Az Ujság, 1904. július/1 (2. évfolyam, 181-195. szám)

1904-07-01 / 181. szám

1904. július 1. AZ ÚJSÁG szerződést kötni, az 1887. évben még egyszer, még pedig nagyobb arányban emeltük tarifánkat. Nem a belső piacz megtartása, hanem a külső piaczok, kivált a német piacz visszahóditása volt akkor a vámemelésnek czélja. Meg is érezte Németország vámpolitikánk ha­tását és 1891-ben visszatért a szerző­dések terére. Most is jól tudjuk, hogy autonóm vámtarifánk súlyos vámtételeket és sok tekintetben éppen bennünket magyarokat sújtó vámokat tartalmaz, de elfogadjuk e vámokat, mert reméljük, hogy a szer­ződéses vámpolitikát biztosítják és ismét kivezetnek bennünket abból az aggodalmas állapotból, melybe a német vámpolitikai törekvések sodorni akarnak. Tudjuk, hogy tarifaszerződés nél­kül Németországgal szemben helyzetünk nem lesz kellemes, ámde Németország iparossága, mely annyira rá van utalva a külföldi piaczokra, az osztrák-magyar monarchiától való elzárását sem nézheti közönynyel. Ha ehhez hozzáveszszü­k még azt, hogy ha Németország velünk nem köt szerződést, aligha sikerül az orosz szerződés, azaz akkor az orosz piacz is elvesz a német ipar számára, úgy azt hiszszük, sokáig az elzárkózási rendszer nem tart, és elérkezik majd egy új Caprivi, a­ki a Bü­low politikáját elhagyja és a szerződéses irányt ismét fölveszi. * * BELFÖLD.­ ­ A képviselőház holnap folytatja a költségvetés tárgyalását.­­ Tisza István gróf miniszterelnök, úgyis mint belügyminiszter, további rendelkezésig nem ad kihallgatást.­­ Bánffy Dezső báró felszólalása. A Pol. Ért. írja: Parlamenti körökben az a h­ír terjedt el, hogy Bánffy Dezső báró, az új párt vezére, a képviselőház szombati ülésében fog először fel­szólalni országgyűlési képviselővé történt meg­gát. Ó, a csalfa! Bezzeg nem ijedős most már, mint hajdanában volt. Sőt a vízből is kiszál­lott felgyúrt szoknyájában és mosolygósan nézte a régi urát. — Azért jöttem, Erzsi, — mondta G­aál uram — hogy ha visszajönnél. .. Erzsi nevetett. — Hogyne mennék vissza! — rebegte, és már ott is ült a régi ura mellett. A vén füzek mintha halkan susogtak volna valamit, a­mire a vén folyó locsogva felelt: — Hallgassatok, vén banyák, hallgas­satok.. És lágyan úsztatta tovább a csónakot. A hold az ezüstasszonyt átölelte és G­aál Já­nos azt mondta: — Már megnézem, hogy igazán olyan fehér-e a lábad, Erzsi, a­milyennek az embe­rek mondják. Erzsi csak nevetett: __ Dehogy is. Csak képzelődés . A férfiak képzelődése.* A fehérlábú Gaálné még sokszor elment azután az urától, de az mindig visszahozta. De hát nem is ment tovább soha, mint a túlsó partra, a­honnan a fehér lábát láthatták. A szurdoki asszonyok azóta is mosnak a Tisza­­parton, de nem igen kerekedik híte a lábak fehérségének. Néha gondolkozom azon, vájjon csakugyan a Gaálné lábának fehérsége tette, hogy olyan nagyon czéda volt? Vagy csak a legenda találta ki az egészet, mert hisz a legendának mindig kell valamibe kapaszkodni. Talán nem is jó, hogy ha nagyon fehérlábuak az asszonyok a választása után. Bánffy Dezső báró ez idő szerint még nem szándékozott felszólalni és csupán csak az a körülmény tette szükségessé felszólalását, hogy a képviselőházban Polónyi Géza minapi beszédében szóba hozta az ő miniszterelnöksége alatt történt egynémely dolgát, különösen Khuen- Héderváry Károly gróf, a király személye körüli miniszter, akkori horvát bánhoz való viszonyát illetőleg.­­ A függetlenségi párt értekezlete. A füg­getlenségi és 48-as Kossuth-párt pénteken, július hó 1-én, délután 6 órakor a pártkör Erzsébet­­körút 35. szám alatti helyiségeiben értekezle­tet tart.­­ Az olasz kereskedelmi szerződés­ Bécsből távírja tudósítónk, hogy a magyar és az osztrák küldöttek holnap utaznak Rómába a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra.­­ Egy képviselő választóinál, Székely­udvarhelyről írják, hogy a város képviselője, László Mihály dr. pár napig választói körében időzött, számos látogatást tett és mindenütt bizalommal és ragaszkodással fogadták. Elutazásakor a szabadelvű­­párt előkelői kísérték a vasúthoz.­­ Szentiványi Árpád és a szabadelvű­­párt. Rimaszombatból írják, hogy a kövi választó­­kerület szabadelvűpártjának ma tartott gyűlése Szentiványi Árpádnak, a kerület orsz. képviselő­jének a szabadelvűpártba történt belépését tár­gyalta. A pártgyű­lés ezt nagy örömmel és bi­zalma kifejezésével vette tudomásul, elhatározva, hogy a kerület képviselőjének jegyzőkönyvileg fe­jezi ki hozzá való törhetetlen ragaszkodását és szeretetét. — Zichy Aladár gróf beszámolója. Zichy Aladár gróf, a néppárt elnöke, tegnap a nagy­­kanizsai választókerület Szentpéterúr nevű köz­ségében beszámoló-beszédet mondott, a melyben főleg az egyházpolitikai törvények reviziójával foglalkozott. Azt fejtegette, hogy a néppárt a revízió alatt, a mikor azt programmjába felvette, nem azt értette, hogy visszaállíttassák a maga hibáival együtt az az állapot, mely az egyház­­politikai törvények megalkotása előtt létezett. De azokra a dolgokra nézve, melyekben az egyháznak rendelkezési joga van, katolikus ember csak ka­tolikus álláspontot foglalhat el. A jogok vissza­szerzéséről, úgymond, a revízióról le nem mond­hatunk s hiába is akarnánk lemondani, maga az egyház sem mondhat le. Első­sorban a felekezet­­nélkü­li törvény ellen kell küzdeni, a mivel nem­csak az egyháznak, hanem az országnak is szol­gálunk. Zichy Aladár gróf után Zmeskál­ Zoltán beszélt, kijelentvén, hogy a néppárti programmot a pártelnök mai beszéde újból megpecsételte. Tiszti hazaszemek. — A képviselőház ülése. — A mi kalászt ilyenkor Péter és Pál után lekaszálnak, az még nem gabona. Van benne szem is (sajnos, most gyéren van), de jóval több a szalma, a pelyva, az ocsu. A nagy cséplőnek kell jönnie, a mi fölrázza, összetöri, széjjelszedi a kalászt s azután alaposan meg­rostálja. A mi ezután is megmarad, az a tiszta szem, az a gabona, vagy a­hogy a ma­gyar ember nevezi: az élet. Ilyenféle nagy rostálás volt ma a képvi­sel­őházban. Bizony ami­féle anyag így a költ­ségvetés tárgyalása során belekerül a vitába, az se mind tiszta búza. Ott is van bőségesen (még bővebben, mint a gazdaságban) szalma és pelyva és ocsu. Meg kell azt csépelni, meg kell azt rostálni alaposan. Ezt a munkát — nagy, fáradságos és nem éppen háladatos munka — végezte ma szinte kétórás beszédben Tisza István gróf miniszterelnök. S bocsássuk előre: maradt szem a rostájában. Nem valami túlságosan bő aratása volt (nem kényeztetett el bennünket ezzel a természet), de — már ez is nagy esemény, a mi meddő parlamenti életünkben — maradt szem a rostájában. .Nehány szem tiszta búza. Évek óta az első termése a par­lamenti munkának . . . Tisza István gróf mai beszéde ezen az egy nagy meglepetésen kívül még kettőt ho­zott, noha ezek valamivel apróbbak. Meglepetés-számba megy nálunk, ha az ellenzék nagy része nemcsak figyelmesen, de­ bizonyos rokonszenvvel hallgatja valamelyik­ vezető államférfiú beszédét s elismeréssel, sőt hálával adózik neki. A­hol a naivság, az együgyüség, a léha frázis, sőt még az alatto­mos perfidia is tapsokat kap az ellenzéktől, mert éppen az­­ellenzéktől származik, meg­szokott dolog, hogy lehurrognak mindent, a­mi az ellenkező oldalról jön. Hiszen ma is hurrogtak egyesek, lármáztak, kiabáltak és elleneztek olyan dolgokat is, a­miknek jelen­tőségéről és h­orderejéről halvány sejtelmük sincs. De az ellenzék javarésze — számra és értékre sokkalta nagyobb rész — nagy figye­lemmel hallgatta a kormányelnököt, s ha nem is tört ki zajos tapsokba, legalább a fejével bólogatott, a kezével integetett és a száján minduntalan kiszalasztott egy igent, egy he­lyest vagy úgy vant. A másik jelenség, a­mely nem kevésbé jelentős és nem kevésbé szokatlan volt a múltban, hogy a kormányelnök a maga em­bereinek, a saját párthíveinek beszédeivel is tüzetesen foglalkozik. Bizony ők éppen úgy belekerültek a nagy osztóba, mint a túlsó oldal beszédesebb és szaporább szónokai, s bi­zony az ő beszédükből se maradt, csak a tiszta búza a nagy osztóban. Hogy éppen itt volt kevesebb az ocsu és több a mag, azon ne csudálkozzék senki. A bácskai búza is aczélosabb és sűrűbb szemű, mint az ugocsai... Tisza István mai nagy beszédének csak a rövid foglalatját ismertetjük itt. A kritika joga más rovaté. Örömmel konstatálta, hogy a költségvetés körül megindult vita egész sor életrevaló, a gyakorlati életből vett gondolatot és ideát hozott, a­miket kár volna veszendőbe hagyni. Horánszky Lajos volt az első a hosszú rendben, a­ki érett kalászokat aratott. A kis­birtokosok hitelügye valóban gondozást igé­nyel. De tévedés volna azt hinni, hogy vég­zetes veszedelmet jelent, hogy éppen a kis­­birtokon van nálunk a nagyobb teher és nem a nagybirtokon. Éppen ez a kevésbé vesze­delmes állapot. Mert a kisbirtokosnak nem csupán a föld a megélhetési forrása, hanem a munkája. Ha az egyik tőkéjén, a földön van is teher és adósság, ő még nyugodtan és gond nélkül élhet a maga és családtagjai munkája után. Sőt ezzel a másik tőkéjével idővel föl is szabadítja az elsőt. Hogy ezt minél biztosabban és minél könnyebben tehesse, nem egy mentő pana­­czeát kell keresni, de egész sor kormányzati és társadalmi intézkedésre, nagy és kiterjedt akc­ióra van szükség. S itt apróra részletezte, kifejtette azokat a módokat, a­melyektől a kisbirtokososztály lábrakapását és exisztencziájának teljes bizto­sítását reméli. S most történt meg mindjárt, hogy az egész Ház minden oldala tetszésének és el­ismerésének adott kifejezést. A nemzetiségi kérdéssel kezdett azután foglalkozni a kormányelnök Viktorisz és Kovácsevics beszédei kapcsán. Itt is kifejtette a kormány politikáját, s világosan, pontosan megszabta, milyen irányban kívánja a nem­zetiségi izgatásokat megakasztani, lehetet­lenné tenni. A mi politikánknak, a mi fellépésünknek, a mi esetleges szigorunknak — úgymond — nem a nemzetiségek nagy tömege ellen kell irányulnia, hanem csupán az izgató elem ellen. Mindent a magyar kultúráért, de semmit a nemzetiségek kulturális fejlődése ellen. Hogy a szerbek és románok rokonszenvvel és sze­retettel nézik a fajrokonaik államainak fejlő­dését, azon ne ütközzék meg senki, az a leg­természetesebb dolog, de ennek a geográfiai területnek épsége és integritása is szentség legyen előttük. — Hát a nemzetiségi törvény revíziója? — kérdi valaki a Polónyi-oldalról. — Az nem kell. Ez megint olyan tetsze­tős jelszó, a­mivel olyannyira szeretnek do­bálózni. De senki se tudná preczizírozni, miért, hogyan és milyen mértékben revideálná a 3

Next