Az Ujság, 1905. december/1 (3. évfolyam, 334-348. szám)
1905-12-01 / 334. szám
Magyarországon és Ausztriában tetté váljon. Ellenben Kossuth Ferencz ma szintén feltétlenül szükségesnek és többé fel nem tartóztathatónak mondja e reformot, de az e reform jegyében született kormány ellen tör és e reform halálos ellenségeinek táborát vezeti, tehát megtesz mindent, hogy az általános szavazati jog ne valósulhasson meg. Kossuth Ferencben áll, hogy e kétértelmű helyzetnek véget vessen. Tegye meg az általános választói jog érdekében azt, amit Kossuth Lajos annak idején az egyházpolitikai reformok érdekében tett. Szakadjon el azoktól, akik az általános szavazati jog meghiúsításán fáradoznak , és vesse latba tekintélyét, hogy a parlament tegyen félre minden egyéb kérdést és oldja meg ezt a feltétlenül szükséges, elodázhatatlan feladatát. Akkor meglesz a kibontakozás. (A pártok.) Budapesten kevés képviselő van s így azt a benyomást, amelyet Kossuth czikke támaszt, ma még általánosságban nem állapíthatni meg. Ugron Gábor például ma több koalícziós politikussal beszélgetve, így nyilatkozott a dologról: — Nagyon örvendek rajta, mert tíz év óta nyíltan hirdetett álláspontom. A fölirat nem zárja ki a választói jog általánosítását. A fölirat ezt a kérdést nyitva hagyta, mert a dolognak nem akart prejudikálni. Rakovszky István, a képviselőház alelnöke és a néppártnak alelnöke ezeket mondotta: — Mi, néppártiak rendületlenül a felirat alapján állunk, a feliratot tartjuk és álljuk. Kaas Ivor báró körülbelül ezeket mondotta: Ha a függetlenségi párt megszakítja a koalíczió alapját tevő paktumot, akkor ő is, és bizonyosra vehetni, hogy a néppárt is kilép a koalíczió kötelékéből. Márpedig, ha a függetlenségi párt elfogadja Kossuth álláspontját, csakugyan paktumszegést követ el. A néppárt nem áldozza fel a magyar nemzeti államot, se Bokányiért, sem a bozeni polgármesterért! Ha pedig Kossuth Ferenczczel szakít a koalíczió, előáll az új pártszövetség, a hatvanhetes koalíczió éssz legyünk valamennyien, akár Tisza Istvánnal is«. Kossuth különben mindig paktált. A tavaszszal Tisza Istvánnal, most pedig Fejérváryval. Gulner Gyula, hír szerint, azt mondotta, hogy inkább az ellenzék hozza meg az általános választójogot, mintsem a kormány. Olay Lajos kilép a koalícióból is, a függetlenségi pártból is, ha Kossuth mostani álláspontját a baloldali szövetség vagy a függetlenségi párt magáévá teszi. A függetlenségi pártban — legalább ama kevés képviselő között, aki Budapesten van s ma a pártkörbe ellátogatott — igen ellentétesek a vélemények s ma nem állapíthatni meg, hogy Kossuth a saját pártjában nem marad-e kisebbségben ? Az új párt az egyetlen frakczió, amely Kossuth mai állásfoglalását osztatlan helyesléssel fogadta. Hire járt, hogy Kossuth Ferencznek mai feltűnést keltő czikke Andrássy Gyulával, mint a disszidensek vezérével tegnap folytatott megbeszélés alapján készült. Ezzel szemben azonban konstatálták, hogy Andrássy Gyula gróf annál kevésbé tárgyalhatott Kossuth-tal, mert késő éjszaka érkezett Budapestre. (Széll Kálmán Budapesten.) Valahányszor Széll Kálmán rátóti birtokáról Budapestre jön, mindig megújulnak a kibontatásról való kombinácziók. Ha pedig Széll Kálmán még a Nemzeti Kaszinóba is ellátogat, akkor »kész kibontakozási tervek« is jelentkeznek. így történt ezúttal is, hogy Széll Kálmán ismét Budapestre érkezett s tegnap este megjelent a Nemzeti Kaszinóban, ahol »több kiváló vezérpolitikussal tanácskozott«. Mindenféle kibontakozási akciót emlegettek, holott Széll maga is több ízben kijelentette már, hogy ebben a válságban vezetőszerepet vagy közvetítő hivatást nem vállal. Budapestre jövetele kapcsán ma különösen a koalíczióban azt a hírt kolportálták, hogy tegnap este Lánczy Leónál a bankigazgatók értekezletet tartottak, amelyen arról tanácskoztak, miként nyerhetnék meg Széll Kálmánt, Csáky Albin grófot és Wekerle Sándort a kibontakozás aktív elősegítésének. Amint értesülünk, ebből a hírből egyetlen szó sem felel meg a valóságnak. A teljesség kedvéért megemlítjük még azt is, hogy a koalíczió bécsi orgánuma, a Zeit, azt a hírt hozza ma, hogy a koalíczióban a helyzetről már nem nyilatkoznak oly sötét pesszimizmussal, mint eddig, mert azt hiszik, hogy a képviselőház december 19-iki ülése előtt újabb egyezkedési tárgyalás lesz a király valamely megbízottja (talán Széll Kálmán) és a koalíció vezérei között. E tárgyalásnak az volna a czélja, hogy ha a kibontakozás most még nem lehetséges is , legalább fegyverszünetet kössenek. A fegyverszünettől azt remélik, hogy a nemzet egy kissé lecsillapodnék. (A szabadelvűpárt.) A szabadelvűpártban élénk reszenzussal tárgyalták ma este azt a hírt, hogy a párt több tagja bizalmas konferencziákat folytat hol itt, hol amott a végből, hogy a haladó párthoz való csatlakozást előkészítse. Ma délután Gromon Dezső báró titkos tanácsosnál volt értekezlet, amelyen a pártkörbe hozott hírek szerint tizenketten voltak jelen. Megállapodásra jutni nem tudtak, s a konferenczia egy része határozottan a kormány ellen foglalt állást. A párt több tagja sürgősnek találván, hogy a pártnak a saját tagjaival szemben való viszonya teljesen tisztázódjék, föl fogja kérni Tisza István gróf pártvezért és Podmaniczky Frigyes pártelnököt, hogy pártkonferencziát hivassanak egybe. (A belügyminiszter és a városok.) Kristály József belügyminiszter valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város ügykezelését fogja legközelebb felülvizsgáltatni. Harter Sándor dr. miniszteri osztálytanácsos a belügyminiszter megbízásából egy titkár és egy számfejtő kíséretében tegnap Kassára utazott és megkezdte a város ügykezelésének felülvizsgálatát s a városi pénztár rovancsolását. (Mosonmegye felirata.) Moson vármegye hivatalos lapja közzéteszi a vármegyének a királyhoz intézett feliratát, mely a többi közt igy szól: »Arra nézve, hogy az adókat az állampolgároktól kik vegyék át és kik szolgáltassák be az állam pénztárába, az 1883. évi XLIV. törvényczikk rendelkezik, de e törvényczikk 86. szakaszában szó szerint kijelenti, hogy rendelkezései a törvényesen megszavazott adókra vonatkoznak. Daczára e rendelkezéseknek, a kormány minket és tisztviselőinket arra akar kényszeríteni, hogy törvényesen meg nem szavazott adókat az állampolgároktól elfogadjanak és az állampénztárba beszállítsanak. Midőn tehát az állampolgár pénzét a jelen helyzetben az illető tisztviselőhöz elviszi és ennek önként lefizetett adó czímén át akarja adni ezt, az állampolgár törvényellenesen jár el, a tisztviselő pedig, aki ezt a pénzt elfogadja és az állampénztárba szállítja, szintén alkotmány- és törvényellenesen jár el, de ezenfelül esküjét is megszegi. Mivel pedig a kormány az önként lefizettetni szándékolt adót elfogadtatni és az állampénztárba szállíttatni rendeli, tudjuk, hogy minket ezzel törvényellenes térre, tisztviselőinket pedig esküszegésre akarja szorítani.« A felirat így végződik: »Hallgassa meg Felséged, mint alkotmányunk és törvényeink legfőbb őre és mint legalkotmányosabb fejedelem, atyai készséggel esdő szavunkat, tegyen intézkedést arra nézve, hogy szentesített törvényeink által biztosított alkotmányunk épségben megtartassék és védjen meg minket s különösen tisztviselőinket azon szomorú sorstól, hogy vagy a törvénynek, vagy a kormánynak engedelmeskedve, nekik esküszegés, vagy kenyérvesztés között kelljen választaniok.« (A vidék.) Liptó megye mai rendkívüli közgyűlésén Szmrercsányi főispán bejelentette, hogy a belügyminiszter megsemmisítette azt a határozatot, amelyet a vármegye augusztus havi közgyűlésén a rezisztencia ügyében hozott. Élénk vita után a köztörvényhatóság 61 szavazattal 15 szavazat ellenében kimondotta, hogy a katonai behívók kézbesítése s a katonai belépési bizonyítványok kiállítása ellen akadályt nem gördít, valamint az önként befizetett állami adókat a községi közegek ezentúl is elfogadni és azt az állam pénztárába beszállítani tartoznak. Szeged város ma közgyűlést tartott, melyen Pittich Kálmán következő indítványát fogadták el. Ha a polgármester vagy helyettese felfüggesztésük miatt nem elnökölhetnek, akkor a közgyűlés elnöke a tanács tagjai közül választható meg és a közgyűlés 20 tag kérelmére is összehívható. Wegman Ferencz indítványára e határozatot birtokon kívül hozták meg. Tóth Pál főjegyző fölolvassa a kormány bemutatkozó leiratát s azután a tanács következő javaslatát terjesztette elő : Szeged város közönsége az újonnan kinevezett kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetik s azt nem támogatja. A közgyűlés a tanácsi javaslatot elfogadta. Egyhangúlag mellőzték Wimmer Fülöpnek az általános választói jogot sürgető indítványát. A közgyűlés a Kossuthnóta éneklése közben oszlott szét. Debreczen városának Kovács József polgármester elnöklete alatt ma tartott közgyűlése a belügyminiszter megsemmisítő határozatával szemben fentartotta előbbi határozatát s a póttartalékosok behívásáról szóló rendeletet irattárba helyezte s kimondotta, hogy az esetleges kinevezendő főispánt nem installálja. (A horvátok és a válság.) A horvát országgyűlés mai ülésének vége előtt — amint Zágrábból jelentik — rendkívül viharos jelenet játszódott le, melyre a magyar politikai helyzetről való vitatkozás adott okot. Thomas, Szarcsevics-párti képviselő felszólalásában többek között idézte egy lengyel politikus nyilatkozatát, ki azt mondotta, hogy a magyarok az osztrák császár birodalmának megrontására törekszenek. — Ezt mi is akarjuk! — kiáltotta közbe Tuskan. — Én mindjárt fegyvert ragadnék Bécs ellen. Harambasics: ügy van! Hisz ez az állam valóságos szörnyszülött! Vinkovics: Ma nem találkozna közöttünk új Jellasics. E közbekiáltások nagy kavarodást idéztek elő s a mikor Thomas befejezte a beszédét, nyomban fölemelkedett Pejacsevich gróf horvát bán és egy papírlapról a következő nyilatkozatot olvasta föl: — Az imént elhangzott közbekiáltások oly tendencziát árulnak el, mintha a felséges uralkodó és a monarchia egysége ellen lennének irányítva ... Harambasics közbekiált: Ez így is van! Nincs mit szépíteni a dolgot. Pejacsevich folytatja nyilatkozatának fölolvasását : — Én, a bán, mint a lojális horvát nép hivatott képviselője, visszautasítom az ilyen nyilatkozatokat és kijelentem, hogy az ilyen áramlatokkal szemben, bárhonnan is eredjenek azok, minden törvényes eszközzel állást foglalok. A nemzeti-pártiak erre azt kiáltották: Zsivo kral! (éljen a király !), amire az ellenzék padjairól viharos felkiáltások hangzottak. AZ trggAQ Péntek, deczember 11 Flottatüisetés. A szultán engedékenysége eltűnt, akár a szappanbuborék. Mai konstantinápolyi jelentéseink szerint újból az ellenállás szelleme kerekedett fölül. A szultán megint hallani sem akar a macedóniai pénzügyi kezelés nemzetközi ellenőrzéséről. A szombati ajánlat valószínűleg csak kísérlet volt annak kipuhatolására, hogy a hatalmasságok eredeti tervüket mennyiben volnának hajlandók módosítani. Sajnálatos mellékkörülménye a flottatüntetésnek az a heves izgatás, amely Olaszországban folyik Magyarország és Ausztria balkánfélszigeti politikája ellen. Állítólag Iranc