Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)

1905-05-02 / 122. szám

Budapest, 1905 HI. évfolyam, 122 szám, Kedd, május 2. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54.81. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 54. eu. Telefon 61—01—02—03. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Előfizetési árak: Egész évre... .„ ...28 k.- f. Félévre ......... 14 »-- » Negyedévre .„ 7 »-- » Egy hóra „ _ ... 2 »40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. Velencze és Páris. A­hol belül nagyobb a rend és kifelé érzékenyebb és éberebb a figyelem a nemzet­közi viszonyok iránt, a velenczei találkozás az olasz és magyar-osztrák külügyminiszter és a párisi az angol király és a franczia el­nök között valóságos mozgalmat kelt a köz­véleményben. Nálunk divattá vált a külügyi érzéketlenség hibájából erényt csinálni s bi­zony a magyar sajtóban csak elvétve akad komoly hang, mely e nemzetközi eseményeket kellően méltányolná. Pedig a helyzet világosan mutatja e ta­lálkozások fontos voltát. Ha eredményeiből nem tudhatunk meg egyelőre semmit, az is fontos, hogy tudjuk, milyen kérdésekről van szó. Akárhogyan leplezgessék is hivatalosan, köztünk és Olaszország között elég fontos kontroverziók vannak, különösen a balkán politika miatt. Az olasz külügyi politika a közvélemény nyomása alatt áll, ez pedig már azon a ponton volt, hogy nemzeti mozga­lommá fejleszsze az ellenünk való animozi­­tást és a Balkánon való agressziót. Termé­szetes, hogy ezzel szemben nem elég a mi hi­vatalos politikánk részéről egyrészt a kijelentés, hogy ragaszkodunk a status quo-hoz, másrészt a tudomásulvétel, hogy hivatalosan olasz rész­ről sincs semmi felforgató szándék. Az olasz közvélemény nyomása ellenében az olasz kül­ügyi politikának támaszra van szüksége s nekünk viszont részletes ismeretére a várható alakulásoknak az olasz politika műhelyén belül. Ha egyebet nem, azt világosan látjuk és megelégedéssel fogadhatjuk, hogy a két miniszter találkozása bizonyos mértékben enyhítőleg hatott az olasz népre, s a két diplomata megállapodásai mindenesetre olya­nok, hogy a balkán konfliktusok elsimítása, vagy legalább elodázása bizton várható. Közvetlenül nem minket érintő a pá­risi találkozás, noha közvetve nagyon is sok közünk van hozzá. Ez a találkozás két államfő között, kiknek egyike Japán, másika Oroszország szövetségese, olyankor, mikor Né­metország, a mi szövetségesünk veszedelmesen aggresszív diplomácziai lépéseket tesz a Föld­közi-tengeren, arra vall, hogy a Kelet-Ázsiában ellenlábasok a Földközi-tengeren fölismerik és ápolják az érdekközösséget, melyben Né­metország fenyegeti őket. A hármas­ szövetség, mint merőben védelmi szövetség, ugyan ki­zárja, hogy a két földközi-tengeri hatalom Németország miatt bennünket is véres bonyo­dalomba keverhessen, de a puszta diplo­mácziai hadjárat is annyira kihat a mi érdekkörünkre, különösen most, a gazdasági rendezetlenség idejében, hogy ennek a talál­kozásnak az eredményére nagyon is kíván­csiak lehetünk. Sajnos, az üres formalitásokon kívül egyebet nem jelentenek a táviratok, de a­ mai viszonyok mellett minden állam érdeke a békét kívánja s ezért valószínű, hogy a párisi találkozás is inkább az ellentétek el­simítására, mint kiélesítésére irányult. * A két nevezetes találkozásról tudósítónk a következőket táviratozza nekünk : A velenczei találkozó. Velencze, április 30. Goluchowski gróf külügyminiszter ma dél­előtt Tittoni olasz külügyminiszter kíséreté­ben meglátogatta Avarna herczeg és Lützow gróf nagyköveteket. Azután Gagern báró kísé­retében megtekintette a nemzetközi műkiállí­­tást. Különös érdeklődést tanúsított Goluchowski gróf a magyar kiállítás iránt, a­melynél Radisics Jenő képviselő fogadta a külügyminisztert. A külügyminiszter délután negyed három­kor visszautazott Bécsie, miután a pályaudva­ron Tittonitól igen melegen elbúcsúzott. Velencze, április 30. A politikai világ a szombati pohárköszöntök hatása alatt áll. Papadopuli gróf estélye alatt nem is volt egyébről szó. A vélemény egyhangúlag az, hogy az a belső őszinte megnyilatkozás, a­mely a pohárköszöntökben kifejezést nyert, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy úgy a magyar-osztrák, mint az olasz vezető körök a két állam egymáshoz való eddigi viszonyát mind szilárdabbá és bensőbbé kívánják tenni. Goluchowski grófot és Tittonit a képviselők és szenátorok szívesen üdvözölték. A sajtó élénk kifejezést ad ennek a rokonszenves hangulatnak. — Bármily új alakulást teremtsen is a diplomáczia, — így ir a »Giornale D’Italia« — Németországhoz és Ausztria-Magyarországhoz való viszonyunknak változatlannak kell maradnia, mert az a legjobb és legbiztosabb biztosítéka a béké­nek. Ezért kötelessége mindkét állam diplomácziá­­jának a fennálló szövetséges viszonyt feltétlen becsületességgel értelmezni és ápolni. Ezt az in­­tencziót erősítette meg szombaton Velenczében újra­ a két állam kormánya. A »Giornale di Venezia« ugyanilyen érte­lemben nyilatkozik. A »Matino«, »Adriatico« »Corriera della Sera« és a »Popolo Romano« csatlakoznak ehhez a véleményhez. A »Gazetta di Venezia« inti a politikai kalandorokat, hogy ne zavarják a kormányok békés munkáját; a római »Tribuna« megjegyzi, hogy bár a békének újabb biztosítékokra nem volt szüksége, még­sem volt fölösleges a mostani időben kiemelni, hogy a hár­mas­ szövetségnek a nemzetközi életre való be­hatása egész erejével és egész jelentőségével to­vább fog tartani. Bécs, május 1. Goluchowski gróf külügyminiszter ma reggel Velenczéből Bécsbe érkezett. A párisi találkozás: Páris, május 1. Eduard király tegnapelőtt tíz órakor a Bris­tol szállodában szállt meg. Tegnap délelőtt egy anglikán templomban volt istentiszteleten. Vissza­­tértekor a király Fournier tengernagynak, a hulli bizottság volt elnökének a Szent Mihály és György rend nagykeresztjét adta át. Délután három órakor az Elysée-palotába ment Loubet elnök látogatására és egy fél óráig időzött ott. Röviddel a király látoga­tása után Loubet viszonozta a király látoga­tását. A király Loubet-t lakosztálya előcsarno­kának küszöbén fogadta, meleg kézszorítással üdvözölte és fogadótermébe vezette, a­hol a két államfő negyedórát töltött. Loubet látoga­tása közben Delcasse külügyminiszter jelent meg, a­kit a király Loubet távozása után húsz perczig tartó kihallgatáson fogadott. Lapunk mai száma 12 oldal Versailles, május 1. Eduárd király, miután egy vendéglőben reg­gelizett és a kastélyt futólag megtekintette, dél­után három órakor elutazott, hogy résztvegyen a saint-clouidi versenyen. Itt az ötödik futamig ma­radt, azután visszatért Párisba. A válság. — Saját tudósítónktól. ■— Sem a vasárnapi, sem a hétfői nap nem változtatott a politikai helyzet képén, mely­nek körvonalai immár hetek óta változatla­nok. A ma kezdődött hét azonban, ha talán nem is fogja előbbre vinni a kibontakozás dolgát, mindenképpen mozgalmasabb lesz, mint a legutóbb eltelt hetek. Egyelőre a képviselőház csütörtöki ülése köti le leginkább az érdeklődést. Ezen a na­pon kezdődik a felirati javaslat tárgyalása, ha a szerdai vezérlőbizottsági ülésen és a koalícziós pártok konferenc­iáin a szövetke­zeti ellenzék jónak nem látja a koalíczió egy­ségének ezt az első tűzpróbáját ismét el nem odázni. A felirati vita tartama alatt kellene a vezérlőbizottságnak a parlament további teen­dőiről s a koalíc­ió produktív munkájának programmjáról tanácskoznia. E programra egyik első pontja volna a választási reform dolgában való megállapodás is, a­mit a köz­vélemény is erősen sürget, a szoc­iáldemokrata munkáspárt pedig határozottan, szinte fenye­getően követel. Értesülésünk szerint a vezérlő­­bizottságban már tanácskoztak a választási reformról, határozathozatalra azonban még nem került a sor, annál kevésbé, mert a bi­zottságban levő pártvezéreket — Széll Kál­mánnal szólva — a nézeteknek egész világa választja el egymástól a választói jog ki­­terjesztése dolgában. Abban valamennyien megegyeztek, hogy a választókerületek új beosztása elkerülhetetlen, de már arra vo­natkozóan, hogy kik ruháztassanak föl sza­vazati joggal, mérhetetlen differenc­iák van­nak a bizottsági tagok felfogásai között. Bánffy Dezső báró például a kiszivárgott hí­­rek szerint az általános titkos szavazás hivé­nek mondotta magát, de úgy, hogy az általá­nosítást csak a magyarul írni tudókra ter­jeszti ki, a­kik csak sajátkezűen kitöltött és aláírt szavazólappal szavaznának. A függet­lenségi pártiak nem mentek ennyire s azt fejtegették, hogy elég lesz, ha a szavazók lét­számát a reform útján megkétszerezik, a­mi a czenzus leszállításával volna elérhető. A néppárti bizottsági tagok ötkoronás czenzus vagy teljesített katonai kötelezettség alapján adnák meg a választói jogot. Ezekből látható, miért nem foglalkozik a vezérlő­bizottság ér­demben a rég hirdetett és Tisza István gróf kormány­elnök részéről annak idején már be is jelentett választási reform kérdésével. Van azonban, hír szerint, más oka is a mulasztás­nak : az, hogy a parlamenti reform dolgában a vezérlő­bizottság nem akarja megkötni az új kormány kezét. És talán ez az egyedül érthető szempont, a­mely megfelel a koalíc­ió új programmjának is: várjunk, mert ráérünk. Kossuth is ezt hirdeti, csakhogy a várako­zást tudakosabban passzív rezisztenc­iának nevezi. A válságkrónikának mai egyetlen pozitív momentuma különben három vidéki megnyilat­kozás, a­mikről ezek a táviratok szólnak : Kecskemét, május 1. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága Bada Elek polgármester elnöklete alatt tartott­ rendes havi közgyűlésén elhatározta, hogy a kép­viselőházhoz feliratot intéz az ipartörvény reform-

Next