Az Ujság, 1904. augusztus/2 (2. évfolyam, 226-239. szám)
1904-08-16 / 226. szám
II. évfolyam. 226. szám Kedd, augusztus 16. Budapest, 1904. Előfizetési árak: Egész évre ......... 28 k. — Félévre ... „ ... .„ 14 » — » Negyedévre „. ... 7 » — » Egy hóra ....... 2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL : Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 52-73. Hegjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. ROVÁS. Nem lesz ellenzéki koalíczió — mondotta Eötvös Károly Nagy-Kőrösön. (Kecskeméten bizonyosan azt mondta volna, hogy lesz.) Nem is kell, nem is érne sokat, nem is volna helyes. Csak mindenik ellenzék teljesítse becsületesen a kötelességét. Nincs hát fegyverközösség, ami nem is morális dolog. S ezt hirdeti Eötvös Károly, Madarász József, Olay Lajos és Lengyel Zoltán! Az örökös barátkozók, szövetkezők és csatlakozók. De azért a jókedvű vajda bevallja, hogy az új párttal kötött szövetséget öt kemény pontozatokban, a nagykőrösi választópolgárok pedig kimondták, hogy változatlan hűséggel ragaszkodnak a függetlenségi elvekhez. Eötvös Károlyt is sokra tartják, de csak közéleti, nemzeti és irodalmi működése alapján. Igazán mulatságos dolog a kánikulás politika. Ha nincs szövetkezés és barátkozás, hogy kerülnek össze Bánffy Dezső, Eötvös Károly, Madarász József, Olay Lajos, Lengyel Zoltán és a nagy körösi választók ? Ha igazán olyan függetlenségiek a körösiek, miért tűrik, hogy Eötvös Károly csak azért nem akar beszélni a volt pártjáról, nehogy alkamazzák rá a csúnya madárról szóló mondást? És végezetül ki a körösiek politikai képviselője? Mert ők Eötvös Károlyt csak jeles írónak tartják . .. Mi irók pedig úgy látjuk, hogy Eötvös Károly — ha így be tudta csapni a körösieket — mégis csak politikusnak jobb. * Aki rosszat mond a főpapokról, nem lehet néppárti. Értekezleten hozta meg ezt a határozatot a néppárt, s azt a tagját, aki a püspöki karról hirdette, hogy nem áll föladata magaslatán, szépen kitessékelte a pártból. Ez mindenesetre némi tisztázása a néppárti zavaros politikának. Tehát nem néppárt, de pappárt. Vagyis néppártinak nevezhető az, aki minden tekintetben és minden dologban hibátlannak és makulátlannak vallja a papságot. Ki más sorozható ebbe a kategóriába, mint az, aki pap? Alig valaki, jóformán senki. A pap pedig ne politizáljon. Papé a lelkek vezérlete, nem pedig a hétköznapi élet kormányzása. A lelkipásztorkodás alapja a hit, a politikáé a hitetlenség. Amit nem látok, csak érzek, ami fölül van a tudáson, az a papé, ami reális és megfogható, amit meg lehet mérni, amit fokozni kell, aminek haladás és fejlődés a rugója, az a politikusé. Ha a végső konzekvencziáit keresnők ennek a nagy belső ellentétnek, arra kellene kilyukadni, hogy pap ne is lehessen képviselő, mint ahogy a katona nem lehet az. Másra tett esküt, mint amit vallania kell, ha bemegy a törvényhozók házába. De ha idáig nem is megyünk ebben a pillanatban, azt mégis ki kell mondani, hogy rosszra vezet, ha a lelki élet vezetői ellentétben vannak a testi élet kormányosaival. S ha harczra kelnek, megmutatta a franczia példa is, amit amúgy is mindenki tudott — sohase a papság lesz a győzedelmes, de mindig az állam. Tehát a főpap se lehet néppárti. Érzik is ezt már, vallják is és hirdetik. S akkor ki marad néppártinak? Az egyiket kiteszik, mert leszólja a papokat, a másik kimegy magától, mert maga is pap. Talán — hála Istennek — nem marad meg senki... Futnak a lovak künn a versenytéren. És futnak az emberek a totalizatőrhöz, a könyveshez. A lapok pedig közölnek sporthíreket és tipeket. Bezzeg másképp lesz majd három hét múlva. Akkor már a lovak nem futnak a versenytéren, s az emberek már elvesztették a pénzüket. A lapok pedig nem sporthíreket közölnek és tipeket, hanem rendőri jelentéseket sikkasztásokról, csalásokról, talán öngyilkosságokról is, s roppant morálisak lesznek és szidják a játékszenvedélyt és erkölcstelen intézménynek mondják a totalizatőrt. A filozófus pedig elmélkedhetik azon, vájjon nem volna-e czélarányos ezeket az újságczikkeket megfordítani? Netán okosabb volna most lohasztani a játékszenvedélyt, most rámutatni, mivé kezd fajulni az egykor nemes versenysport és csak három hét múlva tipelni. A morális czikkek esetleg így se használnának sokat, de a tipék bizonyosan jobbak lennének. G®nü@laf@k a könyvtárban. írta Sebestyén Károly. Az óriási kör alakú terem fölé üveges kupola borul, fölülről árad be a fény, megszelídülve és tompultan, a kopott foliánsokra, ritka kéziratokra, termetes térképekre és sápadt világítás vetődik az amúgy is kalováry arczokra, melyek komoly tanulmányokba merültek el. Az egész világ együtt van ebben a Beadinghallban, öreg asszonyok és ifjú, szép leányok, fiatal diákok és hosszú szakállú vének, fehérek és négerek. Világ vására ez, de bármit mondjon a mindent megrágalmazó szkepszis, nem a hiúság vására. S a nagyszerű gépezet bámulandó pontossággal dolgozik. Százával ostromolják a könyvtárat a kutatni vágyók, napjában sok ezer könyv kerül elő, némelyik a legfélreesőbb zugból. És minden rendben van és minden csendben folyik le. A British Museum könyvtárából semmi sem hiányozhatik, tagadó választ itt a könyvkérőnek kapnia nem szabad. Könyvek, melyekre megannyiszor égető szüksége volt a tudósnak s nem volt képes hozzájuk jutni Németországban, Francziaországban, itt első kérésre rendelkezésre állanak. A terem közepén körben állanak a Cataloguc desie-ek; ha valaha könnyű volt az eligazodás könyvtárlajstromokban, itt bizonyára az. S aki jogosult az olvasóterem látogatására, az használhatja egyúttal a könyvjegyzékeket is, melyekhez akárhány más könyvtárban tilos hozzányúlnia az idegennek. Itt a vizsgálódó, kutató szorgalomnak nincs határvetve, évezredek tudós munkájának gyümölcseit élvezhetjük a velünk együtt dolgozók, rokonérzelmüek ünnepien komoly társaságában. S míg a munka szünetel, míg elménk kifáradva a megfeszített tevékenységben pihenőt tart, elgondolkodunk ez intézményen és hódolattal hajlunk meg alkotója, az angol nemzet előtt. Mert e nép a világ tudományának és műveltségének ezt a középpontját határtalan áldozatkészséggel, csodás szakértelemmel, gazdag leleménynyel nem önmagának teremtette meg, hanem az egész világnak. Bacon filantróp bölcselkedésének szellemét érezzük itt áldó jótékonysággal működni, ama főnként és nemes gondolkodást, mely elhívta az emberi elmét a hiú és meddő okoskodásoktól és eltelve ez emberi ész nagyságának és termékenységének tudatával, az áldásos, gyakorlati, gyümölcsöző munkálkodás teréire szólította. A terem ünnepi csendjében e szellem szárnycsapásait hallom. íme a nép, mely földhöz tapadt üzleti gondolkodásáért oly gyakran szolgált tárgyául az olcsó gúnynak, vagy ostoba kárhoztatásnak, nagyobbat teremtett a tudomány eszményi javaiért a világ legidealisztikusabb érzésű népeinél. S e nép, melyet mind e mai napig annyiszor ért a ridegenzés vádja, páratlan s fentartás nélküli vendégszeretettel zárja ki ajtait az idegennek, legyen az jó barát vagy ellenség. A British Museum dús gyűjteményei között legjelentősebb és legmélyebb elmélkedésre ez a könyvtár indít. A népek tanítómestere e kerek csarnok és boldog a nép, mely megérti és megfogadja e néma kupola hangos oktatását. Mert nemzeti erőnek kiapadhatatlan forrása buzog itt föl, mely bőven táplálja bár az idegent is, mégis csak elsőül az angol népnek szolgál dicsőségére s javára: visszatér, a honnan vétetett. Mely belső ösztön, lelki szükség szülte ezt az intézményt, mely az emberi alkotások közül egyike a legtökéletesebbeknek ? Végigjártam Európa összes nagy közkönyvtárait s hozzám e kulturális középpontok mindig közvetlenül, érthető nyelven szólottak berendezésükkel, tartalmukkal, a bennük uralkodó szellemmel. Hisz alig van jellemzetesebb valamely nép műveltjeinek gondolkodására, mint a közkönyvtárak látogatottsága, kezelésük módja, forgalma és közönsége. És én azt találtam, hogy Németország még ma is, annyi ragyogó elme és alkotó tehetség virágzása után a tudományt csak Lapunik mai száma 18 oldal. Tüzek és tüzelték. A magyar rónaság nyári hangulatához még mindig hozzátartozik esténként az ég pirossága hol erre, hol arra. Kazlak, szérűk, pajták vagy házak égnek. Olykor erdők vagy a lábon álló vetés. De egész falvak is, vagy városnegyedek. A jómódú emberek házában pedig még mindig megszokott alak az a kéthárom tisztes parasztember, a ki leégett községe javára gyűjtöget. Valamint az újságokban sem ritkaság a tömeges; tűzkárosultak javára való gyűjtés. Kultúránknak ez is egy rozoga, régi mértföldmutatója. Valósággal úgy van, hogy 1867 után, Széchényi Ödön gróf föllépése következtében az önkéntes tűzoltók intézménye rohamosan elterjedt, de mint sok jól kezdett dolgunk, ez is visszaesett. Helyébe pedig nem következett el a tűzoltás ügyének országos szervezése. Az állam ugyan sokat tett, de nem eleget; a szervezet maga pedig a mini