Az Ujság, 1905. november/1 (3. évfolyam, 304-318. szám)

1905-11-01 / 304. szám

Szerda, november 1. AZ ÚJSÁG BELFÖLD.­ ­ Beszámoló. Námesztóról jelentik, hogy Skycák Ferencz orsz. képviselő Námesztón (Árva­megye) népgyűlést hívott össze, a­mely alkalom­mal beszámoló beszédet tartott.­­ A fiumei beiktatás. Fiuméból jelentik, hogy az eddigi megállapodás szerint Szápáry Pál gróf november 2-án este indul el Budapestről a déli vasúton és másnap reggel Fiuméba érkezik. A vasútnál a katonai, egyházi és állami hatóságok és a vállalatok fejei fogadják, mire Gál kor­mányzó-helyettes rövid üdvözletére válaszolva, a kormányzó a templomba hajtat az ünnepi istentiszteletre. Szápáry gróf innen a kormányzó­ság és a tengerészeti hatóság hivatalába megy, a hol átveszi a hivatalokat és a tisztviselők be­mutatását fogadja. Ezután a kormányzósági pa­lotába tér, a hol délután a hivatalos tisztelgések következnek.­­ A horvát országgyűlés egybehivása. Zágráb­ból jelentik, hogy a király leiratot intézett a bánhoz, a melyben a horvát országgyűlést novem­ber 10-ikére újra egybehívja. A leirat október 22-ikéről van keltezve és Pejacsevich gróf horvát bánon kívül Kovacsevics horvát miniszter is ellenjegyezte. A vezérlő-bizottság határozata. — Saját tudósítónktól. —• A kormányprogramm a mai napon vessző­futásának újabb, de előreláthatóan nem végső állomásához ért. A szövetkezett ellenzék ve­zérlő-bizottsága foglalkozott vele délelőtt tar­­­tott ülésén. Előbb a passzív rezisztencziának a főispáni beiktatásokkal kapcsolatos egyöntetű szervezéséről tanácskozott, azután rátért a programmra. A tárgyalás eredménye hosszú határozat, mely azt bizonyítgatja, hogy a Pro­gramm nem egyéb, mint a nemzet megveszte­getését czélzó vakmerő kísérlet. Természetes, hogy a vezérlő­bizottság a legélesebb szavakat szedi össze e szerinte rosszhiszemű és minden­képpen, még a kormány szempontjából is ezért tévesztett kísérlet elítélésére. Ma három védője is akadt a kormány­­programmnak. Mind a három érdekelt fél: Kristóffy József, Vörö­s László és Feilitzsch Artur miniszterek. A belügyminiszter a félhivatalos lapban igyekszik meggyöngíteni azokat a vádakat, melyekkel Tisza István gróf a szabadelvű párt tegnapi értekezletén illette a kormány pro­­grammját. A kereskedelemügyi miniszter a neki mandátumot felajánló III. kerületbeli küldött­ség előtt, a földmívelésügyi miniszter az őt mint a Magántisztviselők Otthonának elnökét üdvözlő küldöttség körében kelt védelmére az erősen megtépázott kormányprogrammnak. Mindezekről itt következő tudósításaink tájékoztatják az olvasót. (A vezérlő-bizottság.) A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt foglalkozott a kormány programm­­jával és a következő nyilatkozatot adta ki: — A szövetkezeti pártok vezérlő-bizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a Fejérváry báró által fölolvasott kormányprog­­rammot komolyan venné. A magyar nemzet hagyo­mányos józan fölfogása ítélt már e programra felett s a vezérlő-bizottság csak elméleti köteles­séget teljesít, midőn ezt az ítéletet megpecsételi. E programm magán hordja a megvesztegetési kí­sérlet bélyegét, elszomorító jeléül annak, hogy megvesztegethetőnek hiszik a nemzetet, a­mi felett a nemzeti lélek minden bizonynyal föl fog hábo­rodni. Mindent ígérnek mindenkinek, tekintet nél­­kü arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe s mennyivel több adóba kerülne. Évtizedekre szóló programmot csinál magának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mekkora, tehát hány hétig állhat fenn ; kiszámíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja hogy eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a foly­ton emelkedő katonai költség nyomasztó súlylyal nehezedett ránk. Ennek daczára a programm a katonai költségeket tetemesen növelni szándékozik és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy ámít, vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, a­mit a kü­lönböző ellenzéki pártok évtizedekig követeltek és ezzel igyekszik megvesztegetni a tömeget, csakhogy ki­kerülje azt az egyet, hogy a magyar pénzzel és magyar vérrel föntartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtassák. Ezzel be­bizonyítja, hogy a nagy tömegeket hazafiatlanok­­nak hiszi, a miben csalódik. De mig egyrészt olyan ez a programm, mint az evangéliumi példabeszéd öt kenyere, melyből mindenki jóllakhatik s minden vágy teljesülését megígéri mindenkinek, tekintet nélkül bármire és senkinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghez vinni a nagy csodát, addig akarat­lanul is elárulja a programm valódi czélját a kö­vetkező rövidre foglalható pontozatokban: A királyi vétójog végtelen mindenhatósága, a­mi megsemmisítené az országgyűlés önálló tör­vényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. ■«*,,«.« . A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesí­tésének lehetetlensége. A véderő terheinek föl­emelése a kétéves szolgálat jelszava alatt, a­mely fölemelt teher alatt összeroskadna az ország, a­helyett, hogy a kétévi szolgálatot létszámemelés nélkül érné el. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet föltétlenül föntartja, legalább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályosan védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak, hogy mit létesíthet saját föld­jein, saját pénzén saját érdekében, addig a nem­zet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nemcsak az anyagi, hanem az alkotmá­nyos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, a­melylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják, az adófizető közönség rovására. A­ki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg. A­ki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzetet és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programm minden olyan részletében, a­mely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programm, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjaiból ab­szolutisztikus programm. A­mint Józsefnek, a kalapos királynak ab­szolutisztikus demokrácziája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, miből kik­ a szándék : hitegetni,kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor, milyen eszközökkel és milyen módon vál­tassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlő­nek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi czen­­zus lenne, és melynek alkalmazásánál minden esz­köz a kormány kezei közt lesz, mert a kormány programmja egy szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tisztaságának és szabadságának biz­tosítékai. Már­pedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiterjedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgy­hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fog­nak tudni írni és olvasni; továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró húsz és huszonnégy év közti polgárokat kizárja és ezenkívül a huszonnégy évet meghaladott polgárok közül továbbra is ki­marad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos sta­tisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a programm, a­miben leginkább akarja megvesz­tegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogy ha megválasz­tott képviselőjének akarata nem érvényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor tel­jesen mindegy az, hogy hány ember küldi az or­szággyűlésre azokat a képviselőket, a­kiknek csak azt szabad akarni, a­mit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarca és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy a semmiben osz­tozkodhatni nem nyereség. Első föladata marad tehát a nemzetnek meg­védelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második föladata ma­rad a nemzetnek, eltávolítani a nemzeti haladás útjából az odagördített akadályokat. Csak a kötelességeink teljesítése mellett fog­hatunk hozzá ama feladatoknak a megoldásához, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programmjainkból, az ellenzéki pártok programm­­jaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése, az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás ; ilyen az adómentes létminimum bizto­sítása és az otthon mentesítése ; a kis- és középbirtok tehermentesítése; a kis- és nagyipar gyámolítása; a tisztességtelen verseny kiküszöbölése ; az uzsora fékezése ; a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése ; csatornázás, stb.; a progresszív adó ; a tisztviselők helyzetének rendezése és szolgálati pragmatikája ; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás telje­sítése ; munkásbiztosítás; az ingyeniskolák és általános tankötelezettség; a közegészségügy ren­dezése ; a szövetkezetek előmozdítása, az egyházak és a kultúra állami segélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támoga­tása ; a közgazdasági ügy önállósítása, az önálló vámterület, a nemzeti bank fölállításával; a városok anyagi helyzetének megjavítása ; a kiván­dorlásnak helyes gazdasági politikával való meg­­gátlása stb. Ezeket és más ilyennemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm, s az, a­mit mond, azt legkevésbé illetékes elmon­dani az a miniszterelnök, a­ki hosszú miniszter­sége alatt soha egy perczig sem mutatott semmi érzéket e czélok iránt, hanem évtizedekig kép­viselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindennek meg kell hajolni s melynek kielégítése ő szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e czélok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hűtlen önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy a­mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni arról, hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása, nem eladó. A ma­gyar nemzet nem gyermek és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesztést czélzó ígéreteknek hitelt adjon s ezekért leszereljen , a­mely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, a­mely elsősorban az udvar akaratát és a militarizmus czéljait szolgálja,, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, melyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogy ha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság , tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmányát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fönn, és alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik. Kossuth Ferencz néhány nap óta beteg, nem hagyhatja el a szobát s e miatt a bizott­ság nála tartotta mai értekezletét. Jelen voltak Kossuth Ferenczen kívül Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Da­rányi Ignácz,­ Zichy Aladár gróf, Bánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Gulner Gyula, Tóth János, Holló Lajos, Sághy Gyula, Kaos Ivor báró, Vázsonyi Vilmos, Hock János és Ugrón Gábor. Mindenekelőtt sorra vették a beérkezett gratulácziókat s erről a következő jelentést adták ki:­­ A vezérlőbizottság hálásan vette tudomásul Újvidék, Abaúj, Torda, Békés, Esztergom, Sza­bolcs, Zala, Sopron, Csík, Udvarhely vármegyék törvényhatóságának és az ózdi vas- és aczélgyár ezer munkásának a vezérlőbizottsághoz intézett határozatát, a­melyekben a szövetkezett ellenzéket üdvözlik és biztosítják támogatásukról. Ezután a passzív rezisztenczia föntartá­­sáról tanácskoztak. A vezérlő­ bizottság a minap —­"a­mint jeleztük is — megbízta Gulner Gyulát, hogy a megyék passzív rezisztencziájának további föntartására nézve tegyen a bizottságnak ja­vaslatokat. Gulner Gyula most felelt meg a megbízás­ 3

Next