Az Ujság, 1905. szeptember/1 (3. évfolyam, 243-257. szám)
1905-09-01 / 243. szám
Budapest, 1905. III. évfolyam. 213. szám. Péntek, szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesrét ti HL Telefon SS-10. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesrét fni. Uk Telefon «4-01-020*. Megjelen minden nap, ünnep 4i vasárnap utdnla. Előfizetőit árak ■ Egész évre. . .. 28 k. — © Félévre _ „ 14 ‹ — ‹ Negyedévre 7 » — › Egy hón _ 2 » 40 » . Egyes M&méra 8 fillér. ?! Vidéken 10 fillér. ROVÁS. é • _____ Iszonyú felháborodás: a kormány csak azért csinál programmot, hogy a nép hajlandóságát megszerezze. Ha ez olyan felháborító, akkor kiváncsiak vagyunk: vájjon milyen jogon csináltak az összes ellenzéki pártok világkezdetétől fogva programmokat ? Hogy belőlük valóság legyen? Hiszen mindig kisebbségben voltak, mindig biztos volt, hogy amit a népnek ígérnek, azt ők nem csinálják majd meg. Mégis mindnyájan programmok alapján pályáztak több-kevesebb sikerrel a nép hajlandóságára. Legutóbb pedig mit találtak ki és mi czélból ? Az egész koalícióba verődött programm-kieszelő társaság talán m£g tudja csinálni a magyar vezényszót? Igen? Akkor nem értjük, hogy honnan van a válság. Nem? Akkor nem értjük, miképpen merészeltek a néphez olyan programmal fordulni, melyet meg nem valósíthatnak. _ * Szabadkőmivesek csinálták-e a választójogi ligát? Igen, szabadkőmivesek csinálták. Tehát ezek a magyar polgárok is kívánják az általános választói jogot. Szocziálista kívánság ez? Igen. Tehát a szocialisták is akarják. Kormányprogramm ez? Igen. Tehát a kormány is akarja. Ősi függetlenségi, eredeti új-párti programra ez? Igen. Tehát a függetlenségi és új-párt is akarja. Mi sül ki ebből ? Egyszerűen az, hogy az általános választói jogot jóformán mindenki akarja. Hogy ma, amikor minden egyéb dologban késhegyig kiélesedtek az ellentétek, ebben az egyetlen kérdésben semmi ellentét nincs. Minthogy pedig az általános választói jog alkalmas arra, hogy a legkülönbözőbb táborok megértsék egymást, ennélfogva ebben a kérdésben kapnak hajba a legádázabbul. * Liberális manőver az a hir is, hogy a függetlenségi pártban van egy pár megfontolt elme, a mely nem látja át, hogy kétszáz ember pitnek bújik harmincz ember háta mögé s nem vallhatja szabadon a maga meggyőződését azért, mert néhány gróf más nézeten van. A koaliczió nem ígért választójogot, ennélfogva a függetlenségi párt, mely pedig ígért, szószegéshez nyúl. Aki ezt természetesnek találja, az ha hazafi, de aki ezen megütközik, a ki azt akarja, hogy a nagy függetlenségi párt érvényesítse nagyságát és hatalmát a koalíczió körében, az fölbérelt hazaáruló! Piros szegfűk, írta Hevesi József. Se szeri, se száma annak, hogy én már hányszor tökéltem el magamban, hogy nem avatkozom többé szerelmesek dolgába. De hát Velenczében bizony csütörtököt mond a legjobb szándék is, mihelyt szerelemről van szó. Lépten-nyomon találkozik itt az ember a kis szárnyas istenkével, akár a kukoriczára éhes galambokkal. Hiszen tudvalevő, hogy minden valamirevaló városnak megvan a maga speczialitása, melylyel az ő látogatóit foglalkoztatja. Rómában mindenki történész, Firenzében művészetről cseveg minden idegen, Pompejiben régész lesz a látogató, Nápolyban tüzet hány a leghidegebb angol is, Montecarlóban minden ember a játék chance-ait magyarázza, Svájcz glecserjein időjóslással foglalkozik a napkeltét leső turista, Meránban mindenki ért a tüdőhöz, Karlsbadban a gyomorhoz, Budapesten persze a politikához. De Velefícze, la bella Venezia, ah, a szerelem városa! És tudni kell, hogy immár nem csupán a nászutasok városa ez többé, idehozzák most már a fiatal leányokat is, a szerelem iskolájába. Hogy most utoljára ott jártam, szinte a szemem láttára habarodott bele Gerely Gábor, akivel szegről-végre, valamelyes atyafiságban is volnék, egy szép kis barna leányba, Botos Maczába, akit Szolnok tájáról hozott ide az édes mamája lidózni. Nagyon helyén valónak is találtam ezt a flirtöt. Mert istenugyse vaksággal verte meg az isten azt a huszonhat esztendős legényt, ait a barna Alföldnek az a gyönyörűséges \ ' — ■ — 1 —rózsabimbója első pillantásra meg ne hóditott volna. A baj csak az volt, hogy a Gabi gyerek az én atyafiságos keblemet nézte az ő szive rezonánsz-telepének. Ha Maczácska rámosolygott, úgy ujjongott belém, akár egy féktelen csikóslegény, ha meg felhős volt a sötét szempár tekintete, akkorát sóhajtott, hogy a lelkem is belezúgott. Untam nagyon a dolgot, mert Gabitől nem volt maradásom. Akármerre jártam vele templomban, képtárban, műteremben, a vége mindig csak az volt: »Mégis csak szebb a Macza!« Szebb Bellini madonnájánál, Palma Barbarájánál, Tizián Assuntájánál és minden eddig alkotott és ezután alkotandó műremeknél. No meg hát minden este — óh azok a velenczei esték! — gondoláznom kellett vele és újból és újból végighallgatnom a szerenádokat és azt a bizonyos érzelgős dalt, melyben egy szerelmes ifjúnak fájó vágya csendül meg, hogy megcsókolhassa kedvesének fekete haját. Veszettül untam a dolgot és elhatároztam, hogy véget vetek a passzív rezonancziának és — fogadás ide, fogadás oda — mégiscsak belenyúlok az események szerelmes kerekeibe. Mondanom sem kell, hogy vígjátéki alapokra szerettem volna fektetni a tervemet. Valami kedves kis bonyodalmon törtem a fejem, hogy ezt a kétfiatal teremtést — már a magam nyugalma érdekében is — valahogy összeboronáljam. De hát mindnyájan isten kezében vagyunk és bizony kicsibe’ múlt, hogy a tervezett idillikus vígjáték helyett komoly drámai összeütközéseknek nem lettem a szerzője.* Este künn ültünk a »Lavena« előtt a Márk-téren és valami jeges szörpöt szürcsöltünk. Négyen voltunk: Botosnó és leánya, az én szerelmes Gáborom és én. A Márk-téren csak úgy nyüzsgött a rengeteg tömeg és vígan dudorászta a banda cittadina kissé fogyatékosan előadt zeneszámait. A fiatalt — úgy a hogy — enyelegtek egymással, hgyan a sóhajtozást enyelgésnek lehet ne ■ ki. Botosné a toiletteket nézegette, nekem pedig folyvást az én vígjátékom járt az eszemben. Valamit kell tenni, de mit? A nagy Véletlen, a bohózatírók vadszentje jött segítségemre. És pedig egy kis süvölvény alakjában, aki asztalról-asztalra járt a cukrászat előtt és kis reklám-czédulákat osztogatott. Eljött a mi asztalunkhoz is és letett két-három papírlapot. Mihelyt rápillantottam, megismertem. Egy sokat emlegetett Jósnő reklámja volt. Egy nyitott kéz, melynek minden ere, minden vonala meg volt rajzolva és minden vonal mellett valami magyarázó szó. Hiszen ismeri mindenki a chiromantiának ezt a misztikus képletét. És csodálatos, mihelyt megpillantottam, mint a villám czikázott át a lelkemen az oly nehezen keresett vígjátéki bonyodalom. Most már tisztában voltam magammal. A két nő nagy érdeklődéssel nézte a rejtelmes rajzot, a jósnő nagyhangzásu szavai kétségtelenül hatással voltak reájuk és nekem nem kellett nagyon rábeszélnem őket, hogy holnap a jósnőt együtt meglátogassuk. Még jó sokáig maradtunk együtt a Márk-téren, az Megint Ischl. őszintén bevalljuk: szorongva várjuk az ischli újabb audienczia eredményét. Mit akar Fejérváry onnan hozni és mit fog hozni ? A híresztelések szerint ellen-passzív rezisztencziát tervez, az állam ellentállását a törvényhatóságok ellenállásával szemben. Ha megkapja erre a fölhatalmazást, akkor kétfelől verik az országot. Ha nem kapja meg, akkor az egyik fél kétszeres erővel áll neki a cséplésnek s a megtorlás királyi visszautasításában a maga pusztító munkájának szankczionálását fogja látni. Jót tehát semmi esetre nem várhatunk. A Fejérváry-kormány stílust és irányt cserélt, da ezt értjük. Elvégre tétlenül nézni, mint apasztják ki az állam erőforrásait s a mellett magától értetődőnek elismerni, hogy az állam minden kötelezettséget tartson azokkal szemben, akik tőle minden kötelezettséget megtagadtak, tisztára képtelenség. A hogy képtelenség maga a passzív rezisztencia is, noha bizonyos mértékig, a meg nem szavazott adók és újonezok megtagadásáig, törvényes. Mert ők csak a kormányt akarják szorongatni, de kénytelen-kelletlen az országot is szorongatják. A kormánynak a jövedelmek elvonása csak addig baj, amíg e jövedelmekre az állam szükségleteinek fedezése czéljából szüksége van. De mihelyt a kormány szintén a törvényre üt s azt mondja, hogy meg nem szavazott költségeket nem folyósít, az ország szükségeit csak oly mértékben elégíti ki, amily mértékben erre az anyagi eszközöket megadják, akkor a kormány helyzete menten kényelmessé válik és pipálhat úgy, mint a koalíció, egykedvűen nézvén, hogy ki és micsoda mikor és miképpen fordult föl. De éppen azért, mert ez a visszavágás olyan kényelmes, nem tartjuk a kormányt feljogosítva arra, hogy így visszavágjon. Kezdettől fogva mindig azt vallottuk, hogy a politikai herczehurczából a népnek, az országnak és az államnak nem szabad kárt szenvedni. Ha a megyék törvénytelenkednek, ront- Lapuunk mai száma 24 oldal.