Az Ujság, 1905. augusztus/1 (3. évfolyam, 212-226. szám)
1905-08-01 / 212. szám
. Ha tehát Bánffy a békés kibontakozás útját keresi, a hatvanhetes pártokban, a szabadelvű pártot is beleértve, sehol nem talál ebben a törekvésében akadályra. És bizonyos, hogy a békeakció már holnap pozitív formát vehetne föl, ha Bánffy Dezső deési beszédét épp oly hajlandósággal hallgatnák a 48-asok, mint a mivel a hatvanhetes pártok és töredékek hallgatták. Több mint alapos azonban az a föltevés, hogy Bánffy kibontakozási programmja mindaddig csak testetlen eszme marad, amíg ahhoz a maga szövetségestársainak nem beleegyezését, — mert ez abszurdum volna — hanem alkotmányszem türelmét meg nem nyeri. Vagy pedig el nem tudja vágni azokat a köteleket, a melyekkel magát és pártját az idegen isteneknek lenyűgözte. Maga a kibontalítozás útja, a melyet beszédében igen széles általánosságokban törekszik kicsövekelni, általában véve helyes. Nagyjából megfelel annak, amelyet ez idő szerint a könnyelműen koczkára vetett hatvanhetes alap minden híve elméjében forgat. A király és nemzet közötti összhang helyreállítása meg éppen országos kívánság. Szintúgy az is, hogy a megegyezés alapja ne legyen ideig-óráig tartó, hanem a jövendő századok haladásának biztos alapja legyen. Maga a szabadelvű párt sem jutott volna mostani helyzetébe, ha ez a törekvés nem vezette volna. A beszédnek a hatvanhetes alapra vonatkozó részei is helytállanak magukért. Csodálkozva látjuk Bánffyt Deák művének magasztalásában. Akárha csak semmi sem történt volna időközben. Sőt szívesen halljuk azt is, hogy az új párt czélja a »meglevő keretben« továbbépíteni az egységes magyar nemzeti államot. De hogy miért kellett ezért egy új pártot szervezni és ezzel is előmozdítani a »meglevő alap« szétlazítását, holott ebben a czélban minden hatvanhetes politikus egyetértett: ez titok. Ma oly titok, amelyet továbbfeszegetni nem érdemes, mert hiszen nem az akció kifolyásából születik és azt előre nem viszi. Minden szónak dinamikus erőt kell magában rejteni, mely a cselekményt előre tolja. A drámairónak úgy kell ismerni alakjait, hogy mikor ő bemutatja őket nekünk, azonnal érezzük, hogy az író sokat tud alakjairól, de nem mond el mindent róluk, csak a szükségeseket, a többit pedig sejteti. Az a sejtetés a drámairás titka, levegője, lélekzete, mert ez által lesz a néző bekapcsolva a drámába és ez által jő a néző fantáziája is munkába, mely munka egyenirányu a drámával. Strindberg mondja: A modern színpad egy biblia, melynek élnek a lapjai. Élnek, előttünk életre kelnek és bennünk a velük rokon emberi vonást életre keltik. De ez csak akkor sikerül, ha az alakok ki vannak rajzolva. Romantikus vagy lírai darabban az alakok kirajzolása csak egy irányban szükséges, hogy úgy mondjam, ezek a profil rajzok, amelyek aztán egy romantikus vagy lírai színnel lesznek bevonva. Az analitikai daraboknál azonban az alakok minden oldalról kirajzolandók, hogy emberi voltuk teljességében álljanak előttünk, az írónak itt teljesen el kell tűnni , csak az általa megalkotott alaknak szabad látszani, mert amely pillanatban egytettével, egy-egy szavával elárulja a színpadi alak, hogy ő benne, ő általa tulajdonképpen egy más személy — a szerző — beszél, cselekszik, abban a pillanatban, midőn a színpadi alak ily értelemben tudatossá válik, meghalt, mert többé nem élő nem rekriminácziókról, hanem a kibontakozás tervéről van szó. A részletezésben Bánffy belpolitikai programmja nem új. Kivéve az általános választási jogot, de ez már a levegőben van. Az Ausztriával való viszonyunkban fenforgó viszályos kérdések pedig Bánffy beszédében nincsenek kiélesítve. Az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank fix pont gyanánt szerepel ugyan, de ez a kérdés egymaga nem lenne akadálya a hatvanhetes alapon álló pártok és frakciók tömörülésének. Amióta ez a kérdés tisztán gazdaságinak van elismerve, vita és czélszerűség dolga. Elhalasztása vagy gyors érvényesülése egyképpen megfér a hatvanhetes alapon. Hiszen maga Deák is így alkotta meg. Ami most már a magyar vezényszót illeti, — hic Rhodus! — kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ebben Bánffy kifejtése koncziliáns. Számot vet a nemzeti törekvéssel, de elismeri, hogy e kérdést ő felségének alkotmányos, azaz törvényhozás útján gyakorlandó jogaival egybehangzóan kell megoldani. Magán a terminológián sem akadunk fenn, egészen elég egyelőre, ha ebben a kényes pontban Bánffy formulája gyakorlati lehetetlenséget nem tartalmaz. Vagy legalább a hatvanhetes pártok tömörítésének komoly kísérletét nem zárja ki. Ami az udvartartás és a külügyekben való paritás dolgait illeti, ezek megoldása hatvanhetes alapon szintén helyt foghat. Tehát általában egyetlen oly pontja sincs a decsi kifejtésnek, amelyet hatvanhetes alapon komolyan tárgyalni ne lehetne. Természetesen más kérdés az, hogy az egyes pontoknál milyen lenne a korona álláspontja, amivel számolni most még föltétlenül korai volna. Tárgyi nehézségeket tehát indulatosság nélkül bajos volna Bánffy decsi kifejtésében hatvanhetes szempontból találni. Ha Bánffy ellen már ma teljes erejükből kivonulnak a ' 48-asok, ez is elég világosan mutatja, hogy ennek a lény, csak egy kartonfigura, melyből, hogy olcsó hasonlattal éljünk, egy ügyes hasbeszélő szól hozzánk s az élet helyett egy mesteri kézzel vezetett bábjáték jelenik meg előttünk. A modern dráma tulajdonképpen a legfőbb erejét a dialógban leli, ha a cselekmény háttérbe szorul is, mint a minen-rajz daraboknál; a dialógban folyton élet kell hogy legyen, sőt kétszeresen erős élet, hogy el tudja velünk feledtetni az akció hiányát. A dialóg szövése, csiszoltsága adja a dráma szövetét, melynek finomsága, bonyolult szövete egyben a drámairó kalibere is. Pár szóban, minél tömörebben, mennyi akciót tud elhelyezni, mily mélyen tud az alakokba lemenni és mit tud mondani? Ez a dialóg mértéke, súlyra, értékre, életre nézve. A drámaírás maga tulajdonképpen lényegében nem más, mint játék egy új dimenzióval, amely dimenzió, a tér és idő mellett, az alakok bensejébe, lelke mélyére irányul. Mily mélyre tud az író alakjai lelkébe, bensejébe behatolni, mögéje tud-e menni a léleknek és ki tudja-e hámozni szereplői lelkét? Drámaíró tehát csak az, aki oly alakokat tud színpadra vinni, kiknél mi megtaláljuk a mi közös emberi vonásunkat, elhiszszük neki, amiket mond és természetszerűnek tartjuk, amiket cselekszik, mert Írsz a drámának csak egy szabálya van, az élet. Ennek kell benne lenni a cselekményben, az alakokban és a dialóg minden egyes sorában. békeakciónak az igazi akadályát nem a szabadelvilpártban, hanem a koalícióban kell keresni. És ha a kirajzolt kibontakozás meghiúsul, annak egyedül az a megbocsáthatatlanul nagy hiba az oka, amelyet röviden koalíciónak nevezünk. Az eszmecsere persze most tovább fog folyni. Egyelőre plátói téren. De az már bizonyos, hogy senki se akarja komolyan a hatvanhetes alapon való kibontakozást, — maga Bánffy sem — ha ennek föltételéül azt köti ki, hogy a szabadelvű párt is lépjen be a koaliczióba. Hogyan lehessen az, hogy ez a nagy párt — az egyedüli még, amelynek szabad keze van — azon kezdje a »meglevő alap« megmentését, hogy ő is adja oda kezét-lábát, hogy azt is a koaliczió bilincseibe verjék? AZ ÚJSÁG Kedd, augusztus 1. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Ma elkészült a nagy munka. A vezérlőbizottság hatos albizottsága, mely a passzív rezisztencia továbbszervezésén minkált, mai ülésén véglegesen nyélbe ütötte a törvényhatóságok ellentállásának egyöntetűvé tételére szolgáló előterjesztését. A haditerv az augusztus tizedikén egybeülő vezérlő-bizottság elé kerül, mely előreláthatóan jóváhagyja albizottságának propoziczióit. Egyéb jelentősebb följegyezni való ma kevés akadt. Apponyi Albert gróf már régóta nem nyilatkozott, — nála két hét ilyen szempontból örökkévalóság — igy tehát ma módját ejtette annak, hogy a sajtó képviselőinek elmondja két hét óta felgyülemlett nézeteit. A mai nap dolgairól tudósítóink a következőket jelentik: (A miniszterelnök Karlsbadban.) Fejérváry Géza báró tegnap délelőtt tizedfél órakor a busztehrádi vasúton Karlsbadba érkezett. Az államvasutak központi pályaudvarán szalonkoncsi áll Fejérváry báró rendelkezésére, hogy szükség esetében azonnal elutazhassék. Gautsch báró osztrák miniszterelnök a mint Bécsből jelentik — tegnap Karlsbadban találkozott Fejérváry báróval. A két miniszterelnök hosszabb sétát tett együtt. A miniszterelnök a szövetkezett ellenzék soraiban elterjedt hírek szerint Karlsbadban találkozni fog Kossuth Ferenczcel is, aki augusztus tizenegyedikén orvosi tanácsra Karlsbadba utazik. Augusztus hó közepén Vörös László kereskedelemügyi miniszter is tölt néhány napot a cseh fürdőhelyen. (Az ellenkormány.) A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának kiküldött albizottsága ma délután öt órakor a függetlenségi párt helyiségében ülést tartott. Az ülésen résztvettek: Gulner Gyula, Holló Lajos, Hadik János gróf és Hammersberg László. Az albizottság ülésén megjelent Apponyi Albert gróf és Bernáth Béla is. A bizottság üléséről a következő hivatalos kommünikét adták ki: A bizottság beható tanácskozás után megállapította a vezérlő bizottsághoz intézendő előterjesztés szövegét. Az előterjesztést szét fogják osztani a tagok között és a vezérlő-bizottság legközelebbi ülésén veszik tárgyalás alá. Az albizottság ülésén Apponyi Albert gróf több fontos kérdésre hivta fel a bizottság figyelmét. Bernáth Béla zemplén megyei viszonyok dolgában tett előterjesztést. Gulner Gyula albizottsági elnök legközelebb külföldre utazik s az albizottság helyettes elnökül Hadik János grófot választotta meg és elhatározta, hogy tekintettel a felmerülő ügyek fontosságára, az albizottság kiegészítését fogja a vezérlőbizottságtól kérni.