Az Ujság, 1903. december (1. évfolyam, 1. szám)
1903-12-16 / 1. szám
Budapest, 1903. I. évfolyam. 1. szám. Szerda, deczember 16. Előzetési árak: SZ^R^SZT^S^'f1 rouAs. Az osztrák reactionak következetesen gondja van rá, hogy a magyar obstructiót meg újra megmentse. Nagyon elvakult, aki mégsem látja az osztrák reactio taktikájában az agent provocateur-i vonást. Valahányszor nálunk felülkerekedik a bölcs mérséklet s meg akarja adni a királynak, a mi a királyé: a fecsegő agent provocateur mindig gondoskodik róla, hogy a bágyadó magyar obstructio ismét olyan nemzeti ellenállás szinében tűnhessék fel, melyre állami önállóságunknak szünetlenül szüksége van. * A bécsi provocatio rendszeres. Nem kisszerű ostobaság az, hanem nagyszabású malicia. Persze, a rendes, munkás Magyarország, mely nyugodt afelől, hogy önállósága a dualismus alapján is biztos: a Habsburg-nagyhatalomnak legerősebb támasza. A rendetlen, strikeoló, obstructiós Magyarország ellenben nem alaptalanul vádolható meg a dinastia és a világ előtt, hogy ime, a monarchiát, mint nagyhatalmat szinte lehetetlenné teszi. * Az osztrák reactio, miután Sadováig vitte Habsburgot, Deák Ferencz elől tágulni volt kénytelen. S a dualismus alapján a Habsburgnagyhatalom nemcsak súlyos csorbáit heverte ki, hanem még sokkal erősebb és tiszteltebb is lön, mint volt valaha. A megszégyenülésből magához tért osztrák reactio ezt a sikert a dualismusnak soha megbocsájtani nem tudja. Lesben ál is kész a boszúra. Amíg a magyar s véle Habsburg okosan és híven állja a Deák-féle kötést, addig csak dühös, ám tehetetlen. De ime, a magyar obstructio lelket, bátorságot és reményt önt belé. Valóban, hibáznak, akik azt vélik, hogy a magyar obstructio egészen kelletlen és haszontalan bolondság. Kell biz az — az osztrák reactiónak. S hasznos biz az — az osztrák reactiónak. • Az osztrák reactio s a magyar obstructio egy húron pendül. Egyik a másikból meríti erejét és dühét. Ha a kettő közül akármelyik végképp leszerel, a másik is «nagyot koppan s azután elhallgat». Siámi ikrek. Ha egyikük meghal, a másik is utána vész. Ezért örül mindegyik nemcsak a maga életének, hanem a másikénak is. Akik ellenben a dualismus védelmét komolyan veszik, azok nem kímélhetik egyiket sem. Azoknak ez idő szerint nem lehet egyéb feladatuk, mint, hogy egyesült erővel agyonüssék legalább az egyiket. Mindegy, akármelyiket. Amelyikhez hamarább hozzáférnek. A másikkal aztán úgy sem soká lesz baj. 0 sz. írta: Herzog Ferencs. A hegyoldalon kanyargó fasor egyik fehér padján ülök. Verőfényes, hűvös Őszi délután van. A fák nagyobbrészt elhullatták a lombjukat és a sétahely mostanában olyan világos, mint a szoba, melynek ablakairól leszedték a függönyöket. Egy-egy gyönge szélroham csipogó madárcsapatot kerget a fejem fölött. A lábam előtt a száraz haraszt ugyancsak szárnyra akar kelni, de csak keringeni tud az ut porában. Orvosi rendeletre járok ide. Azt mondják az orvosok, hogy nekem tiszta levegő kell. Én azt hiszem, nekem nem kell még semmi. Szívesen járok azonban ide, mert itt elhitethetem magammal, hogy várok valakit Valakit, aki sohasem fog erre jönni. Nem baj! Maga a várakozás is élvezet. Közbe csendes emberek vonulnak el előttem, kimért egyhangú lépésekkel. Többnyire olyan emberek, akik egyéb foglalkozás hiányában egyelőre az egészségüket gondozzák. Az élethez, mely ott lenn nyüzsög az örök ametisztszinű párába borult város kupolái és kéményei alatt és mely esténként zenezsongással szól és villámfénynyel ragyog fel ide, az élethez nincs sok közük. Elfeledve, megadással az arczukon és tüzes, fájdalmas mohósággal a szivükben járnak itt a bűvös és fényes magaslaton, mely tulajdonképpen az elmúlás palotájának előcsarnoka. Jön a tábornok a leányával. Az öreg délereg, szép férfi. A haja hófehér, az arcza azonban piros és telt. Bár polgári ruhát visel, száz lépésről megismerni a marezona katonát. Csudálatos, hogy a szeme olyan szép és szelíd, mint egy fiatal asszonyé. A leánya, a ki szakasztott olyan pompás növésű, bátor tekintetű és szőke, mint minden tábornok leánya és a ki szakasztott olyan angol ruhát visel, mint a többi, karonfogva jár az édesapjával. Azt hiszem, ebben az ő becsületes lelküknek némi kacsérgása nyilatkozik meg; apa és leánya büszkék egymásra és tudják, hogy pompásan festenek egymás oldalán. Soha sem beszéltem az öreggel, de azért mégis tudom, miféle szélroham sodorta őt az elmúlás előcsarnokába. Egy nap kurtán és gorombán nyugdíjba küldték részbeli tehetségeinek gyöngülése miatt. Pedig ő olyasmit képzelt, hogy nélkülözhetetlen a hadsereg számára és hogy most következik csak a szédítő magas emelkedés. Bizonyos, hogy földvelt fővel fogadta a halálos csapást. Soha sem hallották panaszkodni. A szeme csak akkor volt kényes, mikor első ízben vette magára a polgári ruhát. Azóta senki sem látta egyenruhában és a végrendeletének alkalmasint van egy titkos záradéka, melyben meghagyja, hogy polgári ruhában temessék el. Ez lesz az ő nagy, az ő fájdalmas és édes boszuja, mely talán elkésetten gondolkozóba fogja ejteni az udvart is ... * A tábornok leánya valósággal betege az édesapja nyugdíjaztatásának. Mérhetetlen és szinte anyai részvéttel tekint rá a kedvesre, a nemesre, a vértanúra. Ha fiatal katonatisztekkel találkoznak, kik sehogysem, vagy csak hanyag könnyedséggel köszönnek az öreg urnák, akkor hangosan el tudná magát sírni, ha nem volna annyira büszke ... Lázas álmaiban egy fantasztikus képben szokott gyönyörködni: az ellenség betört az országba, őrjáratain már a fővárost fenyegetik és ekkor a tehetetlen és tanácstalan udvar kérlelő és könyörgő követeket meneszt az öreg úrhoz . .. A leány különben maga is már lehullott levél. Közel jár a harmincz esztendőhöz, még szép és egészséges, de a piros ajka már olyan vénkisasszonyosan fanyar, mint a gyepfrrózsa bogyója. Valaha lovagolt, vadászott és kocsifázott. Édesapja tisztjei egész testőrséggel vették körül. Volt a testőrök közt egy, aki közel állott a szívéhez. Gazdag ember volt, feleségül vehette volna az ünnepelt szegény leányt. De mikor bekövetkezett a katasztrófa, akkor a többivel ő is elmaradt. Mostanában már csak egypár jelentéktelen jó fiú jár a tábornokok házába, hadnagyocskák, kadétok. Polgárembert meg soha sem ismert, nem is akart ismerni a leány. El fog tehát hervadni és vele hervad a szenvedélynek, a gyöngédségnek, az életerőnek mérhetetlen kincse is, mely a szivében rejtőzik. Egy elhanyagolt külsejű, még elég fiatal férfi jön az utón. Egész csomó újságlap van a kezében, de nem olvas, hanem unott arczczal bámulja a várost. Igen rossz szabású felöltőt visel, az álla borotválatlan, a czvnk- t I nir és a ro!7 jUl 1. 7 A tisztviselők fizetési pótlékai. A kormány, miként kilátásba helyezte, a tisztviselők pótlékait rövid időn belül folyósítani kívánja. Erre szolgál az a törvényjavaslat, amelyet Tukács László pénzügyminiszter egy valószínűleg holnap, vagy holnaputánra összehívandó formális, mindenesetre azonban a képviselőház első érdemleges ülésében a Ház elé terjesztő javaslatban a kormány felhatalmazandó volna, hogy a tisztviselők fizetési pótlékait 1903 január 1-től visszahatólag tizenhat millió korona keretén belül a fizetésrendezési törvény megalkotása előtt is folyósíthassa. E javaslat elfogadása esetén, miután az erre vonatkozó végrehajtási utasítás már elkészült, a kormány haladéktalanul megtehetné a kellő intézkedéseket E javaslatot tanácskozások előzték meg, amelyek czélja volt, hogy véglegesen megállapítsák azokat a dispozíciókat, amelyek a Tisza István gróf programmbeszédében kifejtett elveknek nem prejudikálhatnak. Hogy ekként a tisztviselői körpótlékok kiszolgáltatása csakis abban a mérvben vitessék keresztül, amely kereteket a tisztviselők fizetésére nézve a megváltoztatandó fizetésrendezési javaslat meg fog állapítani. A keretek nagyban és egészben a bizottságilag már letárgyalt javaslatban foglalt intézkedéseket tartják szem előtt. Azzal a különbséggel, hogy a VII. díjosztálytól fölfelé a III-dik díjosztályig a fizetésemelés tetemesen alászáll. Legnagyobb a csökkenés természetesen a III-dik díjosztálynál, vagyis az államtitkári fizetésnél, ahol a fizetési többlet 1000 koronával lesz a tervbe vett fizetésnél kevesebb. Fokozatosan kevesebb az apasztás az alacsonyabb díjosztályoknál. A VII—XI. díjosztályoknál, vagyis a kisebb javadalmazással bíró tisztviselőknél az eredeti tervezethez képest redukciók nincsenek tervezve. De e helyett úgy itt, mint egyáltalán az összes díjosztályoknál, ahol 3 fokozat állapíttatott meg, a legnagyobb fizetési fokozat egyelőre nem fog betöltetni. Ez elmarad arra az időre, amikor a fizetésrendezés a tisztviselői kar összeségére nézve keresztül vitetik. A végrehajtási utasítás mindemez intézkedéseket eleve figyelembe vette. Ennélfogva annak közzététele után minden tisztviselő abba a helyzetbe jut, hogy a neki járó fizetési többlet összegét számtételileg is megállapítsa. A folyósítás keresztülvitelére azonban bizonyos időre lesz szük U ÚJSÁG totuláris melléklete. Lapunk mai száma 40 oldal, U ÚJSÁG első száma.