Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)

1905-05-02 / 122. szám

a listák, hanem voltaképpen a bérlőknek nevezett fővárosi nomádok foglalták le maguknak.­­ Az osztrák vasúti miniszter le­mondása. Bécsi tudósítónk mondja telefonon: A hivatalos Wiener Zeitung holnapi száma közzéteszi Wittek lovag vasúti miniszter le­mondását és Vraba osztályfőnöknek a minisz­térium ideiglenes vezetésével való megbízását. A miniszter lemondása arra vezethető vissza, hogy a reichsrath vasúti bizottságának al­bizottsága nemrég bizalmatlanságot szavazott a miniszternek, a­miért az alpesi vasutak építésénél túllépte a megszavazott hitelt. •— Lajos bajor herczeg magyar birtokán, Szombathelyről telegrafálják: Lajos bajor királyi herczeg és családja tegnap délután Szombathelyen át sárvári birtokára érkezett. A herczegi család tagjai közül megjöttek: Lajos királyi herczeg, neje Mária Terézia királyi herczegnő, leányaik Adelgunda, Hildegarde, Viltrud, Helmtrud és Gundelinde herczegnők, továbbá Leonrád Vilmos udvarmester, Wulfen báró, Kessling bárónő és Schulze kisasszony udvarhölgyek. A feje­delmi vendégeket a szombathelyi pályaudva­ron Ernuszt József főispán üdvözölte, mire a herczeg magyar nyelven válaszolt a főispánnak Ezután bemutatta családját, kik mindannyian ér­deklődtek a vármegye viszonyai iránt. Szombat­helyről különvonaton utaztak Sárvárra. A pálya­udvarról diszes bandérium kíséretében a kastélyba vonultak, melynek dísztermében már egybegyűltek a hatóságok, testületek és felekezetek fejei, kiknek ne­vében a herczegi családot Köbeid János prépost üdvözölt, mire Lajos herczeg szintén magyarul válaszolt. Ezután cercle volt, mely alkalomból a herczeg kizárólag magyarul leszólt s örömének adott kifejezést a felett, hogy sárvári birtokára jöhetett, melyet szűkebb hazájának nevezve szíve­sen keres fel. — A Turul felszállása. A Turul tegnap dél­előtt kilencz órakor felszállott a Tattersall nagy lovagló telepéről. A léghajót Kral Sándor fő­hadnagy, a Magyar Aero-Klub kapitány vezette. — Nádasdy emléke. Szombathelyi tudósí­tónk jelenti: Nádasdy országbíró lefejeztetésének évfordulóján Vas vármegye közönsége tegnap zarándoklást rendezett Nádasdynak a Jókai csa­ládi sírboltban levő koporsójához. Az ünne­pélyen a megye intelligenc­iájának százkilenc­­­ven tagja vett részt, a­kik Török Károly árvaszéki elnök és Kiskos István városi taná­csos vezetésével hosszú kocsisorban nemzeti lo­bogók alatt vonultak a vértanú sírjához. A sír­boltban Kárpáthy Kelemen gimnáziumi tanár misét mondott, mely alatt a szombathelyi gimná­zium felső osztályainak ifjúsága a himnuszt énekelte. Ezután Török Károly hatalmas babér­koszorút tett a sírra, mire a lékai tanító­­kör küldöttsége is megkoszorúzta a szarko­fágot. Ezután a templom előtt Somogyi József árvaszéki ülnök emlékbeszédet mondott Nádasdy felett, mire a Szombathelyről, Rohonczról, Borostyánkőről és a környékbeli falvakból össze­­sereglett nagy ünneplő közönség a Szózatot éne­kelte. Délben társasebéd volt, a­melynek folyamán Kiskos István tanácsos mondott beszédet. Ez az első Nádasdy-ünnep azért érdemel említést, mert a horvátok évek óta elzarándokolnak Nádasdy vértanútársának, Zrínyinek és Frangepánnak bécs­újhelyi sírjához, horvát hősökként ünnepelve a magyar szabadság e két vértanúját. — Abonyi Lajos szobra. Szép ünnepet ren­dezett vasárnap a pest megyei Abony városa. Nagynevű szülöttje, Abonyi Lajos (családi nevén Márton Ferencz) ott lakott és működött s a jeles elbeszélő és drámaíró emlékére tisztelői a város főterén szobrot emeltek, a melyet vasárnap leplez­tek le ünnepélyesen, nagyszámú közönség jelen­létében a város nagypiaczán, a mely az Abonyi Lajos-tér nevet kapta. A városi dalosegylet a Himnuszt énekelte, melyet a közönség állva hall­gatott meg. Utána Lévay Mihály apátplébános hatásos beszédben, poétikus szárnyalású szavak­kal méltatta Abonyi Lajos kiváló érdemeit. Majd Vargha Gy­ula állt a szószékre és méltatta a dicsőített író irodalmi ténykedését. Kiss Zsig­­mond református pap elszavalta Lévay Mihály­nak ez alkalomra irt ódását. Az utolsó szónok Máthé főjegyző volt, a­ki a város nevében átvette a szobrot. Az emlékmű Jankovich Gyula alkotása. Élethű, felfogásban és kivitelben egyaránt sikerült mellszobor. Impozáns volt a koszorúk nagy tö­mege, mely a talapzatot ellepte. Az irodalmi tár­saságokon kívül a Népszínház és Nemzeti Színház adott koszorút, melyet Somló Sándor helyezett el. Ünnepi hangulatban folyt le a lakoma is, melyet az új városháza nagytermében tartottak s a­melyen számos felköszünte hangzott el. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő táviratot küldte a szobor­­bizottság elnökének: Abonyi Lajos szobrának leleplezésénél sajná­latomra személyesen nem lehetek jelen, de a tá­volból is kegyelettel adózom jeles írónk emléké­nek, a ki a magyar gondolkozás és érzés egyik hivatott tolmácsolója vala s kinek neve sokáig élni fog a Duna és Tisza partjain. Berzeviczy. A vendégek az esti vonattal hagyták el az ünnep színhelyét. — A Röntgen-sugarak jubileuma. Berlini tudósítónk telegrafálja: A tíz évvel ezelőtt fel­talált Röntgen-sugarak feltalálásának méltatására és Röntgen tanár tiszteletére a Röntgen-társaság által rendezett kongresszust vasárnap megnyitották. Az üdvözlő beszédet Eberlein dr. mondta. Röntgent táviratilag üdvözölték. Weber helyettes­ államtitkár a kultuszminiszter nevében üdvözölte a Röntgen­egyesületet és ama kívánságának adott kifejezést, hogy e találmány minél több hasznot hajtson az emberiségnek. Lenard (Filadelfia) a külföldi ven­dégek nevében mondott köszönetet és kijelentette, hogy az egész világon egy név sem ismeretesebb, mint Röntgené. —­ Magyar katona a mukdeni csatában. Spaits Sándor h­onvédhuszár-százados hóna­pokkal ezelőtt saját költségén leutazott a keletázsiai harc­térre, hogy szemtanúja lehes­sen a világtörténelem egyik legnagyszerűbb háborújának. A vitéz kapitány az orosz tá­borban tartózkodik és végignézte a mukdeni titáni küzdelmet is. Megfigyeléseiről rövidre fogott, de igen érdekes levelet írt egy buda­pesti barátjának Karbinból. Levelét még márczius harminczadikán adta postára s igy egy nap hiján teljes egy hónapig jött a levél Kinából európai Oroszországon ke­resztül Magyarországba. Elbeszéli benne Spaits százados, hogy a mukdeni ütközet nyomán támadt felfordulásban még a czen­­zura is kénytelen volt cserben hagyni iro­dáját. Gerard angol és Lauenstein német ka­tonai attasénak egész podgyásza odaveszett. A mukdeni bank pénzkészlete jobbára japán kézre került; egy csapat orosz martalócz ki akarta rabolni a bankot s küzdelem közben hatvan embert lőtt agyon közülök az orosz őrség. A menekülő orosz hadsereg hihetetlen züllés képét mutatta. A vasúti állomások körül foglalkozástalan katonatisztek őgyeleg­tek. Spaits százados lovon járta be a vasúti pályát, de alig tudott átvergődni az egymásba gabalyodott társzekereken és ágyúfogatokon. A rend, a fegyelem ismeretlen fogalommá vált. — És mindezt csak visszavonulásnak, nem vereségnek mondják az oroszok! — kiált fel a kapitány. Érdekes, hogyan jellemzi Linevics tábor­nokot Spaits százados: — Linevics egész jelentéktelen tábornok; hónapokkal ezelőtt ilyen formát jelentett ki a japánokról: »Oh, a japánok! Vad ázsaiak ezek, a­kiket üstökön kell ragadni és kultúrát gyö­möszölni beléjök!« Rajta, Linevics úr, még nem késő! — Münnich Aurél ünneplése. Iglóról táv­­írják lapunknak, hogy az ottani polgárság, a­melyet Münnich Aurél huszonkét évig képviselt a parlamentben, vasárnap meleg és szíves ünneplés­sel emlékezett meg azokról az érdemekről, a­melyeket Münnich Aurél képviselősködésének ideje alatt a választókerület érdekei közül magának szerzett. A főgimnázium dísztermében dr. Wesse­lányi Mátyásné nagy közönség előtt szép beszéd kíséretében nyújtotta át Münnichnek az iglói hölgyek értékes ajándékát. A mellékelt okmányt százhatvan urinó írta alá. Münnich Aurél meg­­hatottan köszönte meg a nem várt ovácziót. Este a vigadóban Münnich tiszteletére bankettet ren­deztek. — A Murri-Bonmartini per. Torinóból írja tudósítónk április 27-ikéről: A mai nap végle­gessé tette azt a csalódást, a­melyet az a hír okozott, hogy a védelem nem idézi meg tanúnak Murri tanárt és feleségét. Helyettük más érdekes szereplője volt a napnak: Nathan, az olasz sza­­badkőmivesek volt nagymestere. Arról hallgatták ki, hogy a szabadkőművesek tettek-e valamit Tullio megmentése érdekében. Nathan elmondta, hogy 1902 szeptember 3-án valaki azzal látogatta meg, hogy nem tudna-e kedvező ajánlatokat sze­rezni Marri Tullio számára, a­ki politikai perbe keveredett. Nathan azt felelte, hogy mi sem könnyebb annál. Mikor azonban látogatója olyan országról kért felvilágosítást, a­honnan Tulliót ki nem adnák, a nagymester gyanúja fel­ébredt és megtudakolta, mi a jelentősége ennek a kérdésnek. A válasz az volt, hogy Tullio bele van keveredve a Bonmartini-gyilkosság ügyébe. Nathan erre kijelentette, hogy akkor kettő között lehet csak választani valója a fiatalembernek: lőjje főbe magát, vagy meneküljön Dél-Amerikába. Mindössze ennyi köze volt a szabadkőművesség­nek a Bonmartini-ügyhöz. Egyébként azt is ki­jelentette a tanú, hogy se Murri tanár, se Tullio nem szabadkőművesek. •­ Betegség vagy üdülés. Klenwood­ Springs­­ből, Colorado­ államból hozza hírül egy kábeltáv­irat, hogy ott makacsul tartja magát az a hír, hogy Roosevelt elnök beteg. Az elnök magántitkára azonban kijelenti, hogy az elnök csupán üdül. (A­mi egyébként össze is fér. Üdül, mert beteg.) — Pusztító orkán. Loridéból (Texas) tele­grafálják. Tegnap heves tornádó dühöngött eső­vel és jéggel. Sok épületet szétrombolt. A besza­kadt épületek huszonöt embert temettek maguk alá. — Egy londoni táviratunk még borzalma­sabbnak állítja a vihar pusztítását. E szerint a texasi tornadó következtében száz ember életét veszítette és több százan megsebesültek. — Galgóczy gyásza. Szent-Gotthárdról táv­iratoztak nekünk. Galgóczy Emil dr., a szent­gotthárdi járásbíróság tizennyolc­ éven át volt vezetője, vasárnap hajnalban három órakor szívszél­­hüdésben meghalt. Temetése kedden délután lesz. Az elhunyt Galgóczy Antal táborszernagy test­­véröcscse.­­ Megc­áfolt meningitis. Tót-Komlóson fel­merült két meningitis-esetről volt hír a lapokban. Erre vonatkozólag most Orosházáról azt jelentik, hogy a vármegye főorvosa, Zöldy János dr. és Steiner Zsigmond dr. orvos hivatalos megállapí­tása szerint a vizsgálatnak eredménye az, hogy a két beteg egyike, a huszonhat éves Tompa Erzsébet hisztérikus bántalomban, a másik, a tizenkét éves Roska Anna merevgörcsben, teta­­musban szenved. Nyakszirtmerevedésről egyáltalá­ban szó sincs. — Házasságok. Lengyel Zoltán budapesti ügyvéd, képviselő, a Független Magyarország fő­szerkesztője Szatmárott­ma vezette oltárhoz Len­gyel Olgát, Lengyel Imre és neje született Szlávik Olga leányát. Az esküvő után a házaspár nász­­útra a Riviérára utazott. Balla Lajos bácstopolyai kereskedő eljegyezte Brunner Vilma úrhölgyet, Brunner Mór nagybérlő leányát, Zentáról. Schak Kálmán eljegyezte Braun Ferikét, Braun József leányát Soroksáron. — Eltüntetett zsidóleány. Márczius közepe táján Weitmann Leo huszjatini (Galiczia) kereske­dőnél megjelent Marinovszki törvényszéki írnok két leánya s Weitmann leányát Piotkovszka tanítónőhöz hívták, ennek megbízásából. Azóta a leánynak teljesen nyoma veszett s az a legkülö­nösebb a dologban, hogy az illető hatóságok az apa kérelmére semmit sem akartak tenni a leány kinyomozására, úgy hogy Weitmann végre is az osztrák igazság- és belügyminisztériumhoz volt kénytelen fordulni. Weitmann magánnyomozásai AZ ÚJSÁG ___ Kedd, május 2.

Next