Az Ujság, 1904. július/1 (2. évfolyam, 181-195. szám)
1904-07-01 / 181. szám
1904. július 1. AZ ÚJSÁG szerződést kötni, az 1887. évben még egyszer, még pedig nagyobb arányban emeltük tarifánkat. Nem a belső piacz megtartása, hanem a külső piaczok, kivált a német piacz visszahóditása volt akkor a vámemelésnek czélja. Meg is érezte Németország vámpolitikánk hatását és 1891-ben visszatért a szerződések terére. Most is jól tudjuk, hogy autonóm vámtarifánk súlyos vámtételeket és sok tekintetben éppen bennünket magyarokat sújtó vámokat tartalmaz, de elfogadjuk e vámokat, mert reméljük, hogy a szerződéses vámpolitikát biztosítják és ismét kivezetnek bennünket abból az aggodalmas állapotból, melybe a német vámpolitikai törekvések sodorni akarnak. Tudjuk, hogy tarifaszerződés nélkül Németországgal szemben helyzetünk nem lesz kellemes, ámde Németország iparossága, mely annyira rá van utalva a külföldi piaczokra, az osztrák-magyar monarchiától való elzárását sem nézheti közönynyel. Ha ehhez hozzáveszszük még azt, hogy ha Németország velünk nem köt szerződést, aligha sikerül az orosz szerződés, azaz akkor az orosz piacz is elvesz a német ipar számára, úgy azt hiszszük, sokáig az elzárkózási rendszer nem tart, és elérkezik majd egy új Caprivi, aki a Bülow politikáját elhagyja és a szerződéses irányt ismét fölveszi. * * BELFÖLD. A képviselőház holnap folytatja a költségvetés tárgyalását. Tisza István gróf miniszterelnök, úgyis mint belügyminiszter, további rendelkezésig nem ad kihallgatást. Bánffy Dezső báró felszólalása. A Pol. Ért. írja: Parlamenti körökben az a hír terjedt el, hogy Bánffy Dezső báró, az új párt vezére, a képviselőház szombati ülésében fog először felszólalni országgyűlési képviselővé történt meggát. Ó, a csalfa! Bezzeg nem ijedős most már, mint hajdanában volt. Sőt a vízből is kiszállott felgyúrt szoknyájában és mosolygósan nézte a régi urát. — Azért jöttem, Erzsi, — mondta Gaál uram — hogy ha visszajönnél. .. Erzsi nevetett. — Hogyne mennék vissza! — rebegte, és már ott is ült a régi ura mellett. A vén füzek mintha halkan susogtak volna valamit, amire a vén folyó locsogva felelt: — Hallgassatok, vén banyák, hallgassatok.. És lágyan úsztatta tovább a csónakot. A hold az ezüstasszonyt átölelte és Gaál János azt mondta: — Már megnézem, hogy igazán olyan fehér-e a lábad, Erzsi, amilyennek az emberek mondják. Erzsi csak nevetett: __ Dehogy is. Csak képzelődés . A férfiak képzelődése.* A fehérlábú Gaálné még sokszor elment azután az urától, de az mindig visszahozta. De hát nem is ment tovább soha, mint a túlsó partra, ahonnan a fehér lábát láthatták. A szurdoki asszonyok azóta is mosnak a Tiszaparton, de nem igen kerekedik híte a lábak fehérségének. Néha gondolkozom azon, vájjon csakugyan a Gaálné lábának fehérsége tette, hogy olyan nagyon czéda volt? Vagy csak a legenda találta ki az egészet, mert hisz a legendának mindig kell valamibe kapaszkodni. Talán nem is jó, hogy ha nagyon fehérlábuak az asszonyok a választása után. Bánffy Dezső báró ez idő szerint még nem szándékozott felszólalni és csupán csak az a körülmény tette szükségessé felszólalását, hogy a képviselőházban Polónyi Géza minapi beszédében szóba hozta az ő miniszterelnöksége alatt történt egynémely dolgát, különösen Khuen- Héderváry Károly gróf, a király személye körüli miniszter, akkori horvát bánhoz való viszonyát illetőleg. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt pénteken, július hó 1-én, délután 6 órakor a pártkör Erzsébetkörút 35. szám alatti helyiségeiben értekezletet tart. Az olasz kereskedelmi szerződés Bécsből távírja tudósítónk, hogy a magyar és az osztrák küldöttek holnap utaznak Rómába a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra. Egy képviselő választóinál, Székelyudvarhelyről írják, hogy a város képviselője, László Mihály dr. pár napig választói körében időzött, számos látogatást tett és mindenütt bizalommal és ragaszkodással fogadták. Elutazásakor a szabadelvűpárt előkelői kísérték a vasúthoz. Szentiványi Árpád és a szabadelvűpárt. Rimaszombatból írják, hogy a kövi választókerület szabadelvűpártjának ma tartott gyűlése Szentiványi Árpádnak, a kerület orsz. képviselőjének a szabadelvűpártba történt belépését tárgyalta. A pártgyűlés ezt nagy örömmel és bizalma kifejezésével vette tudomásul, elhatározva, hogy a kerület képviselőjének jegyzőkönyvileg fejezi ki hozzá való törhetetlen ragaszkodását és szeretetét. — Zichy Aladár gróf beszámolója. Zichy Aladár gróf, a néppárt elnöke, tegnap a nagykanizsai választókerület Szentpéterúr nevű községében beszámoló-beszédet mondott, a melyben főleg az egyházpolitikai törvények reviziójával foglalkozott. Azt fejtegette, hogy a néppárt a revízió alatt, a mikor azt programmjába felvette, nem azt értette, hogy visszaállíttassák a maga hibáival együtt az az állapot, mely az egyházpolitikai törvények megalkotása előtt létezett. De azokra a dolgokra nézve, melyekben az egyháznak rendelkezési joga van, katolikus ember csak katolikus álláspontot foglalhat el. A jogok visszaszerzéséről, úgymond, a revízióról le nem mondhatunk s hiába is akarnánk lemondani, maga az egyház sem mondhat le. Elsősorban a felekezetnélküli törvény ellen kell küzdeni, a mivel nemcsak az egyháznak, hanem az országnak is szolgálunk. Zichy Aladár gróf után Zmeskál Zoltán beszélt, kijelentvén, hogy a néppárti programmot a pártelnök mai beszéde újból megpecsételte. Tiszti hazaszemek. — A képviselőház ülése. — A mi kalászt ilyenkor Péter és Pál után lekaszálnak, az még nem gabona. Van benne szem is (sajnos, most gyéren van), de jóval több a szalma, a pelyva, az ocsu. A nagy cséplőnek kell jönnie, a mi fölrázza, összetöri, széjjelszedi a kalászt s azután alaposan megrostálja. A mi ezután is megmarad, az a tiszta szem, az a gabona, vagy ahogy a magyar ember nevezi: az élet. Ilyenféle nagy rostálás volt ma a képviselőházban. Bizony amiféle anyag így a költségvetés tárgyalása során belekerül a vitába, az se mind tiszta búza. Ott is van bőségesen (még bővebben, mint a gazdaságban) szalma és pelyva és ocsu. Meg kell azt csépelni, meg kell azt rostálni alaposan. Ezt a munkát — nagy, fáradságos és nem éppen háladatos munka — végezte ma szinte kétórás beszédben Tisza István gróf miniszterelnök. S bocsássuk előre: maradt szem a rostájában. Nem valami túlságosan bő aratása volt (nem kényeztetett el bennünket ezzel a természet), de — már ez is nagy esemény, a mi meddő parlamenti életünkben — maradt szem a rostájában. .Nehány szem tiszta búza. Évek óta az első termése a parlamenti munkának . . . Tisza István gróf mai beszéde ezen az egy nagy meglepetésen kívül még kettőt hozott, noha ezek valamivel apróbbak. Meglepetés-számba megy nálunk, ha az ellenzék nagy része nemcsak figyelmesen, de bizonyos rokonszenvvel hallgatja valamelyik vezető államférfiú beszédét s elismeréssel, sőt hálával adózik neki. Ahol a naivság, az együgyüség, a léha frázis, sőt még az alattomos perfidia is tapsokat kap az ellenzéktől, mert éppen azellenzéktől származik, megszokott dolog, hogy lehurrognak mindent, ami az ellenkező oldalról jön. Hiszen ma is hurrogtak egyesek, lármáztak, kiabáltak és elleneztek olyan dolgokat is, amiknek jelentőségéről és horderejéről halvány sejtelmük sincs. De az ellenzék javarésze — számra és értékre sokkalta nagyobb rész — nagy figyelemmel hallgatta a kormányelnököt, s ha nem is tört ki zajos tapsokba, legalább a fejével bólogatott, a kezével integetett és a száján minduntalan kiszalasztott egy igent, egy helyest vagy úgy vant. A másik jelenség, amely nem kevésbé jelentős és nem kevésbé szokatlan volt a múltban, hogy a kormányelnök a maga embereinek, a saját párthíveinek beszédeivel is tüzetesen foglalkozik. Bizony ők éppen úgy belekerültek a nagy osztóba, mint a túlsó oldal beszédesebb és szaporább szónokai, s bizony az ő beszédükből se maradt, csak a tiszta búza a nagy osztóban. Hogy éppen itt volt kevesebb az ocsu és több a mag, azon ne csudálkozzék senki. A bácskai búza is aczélosabb és sűrűbb szemű, mint az ugocsai... Tisza István mai nagy beszédének csak a rövid foglalatját ismertetjük itt. A kritika joga más rovaté. Örömmel konstatálta, hogy a költségvetés körül megindult vita egész sor életrevaló, a gyakorlati életből vett gondolatot és ideát hozott, amiket kár volna veszendőbe hagyni. Horánszky Lajos volt az első a hosszú rendben, aki érett kalászokat aratott. A kisbirtokosok hitelügye valóban gondozást igényel. De tévedés volna azt hinni, hogy végzetes veszedelmet jelent, hogy éppen a kisbirtokon van nálunk a nagyobb teher és nem a nagybirtokon. Éppen ez a kevésbé veszedelmes állapot. Mert a kisbirtokosnak nem csupán a föld a megélhetési forrása, hanem a munkája. Ha az egyik tőkéjén, a földön van is teher és adósság, ő még nyugodtan és gond nélkül élhet a maga és családtagjai munkája után. Sőt ezzel a másik tőkéjével idővel föl is szabadítja az elsőt. Hogy ezt minél biztosabban és minél könnyebben tehesse, nem egy mentő panaczeát kell keresni, de egész sor kormányzati és társadalmi intézkedésre, nagy és kiterjedt akcióra van szükség. S itt apróra részletezte, kifejtette azokat a módokat, amelyektől a kisbirtokososztály lábrakapását és exisztencziájának teljes biztosítását reméli. S most történt meg mindjárt, hogy az egész Ház minden oldala tetszésének és elismerésének adott kifejezést. A nemzetiségi kérdéssel kezdett azután foglalkozni a kormányelnök Viktorisz és Kovácsevics beszédei kapcsán. Itt is kifejtette a kormány politikáját, s világosan, pontosan megszabta, milyen irányban kívánja a nemzetiségi izgatásokat megakasztani, lehetetlenné tenni. A mi politikánknak, a mi fellépésünknek, a mi esetleges szigorunknak — úgymond — nem a nemzetiségek nagy tömege ellen kell irányulnia, hanem csupán az izgató elem ellen. Mindent a magyar kultúráért, de semmit a nemzetiségek kulturális fejlődése ellen. Hogy a szerbek és románok rokonszenvvel és szeretettel nézik a fajrokonaik államainak fejlődését, azon ne ütközzék meg senki, az a legtermészetesebb dolog, de ennek a geográfiai területnek épsége és integritása is szentség legyen előttük. — Hát a nemzetiségi törvény revíziója? — kérdi valaki a Polónyi-oldalról. — Az nem kell. Ez megint olyan tetszetős jelszó, amivel olyannyira szeretnek dobálózni. De senki se tudná preczizírozni, miért, hogyan és milyen mértékben revideálná a 3