Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)
1905-05-02 / 122. szám
Budapest, 1905 HI. évfolyam, 122 szám, Kedd, május 2. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54.81. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 54. eu. Telefon 61—01—02—03. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Előfizetési árak: Egész évre... .„ ...28 k.- f. Félévre ......... 14 »-- » Negyedévre .„ 7 »-- » Egy hóra „ _ ... 2 »40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. Velencze és Páris. Ahol belül nagyobb a rend és kifelé érzékenyebb és éberebb a figyelem a nemzetközi viszonyok iránt, a velenczei találkozás az olasz és magyar-osztrák külügyminiszter és a párisi az angol király és a franczia elnök között valóságos mozgalmat kelt a közvéleményben. Nálunk divattá vált a külügyi érzéketlenség hibájából erényt csinálni s bizony a magyar sajtóban csak elvétve akad komoly hang, mely e nemzetközi eseményeket kellően méltányolná. Pedig a helyzet világosan mutatja e találkozások fontos voltát. Ha eredményeiből nem tudhatunk meg egyelőre semmit, az is fontos, hogy tudjuk, milyen kérdésekről van szó. Akárhogyan leplezgessék is hivatalosan, köztünk és Olaszország között elég fontos kontroverziók vannak, különösen a balkán politika miatt. Az olasz külügyi politika a közvélemény nyomása alatt áll, ez pedig már azon a ponton volt, hogy nemzeti mozgalommá fejleszsze az ellenünk való animozitást és a Balkánon való agressziót. Természetes, hogy ezzel szemben nem elég a mi hivatalos politikánk részéről egyrészt a kijelentés, hogy ragaszkodunk a status quo-hoz, másrészt a tudomásulvétel, hogy hivatalosan olasz részről sincs semmi felforgató szándék. Az olasz közvélemény nyomása ellenében az olasz külügyi politikának támaszra van szüksége s nekünk viszont részletes ismeretére a várható alakulásoknak az olasz politika műhelyén belül. Ha egyebet nem, azt világosan látjuk és megelégedéssel fogadhatjuk, hogy a két miniszter találkozása bizonyos mértékben enyhítőleg hatott az olasz népre, s a két diplomata megállapodásai mindenesetre olyanok, hogy a balkán konfliktusok elsimítása, vagy legalább elodázása bizton várható. Közvetlenül nem minket érintő a párisi találkozás, noha közvetve nagyon is sok közünk van hozzá. Ez a találkozás két államfő között, kiknek egyike Japán, másika Oroszország szövetségese, olyankor, mikor Németország, a mi szövetségesünk veszedelmesen aggresszív diplomácziai lépéseket tesz a Földközi-tengeren, arra vall, hogy a Kelet-Ázsiában ellenlábasok a Földközi-tengeren fölismerik és ápolják az érdekközösséget, melyben Németország fenyegeti őket. A hármas szövetség, mint merőben védelmi szövetség, ugyan kizárja, hogy a két földközi-tengeri hatalom Németország miatt bennünket is véres bonyodalomba keverhessen, de a puszta diplomácziai hadjárat is annyira kihat a mi érdekkörünkre, különösen most, a gazdasági rendezetlenség idejében, hogy ennek a találkozásnak az eredményére nagyon is kíváncsiak lehetünk. Sajnos, az üres formalitásokon kívül egyebet nem jelentenek a táviratok, de a mai viszonyok mellett minden állam érdeke a békét kívánja s ezért valószínű, hogy a párisi találkozás is inkább az ellentétek elsimítására, mint kiélesítésére irányult. * A két nevezetes találkozásról tudósítónk a következőket táviratozza nekünk : A velenczei találkozó. Velencze, április 30. Goluchowski gróf külügyminiszter ma délelőtt Tittoni olasz külügyminiszter kíséretében meglátogatta Avarna herczeg és Lützow gróf nagyköveteket. Azután Gagern báró kíséretében megtekintette a nemzetközi műkiállítást. Különös érdeklődést tanúsított Goluchowski gróf a magyar kiállítás iránt, amelynél Radisics Jenő képviselő fogadta a külügyminisztert. A külügyminiszter délután negyed háromkor visszautazott Bécsie, miután a pályaudvaron Tittonitól igen melegen elbúcsúzott. Velencze, április 30. A politikai világ a szombati pohárköszöntök hatása alatt áll. Papadopuli gróf estélye alatt nem is volt egyébről szó. A vélemény egyhangúlag az, hogy az a belső őszinte megnyilatkozás, amely a pohárköszöntökben kifejezést nyert, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy úgy a magyar-osztrák, mint az olasz vezető körök a két állam egymáshoz való eddigi viszonyát mind szilárdabbá és bensőbbé kívánják tenni. Goluchowski grófot és Tittonit a képviselők és szenátorok szívesen üdvözölték. A sajtó élénk kifejezést ad ennek a rokonszenves hangulatnak. — Bármily új alakulást teremtsen is a diplomáczia, — így ir a »Giornale D’Italia« — Németországhoz és Ausztria-Magyarországhoz való viszonyunknak változatlannak kell maradnia, mert az a legjobb és legbiztosabb biztosítéka a békének. Ezért kötelessége mindkét állam diplomácziájának a fennálló szövetséges viszonyt feltétlen becsületességgel értelmezni és ápolni. Ezt az intencziót erősítette meg szombaton Velenczében újra a két állam kormánya. A »Giornale di Venezia« ugyanilyen értelemben nyilatkozik. A »Matino«, »Adriatico« »Corriera della Sera« és a »Popolo Romano« csatlakoznak ehhez a véleményhez. A »Gazetta di Venezia« inti a politikai kalandorokat, hogy ne zavarják a kormányok békés munkáját; a római »Tribuna« megjegyzi, hogy bár a békének újabb biztosítékokra nem volt szüksége, mégsem volt fölösleges a mostani időben kiemelni, hogy a hármas szövetségnek a nemzetközi életre való behatása egész erejével és egész jelentőségével tovább fog tartani. Bécs, május 1. Goluchowski gróf külügyminiszter ma reggel Velenczéből Bécsbe érkezett. A párisi találkozás: Páris, május 1. Eduard király tegnapelőtt tíz órakor a Bristol szállodában szállt meg. Tegnap délelőtt egy anglikán templomban volt istentiszteleten. Visszatértekor a király Fournier tengernagynak, a hulli bizottság volt elnökének a Szent Mihály és György rend nagykeresztjét adta át. Délután három órakor az Elysée-palotába ment Loubet elnök látogatására és egy fél óráig időzött ott. Röviddel a király látogatása után Loubet viszonozta a király látogatását. A király Loubet-t lakosztálya előcsarnokának küszöbén fogadta, meleg kézszorítással üdvözölte és fogadótermébe vezette, ahol a két államfő negyedórát töltött. Loubet látogatása közben Delcasse külügyminiszter jelent meg, akit a király Loubet távozása után húsz perczig tartó kihallgatáson fogadott. Lapunk mai száma 12 oldal Versailles, május 1. Eduárd király, miután egy vendéglőben reggelizett és a kastélyt futólag megtekintette, délután három órakor elutazott, hogy résztvegyen a saint-clouidi versenyen. Itt az ötödik futamig maradt, azután visszatért Párisba. A válság. — Saját tudósítónktól. ■— Sem a vasárnapi, sem a hétfői nap nem változtatott a politikai helyzet képén, melynek körvonalai immár hetek óta változatlanok. A ma kezdődött hét azonban, ha talán nem is fogja előbbre vinni a kibontakozás dolgát, mindenképpen mozgalmasabb lesz, mint a legutóbb eltelt hetek. Egyelőre a képviselőház csütörtöki ülése köti le leginkább az érdeklődést. Ezen a napon kezdődik a felirati javaslat tárgyalása, ha a szerdai vezérlőbizottsági ülésen és a koalícziós pártok konferenciáin a szövetkezeti ellenzék jónak nem látja a koalíczió egységének ezt az első tűzpróbáját ismét el nem odázni. A felirati vita tartama alatt kellene a vezérlőbizottságnak a parlament további teendőiről s a koalíció produktív munkájának programmjáról tanácskoznia. E programra egyik első pontja volna a választási reform dolgában való megállapodás is, amit a közvélemény is erősen sürget, a szociáldemokrata munkáspárt pedig határozottan, szinte fenyegetően követel. Értesülésünk szerint a vezérlőbizottságban már tanácskoztak a választási reformról, határozathozatalra azonban még nem került a sor, annál kevésbé, mert a bizottságban levő pártvezéreket — Széll Kálmánnal szólva — a nézeteknek egész világa választja el egymástól a választói jog kiterjesztése dolgában. Abban valamennyien megegyeztek, hogy a választókerületek új beosztása elkerülhetetlen, de már arra vonatkozóan, hogy kik ruháztassanak föl szavazati joggal, mérhetetlen differenciák vannak a bizottsági tagok felfogásai között. Bánffy Dezső báró például a kiszivárgott hírek szerint az általános titkos szavazás hivének mondotta magát, de úgy, hogy az általánosítást csak a magyarul írni tudókra terjeszti ki, akik csak sajátkezűen kitöltött és aláírt szavazólappal szavaznának. A függetlenségi pártiak nem mentek ennyire s azt fejtegették, hogy elég lesz, ha a szavazók létszámát a reform útján megkétszerezik, ami a czenzus leszállításával volna elérhető. A néppárti bizottsági tagok ötkoronás czenzus vagy teljesített katonai kötelezettség alapján adnák meg a választói jogot. Ezekből látható, miért nem foglalkozik a vezérlőbizottság érdemben a rég hirdetett és Tisza István gróf kormányelnök részéről annak idején már be is jelentett választási reform kérdésével. Van azonban, hír szerint, más oka is a mulasztásnak : az, hogy a parlamenti reform dolgában a vezérlőbizottság nem akarja megkötni az új kormány kezét. És talán ez az egyedül érthető szempont, amely megfelel a koalíció új programmjának is: várjunk, mert ráérünk. Kossuth is ezt hirdeti, csakhogy a várakozást tudakosabban passzív rezisztenciának nevezi. A válságkrónikának mai egyetlen pozitív momentuma különben három vidéki megnyilatkozás, amikről ezek a táviratok szólnak : Kecskemét, május 1. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága Bada Elek polgármester elnöklete alatt tartott rendes havi közgyűlésén elhatározta, hogy a képviselőházhoz feliratot intéz az ipartörvény reform-