Az Ujság, 1905. december/2 (3. évfolyam, 349-362. szám)

1905-12-16 / 349. szám

rt____________________________________ dotta — nem fűzök a kibontakozás közeli meg­­­­teremtéséhez. Széll Kálmán a mai nap folyamán érintkezett Andrássy Gyula gróffal, a ki délben érkezett meg Budapestre. Ezenfelül hosszabb megbeszélést foly­tatott Széll Kálmánnal Polónyi Géza is, a­kinek hír szerint szintén van valami kibontakozási terve. Animozitás Széll Kálmán mostani akc­iója ellen olyan határozott formában, mint a Bánffy­­párton, nem jelentkezett még eddig sehol. Bánffy lapja például ma a többek között ezeket írja: ■— A kompromisszum-tervekkel kapcsolatosan foglalkoznunk kell azokkal a nyilatkozatokkal is, a­melyek láthatólag egy forrásból eredő sugalmazás folytán a Széll Kálmán védelmére láttak nap­világot. Minden félreértés kikerülése végett kon­statálnunk kell, hogy nekünk semmiféle privát kifogásunk nincs a Széll Kálmán buzgólkodása ellen. Mindenki a saját gusztusa szerint intézi a maga etikai és­­pénzügyi dolgait. Vannak bajba­jutott emberek, a­kiken a képviselőség segít, van­nak nagyobb bajba jutott nagyobb stréberek, a­kiken csak a miniszterelnökség segíthet. És ha üzlet a politika, hát próbálják meg az üzletemberek azokkal, a­kiket be tudnak csapni. Ám kompro­misszum és paktum dolgában mégis az a kifogá­sunk van Széll Kálmán ellen, hogy ő megbízhatat­lan. A­mit korábban csinált, borzasztóan elfuse­rálta. Már­pedig annál a suszternél, a­ki elfuserálja a czipőt, csak a legőrültebb balekok rendelnek másodszor is. Széll Kálmán orgánuma a támadásra a követ­kező sorokban válaszol: — A Bánffy Dezső bárót — úgy kell hinnünk, hogy e tekintetben az intencziói ellenére — támo­gató sajtóorgánumok napok óta heves támadáso­kat intéznek Széll Kálmán ellen. Ma is ocsmány kis fakadást intéznek ellene. Lehetséges, hogy a sajtó e része azt hiszi, hogy Bánffy Dezső bárónak szük­sége van arra, hogy Széll Kálmán ily lovagiatlan és gyanúsító módon támadtassék. Ellenben határo­zottan állíthatjuk, hogy Széll Kálmánnak semmi szüksége sincs arra és nem szorult rá, hogy az efélék­ ellen védelembe vétessék. (A vezérlő­bizottság.) A koaliczió vezérbizottsága —­ a­mint már jelentettük — hétfőn délelőtt értekezik. Kétség­telen, hogy a magyar miniszterelnök mai kihall­gatása és ama tény között, hogy az ellenzék ve­zérlő­ bizottságát hétfőn délelőtt tíz órára tanács­kozásra hívták egybe, összefüggés van. Nyilván azt hiszik az illetékes tényezők, hogy odáig a miniszterelnök mai audiencziájáról, legalább is annak a parlamenti helyzetre vonatkozó részéről és a deczember tizenkilenczedikén hozandó hatá­rozatokról végleges tájékozódást fognak szerez­hetni és e döntéshez képest szabhatják meg a koalíc­ióban egyesült pártok a maguk állásfogla­lását. A vezérlő­bizottság azonban a deczember ti­zenkilenczedikén történendőkön kívül a kormány vád, alá helyezésének kérdéséről is tárgyal. A vezérlő-bizottság intranzigens elemei sür­getik a kérdés elintézését, úgy látszik azonban, hogy az alkotmánypárt vezérlő-bizottsági képvi­selete ellene van a dolognak és így aztán valószínű, hogy ezzel a tárgygyal a hétfői értekezleten sem jutnak dűlőre. Végül az országgyűlés feloszlatásának kérdése is foglalkoztatni fogja a vezérlő­ bizottságot. Töb­ben hangoztatják, hogy dec­ember tizenkilencze­­dikén eleve tiltakoznia kell a képviselőház több­ségének az ellen, hogy az országgyűlést négy éven belül feloszlassák; arra az esetre pedig, ha ez mégis bekövetkeznék, fel kell hívnia a törvény­­hatóságokat, hogy új választás iránt ne intézked­jenek. (Az általános választói jog.) A belügyminiszternek az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatához, mely most készült el, terjedelmes indokolás fűződik, a­mely részletes statisztikát közöl a választójogosult­­sággal fölruházandókról. E szerint az új választási rendszernél a 24 évesnél idősebb férfiaknak adván választójogot, anyanyelv szerint így oszlik meg a választók összes, 2,621.894 főnyi száma: magyar 1,608.770, azaz 61.4 százalék; nem-magyar 1,013.124, azaz 38.9 százalék. A jelenlegi czenzusos választórendszerben van : magyar választó 589.738, azaz 56.2 szá­zalék ; nem-magyar választó 459.138, azaz 43­8 százalék. Az írás-olvasás tudásáról feltéte­lezett új választórendszerben tehát megkétszere­ződik a nemzetiségi , és­ megháromszorozódik a magyar választók száma. Mégis, ennek ellenére, a magyar választók százaléka fölemelkedik 56,2 százalékról 61,4 százalékra. (Utasítás az ügyészségeknek.) Lányi Bertalan igazságügyminiszter ma va­lamennyi királyi ügyészséghez leiratot intézett, a­melyben, hivatkozással az 1879. évi XXXVI. törvényczikkre, elrendeli, hogy mindazon tör­vényhatósági tisztviselők vagy magánszemélyek ellen, a­kik a törvényes intézkedések megakadályo­zására izgatnak és a lakossághoz akár szóval, akár nyomtatvány útján ilyen értelmű felhívást in­téznek, a büntetőtörvény 173-ik szakasza alap­ján azonnal indítsák meg a megtorló eljárást. (Pest megye.) Pest vármegye székházán egyelőre nincs semmi különös esemény. A tisztviselők dolgoznak. Ma Gulner Gyula és Förster Aurél jártak a hiegye­­házán. Több hivatalos helyiségben tettek látoga­tást és egyes főbb tisztviselőkkel hosszasabban tárgyaltak. Römer Róbert főjegyző-helyettes ma a törvényszéken járt, a­hol Szlavek Ferencz vizs­gálóbíró kihallgatta a Laszberg Rudolf gróf be­vonulása alkalmával történt zavargás dolgában. Szembe állították vele Koháry Mártont is, a­kit azzal vádolnak, hogy Laszberg grófot le­köpte. Römer nem ismerte föl Koháryban a fő­ispán támadóját. Koháry különben ma több tanút nevezett meg, a­kik bizonyítják, hogy ő az inzultus idejé­ben a második emeleten tartózkodott. Szia­vek vizsgálóbíró felolvasta Koháry előtt a rendőrségi jegyzőkönyvet, a­melyben benne foglaltatott az is, hogy a­mikor őt elfogták, Zsebé­ben egy záptojást találtak. — Ez igaz — felelte Koháry. — Többen tisztviselőtársaimmal együtt záptojásokat vásárol­tunk. Sajnos, nem kaphattunk eleget. Mindegyi­künkre csak egy-egy darab jutott. De ezeket sem használhattuk el, mert a gróf bezárkózott az al­­ispáni hivatalba s onnan ki se jött. Ha kijött volna, nagy bajok történtek volna, mert fekete kabátja bizonyosan schwarzgelb szint ölt magára. Koháry ezzel fejezte be vallomását, de be­jelentette még, hogy a rendőrség ellen vádat fog emelni hivatalos hatalommal való visszaélés czí­­mén. A vizsgálóbíró ezután kihirdette előtte, hogy ügyében a vizsgálatot befejezte s indítványtétel végett átteszi az iratokat az ügyészséghez. Koháry ellen különben Laszberg ma elrendelte a fegyelmi vizsgálatot s ennek tartamára felfüggesz­tette állásától. (A szolnoki eskütétel.) Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja, Lenk Gyula — a mint Szolnokról jelentik — ma reggel a gyorsvonattal Szolnokra érkezett. Egy rá várakozó magánfogaton hajtatott be. A főispán egyenesen a vármegye székházára hajtatott, hol Bagossy Károly alispánt felhívta, hogy a székház gyűlésremét és a főispáni helyiségek lepecsételt ajtóit nyittassa fel. Az alispán vonakodott ezt megtenni, a­mire a főispán eltávolította a pecsé­teket és az ajtókat egy katonai fegyverkovácscsal felnyittatta. Az utczákon nyolcz csendőr tartotta fenn a rendet. A megyeháza kapuját két csendőr őrizte, dolguk azonban egynek sem akadt, mert valami nagy tömeg nem törekedett a megye­házára. Tüntetés egész nap nem volt s a főispán este hét órakor elutazott Szolnokról Budapestre. Ma érkezett a vármegyéhez a belügyminiszter rendelete, a­mely megsemmisíti a törvényhatóság­nak azt a határozatát, a­mely eltiltja az alispánt és helyettesét a közgyűlés összehívásától és a tiszt­viselőket a kormány rendelkezéseinek való enge­delmességtől. A rendelet az alispánt utasítja, hogy hívja össze a főispán által kitűzendő közgyűlést. Minthogy az alispán a miniszteri rendelettel szem­ben megtagadta az engedelmességet, a főispán az installáló közgyűlést deczember 23-ik napjának délelőtt 10 órájára tűzte ki és a közgyűlést maga hívta össze. (Szatmármegye és főispánja.) Koalícziós jelentések alapján mi is hírt adtunk a tegnapi szatmármegyei közgyűlésről. Ma Nagykárolyból erre vonatkozólag annak kon­­statálására kértek föl bennünket, hogy a fő­ispánnak a közgyűlésből való kirekesztése nem­­ történt meg. A főispán higgadtan vezette a köz­gyűlést, a tárgyalást a meg-megújuló­­ zaj miatt többször fölfüggesztette, szünet alatt a köz­gyűlési teremben sétált, a közgyűlésen jegyző­­könyvhitelesitő bizottságot küldetett ki s a közgyűlést végül szabályszerűen rekesztette be. Ezután még híveivel együtt hosszabb ideig a teremben maradt, majd zavartalanul távozott. A közgyűlés után a főispán ebédet adott, a­me­lyen ötvennyolc­ bizottsági tag volt jelen. A tegnapi közgyűlésből kifolyólag a főispán ma Ilosvay Aladár főjegyzőt és Kerekes Zsigmond aljegyzőt azért, mert ezek a főispán intézkedé­seinek ellenszegültek, állásuktól felfüggesztette. Az illetők az okmányt az azt kézbesítő, hajdútól nem fogadták el és kijelentették, hogy állásuk­ ■ ban megmaradnak. Ma délelőtt a közigazgatási bizottság Nagy László főispán elnöklésével ülést tartott. A főjegyző és a két aljegyző, kivételével a bizottsági ülésen az összes előadók megjelentek és a hatáskörükbe eső ügyekről referáltak. A fő­ispán ma két aljegyzőt nevezett ki, a­kik az esküt le is tették. Ilosvay főjegyző e hó 28-ára újból közgyűlést hivott egybe, a­melyre kitűzte a teg­napi közgyűlés tárgysorozatát. (Az abaujmegyei installáczió.) Kassáról táviratoztak, hogy Rácz Ernő dr., a kassai törvényszék vizsgálóbirája ma meg­indította a bűnügyi vizsgálatot Pongrácz Ferencz gróf főispán ellen a büntetőtörvénykönyv 165, 168 és 421. szakaszába ütköző büntetendő cselek­mények — nevezetesen: hatóság elleni erőszak és más vagyonának megrongálása czímén. A vizs­gálat megindítását a vármegye közönsége nevé­ben a megyei tiszti főügyész kérte. Eckert tiszti főügyész mint pótmagánvádló szerepel, mivel a királyi ügyész — a­mint már jeleztük is — nem vállalta a vádemelést. A ható­ság elleni erőszak büntette a vizsgálóbíró végzése szerint abban nyilvánult, hogy Pongrácz gróf a főispán eskületétele előtt arra kényszeritette — — És te ? — Én hallgattam. Hát nem volt elég szép tőlem ? Pedig tönkretett. Figyelemmel kisértem az árfolyamokat. Ha ez a szeren­csétlen asszony meg nem vadul, egy-két hónap alatt kimásztam volna a bajból. A nyomorult! Most is a koldusa vagyok... Lásd, ezt teszi az előítélet. Több világosságot, több világos­ságot Hallgattunk egy darabig. Hogy vége le­gyen a kínos jelenetnek, én szólaltam meg . — És az asszony ? Abád fitymálva intett a kezével. — őt elérte jól megérdemelt végzete. Úgy hallom, hogy valami hivatalban kopog­tatja a gépet. Azt is beszélik, hogy a »grófja« elveszi. Ezt gúnyosan megnyomta. Egy pillanatra kiestem a fonák hangulat­ból és őszinte melegséggel fakadtam ki. — Valóban ? Akkor annak a grófnak szívemből gratulálok. Nem értette el, sőt megvetéssel tette hozzá: — Persze ! Egyik előítélet keresi a má­sikat. Barátom, még mindig tart nálunk a sötét középkor. A vége egyébiránt már nem érdekes. Abád S. Zoltán valami állást keresett, a­mi nekem, szerinte, csak egy szavamba kerül. Kíváncsiságból mégis megkérdeztem, hogy ugyan miféle állásra gondol ? Elcsodálkozva nézett rám : — Valahol, valami bankban, lehetőleg a pénztárnál. De kezdetnek a könyvelésnél is jó lesz, vagy a levelezésnél. A többi majd az én gondom. _________AZ U­JSAG________ Szombat dec­ember 16.

Next