Az Ujság, 1905. október/1 (3. évfolyam, 273-287. szám)

1905-10-01 / 273. szám

Budapest, 1905 III. évfolyam. 273. szám. Va­sárnap, október 1. Előfizetési árak: Egész évre 28 k. — £, Félévre ... 14 » — » Negyedévre__7 » — » Egy bóra___ 2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54 ■& Telefon 66—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi­ út 54. sa. Telefon 64—01—02—08. Kebelen minden nap, Ca**S és vasárnap mán­ka. ROVÁS. Megint nem tudjuk, hányadán vagyunk. Mikor az általános szavazati jogról van szó, azt kell hallanunk, hogy az ország sorsát nem szabad a szoczialisták kezére adni. Annyi ugyanis a szoczialista, hogy általános szava­zati jog esetén övék lenne a többség. Mikor pedig arról van szó, a nép szava és véle­ménye a koaliczióról mennyit ér, azt kell hal­lanunk, hogy a szoczialisták elenyésző töre­dékét teszik Magyarország népének s mind­össze Budapesten s néhány gyári városban adnak valamelyes tömeget. Mint megannyiszor, most is indítványoz­zuk : tessék válogatni! Sokan vannak-e a szoczialisták vagy kevesen ? Ha sokan, akkor tessék az ő utczájuk hangját respektálni, ha kevesen, ne tessék az általános választójogot a szoczializmusra való hivatkozással agyon­ütni. De a­míg a pesti szájukkal Kristóffyt megteszik nemzetközi bandafőnöknek, a bécsi és prágai szájjal pedig elfújják az abezugoló utczát, mintha pehely volna, addig azt kell róluk tartanunk, hogy nem tudják még, hogy miről van szó, vagy már tudják, hogy mikor kell hazudni. * A magyar Sherlock Holmes névre egyetlen ember érdemes és ez Bánffy Dezső báró. ő, mikor múlt szombaton a kihallgató terembe lépett, rögtön észrevette, hogy a székek a fal mellett állanak és az asztalon nincsen író­­szerszám. S ebből kuksolta, hogy nem tanács­kozásra hívták, hanem ad audiendum verbum. Ez az éles megfigyelés, a belőle levont messzemenő és helyes következtetés megkapta a maga beigazolását, nemcsak utólag, az ese­mények által, hanem előzőleg is. Azt ugyan már előbb hallottuk, hogy Bánffy az audienczia előtt igen pesszimisztikusan nyilatkozott, ma pedig a Hazánk nevű koalíc­iós lap szerint Bánffy már pénteken hallott Goluchowskitól mindent, sőt az öt pontra nézve Apponyi előre készített már deklarácziót. Nem akarunk ebből semmire se következtetni, éppen csak a Bánffy Dezső báró nagy megfigyelőképes­ségére, mely a Hazánk leleplezése után is nagy marad. De többé nem meglepő. * Csáky Albin grófot koalicziósok egyelőre nem tudják hova tenni. A királyhoz megy s notórius szabadelvű, ezért hazaáruló czim járna neki. De nem lehet tudni, hátha mégis Kristóffy ellen nyilatkozott, hiszen gróf, lel­kére is arisztokrata, tehát nem lehet híve az általános választójognak. Viszont közkézen forog egy nyilatkozata, mely szerint, ha a statisztikai adatok a magya­rság érintetlen szupremácziáját biztosítják, ő is az általános választójog mellé áll. Már­pedig a statisz­tikai adatok, legalább a Kristóf ígér, e mellett bizonyítanak, sőt még Apponyinak egy nyi­latkozata szerint is a magyar államiságot nem kell félteni. Akkor hát mégis le kell húzni a nemes grófot ? Viszont az ő indítvá­nyára került sor az inkompatibilitásra, tehát nem annyira szabadetvüpírű­, mint inkább csak szabadelvű. Sőt itt-ott Tisza-ellenesen is tartotta magát. Mégsem lesz jó őt elriasztani. Mit csináljanak hát Csáky Albinnal ? Egyelőre megteszik jellemnek. KOBOZ KRÓNIKÁJA. — »Üsd, nem apád!« — »Lámpavasra!« — »Csak a fejét!« — »Szúrjad hasba!« Bár ez is magyar kommandó, Nem ezt kértük. De elértük — S rendőr-lóval eltiprandó. Egyéb nemzeti vívmányban. Fájdalom, még nagy hiány van. Több hiánynál: csúnya csorba; A mink volt is, pusztul sorba. S több, mint csorba: szégyen, botrá­ny. Sem jog új, sem ős alkotmány. Daczia dacz: a király kedve Császárivá keseredve; Kurtán-furcsán bán el vélünk, Oda,nála tekintélyünk. Régi hit-becsületünk Világszerte mind letűnt. S mig tűrnünk kell bécsi fricskát, Egymásmellen nyitunk bicskát. * S kik a hont e sárba vitték Hazamentő hősök itt még. Őket dicscsel környezi Mind, ki nem nemzeti:'zi. S míg egünkre sötét vesz gyűl, Nekik s­záklyás fene készül. * Rossz vagy jó ez: Megható ez. Mint a nagy szerelmi mámor, Melylyel hű lányt ejt meg Ámor S csábitó karjába hajtja: E nép-mámor is a’ fajta. - vNézd a bájos gyermeket, KR.Faust doktor tönkretett: BáSzégyenben, bár bilincsben, Faustja ellen átka nincsen. Megőrjíti kín, gyalázat, Égre, földre, sorsra lázad —­­ S még sem kél a dűlt kebelben Vád a csábítója ellen. Abbul ő bálványt farag, — Bár szavát vesztére hitte, Bár az őt romlásba vitte, Abba szerelmes marad. * Ki bír naiv szív szerelmével ? Érzés ellen ész mit ér el? Vagy ki tud oly lángszerelmet, A mely nyers erőnek enged?... Minden mentő próba kár itt: Bajt tetéz csak, el nem hárít. Ha a végzet meg van írva, Hogy Faust vigye Gretchent sírba, E világon semmi, senki Tragikumtól meg nem menti. Legfölebb egy mód ha van: Kiért Gretchen híven érez. Fausthoz kell őt adni férjhez, Éljen véle boldogan! * A magyar közvélemény, Hű kiá Gretchen a szegény. Mindhiába szidják, óják, Szereti a csábítóját, — S mig nem kapja meg kormányul, Abbul ő ki nem ábrándul. Kapja hát meg, legyen boldog! Bécs se rontsa már e dolgot, — S a csábitó se bujkáljon, Rögtön oltár elé álljon. Mit számitgat hozományt? Vegye, mint van, el a lányt. * Ha nem érhet ilyen véget, Tragikus lesz e történet. Örök lesz a zavar, botrány, Belehal a csábított lány... De, lerogy bár börtön-ágyra, Csábítóját ott is áldja. . Lapunk mai száma 48 oldal. Idegenek. A haza vezéreit most a keddi fák­lyásmenet érdekli, több semmi. S meg­döbbenve kell tapasztalnunk, hogy Magyarország ügyeivel pozitív irányban éppenséggel csak az idegenek foglalkoz­nak. A Gautschokhoz és Goluchowskik­­hoz csatlakoznak a Lecherek és Perners­­torferek. Ezeknek van mondanivalójuk a magyar válságról s ha nincs is jussuk hozzá, van érdekük, mely hozzátevésre készti őket. A magyar politikusok tehe­tetlenségét éppen az idegeneknek a mindenre figyelő agilitása jellemzi leg­jobban. A mi magyarjaink a múlt szom­bati audiencziából éppen csak azt értet­ték meg, hogy a király megsértette őket s nekik a néptől flastrom dukál. Bécsben készül a komoly, bár nekünk nem kedves munka, Budapesten a fáklyásmenet készül. Nagyon világos és nagyon együgyű felelet a bécsi audien­­cziára. Az idegenek ellenben kézzelfogható dolgokkal foglalkoznak. Mi lesz a dele­­gácziókkal, mi lesz a kiegyezéssel, ami a kereskedelmi szerződésekkel?* Foglal­kozhatnak vele, határozhatnak a dol­gokban, mintha Magyarország nem is volna a világon. És voltaképpen nincs is, mert Magyarország most fáklyás­menetre készül, mely remélhető­n ki­tűnően fog sikerülni. Az osztrákoknak nem vehetjük rossz néven, hogy nem fáklyákkal dolgoznak. Jusson eszünkbe, hogy az osztrák Reichs­­rath munkaképtelensége idején mi is­ ­ deríti diadala. írta Herczeg Ferencz. A pogányok földjén levő sibergáni hegy­tetőn, hetven napig járóföldre elterülő vad erdők közepett, élt egy igazhivő remete, kinek tulaj­donképpen Ib­n Hasszán Abdullah al Hulaga volt a neve, a­ki azonban önmagát fehér der­visnek nevezte. A név illett is rá, mert az erény színébe öltözött a teste is, a lelke is. Hófehér volt a kaftánja, fehér patyolatból csavart a fejére hordónyi turbánt, az ezüstfehér szakállát pedig Allah megnövesztette az övéig. A fehér dervis egyszer piros hajnalban a kis tanyája előtt ült a gyepre terített szőnye­gén és éppen az alkorán százhetedik szuráját mormogta magában, midőn vérfagyasztó si­koltozás ütötte meg a füleat. A kiáltozás a ró­zsák völgyéből hallatszott. Utána halálos csen­desség lett, az erdő se zúgott már, mintha a

Next