Az Ujság, 1905. szeptember/2 (3. évfolyam, 258-272. szám)
1905-09-16 / 258. szám
á ban.) De bizony ezek is érezték, hogy ez a kép sem mindennapi. Nem egyhamar lehet elfelejteni, és félős, ha elfelejtik, akkor majd újra az eszükbe juttatják ... A képviselők közt különben igen sokat láttunk vörös nyakkendővel és vörös szegfűvel a gomblyukban. Valaki malicziózusan kérdezősködött: — Várjon mit jelent az a sok vörös szín ? Érzelmeket-e vagy — óvatosságot? . . . (A nagy sláger.) A Dunán úszkált a nagy sláger, világos nappal, aranyos verőfényben. Hajó volt, szép nagy fehér hajó, nemzeti zászlókkal. Úgy hívják a hajót, hogy »Albrecht«. Ez ellentüntetés akart lenni a szoczialista felvonulás ellen. Volt is rajta vagy három-négyszáz ember. A nagy slágert persze Szemere Miklós vágta ki. Ő hozatta a díszes hajón köbölkuti választóit a parlament elé. A hajón zene volt, víg hangulat és mesés buffet. (Választás után már szabad az etetés-itatás.) A hajó persze nem kötött ki s a vendégek se szálltak partra. Csak úgy a Duna közepéről éljenezték a követöket és a koalícziót. Az »Albrecht«-ről persze, hangosabban kiabált a néhány száz ember, mint a parlament előtt a félszázezer. De pezsgőztek is és jó helyen voltak, benn a Duna közepén ... (Küldöttségek az elnöknél.) A szocialisták, ahogy az előre megállapítva volt, küldöttséggel is járultak a képviselőház, illetőleg annak elnöke elé, hogy az általános választói jogot kérő kérvényüket átnyújtsák. A téren künn a beláthatatlan tömeg s az épületben benn vagy negyven újjászervezett szoczialista, akiket Mezőfi Vilmos koalícziós képviselő vezetett. Az elnök persze a negyvenet fogadta előbb. Az ötvenezer várhat . . . Mezőn Vilmos beszéd kíséretében adta át az elnöknek az »újjászervezett« szoczialisták kérvényét, mire Justh Gyula ekképp válaszolt: — Igen tisztelt küldöttek! Köszönöm azt a bizalmat, amelylyel hozzám jöttek és amelylyel nálam tisztelegtek. Megengedik az urak, hogy ne nyilatkozzam azokról, amiket Mezőfi képviselőtársam itt elmondott, mert hiszen én pártok felett állok, nekem nyilatkozataimban óvatosnak kell lennem. Én tehát csak azt ígérem, hogy kérvényüket a magyar képviselőház elé fogom terjeszteni és bízom abban, hogy amikor arra a sor kerül, a magyar képviselőház közmegnyugvást keltő határozatot fog hozni. Arra kérem önöket, hogy midőn legszebb alkotmányos jogukat, a kérvényezés jogát gyakorolták, tekintsenek bizalommal a képviselőház döntése elé. Mezőfiók éljenzése és elvonulása után jöhettek az igaziak is. Vagy ötvegen voltak, az ismertebb szoczialista vezérek. Vészi József vezette őket az elnök elé, az lévén a rend, hogy minden kérvényt képviselőnek kell a Ház elé juttatni. A szoczialista küldöttség minden tagjának ott volt a kalapján vagy a mellén a választói jogot éltető vörös jelvény. Néma csendben állottak fel a küldöttek, katonás rendben, mozdulatlanul. Mikor az elnök belépett a fogadóterembe, egyetlen hang nem hallatszott. A szoczialisták álltak némán és nem előlegeztek egyetlen éljent sem. Vészi József röviden csak annyit mondott, hogy őt kérték fel a kérvény ellenjegyzésére, amire szívesen vállalkozott. Ezután átadta a kérvényt és bemutatta a küldöttség vezetőit, Goldmann Adolfot és Garami Ernőt. Az elnök kegyesen kezet fogott velük. Ezután Garami Ernő kezdett beszélni. Körülbelül ezeket mondta: — Jogfosztott milliók nevében szól ez a kérvény. Ha az elnök kinéz a parlament ablakából, azt a képet látja, amely föltárul az egész országban. Milliónyian vagyunk az alkotmány kapui előtt. A magyar választói jogról szóló törvény elavult. Első és másodrendű jogot ismer. Ez a törvény gátat emel közénk s áthághatatlanul széjjelválasztja a nemzetet. Ezt a kiváltságot akarjuk közjoggá tenni. Ezt a gátat keresztültörni akarjuk, hogy ne legyen Magyarországon jogfosztott nép. A választójog egyenlősítése az egyedüli eszköz arra is, hogy Magyarország nagy és erős lehessen. Egyetlen eszköz, hogy teljes kultúrához jussunk. Azt kívánjuk, hogy a képviselőház nyissa föl kapuit és emelje föl a sorompókat s mi nyílegyenesen haladunk aztán az igaz kultúra felé. Tudjuk, hogy itt most nem kapunk mindjárt általános választójogot. Azt akartuk csupán, hogy itt megnyilatkozzék a népnek szava. Válaszoljon, akarja-e, hogy vége vettessék a népellenes, kulturellenes áramlatnak. Nevezetes nap lesz a mai mindenképpen. Nevezetes akkor is, ha rideg visszautasítás és az előjogokhoz való ragaszkodás lesz is az eredmény. Mert akkor ez kezdetét jelentené a harcznak s a nép elvesztett hitével, elvesztett bizodalmával menne bele a harczba. Justh Gyula kötelességszerüen átvette a kérvényt s néhány szóval válaszolt:" A kérvényt a házszabályok értelmében és előirása szerint fogja kezelni és a Házzal letárgyaltatni. Érdemben nem nyilatkozhatik, mert ebben tiszte gátolja. Mellesleg megjegyezve azonban, az ő álláspontja ebben a kérdésben ismeretes, de a képviselőháznak mint elnök nem prejudikálhat. Amily bizalommal fordultak ide, oly nyugodtan várják meg a képviselőház határozatát. A képviselőház bölcsesége megtalálja azt az utat, hogy a kérvényt közmegelégedésre elintézze. Néma csendben, mozdulatlanul hallgatták meg a szoczialisták az elnök száraz beszédét s néma csendben vonultak ki az utczára, a küldök ezreihez. Egy éljen se hangzott el... (A szétoszlás.) A szocziálisták bevégezték, a miért jöttek. A küldöttség visszament az utczára s engedelmet kért a főkapitánytól, hogy a néppel tudassák útjük eredményét. Ezt persze nem lehetett megtagadni s a vezérek — heten voltak ők is, pedig nemzetköziek — két irányba siettek, hogy rövid beszédekben tudassák a tömeggel, mi történt a képviselőházban. Hét különböző helyen beszédeket tartottak: Bokányi Dezső, Kardos Jakab, Klárik Ferencz, Weltner Jakab, Garbai Sándor, Gyárfás József és Buchinger Márton. Mindegyik tudatta a néppel, hogy a fölvonulás czélját elérték máris. Megmutatták a tömegükkel, hogy számolni kell velük, megmutatták a viselkedésükkel, hogy politikailag érettek és megmutatták azt is, hogy az igazi közvéleményt ők képviselik. Kérvényüket, amelyben az általános választói jogot követelik, eljuttatták a magyar képviselőházhoz, s azt az ígéretet kapták, hogy a képviselőház tárgyalni fogja követelésüket. Most csak egy feladatuk van még. Azt állam, hogy a parlament váltsa be, amit a legtöbb tagja megígért. Ha ez nem következik be, a szószegésre csak egy válaszuk lehet: az általános sztrájk. A vezéreket megéljenezte a nép, azután csendben, rendben, nyugalmas méltósággal elvonult. Egy óránál tovább tartott, amig az óriás tömeg száz és száz utczán keresztül lassan eltűnt mindenféle irányban . . . A képviselőház ülése. (A folyosón.) Népes, sürü, fekete volt a folyosó már reggel korán. A szoczialisták is elég jókor keltek, de egyik-másik képviselő még korábban kelt fel. Aranyat ugyan nem lel már manapság, aki igen korán kel fel, de esetleg nem találkozik szoczialistával. És sokaknak ez aranyat ér.. . Mihelyt a szoczialisták felvonulása kezdődött, minden ember az ablakokhoz rohant. Mert hiába mondogatták hangosan egyesek: »A csőcselék!«, belül mindenki érezte és bevallotta, hogy ez nagy, impozáns, nálunk eddig élő páratlan tüntetés. Egy méltóságos és hatalmas tömeg, amely úgy követel jogokat, hogy tiszteli a jogokat. Egy hadsereg vonult fel a parlament előtt, egészen másmilyen, mint a kisded koalícziós tábor belül. Odalenn mindenki katona, idefönn mindenki hadvezér ... Volt is fönn mindenkinek ötlete, tanácsa, parancsa kéznél. Értekezletet kell tartani, tanácskozni kell az elnapolásról, tanácskozni kell a feloszlatásról, intézkedni kell a személybiztonságról, inzultálni kell a minisztereket, informálni az embereket. Ahány ember, annyi bölcseség! S mi lesz ebből a sok bölcseségből, ha együtt vannak ?... A szocialistákról mindenki csak azt tudta mondani, hogy példás érettséget mutatnak. Károlyi István gróf büszkén mesélte, hogy gyalogszerrel ment el közöttük és senki se bántotta. Zichy Jenő gróf sorra vette az újságírókat és mindegyiknek elmesélte, hogy őt meg is éljenezték. Ilyen jó fiúk a szoczialisták! . . . Az elnöknél persze tanácskozás volt, Kossuth Ferencznél nemkülönben, Zichy Aladár gróf is tárgyal az embereivel, sőt Bánffy Dezső is, aki azonban alig mutatkozik utóbb a teremben. Mozgalom, zaj, kiabálás mindenfelé. Ez a hitvány kis folyosó nagyobbakat tud kiabálni, mint odalenn az egész félszázezernyi tömeg . . . (Az ülést megnyitják.) Közben szalad az idő. Tíz óra, negyed tizenegy, féltizenegy. A képviselő urak nem olyan pontosak, mint a szoczialista urak. Háromnegyed tizenegyére mégis bevonul az elnök. Persze megéljenzik. Senki se tudja miért. De így jól van. A kormány is bevonul. Persze lehurrogják. És ez is jól van így. Aztán az elnök megnyitja az ülést és felolvassák a királyi kéziratot, amely szeptember tizenötödikére tűzi ki az országgyűlés megnyitását. Fejérváry Géza báró áll fel a formalitások bevégzése után. És elkezd beszélni. (A kormány lemondása.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök : Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután kijelentésem kapcsolatos a múltkori királyi leirattal történt elnapolással . . . Madarász József: Hangosabban! (Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza b. miniszterelnök. . .engedje meg a tisztelt Ház hogy a magam részéről egy rövid kijelentést tegyek! (Halljuk ! Halljuk !) és a tisztelt Házat tájékoztassam. Ivánka Imre: Éljenek a szoczialisták! (Mozgás: Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza báró miniszterelnök: Bár igen rövid, de fontos lévén kijelentésem, bátor leszek azt felolvasni. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa). Miután a viszonyok kényszerítő hatása folytán nem sikerült a kormánynak ő császári és apostoli királyi felsége által legkegyelmesebben kijelölt feladatát oly értelemben megoldani, (Mozgás halfelöl.) hogy a korona által elfogadható programja alapján többségi kormány létesülhetett volna. . . . Madarász József: Ne is sikerüljön! Fejérváry Géza báró miniszterelnök :... ennélfogva ezen kormány lemondását előterjesztette, melyet ő felsége a legkegyelmesebben elfogadott, (Felkiáltások a baloldalon: Jól tette! Éljen!) és a kormányt utasította, hogy az egyes miniszterek hivatalos működésüket további elhatározásig folytassák. (Egy hang a baloldalon: Ismét a régi játék! Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ő császári és apostoli királyi felsége legkegyelmesebben felhatalmazni méltóztatott annak kijelentésére, hogy még mindig táplálja azt az óhajt, miszerint általa elfogadható programja alapján a többségi és szövetkezeti pártok soraiból kormány alakuljon. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József: Nem is lehet másképp ! (Mozgás és zaj balfelöl: Halljuk ! Halljuk!) Fejérváry Géza báró miniszterelnök: E végből, hogy a tisztelt koaliczió esetlegesen előterjesztéseit megtehesse a koronánál . . . Zichy Jenő gróf: Megtettük már a feliratban ! (Mozgás. Zaj. Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fejérváry Géza báró miniszterelnök: . .. bizonyos időre van szükség, és igy bátorkodom a AZ ÚJSÁG Szombat, szeptember 16.