Az Ujság, 1904. június/1 (2. évfolyam, 151-165. szám)
1904-06-01 / 151. szám
. AZ UJSÁGI 1904 június 1« II ■Wl"»l ll||l!'ll I.III.JIWM.HMI ......... MM» ■■»II I "WJIIII I» Ha a németekben meg van a jóakarat a béke helyreállítására, akkor meg lesz a béke. De engedniük kell abból a felfogásból, hogy ők képezik egyedül Ausztriában az uralkodó nemzetet. Név* szerinti szavazást kér a rendkívüli hitel felett. Az ülést 1 óráig felfüggesztették. (A délutáni ülés.) Duleba dr. hosszas beszédben követeli azosztrák ipar támogatását a hadsereg részéről. Sustersic szerint a delegáczió többsége ellentétben van a nép akaratával. Ez az ellentét könnyen vészthozó lehet a delegáczió további fennállására. Mert egy parlamenti testület csak az esetben működhet üdvösen, ha a népakarat szerint jár el. A javaslatot nem fogadja el. Parisch báró tiltakozik Sustersic felfogása ellen. A delegáczió igenis összhangban működik a népakarattal. Mert a javaslat hívei tisztán a nép javát tartják szem előtt, midőn a javaslatra szarvaznak. A nagyhatalmi állás sok áldozatot kíván, de azokat teljesíteni kell. Kramatz nem érti a németek tiltakozását az obstrukció ellen. Hisz ők is obstruáltak. A javaslatra áttérve, elegendő súlyosaknak tartja azokat a kifogásokat, melyeket a költségvetési albizottságban ellene felhoztak. Hosszasan polemizál Bärnreuther beszédével, végül kijelenti, hogy az előterjesztés ellen szavaz. Pitreich báró hadügyminiszter arra szorítkozik, amit az albizottságban mondott. Nehéz szívvel, nagy küzdelem után határozta el magát a követelésekre, de a viszonyok kényszerítették rá. Stranskyval szemben kijelenti, hogy nem befolyásolták az udvari körök. Semmi dolga sincs ezekkel. Ezután a részletkérdésekre tér vissza. Már a legutolsó delegácziók alatt jelezte, hogy az új ágyak 165 millióba fognak kerülni. Akkor még nem tudta, hogy meddig fog e számításuk tartani. De most három évet állapíthat meg. Ha pedig a múlt évi 15 milliós részletet tartották volna fenn, akkor 11 év lett volna szükséges. Nem óhajt szaporítást, de a régieket újakkal kell pótolni. Ezt is rövid idő keretében kell diffektuálni, ami az iparnak bizonyára kedvező. Nem érti az általános meglepetést, melyet különben a keletázsiai háborúnak tulajdonít. Látnivaló, hogy hova vezet, ha egy állam nincs teljesen felfegyverkezve. A háború kitörése után hosszasan tanácskozott a szakelőadókkal, hogy mi a tennivaló. De arról mindenkit biztosíthat, hogy akármi történjék is, ha a monarchia veszélybe kerül, a a hadsereg mint egy ember kész a trónt s a hazát megvédeni. Adja Isten, hogy mindez igymaradjon. (Élénk helyeslés.) Az előterjesztést ezután elfogadták s egyes interpellácziók után az ülés véget ért. (A munkarend.) A magyar delegáczió tengerészeti albizottsága holnap, junius 1-én délelőtt 10 órakor a jelentés hitelesítése végett ülést tart. ( Június 4-én délelőtt 10 órakor a magyar delegáczió teljes ülést tart, amelynek napirendjére a pénzügyi és a hadügyi költségvetésről szóló jelentéseket tűzték ki. A közoktatási ankét. Saját tudósítónktól. — A népoktatási törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslat-tervezet tárgyában összehívott szaktanácskozmány dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt ma délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozásait és az általános vitát befejezték s nyomban áttértek a részletes tárgyalásra. Ezt megelőzőleg dr. Barzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter Összefoglalva az általános vita eredményét, megjegyzéseket tett az egyes felszólalók beszédeire. Ebben a tömör, tartalmas beszédben a miniszter újból megvilágította a kormány álláspontját, mely a helyes középútra helyezkedik. A beszédet a hallgatóság élénk tetszéssel és helyesléssel kísérte. A mai ülésen Nedeczey János orsz. képviselő szólalt fel elsőnek, ki a felvidéki viszonyokkal foglalkozott. Kívánja az állami népiskolákban a teljes ingyenes oktatást. A tanítóképzés csak magyar nyelven történjék, valamint az óvodák játéknyelve is a magyar legyen. Beöthy Zsolt azt hiszi, hogy ha az új törvényt kellően végrehajtják, további lépésre szükség nem lesz. A népoktatás teljes államosításának különben sem volt soha barátja. A felekezetek és állam üdvös versenyét óhajtja. A tanítók képesítésére nézve feltétlenül megköveteli, hogy a vizsgálat kizárólag magyar nyelven tartassák. A tanítóképzők úgy szervezendők, hogy a képesítő vizsgálat ezen követelménynek meg tudjon felni. Annak tehát, hogy a vizsgálat magyar nyelvű legyen, elengedhetlen feltétele, hogy a tanítóképzés magyarrá tétessék. Legalább azon tárgyakat egészen magyarul kell tanítani, melyek a tanképesítő vizsgálatnak tantárgyai lesznek. Ez a legkevesebb. Helyteleníti a nem magyar nyelvű tanítóképzőkben a német nyelv kötelezővé tételét. Ha azt akarjuk, hogy a magyar nyelvben tökéletesítsék magukat a növendékek, nem szabad ezt nehezíteni még egy rájuk nézve idegen nyelvvel. Hazánkban a magyarnak kell azon közvetítő nyelvnek lenni, amely által nemzetiségi ifjaink a kultúrában tovább képzik magukat. Ezeknél fogva a nem magyar nyelvű képzőkben a német nyelv teljes mellőzését kívánja. A lithurgiai nyelveknek adott kedvezményt nem helyesli. Magyar tannyelvű iskolákban a hittant csak magyar nyelven szabad tanítani. (Helyeslés.) A tankönyvek ellenőrzését és a tanítók fizetésének javítását sürgeti. (Helyeslés.) Nyegre László szerint az államnak és a felekezetnek karöltve kell haladniuk, hogy a veszélyes áramlatokat sikerrel visszaszorítsák. A tanítóképzésre vonatkozólag már az eddigi intézkedések is nagyon szigorúak voltak a magyar nyelv tudását illetőleg. S az eredmény mi lett? 1300 iskolában nem tanították a magyar nyelvet s 1200 tanító nem birja a magyar nyelvet. Szükség van tehát még hatékonyabb eszközökre. Bogdánovics azt hozta fel, hogy mindössze 52 iskola van a görögkeleti szerbeknél, ahol a magyar nyelv nem taníttatik kellő sikerrel, de minthogy összesen 150 iskolájuk van, az arány mégis nagyon kedvezőtlen. Bogdánovics Luczián: Nem az én egyházkerületemre vonatkozott. Nyegre László: Az utóbbi 25 év mindenesetre igen hasznos volt, mert bebizonyult, hogy a magyar állam a legnagyobb türelmet fejtette ki. Most azonban elérkeztünk oda, ahol a türelem már nem erény, hanem bűn. (Úgy van! Igaz!) A törvényben garanciális intézkedéseket is kíván arra nézve, hogy minden tanítójelölt elsajátíthassa a magyar nyelvet. A törvény hatálya csak azon esetben fog biztosítva lenni, ha a tanképesitésnél törvényes intézkedések lesznek a magyar nyelv teljes tudása iránt. A tanítóképesitőkön a tantárgyak túlnyomó részénél a magyar nyelv biztosittassék. Maguknak a tanítóknak érdeke. (Élénk helyeslés.) Lányi Bertalan az igazságügyi minisztérium képviselője, a törvényjavaslat judikaturai vonatkozásaival foglalkozik. Az államellenes irányra nézve az 1893. évi XXII. t.-cz. 13. §-a világos és határozott intézkedéseket tartalmaz. Berzeviczy Albert: Apponyi szövegezése. Lányi Bertalan úgy találja, hogy judikatúrai nehézségek nincsenek a javaslatban. Némethy Károly a belügyminisztérium képviselője röviden a javaslat közigazgatási vonatkozásaival foglalkozott és a javaslat sarkalatos elveit örömmel elfogadja. Papp Elek a pénzügyminisztérium képviselője megjegyzi, hogy a törvényjavaslatból származó pénzbeli következményeket az indokolás helyesen tünteti fel. A pénzügyminiszter azonban végső határnak tekinti az összeget, melyről itt szó van. Ennél tovább menni nem tartja lehetségesnek. Bánóczy József a zsidóiskolák viszonyait ismerteti. A héber nyelvet nyelvtanilag nem tanítják a zsidó iskolákban. Bárczy István fővárosi tanácsnok helyesli a javaslatot, mely nagy lépést tesz előre. Ezért a főváros municzipiuma is örömmel üdvözli. (Éljenzés). Bogdánovics Luczián szerb püspök megjegyzi, hogy a szerb iskolákban 1868 előtt is tanítottak magyarul. Beöthy Zsolt félreértett szavait igazítja helyre, és kijelenti, hogy a fővárosi tanítók működése ellen nincs kifogása. Ezzel az általános vita berekesztetvén, felszólalt Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és mindenek előtt megköszönte a szaktanácskozmány ügybuzgóságát. Kiemelte, hogy sok üdvös eszmét hoztak felszínre. Mindezt értékesíteni kívánja. Mindenekelőtt reflektálni óhajt Komjáthy Béla azon megjegyzésére, hogy a miniszter odanyilatkozott volna megnyitó beszédében, miszerint azok, akik a népiskolának általánosságban való államosítását nem akarják, nem számolnak az ország pénzügyi helyzetével. Ez csakis félreértésen alapulhat, mert szóló ez alkalommal is hangsúlyozta, amint máskor is tette, hogy nemcsak abból az okból nem tartja kívánatosnak, sőt lehetségesnek sem a népiskolának teljes és kizárólagos államosítását, mert ezt pénzügyi nehézségekbe ütközőnek látja, hanem egyéb fontos okokból is. Az esküminta szövegére nézve megjegyzi, hogy a legnagyobb készséggel hajlandó a javaslatban foglalt esküminta szövegét felesegetni azzal, ami jelenleg a gondnokságoknak kiadott utasítás értelmében az állami tanítókra nézve elő van írva. (Általános helyeslés.) Még megjegyzi, hogy a javaslat legtöbb rendelkezése a fővárosra nézve tárgytalan. Sem a fizetés minimuma, amelyet a javaslat megállapít, a fővárossal szemben gyakorlati alkalmazást nem nyerhet, sem azon rendelkezésekre, amelyek a magyar nyelv oktatására vonatkozólag az eddigi törvény intézkedéseit hatályosabbakká akarja tenni, nincs semmi szükség a fővárossal szemben. De igenis vannak rendelkezései e javaslatnak, amelyek azzal szemben is kell, hogy érvénynyel bírjanak. A fővárosnak a maga népiskolai szervezetét más törvényhatóságokéval szemben az 1876 : XXVIII. törvénycikk 16-ik §-a foglalja magában. Ezt a szakaszt a törvénytervezet sem hatályon kívül nem helyezi, sem nem módosítja, az tehát a maga egészében érvényben marad. De azon rendelkezések, amelyek például a tankötelezettségre vonatkoznak, továbbá a népiskolák mindennapos és ismétlő tanfolyamainak megosztására vonatkozók, azok, amelyek a tanfelügyeletre vonatkoznak, maguktól értetődőleg a fővárossal szemben is érvénynyel kell, hogy bírjanak. A tanfelügyelő hatáskörére vonatkozó szakasz valószínűleg némi módosítást fog igényelni, tekintettel arra, hogy a székesfővárosban a tanítók fegyelmi fóruma nem a közigazgatási bizottság, hanem a székesfőváros tanácsa. Erre vonatkozólag kell tehát, hogy ebben a szakaszban a jogorvoslat kérdésénél reflexió történjék. Antal Gáborral püspökkel szemben aki azt kívánja, hogy a tanítókkal szemben a fegyelmi eljárásra vonatkozólag alkalmaztatást találjon az a mód, amelyet a kongrua-törvény a lelkészekre vonatkozólag előír, azt jegyzi meg, hogy a kongrua-törvény fegyelmi rendelkezése egyetlenegy szankcióval bír, a kongrua megvonásával. Ily rendelkezés tehát oly tanítókkal szemben, akik új segélyben nem részesülnek, hattálylyal egyállalban nem bírna, pedig a törvénytervezet rendelkezései éppen oda irányulnak, hogy az állami szempontból gondosan körülírt esetekben fegyelmi jogot adjon az államnak a tanítókkal szemben akkor is, amidőn az illetők nem részesülnek állami segélyezésben. (Helyeslés.) Ezután a miniszter több részletkérdésre válaszol. Azok között a javaslatok között, amelyeket különösen figyelembe veendőknek tart, kiemeli Bogdánovics Luczián budai püspöknek az ismétlő iskolák tanítási nyelvére vonatkozólag tett azon indítványát, hogy itt a magyar nyelv teljesen érvényre emeltessék, vagyis hogy azokban a tanítás nyelve magyarrá tétessék. Ezt az indítványt köszönettel fogadja. Steinberger Ferencz apátkanonok azon megjegyzésére, hogy a tanszabadságot sérti, továbbá, hogy ellentmondás van abban, hogy a képzés és képesítés nincsen egy kézben, a miniszter kénytelen kijelenteni, hogy nézete szerint eddig senki sem értelmezte a tanszabadságot úgy, hogy az egyúttal a képesítés szabadságát is magában foglalja, korlátlanul és teljes mértékben. Az államnak kötelessége azon fontos közérdekek szempontjából, amelyek a képesítéshez fűződnek, mindennemű közfunkcionáriusoknak képesítését, annak feltételeit és módozatait a saját hatáskörében megállapítani.