Az Ujság, 1905. május/2 (3. évfolyam, 136-151. szám)

1905-05-16 / 136. szám

t­ ták magukat. Mert bármennyi nemzeti ró­zsával hintette be Apponyi a disszidensek útjait, mégis különös, hogy a hatvanhetesek oly pártalakulatnak tagjai, mely a perszonál­­unió kivívását tűzi kit­űzésül. A perszonál­­unió dicsőítésére nézve Hodossy Imre meg­adta a kellő választ. Deák is tudta, mi a perszonál-unió és Andrássy Gyula is. Ha ők súlyos csapásnak jelentették ki a perszonál­­uniót, akkor mi nem hiszszük el Apponyi­­nak, hogy a perszonál­unió a magyarság paradicsoma. Mi Deáknak és Andrássynak föltétlenül hiszünk, mert közjogi dolgokban a nemzet megbízható vezérei voltak és a­mit alkottak, az megállóit erősen és javára vált a nemzetnek, mindaddig, a­mig Apponyi kétértelműségei, mértéktelen szónoki hiúsága és személyes boszúvágya felizgatni segítették az úgyis mindig gyanakodó és könnyen fel­izgatható közvéleményt a hatvanhetes kiegye­zés ellen. Azt mondja Apponyi, hogy a nemzetnek lelkülete most már oda van fejlődve, hogy bizonyos igények kielégítése nélkül békés parlamenti munka nem lehetséges. A nemzet lelkülete vezéreinek lelkületétől függ. A ve­zérek fontolják meg, hogy mit és mikor kell akarnia egy nemzetnek, járjanak el a nemzet igazi érdekei szerint és ne vezessék félre az üres szavakban nagyon is könnyen bízó szerencsétlen nemzetet, mely jobb sorsot érdemelt, semhogy nagyravágyó politikusok boszúvágyának és hiúságának játékszere legyen. Apponyit gondolkodóba ejti az, hogy az európai közvélemény ellenünk fordult. Azt mondja, hogy a külföld nincs eléggé felvilá­gosítva, s ha most ellenünk van is, majd meg­nyugszik a kivívott perszonál­unióban. Kém úgy van! Miért nem volt ellenünk a külföld 1848-ban? Költők énekelték dicső­ségünket, az egész világ szíve dobbant a mi küzdelmeinken és dicsőségünkön. Mert tudta a külföld, hogy jogainkért harczolunk, tudta, hogy jogainkat el akarta tiporni a hatalom. Most azonban tudja, hogy alkot­mányos királyunk van, a­ki tiszteli a tör­vényt, a­ki a magyar nemzet javát akarja. S mikor látja a külföld, hogy meg sem akarunk nyugodni, hogy a létünket biztosító alap­törvények ellen törünk, hogy délibábokért feláldozzuk a biztos jövőt, hogy Deák taní­tásait cserbenhagyva a kétértelműségek mes­tere után indulunk, fejét csóválja és azt mondja: ez a nemzet nem érett az alkot­mányos életre.* " Súlyos és szomorú ítélet. De a koa­líczió vezérein múlik, hogy az ítélet megváltozzék. Király és nemzet közt az egyetértés — úgymond Apponyi — csak akkor igazi, ha a király a nemzeti küz­delem élére áll. Igaz, ott is van. Ott van hatvanhét óta. Alkotmányossága párját ritkító. Csak másképp értelmezi a »nemzetit«, mint Apponyi. Kalmázért nem akarja feláldozni a lényeget. De az isten tudja miért, Apponyinak ez nem tetszik s azt akarja elhitetni a nemzet­tel, hogy a király és környezete ellen­sége a nemzeti vágyaknak. Miért telik kedve e szem­fényvesztés­ben? S ha neki kedve telik benne, mié­rt kellene a magyar nemzetnek is tapsolnia az ő kedvtelésein? Ha a tisztelt szerkesztő úr úgy kí­vánja, folytatom még máskor, mert nem Apponyi az egyedüli szemfényvesztő és a többiekről is volna mondani valóm. Hazafias üdvözlettel Vidéki olvasók díjaztatását sem a törvényes időben intézték el. A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizott­sága Károlyi István gróf elnöklete alatt ma délután tárgyalta a dolgot, noha a bejelentést azzal az indoko­lással, hogy alaptalan informácziókon alapult, vissza­vonták, a kérdést mégis érdemleges elbírálás alá vette. Az okiratokkal igazolt tények a bejelentés alapjául szolgált föltevéseket egytől-egyig meg­­czdfolták s a bizottság kimondotta, hogy Cabdebo Gergely ügyében inkompatibilitás nem forog fenn.­­ horvát képviselők tanácskozása. Bécsi tudósítónk jelenti: Frank dr., a zágrábi horvát ellenzék vezére néhány nappal ezelőtt Bécsben volt és ott érintkezésbe lépett a dal­­mácziai és ausztriai horvát képviselőkkel oly czélból, hogy az ausztriai és magyarországi horvátok közös értekezletet tartsanak a magyar válsággal szemben való állásfoglalásuk tár­gyában. Frank kijelentette, hogy a tanácsko­zás megtartása biztosítva van.­­ A községi adó és az államvasúti alkal­mazottak. A közigazgatási bíróság egy konkrét kérdés kapcsán hozott elvi jelentőségű döntésével kimondotta, hogy az államvasúti alkalmazottak, ha a fizetésük után járó állami adón kívül más adót a községben nem fizetnek, községi választói jogot nem nyerhetnek s nem vehetők fel a községi választók névjegyzékébe. BELFÖLD, sívó­k Összeférhetetlenségi bejelentés: Capdebo GwrgfiyvoTSzággyűlési képviselő, volt temesmegyei aliepám ellen inkompatibilitási bejelentést tettek azon a czimen, hogy alispáni állásáról a törvé­­nyes határidőnél későbben mondott le és nyug­ AZ ÚJSÁG Kedd, május 16.’ A válság. ■— Saját tudósítónktól. — A ma kezdődött héttől jelentősebb ese­ményeket vár mindenki. Ez a várakozás előre­láthatóan nem is lesz hiábavaló. De azért a legközelebbi napok még nem hoznak választ arra a kérdésre, hogy voltaképpen mi is fog történni? A­kiknek türelmét eddig kemény próbára tette a nagy bizonytalanság, egy-két napig még be kell érniük azzal a remény­séggel, hogy ez a hét mégis csak változások küszöbe lesz a politikában. Az általános türelmetlenség hozta "magá­val, hogy Tisza István grófot sokan már ma Bécsbe utaztatták, Andrássy Gyula grófnak pedig királyy audiencziára szóló meghívót kül­dettek. Ezek a hirek elébe siettek a valóság­nak. A miniszterelnök ma Gesztre utazott. Csütörtök előtt nem lesz a fővárosban és addig az ő személyével kapcsolatos fordulat nem fog bekövetkezni. Andrássy Gyula grófot pedig, a­kit családi gírásza most föltétlenül meggátol a politikával való bíbelődésben, a legközelebbi napokban aligha szólítják Bécsbe. A koalíczió vezérlőbizottsága ma akart tanácskozni arról, hogy mivel foglalkoztassa a munkára vágyó koalícziót huszonkettedike után, a­mikor ismét összeül a képviselőház. A tanácskozásból ma sem lett semmi, mert a bizottság legtöbb tagja nem is volt Budapes­ten. Holnapra talán nagy nehezen összeverőd­nek majd ... ■ j: A mai nap dolgairól tudósítóink ezeket jelentik . (A miniszterelnök elutazott.) Tisza István gr­óf miniszterelnök ma dél­után két órakor elutazott a fővárosból geszti birtokára. A miniszterelnök csütörtökön tér vissza Budapestre. (Kibontakozási kombinácziók.) Burián István bárót nagyon várják a koalícziósok mint homo regiust, de nem azért, hogy a kibontakozás lehetővé tételében ennek révén is hozzájáruljanak, hanem azért, hogy értésére adják a király küldöttének, hogy nem szívesen tárgyalnak vele. Mert a magyar köz­jog nem ismer homo regiust. Hogy legutóbb Andrássy Gyula gróf is ezt a szerepet vitte, azt más szempontból nézik, mert Andrássy Gyula, gróf­i koalicziós. Burián István báró hír szerint, legkoráb­ban a hét második felében, sőt esetleg csak a jövő héten jön Budapestre, a­hol azonnal érintkezésbe fog lépni a pártok vezérférfiaival. Némelyek már azt is »tudják«, mi követ­kezik Burián báró tárgyalásai után. Vannak, a­kik mint átmeneti miniszterelnöknek, Zichy János grófnak a meghívását és kinevezését várják, mások pedig, állítólag pénzügyi körök értesülései alapján, azt a hírt kolportálják, hogy a király a Burián báró és az ellenzéki vezérlő férfiak közti tárgyalások megkezdése után közvetlenül Kossuth Ferenczete fogja Bécsbe hivatni. Kossuth meghivatása a megoldás ideig­lenes voltáról szóló kombinácziókat halomra döntené, mert Kossuth és a szövetkezett ellenzék legalább ez idejűleg csak koalícziós kormánynyal tartja lehetségesnek a meg­oldást. (A szabadelvű párt.) Jórészt Tisza István gróf ma délután történt elutazása volt ma este a pártkörben a beszélgetés tárgya. Általános volt a véle­mény, hogy a válságban várható lényeges fordulat igen közel lehet. Pozitív értesülése azonban senkinek sem volt. A klubban megfordult kormánytagok se tettek más érdemleges nyilatkozatot a kibontakozás módjáról, mivel a helyzet vég­leges tisztázása a koalíc­ió feladata. (A vezérlőbizottság.) A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága ma délelőtt tíz órára volt egybehíva. A huszonkét vezér közül azonban csak öt je­lent meg: Kossuth Ferencz, Batthyány Tiva­dar gróf, Thaly Kálmán, Vázsonyi Vilmos és Sághy Gyula. A többi részint Terebesen volt Andrássy Tivadar gróf temetésén, részint Újvidéken, a hol Teleki Arvéd gróf tegnap programmbeszédet, Apponyi Albert gróf pedig nagy beszédet mondott. Polányi Géza, Kaas Ivor báró, Komjáthy Béla és még néhányan Budapesten voltak ugyan, de, úgy látszik, fölöslegesnek tartották az ér­tekezletet, vagy az abban való­ részvételt, így tehát Kossuth Ferencz, miután más­fél óra hossza alatt sem emelkedett a meg­jelentek száma, kihirdette az elnöki székből, hogy a konferencziát egyhangúlag holnap délelőtt tíz órára halasztják. Az értekezlet tárgya a képviselőh­áz további teendőinek megállapítása lesz, a­minek kapcsán Kossuth a vámtarifakérdés sürgős megoldását is pro­ponálja. (A függetlenségi párt.) A miniszterelnök mai elutazásából azt kon­statálják, hogy az új kormányelnök kineveztetése még hosszabb időt is igénybe vehet. Élénken foglalkoznak ma a német-osztrák kereskedelmi tárgyalások dolgával is, s kezdik belátni, hogy politikai helyzetünk ziláltsága igen súlyos következményekkel fenyeget a gazdasági téren. Polónyi Géza ma bizalmas megbeszélést tar­tott a koalíc­ió public­istáival, azt fejtegetve, hogy Ausztria megváltozhatatlan helyzet elé akarja állítani Magyarországot. E­miatt sürgősen felelős­ségre kell vonni azokat, a­kik ezt a manővert »magyar részről előkészítették«. (A vidék.) Torontál vármegye közgyűlése — a­mint Nagybecskerekről táviratozzák — ma tárgyalta Zemplén- és Heves megyék átiratát. Dániel Ernő báró az átiratok mellőzésével a következő határo­zati javaslat elfogadását indítványozta: Torontál vármegye törvényhatósági bizottsága annak tudatában, hogy a "parlamenti helyzet vál­ságának megoldására illetékes tényezők át vannak hatva a magyar nemzet igényeinek igazságától és a törvények tiszteletétől, nem tartja szükségesnek, hogy a jogosult alkotmányos tényezők a munkál­kodásának módjára és tartalmára nézve most ki­jelentést tegyen, annál kevésbé, mert meg van győződve, hogy az 1867 : XII. t.-czikk alap­ján a nemzet és a király kölcsönös bizalomtól áthatott egyetértésével megoldhatók azok a kér­dések is, a­melyekben a magyar közjog szem­pontjainak és a magyar nemzet jogos ige-

Next