Az Ujság, 1904. április/1 (2. évfolyam, 92-105. szám)
1904-04-01 / 92. szám
Budapest, 1904. II. évfolyam. 92. szám. Péntek, április, Előfizetési árak: Egész évre... ... _ 28 k. — » Félévre „ _ ... „ 14 » — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy hóra ------- 2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 5«—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi út 54. sx Telefon 53-13. Mejsjelen minden nap, fnnep és vasíruvj ntín It. ROVÁS: Nagypéntek van, a megváltás napja. Mikor e napon, ezerkilenczszáz és annyi esztendővel ezelőtt a Messiás kereszthalált halt, megszületett az emberi egyenlőség fogalma. Megnyílt a lelki üdvözülés útja minden jó, vagy legalább bűnbánó embernek egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy koldus Lázár-e,, vagy rangban s vagyonban dúslakodó gazdag. E megváltás, noha gyakorlati értéke voltaképpen csak a földi élet után kezdődik, áttöltötte az emberiséget büszke vágyakkal és nagyszerű felismeréssel. Egyenes következte ennek, hogy azóta folyton folyik a harc a túlvilágon inneni egyenlőségért is. A lékei üdvösség hovatovább nem elégíti ki a Lázárok óriási tömegeit. Az üdvözítő halál nem békít ki az élet üdvtelen nyomorúságaival. Lázár elkeseredésében már szinte cserélne a dúsgazdaggal, ám üdvözüljön végre ez is a holta után, neki pedig juttasson valamivel többet a földi javakból. Anyagi megváltás után is ered a lelki megváltással magasabbra emelt emberiség. De ez a megváltás nem történhetik meg egy isteni önfeláldozással egyetlen napon. Ennek műve szakadatlanul folyik évezreken és századokon keresztül s betölti, sőt mozgatja az egész új történetet. Az anyagi megváltó nem Isten egyszülött fia, hanem azért a földön csak ő üdvözíthet. Neve pedig emberi munka. * Minden nagy bajnak közös átka, hogy kis bajokat szül. A kis bajokat előbb észre sem veszszük, de aztán szintén nagyra nőnek s akkor megdöbbenünk tőlük. A kivándorlás Magyarországból régi nagy baj. S kiirthatatlan, mert eltiltása az egyéni szabadságot eltipró embertelen zsarnokság volna. Ezért megkísértettük terelni, szabályozni, s amennyire lehet, állami ellenőrzés alá helyezni. Bocsánat az illetlen hasonlatért, de körülbelül úgy vagyunk vele, mint a prostitúczióval. Ha már lennie kell, legalább tartsuk szemmel hatóságilag. Most azonban, éppen a kivándorlásnak állami ellenőrzés alá ■vett fiumei bránya ellen csattannak ki súlyos panaszok. Caveant consoles! Vigyázzon nagyon a kormány és vizsgáljon s toroljon meg minden nyakon csiphető gazságot kérlelhetlen szigorral. Akár ott találtassák a gazság abban az üzleti vállalatban, melynek a Fiume felé terelt kivándorlásból bizonyos haszonra jogos kilátása van, akár onnan eredjen a gazság, hogy a régebben szabadon garázdálkodó német kivándoroltató vállalatok jogosulatlan üzleti hasznuk megcsappanásán szeretnének csinált panaszokkal segíteni. Mert bár az első eset nincs kizárva, az utóbbi sem lehetetlen. A nyerészkedési vágy minden oldalon mindenre képes. A közhatalomnak pedig feladata, hogy a népet ez ellen minden irányban védelmezze. Az államilag ellenőrzött kivándorlást mindenesetre feltétlenül becsületesen kell kezelni, az ellene törő garázda üzleti versengőknek ellenben le kell törni a szarvát. Csak egyet nem szabad a kormánytól semmiképpen sem követelni. Azt, hogy a hazából való kivándorlást még kényelmessé és kellemessé is tegye. * Hamburgban Sued tanár úr megkezdte koplaló kurzusát. Teljes harminczegy napig nem fog enni. Ez imponálhat mindenütt a világon s kételkedhetik a lehetőségében akárki, csak nálunk nem imponálhat s itt mindenki elhiheti neki a csodát. Mert tettünk mi már ennél különbet, még pedig valamennyiünk szeme láttára. Az egész állam másfél évig koplalt, igazán csak vízből élt s mikor most letelt a koplalása ideje, hát a soványitó kúrába fog. A zsírjából lefogyaszt 320 milliót, a künlevőségeit kamat nélkül kint hagyja s minden téren fokozott erővel hozzálát az erőfogyasztáshoz s a legnagyobb óvatossággal nyúl mindenhez, a mi gyarapodást jelent. Az obstrukczió az államnak valóságos koplaltató művelet volt s hogy ilyen jó húsban kibírta, nem azt bizonyítja, hogy nem szorul táplálékra, csak azt, hogy nem falánk. MESÉK A PROTEKCZIÓRÓL. (Lécéi Gajdri Ödönhöz.) Irta Mikszáth Kálmán. Kedves barátom! Te vagy a legkegyzetlenebb szerkesztő, aki akkor is dolgoztatod a munkatársaidat, amikor alszanak. Így esik meg rajtam, hogy Az Újság ma reggeli számában ámulva látom, hogy czikk van tőlem Mesék a protekczióról czimen, amelyet nem én írtam, s amelyben tanítom a fiatal képviselőket, hogyan kell protegálni. Ha valami bakafántos ember volnék, öszszevesznék veled, hogy mért iratod oda a nevemet idegen czikk alá, mikor én meg a magam írásait is álnéven, Scarron-nal jelzem, annyira kímélvén a saját nevemet, mint az öreg bútort szokták, hogy huzatot tesznek rá. De én nem vagyok kötekedő, s hízeleg is egy kicsit a hiúságomnak, hogy te énbelőlem két példányt tartasz a lapnál. Mint ahogy a katonatisztnek két kardja van ugyanabból a nemből. Az egyik csak parádéra való, nehéz a tokjából kihúzni, sőt nem is szükséges, a másik ellenben éles, solingeni apról, hadakozásra való. Hanem hát mindegy. Most az egyszer mégris kihúztál a tokomból és ha már össze nem veszek veled, legalább annak a másik Mikszáth Kálmánnak beszélek a fejével. Ha az öreg képviselő informálhatja a fiatalokat az ő czikke szerint a helyes protekcióról; az öreg írónak is jussa van a fiatal írót egy kicsit kitanítani, ha ez joggal vagy jog nélkül az ő ruhájába öltözött. Először is, legfőbb dolog minden közleménynél a világosság. Hogy az olvasót semmi se zavarja. Tisztán jöjjön ki az intenczió, a hang az irótollból, mint a kremonai hegedűből. Semmi félreértés, semmi köd, semmi homály és semmi felesleges. A felesleges olyan hiba a műben, mint a czipőnél a vak bevágás. No már most azt írja a czikk czíme alá az én alteregóm: »Elmondja Mikszáth Kálmán«. Az olvasó tehát azt hiszi, hogy az alábbi czikket Mikszáth beszéli. Hát jól van, higgye, menjünk tovább. Megkezdődik a czikk. Képviselők alsós kalabidiászt játszanak, le van írva a partié részletesen (ami teljesen felesleges, és midőn talapzatául szolgál a sovány mesécskének, csak a szimmetriáját rontja és a hatását). Folydogál, folydogál a leirás vagy húsz sorban, midőn egyszerre ekképp folytatódik: »Ebben a pillanatban jelent meg Mikszáth Kálmán . . . « Az olvasó szeme megbotlik, mint valami rögben a láb, tekintete fölszáguld a czikk elejére. — Hogyan? Nem értem, — tűnődik magában. — Hiszen Mikszáth mondja a czikket. Hogy lehet az, hogy mégis csak most jön be ? Megtörli okuláréját. Elejétől kezdi olvasni. Teljesen meg van konfundálva. Furcsa ! Ki mondja hát ezeket? Talán mégse Mikszáth. Valami okosabb ember beszél itt. Misztifikáczió van a dologban. Talán a szedés esett össze a nyomdában. Egy Mikszáth által irt czikk belekeveredett egy Mikszáthról írt czikkbe. Szóval, az olvasó, a mi Pálffy Ferenczünk, megzavartatott az élvezetben és most már nem tudja, mit higyyen, mit olvas, kitől olvas és mi akar az lenni. Következésképp átugrik az utána való kolumnára. A második lényeges dolog a talaj és a személyek ismerete. Először is én magam még az elemeit sem ismerem az alsós kalabriásznak, mégis úgy tüntet fel a czikk, mint valami kalabriász-béroszt. Mit fogok mondani e czikk után barátaimnak, kik abban a friszemben játszanak velem évek óta egyéb játékokat, hogy az alsósban járatlan vagyok? Hogyan keverhette a czikkíró kártyás hírébe a szegény Feilitzsch bárót, akinek talán kártya Lapunk mai száma 28 oldal. Katona és közegészség. Megbecsühetlen az a szolgálat, melyy a legveszedelmesebb fertőző betegség, a tuberkulózis ellen irányuló küzdelem szervezésével és irányításával pár év óta megindult. Oly társadalmi akció volt ez, amely évszázadokra kiható áldásos eredményeket van hivatva kivívni és biztosítani. S ha Magyarország közegészségügyi viszonyaiban a statisztika fogja hirdetni ezeket az eredményeket, a késő utódok is hálával fogják emlegetni Korányi Frigyes nevét, aki európai hitű tudását és nemes emberszeretetének egész energiáját ütközetbe vitte, hogy e nagy küzdelemnek megnyerje a társadalmat. S meg fogják őrizni közegészségi anuáleseink Ormódy Vilmos nevét is e nagy akczióval kapcsolatban, mint a legelsők, egyikét, aki megértve a mozgalom mérhetlen ljorderejét, példaadásával és altruisztikus buzgalmával kiváló tényezője lett annak az eredménynek, amely már most is a szervezkedésben, a főváros közelében épült szanatórium létesülésében s a népszanatóriumok eszmé-