Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)

1905-05-07 / 127. szám

3- val az aranymezőre küldtem, a­hol azokat jó áron megvették. A két fiú erre kedvet kapott az aranyásásra és arra a szerencsétlen gondo­latra vetemedtek, hogy a tótól északra fekvő legelőmön megpróbálkoznak az aranyásással... És gondolja el, ez a két szerencsétlen kölyök nemcsak hogy aranyat talált, hanem olyan dús aranytelepet fedezett fel, hogy nekem még ma is hideg fut végig a hátamon, ha rágondolok .. . Tönkretettek volna teljesen, ha ennek híre futamodik. A tudósnak szeme-szája elállott erre a kijelentésre és az első perczben azt hitte, hogy a telepes megbolondult. Hát van olyan ember, a­ki retteg és irtózik az aranytól? — Hogy tehették volna tönkre? Hiszen ez nagy szerencse! — kiálta a tudós hitet­lenül. — Ismétlem, hogy tönkretettek volna — válaszolt a telepes. — Mert ha ennek a fölfede­zésnek híre futamodik, akkor búcsút mond­hattam volna tanyámnak, nyájaimnak, min­denemnek! Ön nem ismeri az aranyásó népet. Ez az emberiségnek a szemetjéből, salakjából gyülekezett és jaj annak a vidéknek, a­hová befészkeli magát. Ott vége van minden rend­nek, erkölcsnek, tulajdonnak és törvénynek. Házamat, tanyáimat, legelőimet, mint a vakon­dokok, össze-vissza túrták volna, hogy aranyat keressenek és a­hol most üde legelők és rengő vetések virulnak, ott feltúrt gödrök, sivó homok és terméketlen romok maradtak volna. Nem az arany adja a boldogságot, hanem a munka, szorgalom és megelége­dettség ! A tudós bólintott fejével. — Mikor a fiuk rátaláltak az aranyra, Ferkó nagy örömmel, lélekszakadva rohant be a tanyára. Nekem azonban a hideg veríték ütött ki a homlokomon erre az örömhirre és eszem nélkül rohantam ki a legelőre. Ott akkorra már egy nagy gödör volt ásva és Józsi rákvörösre gyűlt arczc­al, verí­tékben ázva, ásta, turkálta a földet, mint valami vakond, a gödör szélén pedig már egy nagy csomó arany volt összegyűjtve, lencse-, borsó- és diónagyságú darabokban. Én nem szóltam semmit, hanem a gö­dörbe ugorva, derékon kaptam Józsit és úgy kidobtam, hogy csak úgy nyekkent. — Szerencsétlenek! Földönfutóvá akar­tok tenni? — kiáltottam rájuk haragosan és midőn elmondtam nekik, mi minden baj és szerencsétlenség támadhat »szerencséjükből«, ijedten és hüledezve bámultak reám, azután megigértettem velük, hogy az aranyleletről egy árva szót sem szólnak senkinek, közös erővel betemettük a gödröt és az ásásnak minden nyomát szorgosan eltakartuk, a talált aranyat pedig nagy titokban hazavittük, hogy még csak ne is sejtse senki, hogy ez a vidék aranyat is rejt magában. Ez a titka Józsi és Ferkó tőkepénzének és nyájainak, de kérem önt mint régi barátomat, hogy erről senkinek se szóljon. — Ezt készséggel megígérem — felelte a tudós szinte kézszorítással. — Akkor minden jól van. Józsi nagy­bátyja, a kapitány szintén nálunk fog meg­telepedni, mihelyt utolsó indiai útjáról vissza­tér és ha megérkezik édesanyja is a gyere­kekkel, akkor megtartjuk a lakodalmat és a fiatalok boldogabban és elégedettebben fog­nak élni, mintha halommal ásnák ki az ara­nyat a föld méhéből. Mert az igaz munkával szerzett garas többet ér a meg nem szolgált forintnál, apré meséli. 1. A farkas. — Könyörülj meg rajtam! — szólt a ju­hászhoz a legkisebb farkaskölyök, a­mint ez a zsombékos talajban fészkükre akadva, a többi farkascsemetét már agyonverte. — Az egyik lábam úgyis béna, mért félsz most már tőlem ? Kutyád leszek, hiven szolgáljak, csak ne ölj meg. És az ember megszánta a farkaskölyköt. Magához vette, felnevelte, kutyáival együtt nőtt fel. AZ ÚJSÁG Vasárnap, május 7. A kis farkas ura egy szavára lefeküdt lábai elé, nyalta kezét és a gazda parancsára a kutyák­kal együtt hajtotta, terelgette a nyájat. Egyszer a juhász jó zsiros juhocskát válasz­tott ki pecsenyének. A farkas kedvet kapott rá: — Add nekem — kérte — hűségemért. — Czoki neked! — szólt a juhász és meg­­legyintette — kapsz te elegendő eleséget az el­hullott juhokból. A farkas vaczkába vonult és estig nem jött ki onnan. Másnap reggel a juhok szétmarczangolva he­vertek szerteszéjjel és a farkas nem volt sehol. II. Az állatok men­helye. A földesur megsajnálta a sokat üldözött vadat és elrendelte, hogy az ő telkén minden állat biztonságban legyen. Vadaskertet kerít körül nekik, olyan vadaskertet, melyben vadász nem jár. Viszont a vadállatok se jöjjenek ki a kert­ből , se a vetésébe, se a kertjébe, se a házához. A nyúl, az őz, az állatok mind igen hálál­kodtak. Ám, a mint körültekintettek menedékük­ben, sok minden hiányzott nekik. Elszontyolodva motyogta a nyúl: — Hát én csak erdei gyökeret egyem? Vagy a fák kérget? Hol a jó káposzta? És az édes répa? Körülnézett az őz: —­ Kevés itt a füvecske és viz is alig foly­­dogál. Hol igyunk, ha megszomjazunk ? Kérdezte a róka: — Hol itt a tyúk, melyet elfoghatok ebédre? És szólt a farkas: • — Hol találok jó báránypecsenyét? Elhatározták közösen, hogy nem fogadják el az ajánlatot. Mert mit használ biztosságuk, ha az éhségtől felkopik az álluk? Keressen ki-ki mene­déket ott, a­hol talál; csak kedves étküket sze­rezhessék meg maguknak, ha ezer veszedelem közt is, de ínyük szerint, szabadon. Megfejtések és rejtvények. Az Újság 1905 április 30-iki számában közölt rejtvények megfejtése: I. 28. II. A ki.másnak vermet ás, maga esik bele. III. Nagyapó meséi. IV. A három testőr, irta Herczeg Ferencz, V. Tompa Mihály. A rejtvényeket egészen vagy részben helyesen fejtették meg: Adler Ilona, Auer József, Altmann Jenő, Achim Erzsike, Piroska, Klári és Pista, Braun Pál, Benedek Elek, Berger Marczel, Bacur Lavinia, Bárok Imre és Ilonka, Blumberg Mimi, Beressy Etelka és Ilonka, Blau Bella, Bermann Margit, Bartolomeidesz Irén, Bródy Sándor, Blumberg Tusi, Baumgarten Emil, Chemez Zoltika, Czinser Ilona, Czövek Ilonka, Csató Magda és Edit, Csillag Mara, Csorbíts Melanie, Cser­­nyánszky Juczó és Adrienne, Dömötör Malvinka, Bécsi Lajos, Drucker Margitka, Darányi Liczike és Pistike, Erdős Zoltán, Eichenwald Margitka és László, Eckstein Vilmos, Fried Rezső, Margit és Vilma, Fröhlich Ferencz és Péter, Fleischer Géza és Miczi,­ Forster fia, Fleischmann Ignácz, Malvin és Dani, Friedländer Teréz, Frank József, Freund Ilonka, Fuchs Ilona, Gáthy Dezső, Gróf Dezső, Gomperz Ella, Gróf Ilonka és Mar­gitka, Grósz Emma és Ida, Gonda Dezső, Hertzka Pál, Stefi, József, Luczia és Gyuri, Herbst Margitka, Herczegh­ Margóén, Hauschka Baba, Horváth Mik­lós, Heeger Gizella, Halács Guszti, Erzsi, Hedvig, Haller Ferencz gróf, Heisler Amália, Igo Elek és Aladár, Klein Ernő, Katz Margitka és Matildka, Kecskeméti Andor, Kerékgyártó Eugénia, Emma és Loránd, Knopf Ilonka, Klein Vuky, Kolben József, Kovács Katicza, Kriszhaber Eugénia, Kohn Szerén, Kárpáti Sándor, Kallath Emma és Margit, Klein Karcsi, Kaffka Melanie, Kürschner Piroska, Kohn Miczi, Kajári Annuska és Katóka, Kneer Bandi és Piri, Kacskovics Ilonka és Gyula, Klein József, Kudlik Bösk­e, Kell Pista és Annuska, Koseh Jenő és Ilike, Keresztszeghy Magda, Lackenbach Gizi és Elza, Leiher Val­ka és Bözsike, Löbl Annus és Margit, Muth­ Piroska és Annus, Katonák József és Jolánka, Mihály Pé­ter, breznóbányai Mikovényi Marcsika, Juczika és Duczika, Marton Iduska, Mand­l Böske és Annus, Molnár Gizika, Mády Petronella, Márkus Jenő és Zoltán, Müller József, Mihály Dénes, No­­vaczky Kálmán, Kemes Anna, Magdicza, Ibolya és Erzsi, Nagy Rózsi, Németh Ágnes, Neufeld Miklós és Sárika, Orbán Ella, Quittner Pollacsek Mariska, Elza, Renée és Jolán­ek Béla, Pilits Simon és Milena, PHP ka, Polla­csek Évi, Paskusz Sárika, Pálmai Aurél, Raff­ay Miczike, Radó István és Lili, Récsey Gyula, Rakovszky Menyhért, Reiner Ferkó és Liszka, Rudas Margit, Gy. Rosenberg Blanka és Alice, Révai Annus, Radány Ella, bibarczfalvi Simon Samuka, Sárkány Annus és Ilona, Stern Endre, Smideliusz Sándor, Sugár Rence, Alice és Tibi, Soltész Juczi, Sasz Ödön, Sebők Lilike, Salamon Jenő, Sarkady Nagy Sanyika és Erzsike, Sárközy Ilonka, Misi és Pista, Schwanda Magda és Margit, Stankovics Kornél, Stiglicz Elek, Steiner fivérek, Schwarcz Ilonka, Steinschneider Margitka, Széll Elemér és Miki, Szalay Babicza, Szabadkay Pannika, Szekulesz Frida és Erzsi, Szent-Iványi Ella, Tauber Er­vin, Alfréd és Aurél, Török Jolánka, Tolnai Elek, Pál és Szidi, T. Tauber Aurél, Tildy Jolán és Árpád, Temesváry Erzsike, Vidor Ilonka, Wolf Béla és J., Wessely Sárika, Wallenstein Laura, Wagner Elza és Jenő, Wittmann Idus, Weiler Berta és Margit, Zinsenheim Nellyke, Zettner Vilma és Mar­git, Zettner Melanie, Zostyák Erzsike, Zorkóczy Baba. A megfejtéseket utólag még beküldték: Katz Elluska és Emmus, Pozder Karcsi, Szenes Bandi, Agotha Margitka, Humayer Mariska, Énekes Ilonka, Andics Hella, Jóskay Bözsi, Sárika és Mariska, Stern Margitka, Petter Irénke. A négy könyvet kisorsoltuk és az egyiket Csató Magda és Edith (Budapest), a másodikat Fuchs Ilona (Beregszász), a harmadikat Herczegh Margóczy (Ipolyság), a negyediket Kolben József (Nagyszombat) nyerte meg. Újabb rejtvények. 1. Kör-rejtvény. n. Szórejtvény. Alkalmatlan Jó Magas Zárt Rossz Őszinte Könnyű­ Ostoba Kevés E melléknevek ellenkező értelmének első betűi felülről lefelé olvasva egy nagy költőnk nevét adják. Gróf Baller Ferencz.I m. Pótló-rejtvény. — edves. — agyal — est. — Tasz. — agyar. — r. — igét. — réfa. — szú. — akó. —­sszony. Mfintner Viktor és Pista. o J* ‚ OJ dt •› % o N. N Lehner testvérek.

Next