Az Ujság, 1904. május/1 (2. évfolyam, 121-135. szám)
1904-05-07 / 127. szám
Budapest, 1904. II. évfolyam, 127. szám, Szombat, május 7. Előfizetési árak: Egész évre... „ ... 28 k.̋ Félévre ... ........... 14 » --- » Negyedévre 7 » --- » Egy hóra .„ ......2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL : Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 52-73. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. ROVÁS. Érzelmi dolgokban, országos, dolgokban kétszeresen fut a hazugság. Fogadja becsülésünket a néppárti újság, hogy a nemzet nagy halottjához nem kegyeletes hazugsággal közeledett, hanem nyersen kimondta, ami a szívében, jobban mondva a májában van. Jókai Mórt mint református embert tárgyalja le a katolikus nekrológ. A néppárti újságon kívül senkinek sem jutna eszébe, hogy Jókai katolikus, vagy református, kormánypárti, vagy ellenzéki, szőke, vagy barna volt-e. A nemzet kincse volt és a nemzet vesztesége ma. Semmi más. Mindenki lelkében elsimult a különérzés, ésannyira, hogy még a mindennapos politikai dolgok iránt is eltompult a pártpolitikai érzék. A néppártiak azonban sohasem veszítik el konfesszionális érzéküket. Kiüt ez a lelkük mély megindultságából, a lelkesedésből, a csüggedésből, mindenből. Ha földrengés látogatná meg az országot, azt néznék, hogy katolikus, vagy protestáns vidéken pusztított-e. Ha manna hullana az égből, azt néznék, vájjon a katolikus égből hullott-e, vagy — uram bocsá’ — zsidó mama-e. Hogy kimutatják könyörtelen egyoldalúságukat, ezért köszönet illeti őket. Akik egy Jókai gyászolása közben konfesszionális motívumokat tudnak érvényesíteni, azokra, ugyebár, rábízható egy ország egyetemes politikája ? A közös költségvetés immár meg van állapítva. Elmaradt a szétkülönbözés a különböző kormányok között, melyet kárörvendve vártak, s el fog maradni a nagy költségszaporítás is, melyért még nagyobb kárörömmel készültek felelősségre vonni a kormányt. De megmaradt a nyugodt, kölcsönös megértés és kiderült a tény, hogy kellő elfogulatlansággal és lelkiismeretességgel kezelve, nincs a dualizmus keretében fölmerülő olyan kérdés, melyet minden érdek megóvásával harmonikusan nem lehetne megoldani. Mi a hadügyi kiadások apasztását nem látjuk éppen kívánatos czélnak, csak a szegénységünk diktálta kényszerűségnek. A védelmi készség teljessége — éppen most látjuk a messze Keleten dúló háborúnál — olyan nemzeti érdek, melynek szolgálásában voltaképpen nem lehet mértéket tartani. Az ideális hadügyi politika az volna, ha minden költséget meg lehetne szavazni. De ez ideáltól, sajnos, nagyon messze tartunk: számolni kell a garasokkal és a nagyobb, a sürgősebb érdeknek engedni kell a kevésbé égetőnek. Az sem bizonyos, hogy legközelebb háború lesz, de az bizonyos, hogy újabb milliókat nem bírunk áldozni. A hadügyi politika is voltaképpen gazdasági politika: tápsaim kell a nemzet erejét, hogy áldozhasson a biztonságáért.* Lesz-e szombaton vihar a Házban? Időjósnak való kérdés. Vagy gusztus dolga. Úgy lesz, ahogy éppen elhatározzák. Harag és indulat nem lakozik az ellenzéki szívekben, mely elementárisan kitörne. Az indulat, még ha vasutas-ügy fűti is, nem élte túl a vakácziót. Ha tehát az ellenzék nem határozza el, hogy viharosan föl van háborodva, akkor igen higgadt és méltóságos lesz és a formaságok után rögtön hozzáfoghatnak a munkához. De ha a különböző pártok kötelességükké teszik tagjaiknak a háborgó indulatot, akkor az indulatok háborogni fognak. Az egész politika és taktika dolga. Ez pedig fölötte megnyugtató. Mert a műdüh mindenre képes, csak arra nem, hogy a valóság és az őszinteség hatását keltse. És főleg arra nem, hogy komoly és jelentős hatása legyen. A komoly politikusok komoly dolgokkal foglalkoztak: ez a békés és munkás tárgyalásra enged következtetni. De a csalitban ordítanak a tigrisek és az erdő felől üvölt a farkas. Ez lármát jelent. Egyszerűen azért, mert tigris és farkas csak ordítani és üvölteni tud.* Az a lap, mely elejétől kezdve közönséges üzleti czélokra iparkodott kihasználni a vasutasok mozgalmát, most, hogy ez a téma elvesztette aktualitását, még egyet próbál facsarni a czitrom héján. Bizony csúnya lé jön ki belőle: személyeskedés és piszkolódás. Az államvasutak igazgatóságára akarja azt ráfröccsenteni, abban a hiszemben, hogy ő maga ettől a folttól megtisztul. Ahogy mi ismerjük az államvasutak igazgatóságát, ott a jóízlés és a tisztesség nem fogja megengedni, hogy a spekulációnak felüljenek. El is várjuk tőlük, hogy az ily nyilvánvaló ízetlenkedésre ügyet se vessenek. Jókai. írta Mikszáth Kálmán, Jókai Mórral némi változás történt. A leglényegesebb, ami az átlagembert érheti, de Jókainál ez is csak némi változás. Eltűnt a szemek elől, meghalt. Azaz álmodni fog tovább odalent, mint ahogy álmodott idefent. Csakhogy amit idefent álmodott, azt most már ő nem tudja és amit odalent álmodik, azt mi nem tudjuk meg ezentúl. Azok a kevesek, akik vele ismerősök voltak és néha szót váltottak, nem fognak vele soha többé találkozni. Ábrándos kék szemeit becsukta örökre, a melyekkel rájuk mosolygott. A kéz megdermedt, melyet barátságosan feléjük nyújtott. Azokra a milliókra nézve azonban, a kik őt bámulták, szerették, a földkerekség minden részében, de vele se nem találkoztak, se nem találkozhattak, minden a régiben maradt, csakúgy megvan nekik Jókai, ahogy megvolt. Amit gondolt, amit álmodott, amit érzett, nyolcvan hosszú éven keresztül, az ott van a könyvszekrényeikben. Mindenki örökölt az öregtől. S bár millió részre szakadt szét az örökség, mindenki megkapta az egészet. Bár a változás voltaképp csak ennyi, mégis nagy dolog történt, megrázó katasztrófa. Bágyadt, semmitmondó frázis, hogy egy fényes csillag futott le az égről. Hiszen ha csak az történt volna? Ki szomorkodnék egy csillagért, mikor még annyi van ott? Olyan jelentőségű történt velünk, magyarokkal,mintha az a hegy sülyedt volna el, a melynek földjében a tokaji esszenczia termett és mert csak egy tokaji hegyünk volt, soha se kóstolhatunk többé új tokaji termést. A negyvenes évek nagy nemzedékéből (mint ahogy az ország czimerében is van) három hegycsúcs emelkedik ki: Petőfi, Arany, Jókai. Most az utolsó is eltűnik, árnyéka elvonul a halhatatlanság fenséges boltívei alatt, ahova csak azok léphetnek, akik vagy olyat cselekedtek, amit érdemes megírni, vagy olyat írtak, amit érdemes elolvasni. Hogy melyik volt nagyobb a három közül, melyiknek mily hely jut, milyen rang jár, a nyitottaírnál nem lehet arról dönteni. A házasságot hét tél, hét nyár próbálja ki, a nagyságot száz tél, száz nyár, de bizonyos már annyi, hogy az az ember, aki ma némán fekszik a ravatalon, hatvan esztendeje mulattatja, tanítja, lelkesíti nemzetét, ismerteti a világgal, zengzetessé teszi a nyelvét. Mi volt a magyar elbeszélés, mielőtt a szép, szőke fürtü, délczeg komáromi ifjú megszólalt az ő eredeti magyar zamata hangján ? Jó, magvas koponyák hiszen akkor is akadtak: a vaskos nehézkes Kemény Zsigmond báróban volt mélység, bámulatos pszichológia és analizáló erő. Eötvös József irányregényeiben a sok szentimentalizmus sok gondolattal vegyült (valóságos vese velővel), de Eötvös is inkább volt politikus filozóf és államférfi, mint elbeszélő. Jósika Scott "Waltert utánozta és rontotta egy kissé a magyar nyelvet. Kuthy** dolgai a jól meg nem szántott földet fölvert dudvák és bozótok, Degré regényei francziáskodó limonádé, de se a czukor, se a czitrom nem elegendő benne. Eleven húsból, vérből való alakokat senki se tud beállítani. S ekkor jön ez a titán a krőzusi gazdagságával ! Csak úgy dőlnek tolla alól a kincsek, az eleven emberek rajokban. Török világ, Erdély aranykora, A nábob, Kárpáthy Zoltán és ki ki győzné elszámlálni? Ha minden alakja megelevenednék, a mely fényes fantáziájából kihasadt és a koporsója előtt menne, el volna állva az út a Múzeumtól a kerepesi temetőig daliákkal, pánczélos hősökkel, spákikkal, janicsárokkal, tündérekkel, najádokkal, nimfákkal, gnómokkal, apró batoungi emberkékkel. Az volna az igazi, szikekben gazdag fejedelmi temetés! Kemi csak, hogy első volt itthon, de alkalmasint az egész világon is, ami a mese folyamatját illeti, megy, megy a mese, mint a folyam és viszi az olvasót, nem lehet a könyvet letenni. Látod, hogy csupa valószínűtlenség, boszankodol is, ha realista, naturalista vagy, de hasztalan, nem bírsz megválni tőle, elbűvöl, lebilincsel, nem ereszt. Csak az egy idősb Dumas mérhető vele össze e tekintetben, s az is csak egyik regényében, a »Három testőriben éri némileg utót, c. Lapunk mai száma 205 oldal.