bokrokat, én azt ajánlottam, hogy ezzel várjunk még. Fel­bukkant a rémes gondolat, hogy a házacskát re­noválni is kell. Aztán a személyi problémák, hogy veszünk-e házmestert é,s ha veszünk, rendőrt, vagy postást? Izgalmasan szép éjszaka volt ez. Olyan, mint, a szerelmeseké az esküvő előtti éjjelen. És izgalmas volt a rákövetkező délelőtt is, izgatott­ságomban be se mentem a szerkesztőségbe, az utcákon kószáltam, kávéházakban öntöttem ma­gamba a feketéket és ... és ... és délután fél­háromkor telefonált a cipészmester, hogy az „ügylet tárgytalan“, ne fáradjak el az ügyvéd­hez. Pár nap múlva találkoztam vele és elmond­ta, hogy az utolsó percben jelentkezett egy bank­­altiszt, aki aznap nagyobb összeget nyert a sorsjegyen, azonnal megvette a házat nagyobb áron és készpénzzel. — De ne sajnálja, szerkesztő úr — tette hozzá !— a villa úgyis nedves. — Hogy-hogy nedves? Hiszen egy kitűnő építész megvizsgálta és száraznak találta. —­ Ez az. Mikor én megvettem, az én épí­tészem is száraznak találta és mégis nedves, azért kellett mindenáron eladnom. Na tessék. Nemcsak az a bankaltiszt nyert a sorsjegyen, hanem én is. Ő pénzt, én tapasz­talatokat. Hogy az ember nem lehet eléggé óvatos. Hálát adtam az Istennek, hogy ez az üzlet nem sikerült, a számize is keserű lett egy kicsit, elhatároztam, hogy abbahagyom az egé­szet. A kis pénzünkért elmegyünk egy hosz­­szabb külföldi túrára és az egész után csak a villákat fogjuk tanulmányozni. Betegre néz­zük magunkat villákkal. Az elgondolás, szép volt, de a kivitel súlyos akadályokba ütközött. Nem számoltunk egyik ügynökkel, aki kitartóbb volt, mint a többi. És nem számoltunk Braun úrral, aki egyre szem­rehányóbban nézett ránk. A Dobermannak amúgy is van valami fájdalmas, melankolikus nézése, ez most határozottan melankólikusabb és fájdalmasabb lett. Mióta Pesten van, naponta hallja, hogy villát kap és most egyszerre arra kellett ébrednie, hogy Puccs a villának. Azért, mert a város sok ezer villája közül az egyik nedves. A kitartó ügynök egy napon lelkendezve jött, hogy megvan. A Hűvösvölgy elején, egé­szen közel, villamos és autóbusz mellett, évszá­zados fák, potom ár, a villa egy németé. — Na egye fene — mondtam — nézzük meg. Csodák csodája, az ügynök minden adata stimmelt. Hát igen, ez az, amit mi akarunk. Rögtön hozzáláttunk az alkudozáshoz, pár nap alatt már csak ötszáz pengő differencia volt köztünk és a német között, ezt az ügynök ügye­sen kettévágta, mehettünk megint az ügyvéd­hez, még­pedig az ő ügyvédjéhez. Mi persze pon­tosan megjelentünk az ügyvédi irodában, de a német késett. Végre egy félórai várakozás után megszólalt a telefon. Hogy hát sajnálja, de a felesége nem akarja eladni a villát. Én is, a feleségem is, az ügynek is méltat­lankodtunk. Hogy hát ,szóbeli megállapodásunk már van. Az ügyvéd megmagyarázta, hogy in­gatlan­ügyleteknél nem vilt a szóbeli megállapo­dás, csak az írás beszél. Aztán látva, hogy na­gyon bosszankodom, bizalmasan megsúgta, hogy a német egy nehéz pasas, nem is akarja eladni a villát, csak időközönként kiváncsi rá, hogy mennyit ér. Amennyit a vevő beígér, any­­nyit biztosan ér. Nesze neked, még egy tapasztalattal gaz­dagabb vagyok. Pesten vannak villák, amelyek száraznak látszanak és nedvesek és vannak eladó villák, amelyek nem eladók. Most már, gondoltam, az se lesz nagyon különös, ha akad egy úr, aki villát akar venni és mégse vesz. — Schluss — mondtam a feleségemnek —, életünknek egy igen érdekes és izgalmas kor­szaka zárult le, a jövő héten külföldi útra me­gyünk, szétszórjuk a pénzünket a világ mind a négy táján. Minden eshetőségre készen, kitettem egy táblát: ügynökök számára nem vagyok itthon! (Folytatjuk.) _____A______ SZERKESZTŐ ASZTALA ALÓL____ IDAHO legismertebb filozó­fuséne­k új művéből való ez a, pár sor: „Ha választani kell egy majom és egy ókori szobor között, bizonyára a szobrot vá­lasztanánk. Ez azt jelentené, hogy a majom nem ér annyit, mint a, szobor? Próbáljuk csak az ál­lat­kertek iga­sga­tóit meg­kérdezni, hogy melyiket válasz­tanék . . . /“ ©­­ A LEGÚJABB világrekorder Philip Anderson n­ewyorki sza­bósegéd, aki 31 napon keresz­tül féll­ibon ugrálva ment be a­ műhelybe, 31 napon keresztül kizárólag alma­héjat és sót evett, ezenkívül pedig minden öt­ órában hatva­not szer­dánul köszönt­ a sarki rendőrnek. Az újdonsült világ­rekorder jelenleg az egyik, elmegyógyintézetben Piheni ki a világrekord fáradal­mait _A VILÁG egyik legfurcsább gyűjtője mindez,, bizonnyal mr. ■lohn Johnson ausztráliai ma­gánzó. Johnson csakis olyan ei­­gareikuszipkákat gyűjt, ame­lyeknek tulajdonosa 20 éves ko­rában nősült, hat hét múlva el­vált és az esküvőtől számított tíz hónapon belül vonatrablást kísérelt meg.© EGYIK alabamai képes heti­lapban olvastuk ezt a­ bajos kis verset. (У­еل mű foréblás, csak hevenyészett átültetés!) PATAK, ÉN A patak elindul és a végén t­a­­lygjm lesz Belőle É­s az em­ber, ha esze van, harm? -­­ tér Előle. Én nem vagyok patak, s nem leszek. Folyam soha És talán pont ezért van, hogy éltem Oly mostoha. Noha. Szivem m­irbt a­ kova.­. . —. Hallom, lelkem, hogy ~ maga gazdái zsidók. — Még nem biztos, most tanulmányozzák a rendeletet. EZÜSTFÁTYOL GUMI a párisi világkiállításon újabb aranyérmet nyert! ___ __________ | Nyomatott az Europa irodalmi és nyomdai részvénytársaság kör fonógépemn, (igazgató: Schmidek Tibor dr.) Budapest, VI., Ó-utca 12. szám.

Next