Az Ujság, 1905. szeptember/1 (3. évfolyam, 243-257. szám)

1905-09-01 / 243. szám

­ ___________________________ a vármegye törvényhatóságának az adók és újon­­ezok megtagadására vonatkozó határozatát meg­semmisítette, figyelembe nem veszi és ennek követ­keztében máris utasította a hatóságokat, hogy a hozott határozathoz szigorúan ragaszkodjanak. A közgyűlés az önkéntesek folyamodványainak ok­mányaira vonatkozó kormányrendeletet se veszi figyelembe. Az önként befizetett adókat a vár­megyei pénzintézetekben helyezik el. Csíkszereda ipartestü­lete gyűlést tartott s kijelentette, hogy a kormány minden ténykedése ellen »tiltakozik« és hogy Györgypál Domokos képviselő helyesen cselekedett, mikor a kereske­delmi miniszternek a székelyföldi gazdasági bajok orvoslása végett összehívott ankétjére nem ment el. Az ipartestület ezek után üdvözlő táviratot küldött Kossuthnak és Apponyi grófnak. Sopron város mai közgyűlése elé Berecz Ábel képviselő indítványt terjesztett: mondja ki a törvényhatóság, hogy a befolyt állami adók­nak az állampénztárba való utalása tilos és hogy ezen adóösszegek pénzintézetnél helyezendők el. A közgyűlés Berecz Ábel, Kovács István, továbbá Szilvássy Márton és Rosenfeld dr. felszólalása után nagy szótöbbséggel egyszerűen tudomásul vette az indítványt. Szabadka város közgyűlése ma Bezerédj István főispán elnöklete alatt a belügyminiszter­nek az ellentállást megsemmisítő határozata felett a tanács javaslatára egyhangúlag napirendre tért. KÜLFÖLD: Japán-angol szövetség. Jelentettük néhány nappal ezelőtt, hogy a folyó év végén lejáró an­gol-japán szövetségi szerződés további öt évre megnyittatott. Erre vonatkozólag sürgönyzik ma lapunknak Londonból, hogy a Standard értesülése szerint az Anglia és Japán között létrejött szerző­dés fő pontja az a megegyezés, hogy Ázsiában fön­­■tartjik a statusquot, E czélból a két hatalom egy­más támogatását biztosította. Franczia-marokkói viszály. Bunzian nevű algíri franczia alattvaló az a híres ember, a­kinek bebörtönözése miatt Francziaország viszályba ke­veredett Marokkóval. A franczia kormány Bunzian szabadon bocsátását és bebörtönzéséért pénzbeli kárpótlást követel. A szultán különböző ürügyek alatt hozni-halasztani próbálta az elégtétel meg­adását, de Francziaország komoly föllépése követ­keztében mégis meggondolta a dolgot és e hó 28-án reggel szabadon bocsátotta a drága foglyot. Jóllehet a pénzbeli kárpótlás kifizetéséről még nincsen hír, azért mégis remélhető, hogy a Bunzian­­ügy továbbra nem fogja fenyegetni a világ békéjét.­­Pakis, augusztus 31. A Havas-ügynökség je­lenti: Ma reggel a külügyi hivatalhoz távirat ér­kezett a tangeri franczia követtől, a­­mely szerint a magazen Bunziánt szabadlábra helyezte és átadta a franczia alkonzulátusnak. A marokkói kormány azonban Bunzian átadásával egyidejűleg levelet irt, a­mely sem tartalma, sem az abban foglalt tiltakozás tekintetében el nem fogadható. Ez az intézkedés Francziaországnak csak látszólagos elég­tételt nyújt és az ügy nem tekinthető teljesen elintézettnek. —~ a keletázsiai kék®. Mint minden kompromisszumnak, úgy a portsmouthi békekötésnek is az a sorsa, hogy egyik érdekelt félnél sem kelt tiszta örömet. Mai távirataink szerint nemcsak Japánban,, hanem Oroszországban is elégületlenség mu­tatkozik a megegyezés különböző pontjai miatt. Legnagyobb és legáltalánosabb az öröm az Egyesült­ Államokban, a­hol lelkesen ünnepük Rooseveltet mint békeszerzőt és így az Unió dicsőségének öregbítőjét. De nemcsak honfitársai, hanem az egész világ elismeri R­oosevelt érdemeit, a­kit valósággal elhal­moznak gratulácziókkal a világ minden részé­ből. A 15 pontból álló békeszerződés való­­színűleg nyolcz-tíz nap múlva készül el és AZ ÚJSÁG________ Péntek, szeptember 1. valószínűleg ünnepélyesen fog aláíratni, eset­leg Washingtonban. Lesz három függeléke és pedig: I. a hadifoglyok kölcsönös kicserélésé­ről és az ellátásukért fizetendő kárpótlásról; II. a kelet-kínai vasút átadásáról (Japánnak); III. az orosz-japán kereskedelmi viszonyok rendezéséről. (Witte jelentése.) Pétervár, augusztus 31. (Pétervári távirati ügynökség.) Witte miniszter folyó hó 29-én a következő táviratot intézte Miklós czárhoz Bortsmouthból. Van szerencsém czári felségednek jelen­teni, hogy Japán elfogadta felségednek béke­föltételeit és igy a béke, hála felséged bölcs és szilárd elhatározásának, helyre van állítva, még pedig Felséged utasításainak szigorú betartá­sával. Oroszország továbbra is az a nagyhatalom marad Keletázsiában, a­mely eddig volt és ez marad minden időben, felséged megbizásának végrehajtására minden szellemi erőnket kifej­tettük és bocsássa meg felséged, hogy nem tehettünk többet. (A békeszerződés.) Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Portsmouthból táviratozzék a Lokalanzeiger­­nek. Martens tanár és Denyson mai tevékenysége merőben irodai munkának nevezhető, minthogy csak a szerződés kidolgozására való tervet állapí­tották meg. A szerződésnek nyolcz főpontja lesz s ezekhez bizonytalan számú más klauzula fog csatlakozni". Portsmouth, augusztus 31. (Reuters) Deny­son és Martens tanár, a japán békekövetek jogi tanácsadói a békeszerződés bevezetését és há­rom első pontját megszövegezték. Most a kelet­­kínai vasút kérdésével foglalkoznak. Lehet, hogy a fegyverszünet véglegesítése még néhány na­pig késni fog, mert előbb a mandzsúriai tábor­nokokat kell kellő utasításokkal ellátni. Ama feltételek, a­melyek mellett Japán a kelet­­kínai vasút tulajdonosának elismertetik, azt szabják meg, hogy Oroszország 75 millió dol­lárt fizet Kínának Kína­ elvesztett érdekeiért és hogy azt a kérdést, hogy ki legyen végered­ményben a vasút tulajdonosa, Japán és Kína egymás között fogják szabályozni. Hir szerint abban az esetben, ha Kína akarja a vasutat meg­tartani, a 75 millió dollár Japánnak lenne fize­tendő s ez visszafizetése lenne annak az összeg­nek, melyet Japán a vasúti vonal újrakiépítésére fordított. Karbin és a szibériai határ, valamint a Karbintól délre eső Kuensenze állomásig terjedő vasúti vonalak Oroszország birtokában maradnak. Oroszországnak, valamint Japánnak joga van a kezeik között lévő vasúti vonalak mellett őrállomásokat léte­síteni, úgyszintén komolyabb zavargások esetén a X’end helyreállítására csapatokat kiküldeni. A ki­küldött csapatok számának azonban nem szabad nagyobbnak lenni, mint a­mennyire a rend helyre­­állítására okvetlenül szükség van és azonnal vissza­­hívandók, mihelyt feladatuknak megfeleltek. A Port-Arthur és a Lieatung-félsziget egy részére vonatkozó bérleti szerződések átruházása Kína bele­egyezésétől tétetik függővé. (A czár békemanifesztuma.) Pétervár, augusztus 31. A czár a békekötést külön manifesztumban fogja népének tudtul adni. (A hatás Oroszországban.) Pétervár, augusztus 31. A rekcziós sajtó szemrehányásokat tesz a kormánynak, hogy orosz területet átengedett a japánoknak. A Vjedo­­moszti egyenesen árulással vádolja a kormányt. Berlin, augusztus 31. Pétervárról jelentik, hogy a czári udvarnál igen deprimált­ a hangulat, mert csakis a belső zavarokra való tekintettel egyeztek bele abba, hogy Oroszország a béke árául területének egy darabjáról lemondjon. Az orosz fővárosban semmi nyoma az örömnek. Olyan a benyomás, mintha valami rendkívüli dolog tör­tént volna, a­miről az emberek szégyennek be­szélni. Senki sem akarja belátni, hogy ez volt az egyetlen helyes út nagyobb szerencsétlenségek meggátlására. Az elégedetlenség különösen a kor­mány ellen fordul, a­melynek nehéz lesz a hely­zete. Természetes, hogy ilyen körülmények kö­zött szó sincs valamiféle béke­ünnepről. A mai nap semmiesetre sem volt örömünnepe az orosz fővárosnak. Csak azok számára ünnep, a­kik nemsokára boldogan ölelhetik a harc­térről vissza­térő kedveseiket. (Vilmos császár közreműködése.) Potsdam, augusztus 31. Roosevelt elnök a német császárhoz a következő táviratot intézte: II. Vilmos német császár ő felségének, Berlin. Őszinte köszönetet mondok felségednek szerencsekivánataiért és megragadom az alkal­mat, hogy igaz elismerésemnek adjak kifejezést ama mód felett, a­melylyel felséged a béke helyreállítására irányuló törekvések minden stá­diumában közreműködött. Nagy örömömre szol­gált, hogy felségeddel a béke kiküzdésében együtt­működhettem. Roosevelt Tivadar, Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Roosevelt elnök Vilmos császárhoz intézett táviratának közlése kapcsán a »Lokalanzeiger« megerősíti, hogy a czárt a björkei találkozás al­kalmával Vilmos császár nyerte meg a béke esz­méjének. (Francziaország békeközvetítése.) Páris, augusztus 31. A portsmouthi béke­­konferenczia befejezése után itteni hivatalos kö­rökben elismerik, hogy Francziaország Orosz­országnál érvényesítette befolyását a béke érde­kében. Rouvier miniszterelnök üdvözlő táviratot intézett Wittéhez, a­ki a következő távirattal vála­szolt : Szívből köszönöm bátorító szavait. "Witte­ Loubet elnök a békekötés után a következő táviratot intézte Roosevelt elnökhöz: Exczellencziád az emberiségnek rendkívüli szolgálatot tett, a­melyért szívből üdvözlöm. A franczia köztársaság örül, hogy testvérálla­­mának ily kiváló szerep jutott ebben a törté­nelmi eseményben. Páris, augusztus 31. Loubet elnök üdvözlő táviratára Roosevelt elnök következőképpen vá­laszolt : Szívemből mondok köszönetet üdvözlő táv­iratáért és hálás vagyok azért a magatartásért, melyet Francziaország most a béke kérdésében tanúsított. (Roosevelt.) Lyon, augusztus 31. A Lyon czímű köz­­társasági lap gyűjtést indított, a­melynek jöve­delméből ajándékot vesznek Roosevelt elnöknek aranyból készült olajág formájában, a béke érde­kében kifejtett működésének elismeréséül. (Gratulácziók.) London, augusztus 31. Roosevelt elnök Ko­­mura báróhoz a következő táviratot intézte: Kérem, legyen szives ő felségének, Japán császárjának legbensőbb szerencsekivánataimat átadni bölcseségéért és nagylelkűségéért, a melyet tanúsított s a melylyel az egész czivi­­lizált világ elismerését vívta ki magának. Witte a következő táviratot kapta Roosevelt elnöktől: Alig találok szavakat, hogy kifejezzem a magam és az egész czivilizált világ örömét, hogy a japán és orosz meghatalmazottak között megegyezés jött létre, a­mely a mindkét félre nézve igazságos és tisztességes békét biztosítja. Magdeburg, augusztus 31. A Magdeburger Ztt. jelenti Pétervárról. A békekötés alkalmából a czár Vilmos császártól, Ferencz József királytól és Loubet elnöktől üdvözlő táviratot kapott. Páris, augusztus 31. Loubet elnök a követ­kező táviratot intézte Miklós czárhoz: Fogadja felséged őszinte szerencsakivánato­­mat ahhoz a nagy sikerhez, a­melyet felséged mély bölcsesége hozott létre. Francziaország, Oroszország szövetségese boldog, hogy ez a hőstettekben gazdag háború oly dicső békével végződött. Loubetnak a mik adóhoz intézett távirata így szól: Üdvözlöm felségedet az önmérséklet és humanitás nagy művéhez, a­melyet felséged megteremtett. Páris, augusztus 31. Miklós Czár Loubet el­nök üdvözlő táviratára következő távirattal vála-

Next