Az Ujság, 1904. április/1 (2. évfolyam, 92-105. szám)

1904-04-01 / 92. szám

4 AZ Ú­JSÁG 1904 április 4 konstatálta, hogy Dreyfus az előadásoknak ezt a részét, mely nagyon bizalmas jellegű volt, még a könyvkötőre sem akarta rábízni. Ez a revízió egyik fő factuma. A vizsgálat javában folyik és a semmitőszék büntetőtanácsa Targe százados támogatásával, a­ki Andre hadügyminiszter megbízásából vezeti a vizs­gálatot, már a terjedelmes anyag csoportosításával foglalkozik. TÁVIRATOK. A 14. §. Bécs, márczius 31. A Wiener Zeitung a 14. §. határozatai alapján 1904. márczius 28-iki kelettel császári rendeletet közöl, mely a hadsereg, a haditengerészet és az osztrák landwehr 1904-ik évi ujonczállományát megállapítja és elrendeli az ujonczozást. Hajsza Felletan ellen, Páris, márczius 31. A Menjeau-féle indítvány tegnapi leszavazásánál csak 11 kormánypárti kép­viselő szavazott a napirend ellen, 14 pedig nem szavazott. A sajtó élénken foglalkozik az esettel. Clemenceau írja az Am­ore-ban: Bár a képviselő­kamara tegnapi ülésének legyőzöttei Doumer és Ribot, a tulajdonképpen való vereséget azonban a kettőnek védenc­e, a római egyház szenvedte, a­mely mindenáron le akarja igázni a franczia köztársaságot. A szoczialista Petite Republique óvja Doumer képviselő híveit, hogy álljanak el tőle, t&Srf különben részük volt kírffláS&t&n. A kormányellenes lapokban hevesen támadják Dou­­mert, mert a parlamenti küzdelem utolsó pillana­tában hagyta cserben az ellenzéket és a kormány mellé állt. A folyosókon tegnap azt beszélték, hogy Pelle­tan több képviselőbarátjának kijelentette, hogy az interpelláczió eredménye abban fog ál­­lani, hogy Bienaime és Ravel tengernagyokat el­bocsátja, mert e két admirálisnak a lapoktól közzétett levelei adtak okot az ellene intézett tá­madásokra. Francziaország és a Vatikán, Páris, márczius 31. A Figure.nak jelen­tik Rómából. Vatikáni körökben lehetséges­nek tartják, hogy Loubet elnöknek utazása alkalmával Dalcassé külügyminiszter találko­zik Merry del Val bíboros államtitkárral. A forrongó Balkán. Konstantinápoly, márczius 31. A porta ma éjjel azt válaszolta az entente-nagykövet­­ségeknek a csendőrség újjászervezésére vonat­kozó 28-iki feliratára, hogy elutasítja 25-nél több csendőrtisztnek meghívását. Konstantinápoly, márczius 31. Néhány nap előtt a bolgár exarchátus panaszos tar­talmú levelet kapott a portától Gregorius monasztiri érsekre az iránt, hogy Gregorius támogatja a bolgár komitéknak a görögöket az exarchátushoz való áttérítésére irányuló törekvését és támogatja a bandák üzelmeit. A porta­ ezért kívánja elmozdítását. Az exar­chátus a panaszt Gregoriushoz küldte, hogy igazolja magát és írásban válaszoljon. Közben Gregoriust ártatlannak mondta és arról biz­tosított, hogy az maga is elítélte a forradalmi mozgalmat. Elmozdítása tehát egyházjogilag lehetetlen. Konstantinápoly, márczius 31. Giessl báró osztrák-magyar katonai attasé, Kal­in orosz katonai ügyvivő, mint az entente-nagykövet­­ségek képviselői, a csendőrségi bizottsággal Szalonikibe utaznak. Konstantinápoly, márczius 31. Hilmi basa főfelügyelő jelenti, hogy a legutóbbi albániai lázadás vezetői Djakovár területén Szulejmán­­nak, Batusának és Labannak megadták ma­gukat. Ezzel a mozgalom végleges befejezést nyert. A szerb tisztek ügye: Belgrád, márczius 31. A hivatalos lap 12 tisztnek nyugalmazását teszi közzé. Ezek között van Misié, Civoja, Iszakovics, Melivo­­jevics ezredes és Lukics alezredes. A franczia parlament elnapolása: Páris, márczius 31. A szenátus május 24-ig elnapolta üléseit. A kamara elfogadta a sajtó- és sztrájkvétségekre kimondott am­nesztiát. Millevoye képviselő kérte, hogy az amnesztiát terjeszszék ki az állami törvény­szék által elítéltekre is. Ezt a javaslatot 831 szavazattal 214 szavazat ellenében elvetették. A kamara azután május 17-ig elnapolta üléseit. A nápolyi királytalálkozás: Belgrád, márczius 31. A nápolyi király­találkozásról és az ez alkalommal mondott po­hárköszöntőkről szólva, kiemeli a Samoa Prava, hogy ezek különösen fontosak, mert a hármas­ szövetséget biztosítják az európai béke megtartására. Az olasz király pohár­köszöntője határozott megc­áfolása az utolsó időben el­terjedt ama híreknek, hogy Ausztria-Magyar­­országnak harczias szándékai vannak, tehát újabb biztosítéka a Balkán békéje fennmara­­dásának. Az egyházi jog kodifikálása: Róma, márczius 31. Az Osservatore Romano a pápa motu proprioját teszi közzé, a­mely sze­rint a pápa elnöklése mellett bizottság alakul az egyházi jog kodifikálása czéljából. A beduinok felkelése. Majna melletti Frankfurt, márczius 31. (saját tudósítónk távirata.) A Frankfurter Zei­tung a beduinok felkeléséről Konstantinápoly­ból a következőket jelenti: Három török zászlóalj a Vöröstenger jambói kikötőjébe ér­kezett és rögtön Hedzsa tartományába indult. A beduinok — a­mint mondják — elzárták a négy legfőbb zarándokutat és számos za­rándokot — állítólag négyezeret — lemészá­roltak. Az áldozatok legtöbbnyire perzsák és indusok és csak aránylag csekély számban törökök és arabsok. A beduinok támadásának okául azt hozzák fel, hogy a szent sírtól visz­­szatérő zarándokok, a­kiket a hedzsai váli rendszeresen kiszipolyoz, visszatérőkben már annyira meg vannak fosztva minden anyagi eszköztől, hogy a beduinok részére járó át­kelési illetéket már nem képesek megfizetni. Közgazdasági táviratok: Bécs, márczius 31. Az osztrák gőzmozdony­­gyár megkeresésére a vasútügyi miniszter intéz­kedett, hogy a jövőben minden nagyobb vasút­építésnél a vasútépítési vállalkozók kötelesek lesz­nek az általános feltételek 17. szakaszához képest az építéshez szükséges gépeket, eszközöket, szer­számokat stb. kizárólag a belföldön megrendelni, a­mennyiben a nevezett czikkek az országban egyáltalában kaphatók és a­mennyiben azokat a belföldi gyárak az építési szabályzat által meg­határozott időpontig szállíthatják. Pak­s, márczius 31. (Bankkimutatás.) A bank­jegyforgalom aránya a készpénzkészlethez 78­52, ka­mat- és leszámítolási jövedelem 625.000 frank.­­ Emelkedés: Készpénzkészlet (arany) 8,133.000 frank. Készpénzkészlet (ezüst) 1,115.000 frank. Váltótárcza 256,432.000 frank, magánszámlák 74,161.000 frank, bankjegyforgalom 200,707.000 frank, előlegek aranyrudakra 9,197.000 frank. Tre­zor 14,081.000 frank. London, márczius 31. (Bankkimutatás.) Össz­­tartalék 23,534.000 (33,026.000), bankjegyfor­galom 28,975.000 (4-1,292.000), bankkészlet 34,059.000 ( — 1,734.000), váltótárc­a 31,345.000 (4-4,987.000), magánosok követelése 40,300.000 (4-1,863.000), a kincstár követelése 15,401.000 (4-93.000), bankjegytartalék 21 millió 501.000 (—3,001.000) sterling. Berlin, márczius 31. A Nordd. Alig. Ztg. híre szerint a képviselőháznak törvényjavaslatot terjesztenek be, a­melyben felhatalmazás adatik a­ 1­s százalékos harmincz év alatt törlesztendő 8 millió márkás kölcsön fölvételére Loméból Pa­­ i mrmarr 'inrT HU­0TT A­mikor Dreyfus a hadiiskolában a vezér­karba való felvételre készült, az 1890-től 1892-ig terjedő években, nagy figyelemmel kisérte az elő­adásokat, melyeket pontosan le is irt. A titkos dossier a hadiiskolában tartott előadások egy ré­szének másolatát tartalmazza. Ez a másolat, me­lyet a német a nagykövetségen találtak meg, az 1898. november 20-iki dátumot viseli; mellette van egy jegyzék, a­melyben Rollin őrnagy és Cuignet százados megerősítik, hogy a Dreyfusnál lefoglalt okiratok leltározása alkalmával, tehát 1891-ben, a következő megfigyeléseket tették: Az előadások, melyek Dreyfus birtokában voltak, be voltak kötve, csak harmadik részük nem. Állító­lag éppen ennek a harmadik résznek egy darabja jutott a német nagykövetség birtokába. Rollin őrnagy és Cuignet százados ez állítá­sával szemben határozottan konstatálták, hogy azok az előadások, a­melyeket a német nagy­­követségen lemásoltak, nem azonosak azzal, a­me­lyek Dreyfus birtokában lehettek. Dreyfus ugyanis a hadiiskolát 1890-től 1892-ig látogatta; a bir­tokában talált előadások tehát ezekből az évfolya­mokból valók és még ma is megvannak a had­ügyminisztérium levéltárában, míg ellenben azok az előadások, a­melyeket a német nagykövetségi titkár lemásolt, az 1892-től 1894-ig terjedő év­folyamokból valók, tehát oly időkből, a­mikor Dreyfus már elhagyta a hadiiskolát. Az újabb előadások szövege tetemesen kü­lönbözik azoktól, a­melyeket Dreyfus hallgatott. Chamoin tábornok a titkos dossier-hez hozzácsatolt egy jegyzéket, a­mely arra volt szánva, hogy Rollin és Cuignet valótlan kijelentéseit támo­gassa. Chamoin tábornok e jegyzékének az volt a szerepe, hogy a rennesi perben fontos terhelő bizonyítékul szolgáljon. Csak tíz nappal a rennesi ítélet után adta vissza Chamoin tábornok a had­ügyminisztériumnak a dossier-t és borítékjába be­csempészett egy névtelen jegyzéket, a­mely be­ismeri, hogy a német nagykövetségen talált má­solat 1892-től 1894-ig tartott előadásokat ad vissza, melyek azonban jelentékenyen különböznek az 1890-től 1892-ig terjedő előadásoktól, a­melyek Dreyfus birtokában voltak. Chamoin tábornok tehát, mint a hadügymi­niszter delegátusa, a rennesi perben valótlan nyi­latkozatot tett, hogy Dreyfust megterhelje, az el­ítélés után tíz nappal pedig elzárt borítékba rej­tette titkos és névtelen visszavonó nyilatkozatát. Ezt a borítékot André hadügyminiszter csak most nyittatta ki. Az esetnek ebből az autentikus leírásából kitűnik az a felelősség, a­mely Rollin őrnagyot, Cuignet századost és Chamoin tábornokot terheli. Rollin és Chamoin eddig tökéletesen hallgattak a dologról. Cuignet százados, a­ki időközben őr­­nagggyá lépett elő, a semmitőszékhez intézett táviratában azt kívánja, hogy hallgassák ki tanú­nak. Ez bizonyára meg is fog történni. Maga Chamoin tábornok soha sem állította, hogy a Dreyfus birtokában talált előadásokból lapok hiányoznak. Erre mindig csak Rollin és Cuignet hivatkoztak. Határozottan kijelentették több ízben is, hogy az előadásoknak harmadik részéből egész csomó lap hiányzik. Gribelin levéltáros ellenben az aktacsomó mellé helyezett jegyzékben, mint a Dreyfus ellen indított vizsgálat jegyzője kijelentette, hogy a Dreyfusnál lefoglalt előadásokból egyetlen egy oldal sem hiányzott. Minthogy ő is, Du Paty de Clara is, a lefoglalt okiratok leltározására és meg­vizsgálására különös gondot fordítottak, ebben a tekintetben kétségnek alig lehet helye. Abból a körülményből, hogy az előadások harmadik része nem volt bekötve, Dreyfus ellen különösen terhelő momentumokat akartak meg­állapítani. Ez a tény azonban, a­mint most kide­rül Dreyfus javára szól. Glemenceau ugyanis

Next